Sasuke reggel a betörő napfény miatt lassan nyitja ki a szemeit. Amikor már aránylag lát is valamit a szobából, maga mellé pillant, de nem talál senkit. Még mindig élénken él benne a tegnap este minden egyes mozzanata, így ez egy kicsit rossz érzéssel tölti el, de azért felül, és magára kapva egy pólót kimegy az ajtón. Ahogy kinyitja az ajtót, finom palacsinta illata csapja meg az orrát. Ha jól hallja, akkor halk nevetgélés szűrődik ki a konyha felől. Arrafelé veszi az irányt, ahol Hana és Sakura (kicsit lisztesen) gyúrnak valami tésztát, Kai pedig durcásan a palacsintákat keni meg lekvárral. Sakuráék nevetgélve gyúrják a tésztát, és Hana néha a lisztes kezével próbálja elérni Sakura arcát, míg az övét beborítja a fehér por. Sasuke az ajtófélfának dőlve, mosolyogva nézi őket, míg Sakura észre nem veszi.

- Jó reggelt! – köszön kedvesen.
- Szia, papa! – kiáltja Hana, és odafut hozzá. Sasuke az ölébe kapja, és egy cuppanós puszit nyom az arcára, mire a kislány puszi helyett a kezecskéjével csinál egy kis nyomot a férfi arcára.
- Jó reggelt, apu! – köszön Kai is.
- Sziasztok. Hm... mi ez a finom illat? – Sakura arcára is puszit nyom, és lerakja a kezében lévő Hanát.
- Lekváros palacsinta és csokis süti – mondja Hana csillogó szemekkel.
- Van két kérdésem: először is, miért duzzog Kai? Másodszor, miért van több liszt az arcotokon, mint a sütiben?
- Reggel amikor jöttem sütit csinálni, ők is jöttek segíteni. Aztán amikor azt mondtam, hogy Kai és Hana csinálják a csokis sütit, Hana azt mondta, hogy akkor nem fogunk tudni enni belőle, mert Kai olyan ügyetlen ezen a téren, mint te. Aztán megegyeztünk benne, hogy ő tölti a palacsintát, mi meg a sütit csináljuk, amiből egy kis lisztes csata alakult ki. Röviden ennyi – mondja Sakura.

Sasuke mindent értően bólint, aztán leül fia mellé az asztalhoz, és segít neki megtölteni azt a rengeteg palacsintát, amit Sakura megsütött. Szépen haladnak. A palacsinta már készen heverve, feltornyozva áll az étkezőasztal közepén, a süti meg a sütőben pihen. Sakura és Hana most rakják be az utolsó adagot is, és nevetve összepacsiznak a már csukott sütőajtó előtt.
- Na, menjetek mosakodni, utána remélhetőleg már Hinatáék is itt lesznek és ehetünk – mondja Sakura és a két lurkó felpattan, majd elviharzanak fürdeni.
Sasuke is feláll, és az éppen mosogató Sakurához megy, és hátulról átkarolja. Állát a nő vállán megtámasztva motyog fülébe.
- Tényleg ennyi mindenre szükség van?
- Igen, hisz átjön Hinata, Naruto, Ino és Shikamaru is. Reggel találkoztam velük a vegyesboltban, és felajánlottam, hogy jöjjenek velünk.
- Rendben, akkor nem leszünk egyedül. Mikorra érnek ide?
- Körülbelül negyvenöt perc. Addigra a süti is készen lesz és remélhetőleg te is. – Sakura a szeme sarkából Sasukéra néz, aki értve a célzást egy puszit nyom az arcára és elmegy letusolni.

Amikor – már felöltözve – kijön a szobájából, kimegy a konyhába, ahol az étkezőasztalon megpillantja a sütit, a palacsintát, tányérokat, poharakat, teát és kávét. Sakura és a gyerekek sehol. Amikor kimegy a kertbe, meglátja a virágot szedő Hanát és a fa alatt heverésző Kait.
- Sakura hol van? – kérdezi, mire jön az egyhangú válsz.
- Az emeleten!
Bólint egyet és felmegy az emeletre, amit még nem sikerült megnéznie. Amikor felér egy kis folyosón három szobát pillant meg. Benyit az egyikbe, de ott csak egy vendégszobát talál. A szemben lévőben szintén. Az utolsó szoba ajtaját óvatosan nyitja ki. Sakura ül az ágyon és lehajtott fejjel szipog. Sasuke óvatosan becsukja az ajtót és leül a nő mellé. Óvatosan magához húzza őt és a hátát simogatva nyugtatja. Pár perc múlva a nő szipogása abba marad és elhúzódik a férfitól.
- Köszönöm...
- Nincs mit. Ez a legkevesebb, amit tenni tudok.
- Éppen elég, hogy foglalkozol velem, ettől boldog vagyok. Csak egy kis idő kell.
- Megértem.
- De most megyek, nekem is el kell készülnöm. Mindjárt itt vannak a többiek – mondja, és feláll, de Sasuke megfogja a csuklóját.
- Várj csak! - És egy csókot lehel a nő ajkaira. – Most már mehetsz!
- Ezt miért kaptam?
- Mert nem tudtam odaadni reggel, mivel eltűntél.
- Köszönöm – feleli, és ő is nyom egy puszit a férfi ajkára. - És most már tényleg megyek – mondja, és kiszalad a szobából.

Sasuke még egy ideig nézi a nő hűlt helyét, majd ő is lemegy a földszintre. Kimegy a gyerekekhez, és leül a teraszon elhelyezett egyik székre. Elmélyülten nézi a kertben játszó kicsiket, majd odamegy Kaihoz, és lefekszik mellé a fűbe, a cseresznyefa alá. Kezére hajtva fejét, szemét lehunyva élvezi a napsütést és a tavaszi szellőt, ahogy arcát cirógatják.
Egyszer csak észreveszi, hogy valaki matat a hajánál. Félig kinyitja a szemét és a felette kuncogó Hanát pillantja meg. A kislány kuncogva piszkálja apjának haját. Apja nyugodtan tűri, hadd csinálja, hiszen nem lesz tőle baja. Amikor Hana megunja, apja hasára ül, és egy fűszállal csikizi apja orrát és arcát. Sasuke csak azért se nyitja ki a szemét, inkább grimaszolva tűri, hogy a kislány azt csinál vele, amit akar. Amikor egy idő után mégis megunja, kinyitja a szemét és felülve elkezdi csikizni a kislányt, aki hangosan felkacag. A csikizés közben Kaiban feltámad az "őrző testvér" és apja hátára ugorva birkózza le a földre. Amikor Sasuke mindkét válla a földet éri, Kai és Hana is elkezdi csikizni, aminek az eredménye, hogy Sasuke a földön kacag, a két gyerek pedig rajta.
- Jóh! Elégh... Felh... Felhadomh! Engedjetekh! Győztetekh... Tih győztetekh! Csakh hagyjátokh abbah! – kacag Sasuke a földön, mire a két gyerek megkegyelmez neki és elengedik. Mind a hárman mosolyogva nyúlnak el a földön, de Sasuke a terasz felöl halk kuncogást hall. Felül és arra fordítja a fejét. A teraszon Naruto, Shikamaru, Hinata, Ino és Sakura állnak mosolyogva – őket nézik. Kicsit megköszörüli a torkát, mire a két gyerek ránéz, és a fejével int, hogy nézzenek a terasz felé. A két gyerkőc kacagva szalad a vendégek felé, míg Sasuke lassan felkel és odamegy barátaihoz, akik még mindig nevetnek. Ez kicsit zavarja, de nem túlzottan érdekli.
- Sziasztok! – köszön.
- Szia! – üdvözlik kórusban, közben Sakura odalép mellé.

- Sasuke! Mindig is lenyűgözött, hogy minden helyzetben férfias vagy – állapítja meg Sakura, mire Narutoék újra röhögésben törnek ki. Sasuke kérdőn néz rájuk, míg Sakura kivesz egy szál rózsaszín virágot hajából.
- Szerintem jól áll – mondja Hana ártatlanul, mire Sasuke kérlelőn néz Sakurára, aki eközben folyamatosan nevetve kezdi el kiszedegetni a virágokat a hajából.
- Amúgy még soha nem láttalak ennyire vidámnak – szólal meg Hinata könnyeit törölgetve.
- És ilyen ennivalónak, mint az előbb, ahogy a gyerekekkel játszottál – tette hozzá Ino kiegészítve barátnője szavait.
Sasuke egy kis mosolyra húzza a száját.
- Hm, fiúk, egyet jegyezzetek meg! Ha valaha lányotok születik, soha, de soha ne aludjatok el Mellette, miközben ő a fűben játszik! – tanácsolja Sasuke, mire egy egyetértő bólintás a válsz.
- Kész. Most már újra Mr. Uchiha áll előttünk – mondja mosolyogva Sakura a virágokat összefogva. - Menjünk be reggelizni, ki fog hülni a tea!
- Rendben, éhen halok! – mondja Naruto.
- Te mikor nem? – A kérdés kórusban jön, amire csak egy grimasz a válasz.

Mind bemennek a házba, leülnek az asztal köré és beszélgetni kezdenek.
- És hova megyünk először vásárolni? – kérdezi Ino, teát szürcsölve.
- Úgy terveztük, hogy külön megyünk fiúk-lányok, így a férjuraknak nem kell velünk szenvedniük – mondja Sakura.
- Shikamaru azt mondta, tud egy helyet, ahol mi beszerezhetjük a kimonót és a többit, szóval mi oda megyünk először – szól közbe Sasuke tele szájjal egy palacsintát majszolva.
- Az én nagynénémnek is van egy kis boltja, ha gondoljátok, megnézhetnénk – ajánlja fel Hinata.
- Rendben. Akkor ezt el is döntöttük! – mondja Naruto teli szájjal.
Pár perc múlva már a gyerekek is készen állnak az indulásra, így elindulnak. Az Uchiha bírtok előtt búcsúzkodtak a párok és nagyon meglepődtek, amikor Sasuke és Sakura is váltottak egy csókot.
- Akárhol vásároltok és akármit, az én nevemre irassátok. Elvileg minden boltosnál van egy számlám, a faluban. Ha gond van szóljatok – mondja Sasuke Sakura derekát átkarolva.
- De nekem is van saját... – mondaná Sakura, de Sasuke félbeszakítja.
- Nincs ellenvetés!
- Igenis, bíró úr! Értettem! - Sakura gúnyolódva szól vissza egy gyors puszit nyomva Sasuke arcára, de az Uchiha nem elékszik meg ennyivel. Lágyan magához húzza, majd szenvedélyesen megcsókolja Sakurát, aki utána egy kicsit bódultan bontakozik ki az ölelésből. – Khm, sziasztok! Jó mulatást!
- Sziasztok!

A fiúkat Shikamaru és Kai vezeti, míg hátul Sasuke ballag Narutoval. Naruto Sasukéra meredve bámulja barátja rezzenéstelen arcát, míg az meg nem unja.
- Mi van, Dobe?! – kérdezi kicsit idegesen.
- Ti meg, hogy? Mikor? Hogyan? Te és ő, vagyis mostmár ti... – dadogja Naruto a kezével kalimpálva, mire Shikamaru is hátra fordul.
- Kellemetlen, de ez engem is érdekelne! – jelenti ki nyugodtan, mintha értette volna azt a hebegést-habogást. És valóban. Ők ott mind értették, míg a mellettük haladó járókelők csak értetlenkedve nézték Naruto kis kirohanását. Már jó pár utcával elhagyták a birtok területét, így alkalom nyílt a beszédre.
- Igen – adja meg magát végül Sasuke.
- Mi igen? – kérdezi Naruto.
- Igen, azt hiszem együtt vagyunk! Most jó?
- Egy kicsit. De, hogy érted azt, hogy "azt hiszem"?
- Még nem mondtuk ki nyíltan.
- Akkor, hogy? – fordul hátra ismét Shikamaru, de Sasuke a válaszadásnál kicsit haboz. Inkább az előttük öt-hat méterre szaladgáló és nézelődő Kait nézi. Majd nagyot sóhajt és választ ad.
- Gondolom, mind tudjátok mi történt tegnap. – Egy-egy szomorú bólintás érkezik a többiektől. - Na, most egy hétig nálam lesz. Erről akartam vele beszélni tegnap este, de aztán minden szóbajött, úgy mint a fesztivál – itt egy-egy sunyi pillantást ejtenek egymásnak a hallgató felek –- és elmondtam neki, hogy én mindenre emlékszem, és hogy direkt csináltam. Aztán megint megcsókoltam, de az tovább is fajult. – Néhány döbbent pillantást követően azonnal helyesbít. - Nyugi! Még időben leálltunk. Korai lett volna – mondja rezzenéstelen arccal.
- Nos, igen… – vakarja a tarkóját Shikamaru. - De akkor most mi is van?
- Nem tudom. Utána megkérdezte, hogy: Senkinek, semmit? Én erre ledöbbentem, és megmondtam neki, hogy ez nem így van, és most itt tartunk. Nem tudom, hogy igazából mi is van köztünk. – Sasuke a fejét fogja, mire egy válveregetést kap Narutotól.
- Ez kellemetlen. Te mit akarsz, mi legyen? – kérdezi Shikamaru.
- Nem tudom. Vagyis de... – Hosszú szünetet tart, míg végiggondolja a választ, és egy nagy sóhajjal a feszülten figyelő barátai tudtára adja azt. - Áh! A francba is! Azt akarom, hogy velem legyen! – mondja ki nagy nehezen, mire a két hallgató fél egymásra néz, utánna mosolyogva néznek vissza a harmadikra.
- Nálam is hasonló volt a helyzet. Én úgy csináltam, hogy mindent bevallottam Hinatának, és rá két hónapra eljegyeztem. Most meg én vagyok a világ legboldogabb embere. – Naruto bátorítóan mosolyog barátjára, ami kicsit megnyugtatja Sasukét. Aztán Shikamaru szólal meg.
- Nálam is kellett ilyen kellemetlen dolgokat csinálni. Régimódi vagyok. Udvaroltam neki, randizgattunk, összejöttünk, fél év múlva összeházasodtunk, most meg várom az apaságot – mondja teljesen nyugodtan. Sasuke megmosolyogja ezt a felvázolást, és újra az izgatott kisfiúra néz.
- Nekem hat napom van rá, hogy mindent bevalljak és marasztalásra bírjam. Az én beszélőkémmel nehezen fog ez menni – sóhajt egy nagyot Sasuke, amire megint vállonveregetés a reakció. Sasuke erőtlenül barátjára pillant, aki vigyorogva nézi őt. Naruto felhúzza szemöldökét és válaszol a fel nem tett kérdésre:
- Jó téged szerelmesnek látni!

Három nő és egy kislány sétál az utcán. A kislány előre szalad nézelődni, míg a felnőttek hátul ballagnak. Egy kimonókereskedés felé tartanak. A három nő szokatlanul szótlan az úton. Egyszer az egyik megtorpan és idegesen néz barátnőire.
- Na, ki vele! – unja meg Sakura a hallgatást. - Miért nem kérdeztek semmit?
- Mondanál bármit is? – Ino rosszallóan néz vissza.
- Attól függ, hogy tudom-e a választ – mondja kicsit bizonytalanul Sakura.
- Akkor én majd elkezdem! – szólal meg végül Hinata kedvesen. – Mi is van köztetek?
- Nem tudom...
- Mi az, hogy nem tudod? Hiszen átölelt, megcsókolt – jegyzi meg Ino.
- Igen, ez igaz, de nem mondtunk ki semmit. Csak összemelegedtünk az éjjel, aztán ennyi.
- Pontosan mi is történt abban a szobában? – Ino ezúttal érdeklődve, összefont karokkal néz barátnőjére.
- Nos, azt mondta, hogy beszélni akar velem, így megvártam, míg lefürdik. Beszélgettünk és bevallotta, hogy az utolsó együtt töltött fesztiválunkon nem volt részeg és direkt csókolt meg. Aztán egy újjabb csók következett, ami tovább fajult. De ne gondoljatok semmi komolyra! Szerencsére volt annyi eszünk, hogy leálltunk – A két barátnő döbbent szempárt meresztett a lányra, aki azért kuncogva hozzátette: - És képzeljétek! Amikor eltávolodott, bocsánatott kért, hogy rám mászott.
- Komolyan? – jön az egybehangzó kérdés, mire egy szapora bólogatás volt a válasz. - És utánna?
- A fülébe súgtam, hogy nincs miért bocsánatot kérnie, mire ő csak annyit mondott, hogy ilyet ne csináljak, mert akkor nem lesz visszaút – Hinata és Ino elképednek a hallottaktól.
- Mi lesz, ha letelik a hét?
- Mi lenne? Hazaköltözök, dolgozok: úgy, mint régen.
- És ha megkér, hogy maradj? – kérdezi Ino.
- Ugyan már, csajok! Uchiha Sasukéról beszélünk. Soha nem kérne ilyesmire.
- Régen azt hittünk, hogy meg sem fogná a kezed közösségben, most pedig megcsókolt – veti fel Ino
- Szerintem már minden lehetséges – teszi hozzá Hinata.
- Ez igaz – bizonytalanodik el Sakura.
- Na, akkor újra kérdezem. Maradnál? – érdeklődik tovább Ino
- Nem tudom, lehet, vagyis nem tudom.
- Saku! Olyan jó téged újra szerelmesnek látni! – lelkendezik Hinata, és Inoval együtt megölelik Sakurát.

A fiúk eközben már a boltban próbálgatják a kimonókat. Nagyjából végeznek is, már csak Narutonak kell találni egyet.
- Dobe! Az a zöld-fekete jó volt! Mit kell ezen ennyit szarakodni? – kérdezi idegesen Sasuke.
- Tetszeni akarok a Drágámnak. Amúgy az nem volt jó – jön a fülkéből a válasz.
- Egy: Hinatának így is úgy is tetszeni fogsz, mivel rólad van szó. Kettő: Mi az Istenért nem volt jó?
- Mert csak!
- Ja, így már mindet éretek! – dünnyögi Shikamaru a fejét fogva. - Ez így olyan kellemetlen.
- Megvan! – kiált fel Naruto, mire a többiek megkönnyebülten sóhajtanak.
- Akkor mehetünk is? – kérdezi Kai.
- Igen. Végre! – mondja megkönnyebbülve Sasuke.
Gyorsan kifizetik a kimonókat, és amint kilépnek az üzletből mélyet szippantanak a levegőből.
- Na, és most merre? – teszi fel a nagy kérdést Shikamaru.
- Apu! Elmehetnénk sétálni. Megmutathatnád a környéket! – kéri Kai.
- Rendben. Fiúk, ti is jöttök?
- Persze! Naná! – feleli Naruto, és már mennek is tovább.

Séta közben Sasuke mond néhány dolgot a helyekről, amelyek mellett elhaladnak, míg Kai csillogó szemmel nézi őket. Néhány emléken Narutoékkal nevetnek, vagy felhoznak valami mást. Megmutatták az akadémiát, a Hokage irodát, a főteret, a hidat és a régi gyülekezőhelyeket, majd amikor elmennek egy virágbolt mellett, Sasuke meglát náhány szál nárciszt.
- Várjatok, mindjárt jövök!
- Sasuke. Most hová mész? – kérdezi Naruto.
- Veszek virágot.
- Sakurának? – érdeklődik Shikamaru.
- Aha! Na, meg Hanának – mondja, és minadnnyian bemennek a virágüzletbe.
- És tudod, hogy mit veszel? – teszi fel újabb mélyenszántó kérdését Naruto.
- Igen! Hana a fehér liliomot, Sakura pedig a nárciszt szereti.
- Akkor, ha jól halottam, a fiatalember egy szál fehér liliomot és egy szál gyönyörű nárciszt kíván? – Az öreg virágboltos nénike kedvesen mosolyogva lép elő a virágok mögül.
- Igen.
- Egy pillanat és hozom a legszebbeket.
- Köszönöm! – Sasuka megköszöni a nénikének a segítséget, majd barátai felé fordul. - És ti?
- Hm! Hinata nagyon szereti a kék liliomot – vágja rá rögtön Naruto.
- Ino pedig a lila tulipánt – teszi hozzá Shikamaru.
- Na, akkor hajrá fiúk! – mondja Sasuke.
A néni visszaérkezik két gyönyörű virággal. Sasuke megköszönve veszi át őket.
- Ha megkérdezhetem, miért két hölgynek udvarol? – jegyzi meg félve a néni.
- Nem kettőnek udvarolok, Baa-chan. Az egyik a lányomé lesz.
- Gondolom a liliom lesz a lányáé.
- Igen, de honnan tudta?
- A liliom a szeretet virága, míg a nárcisz a hűséget testesíti meg. Egyetlen olyan hölgyet ismerek a faluban, aki szereti a nárciszt. Sakurának hívják. A hátán lévő címerből tudom, hogy maga, Uchiha Sasuke, a régi csapattársa, aki nemrég tért vissza. Évekkel ezelőtt tőlem vette a nárciszt, amit magának vitt be a kórházba. Azóta is minden évben tőlem veszi a virágot. – A nő mosolyogva felel Sasuke kérdésére, aki kicsit megszeppenve érzi magát.
- Értem. Így van. Köszönöm.
- Ugyan, kedveském! Csak annyit kérek, hogy becsüld meg a szeretetét! Az a lány kincset ér.
- Igen is, Baa-chan! Ne aggódjon, nállam jó kezekben lesz!
- Elhiszem, fiam. Na és ti fiúk? Mivel lepitek meg a barátnőiteket?
- Egy kék liliomot és egy lila tulipánt kérnénk – mondja Shikamaru.
- Hinata Hyuuga és Ino Yamanaka? Máris hozom – szólal meg a néni, és eloson.
- Ez a Baa-chan mindent tud? – kérdezi Naruto.
- Igen, de gondolj bele. Virágboltos, így sok mindenki jár hozzá. Ráadásul idős, így sok pletykát is hall. Ha valami info kell, legközelebb ide jövök először – viccelődik Sasuke.

Shikamaru egyetértően bólint. Sasuke lehajol, majd az ölébe veszi Kait, aki eddig nézelődött, és elrakja a felsője alá a virágokat. A néni, amint megérkezik, átadja a virágokat, és kedvesen mosolyogva köszön el a fiúktól. Sasukéék lassan sétálva mennek az utcákon. Néhol már lehet látni a lampionokat, a főtér pedig már díszben pompázik, és látszódik a sok üres bódé is. Amikor az Uchiha birtok felé veszik az irányt, meglátják a közeledő lányokat. Kai lekéreckedik a földre és amint talpa talajt ér, szalad is Sakurához, aki az ölébe kapja, és jó nagy cuppanós puszit ad neki. Eközben Hana meg Sasukéhoz szalad, aki szintén olyan fogadtatásban részesíti a kislányt, mint Sakura Kait. Amikor közel érnek hozzájuk, a fiúk csókkal köszöntik feleségeiket. Sasuke közelebb érve leteszi Hanát, aki egyből testvéréhez rohan, hogy őt is megölelgesse. Sasuke odamegy Sakurához, és átkarolva a nő derekát gyengéden megcsókolja. Amint elválnak, látja, hogy barátai épp most adják át a meglepetést. Ezt Sakura is észreveszi, és kuncogva figyeli, ahogy Hinata arca paradicsommá változik, aztán gyorsan megcsókolja kedvesét. Sasuke odahajol Sakura füléhez.
- Azt hiszed, rólad megfeledkeztem? - suttogja.
Sakura értetlenkedve néz rá Sasukéra, akinek a szemében furcsa csillogást fedez fel. Sasuke hátrál egy kicsit és kivesz az ingéből egy szál gyönyörű nárciszt. Sakura elkerekedett szemmel néz Sasukéra, aki mosolyogva várja a reakciót. Sakura nem is tudja, hogy mit mondjon. Félve elveszi a virágot, majd szenvedélyesen csókolja meg a meglepődött Sasukét, aki azonnal viszonozza azt. Pár perc múlva elválnak. Sakura boldogan csillogó smaragdjai belefúródnak Sasuke ónix szemeibe. A szemkonktaktust Sakura zavarja meg.
- Köszönöm – mondja zavartan. Sasuke nyom egy puszit a szájára, és egy kicsit elhúzódva válaszol.
- Szivesen – feleli, aztán kuncogó lányához fordul - Ne aggódj, téged se felejtelek el! – És lehajolva Hanához előveszi a fehér liliomot.

Hana egy aprót sikkantva ugrik Sasuke nyakába, és csillogó szemmel nézegeti ajándékát. Sakura meghatódva nézi a jelenetet. El sem hiszi, hogy az ott Sasuke, és hogy vele is ilyen szeretetteljesen bánik. Még virágot is vett neki, ráadásul a kedvencét. Csukott szemmel szagol bele a virágba. Boldogság önti el szívét erre az illatra.
- Na, ha megbocsátotok, mi mennénk is készülődni. A fesztiválon találkozunk! – mondja integetve Ino.
- Mi is megyünk. Még otthon csinálnom kell ebédet. Sziasztok! – köszönnek el Hinatáék is.
- Sziasztok! Akkor a fesztiválon! – kiáltja utánuk integetve Sakura.
Sasuke kézen fogja Sakurát, és bemennek a lakásukba. A gyerekek egyből a szobáikba mennek a zsákmánnyal, míg Sakura előbb a nárciszt és a liliomot rakja be a vázába a többi virág közé, amiket reggel halászott ki Sasuke hajából. Elviszi a szobájukba a ruháját, utánna elmegy rendet rakni a konyhába. Amikor kész lesz a mosogatással, és el is pakolta a tányérokat, letörölgeti az asztalt. Ekkor pillantja meg Hanát, aki csillogó szemmel néz rá.
- Szia, kicsim! Mondjad, mit szeretnél? – szólítja meg kedvesen. Hana csillogó szemekkel nézi még egy ideig, majd félősen megszólal.
- Segítesz elkészülni a fesztiválra? – kérdezi csillogó szemekkel.
- Persze! Majd együtt készülődünk, rendben? Csak még megcsinálom az ebédet, és eszünk is. Segítesz nekem főzni?
- Igen! – jön az egyértelmú újjongás Hanától. Sakura megmosolyogva teszi fel a levesnek a már elkészített alapot, és Hana segítségével befejezi azt.

Amikor készen van az étel, behívják a fiúkat is, hogy egyenek. Az ajtóban először az ásítozó Kai, majd a szintén ásítozó Sasuke jelenik meg. Sakura kuncogva teszi le a levest az asztalra, míg a többiek leülnek enni.
- Aludtatok? – kérdezi mikor ő is leül az asztalhoz.
- Ühüm! – érkezik egyszerre a dünnyögés.
- Gyüjtöttük az erőnket estére – egészíti ki Sasuke, míg a levest kanalazza. - Hm, ez nagyon finom! – A meleg étel azonnal felébreszti.
- Köszönjük – mondja egyszerre Hana és Sakura.
- Sasuke, mi lenne, ha a készülődés erejéig átköltöznél Kai szobájába? – szólal meg Sakura.
- Oké, de miért?
- Mert Hana és én a mi szobánkban szeretnénk készülődni – válaszolja a lány.
- Rendben. Valahogy volt egy ilyen sejtésem, hogy engem pateroltok ki. – teszi hozzá elgondolkozva.
Amint befejezik az ebédelést, Sakura lepakolja az asztalt, elmosogat, míg Sasuke átköltözik Kai szobályába. Teendői végeztével Sakura bemegy a szobába, és előveszi a kimonóját, amit ma vettek barátnőivel. Leteríti az ágyra, közben elmerengve gondolkodik. Agyában végigpörögtek az elmúlt évek eseményei. Hirtelen a szülei képe villan fel agyában. "Holnap..." – gondolja egy sóhajtás közepette. "Már csak tizenkét méter, tizenkettő..." – erre a gondolatra már sírva fakad. Térdre rogy és úgy zokog. Évek teltek el, de még mindíg fáj neki. Az a bizonyos "tizenkét méter" egy örökkévalóságnak tűnik. Nem fogja tudni áthidalni. Pedig "csak" tizenkettő méter. Aztán egy másik kép. Egy szőke, mosolygós kisfiú. Alig múlt öt éves, de már nem érhette meg a hatot. Sakura az ágy szélére borulva sír. Minden év rossz volt, de a mostani a legrosszabb. Elveszített mégvalakit, akit szeretett. Most megint gyenge, csak zokogni tud. Nem tud mást csinálni, megint tehetetlen. De nem! Ez most más! Itt van remény! Csak néhány méterre van ez is, viszont úgy érzi, ezt könnyebben eléri. Feltápászkodik és letörli a könnyeit. Elhatározza magát: a gyerekekért erős marad. Amíg a közelükben van, nem sír. A fürdőbe sétál, hogy megnézze magát a tükörben. Nem csalódik; a szeme és az arca kipirosodott a sírástól. Lehajol a csaphoz, hogy megmossa arcát hideg vizzel, hátha így jobb lesz. Újra megnézi magát, és látja, hogy már nem látszódik annyira. Kisétál a fürdőből, elővesz magának egy törölközőt és tiszta fehérneműt, majd viszasétál a fürdőbe. Levetkőzik, és egy gondolattal mártózik bele a forró vízbe.
"Ez a fesztivál se lesz semmi!" 

A szobában lányok készülődnek. A fogadott anyuka készen van, már csak a kislány haját kell megcsinálni. A hosszú, fekete hajzuhatagot szép konytba köti, majd egy elégedett pillantást vet a kislányra.
- Kész! – mondja Sakura mosolyogva. - Gyönyörű hercegnő lettél.
- Olyan szép vagyok, mint te? – kérdezi a kislány csillogó szemekkel. Sakura angyali mosolyra húzza száját, és lehajolva megpuszilja a kis kobakot. 
- Sokkal szebb vagy.
A kislány is vet magára egy pillantást a tükörben, és meg kell állapítania, hogy anyja jó munkát végzett. A kimonó halványrózsaszín árnyalata tökéletesen illik a sötétzöld szemekhez és a fekete hajhoz. A nyakában ott egy Uchiha címeres medál, amit még Sasukétől, a fogadott apjától kapott. Boldogság önti el a kicsiny szivet, ha megérinti a medált. Újra van családja, lehetnek barátai. Neki nem kell ennél több! Hátrafordul, hogy megnézhesse fogadott anyját. Most is elakad a lélegzete, mint amikor először meglátta. Most is gyönyörű. Derékig érő rózsaszín haja fel van kontyolva hajtűkkel, de néhány tincs kicsúszott elöl, keresztezve ezzel gyönyörű arcát. A smaragd szemek most jobban csillognak, az ajkak pedig sokkal pirosabbnak tünnek. A gyönyörű, tűz színeivel megáldott kimonó kiemeli minden egyes porcikáját. A piros, narancs és citrom színek harmonizálnak a nő smaragd szemével. Egyszerűen tökéletes. A kislány még senkit se látott ilyen szépnek. A nő kedvesen mosolyog rá és a lemenő nepfény megvilágítja őt az ablakon át. Egy kicsit eltátja a száját, amikor eszébe jut a gondolat.
"Mint egy igazi angyal..."
- Gyere, kicsim, menjünk, mert a fiúk már várnak! – mondja kedvesen mosolyogva az angyal, és a kislány felé nyújtja kezét. Hana kicsit félősen, de megfogja, és kimennek a szobából.

Sasuke és Kai már tíz perce várják a lányokat a ház előtt. Sasukénak furcsa érzései vannak az estével kapcsolatban. Tudja, hogy jó lesz, mégis szorong. Az ajtó nyitódása zökkenti ki a gondolkodásból. Amikor odanéz, eláll a szava. Ez nem a valóság. Biztos csak képzelődik! Sakura gyönyörű, azt sem tudja, hogy mit mondjon. Csak áll és nézi. A melkhasát melegség fogja el, ahogy ez az angyal rámosolyog. Nem tud betelni a látvánnyal. Sakura mindig szép, de most... lélegzetelállítóan gyönyörű. Addig-addig nézi, amíg az angyal mellé nem ér.
- Sasuke, jól vagy? – kérdezi Sakura. Sasuke egy kicsit megrázza a fejét és próbál normálisan beszélni.
- Persze – feleli halkan, és közelebb hajol hozzá. Szinte már ajkaiba suttogja. - Csak olyan gyönyörű vagy. – És egy lágy csókot lehel ajkaira. 
- Köszönöm – mondja zavartan és egy kicsit bódultan Sakura.
Egy kicsit eltávolodik Sasukétól, és mint egy jó feleség, megigazítja Sasuke kimonójának a felső részét, és mosolyogva hozzáteszi.
- Egy ilyen helyes Uchihának mégse kelljen szégyenkeznie. 
- Ha mellettem vagy, már nem szégyenkezhetek. De most már tényleg indulnunk kéne – mondja.

Sakura bólint, és mindketten a már kapu felé szaladó gyereket után mennek. Kai és Hana megvárják őket a kapuban. Sakura Kai, míg Sasuke Hana kezét fogja, így indulnak a fesztiválra. Az ég már sötétségbe burkolózik, így csak az utcai lámpák és a rengeteg lámpás világítoja meg a járókelőket. Majdnem minden járókelő kedvesen köszön nekik, egyesek még meg is hajolnak egy kicsit Sakura előtt. Sasuke annak ellenére meglepődött, hogy tudta, rengeteg falusi köszönheti Sakurának az életét, de amikor meglátta, hogy Sakura mindenkinek kedvesen köszön, és jó fesztivált kíván, megértette, hogy miért szeretik ennyire az emberek.
Amikor a fesztivál színhelyére értek, egyből megpillantják Hinatáékat, akik bőszen integetnek. Sakura visszaint és odamennek a négyes fogathoz.
- Sziasztok! – köszönnek egyszerre barátaik.
- Sziasztok! Na, milyen a fesztivál? – kérdezi Sakura.
- A kezdőszámod nélkül nem annyira jó, de azért elviselhető. A senseiek most sem hazutolták meg magukat, az árusok is remekek. Minden olyan, mint minden évben – mondja Hinata. Sakura csak megmosolyogja, és a nézelődő gyerekekhez fordul.
- Ha akartok, mehettek körülnézni és játszani, csak ne keveredjetek messzire. Két óra múlva itt találkozunk. Rendben? – kérdezi kedvesen, mire szaporán bólogatni kezdenek.
Apjuk is int egyet a fejével, mire elszaladnak, és pár perc múlva el is tűnnek a tömegben.
- Mit csináltak a senseiek? – kérdezi lemondóan sóhajtva Sakura.
- Gai és Kakasi bementek egy kocsmába inni, és részegen elhatározták, hogy Lee-t is leitatják, most meg elmentek megkeresni. Még nem tudom, mi fog kisülni belőle, de mivel itt van Jiraya és Tsunade is, és mind a ketten szintén részegek, így nem számítok semmi jóra. – Shikamaru és Ino felváltva sóhajtoznak.
Sakura jót kuncog még annak a gondolatára is, hogy megint lesz egy kis csetepaté, és fél szemmel Sasukéra néz, aki csak lemondóan megcsóválja a fejét. Sokat beszélgetnek még mindenféle dologról, míg járják a bódékat és nézelődnek. Néha-néha meglátják Hanát és Kait, ahogy nevetgélve sétálnak vagy szalatgálnak a bódék között, de persze, a gyerekek észre sem veszik őket. A bódésok (és gyakorlatilag mindenki) nagy hévvel köszönti Sakurát és a többieket. Gyakran kap meghajlásokat, bókokat az idősebbektől és köszönetet, hogy ennyit segít a falun. Sakura mindenre kedvesen mosolyogva válaszol, gyakran megkérdezi, hogy van egy-egy régebbi betege, vagy az idősebbek felől érdeklődik. Sasuke elmerengve csodálja, milyen kedves is Sakura. Amikor már a sokadik ember kérdezi meg Sakurától, hogy lesz-e előadás, Sasuke elhatározza, hogy kideríti miről is van szó. Elengedve Sakura derekát hátrébb húzódik Narutohoz, aki egyből tudja, mit akar barátja.
- Melyik rész nem tiszta? – kérdezi mosolyogva.
Sasuke egy kicsit haboz, és elgondolkozik rajta: vajon tényleg ennyire egyértelmű lenne az értetlensége. De unána elhesegeti a gondolatot, és barátjára nézve válaszol.
- Milyen előadásról beszélnek az emberek?
- Sakura öt évvel ezelőttig minden fesztiválon énekelt. Az emberek azóta reménykednek, hogy újra hallják énekelni.
- Miért hagyta abba? – kérdezi Sasuke, mire Naruto elkomorodik.
- Sasuke! Vannak olyan dolgok, amiket csak akkor tudsz meg, ha nagyon szükséges, és ha azt Sakura is akarja – mondja komolyan Hinata.

Sasuke mélyen elgondolkodik a Hyuuga szavain. Gondolataiból Sakura kedves hangja zavarja ki.
- Sasuke, minden rendben?
- Persze! – válaszolja mosolyogva, és ismét átkarolja Sakura derekát, így mennek tovább. Az emberek jókedélyűen beszélgetnek, ezzel hangzavart okozva az utcán. Nevetve megy a hatos fogat a forgatagban, és mindenféléről beszélnek, mígnem egy öreg házaspár állítja meg Sakurát.
- Á, Doktornő! Tetszik a fesztivál? – faggatja a lányt a néni. Sakura kedvesen válszol.
- Jó estét Chiaki-san, Gakushi-san. Igen, köszönöm, nagyon jól érzem magam. És maguk?
- Köszönjük, megvagyunk. Ha szabad megjegyeznem, nagyon szép párt alkotnak a fiatalemberrel – teszi hozzá somolyogva Chiaki néni, amibe Sakura belepirul.
Sasuke mély és kedves hangon megszólal.
- Köszönjük, Baa-chan. Nagyon kedves. 
- Ugyan, kedveském! Az én időmben az ilyen vénségek, mint én akkor is lehordtak minket, ha húsz méterről köszöntünk egy leányzónak – mondja kedvesen Gakushi-san, és a mondat végénél megfogja felesége kezét.
Sakuráék mind megmosolyogják ezt az őszinteséget. Sasukénak csak egy gondolat cikázik a fejében: Ő is így akarja leélni az életét! Kicsivel szorosabbra fogja Sakurát, aki engedelmesen simul a karjaiba.
- Milyen szép is a szerelem! – szólal meg hasát simogatva Ino.
- Az ám, kedveskéim. Remélem, ti is jó embernek “köszöntetek”! – mondja Chiaki-san, mire a hatos fogat egyszerre felel:
- Jónak!
Az idős pár megmosolyogja a reakciót, majd köszönésre emelik a kezüket.
- Remélem is! – mondja Chiaki-san.
- További jó fesztivált, gyerekek! – köszön Gakushi-san, és Inoék is visszaintenek.

Amikor a színpadhoz érnek, meglátják az első sorban ülő részeg Tsunadét és Jirayát. Van egy olyan érzésük, hogy valami történni fog, így a színpad közelében elhelyezett padokra ülnek. Innen jól látják a színpadot, amire épp most ballag fel a rózsaszín tüllszoknyás Gai és Lee, mögöttük pedig a fának öltözött Kakasi. Amikor Narutoék meglátják az újabb előadást, hatalmas röhögésben törnek ki. Kakasi valami gyerekmondókát énekel, Gai és Lee meg balettozik rá. Gait megint elragadja a hév, és éppen egy emelést akar csinálni Leevel, de a nagy lendület miatt hirtelen a város másik végébe hajítja szegényt. Shikamaruékból ekkor mégnagyobb röhögés tör ki, míg Gai sírva néz a tanítványa után. Kakasi megpróbál Lee után menni abban a jelmezben, így most is az a vége, hogy Tsunade mellei között végzi. Tsunade fortyogva a dühtől, kirángatja Kakasit ideiglenes helyéről, és a röhögő Jirayának dobja, aki az erőtől nekivágódik a színpadnak, ami összedől, és így most Gai-sensei repül Lee után.
- A fiatalság ereje szárnyakat ad nekem! – ordítja a férfi a levegőben, majd eltűnik.
A padon ülők majdnem leesnek, annyira nevetnek, míg a két, szintén kacagó kisgyerek megy oda hozzájuk.
- Apa! Minden évben el kell jönnünk! – ujjong Kai, miután mindenki lenyugszik. Apja az ölébe veszi a még mindig kuncogó Hanát, és egy aprót bólint.
- Szóval tetszett? – kérdezi Sakura, miközben ő meg Kait veszi az ölébe. A két kisgyerek szapora bólogatásba kezd, amit az ott lévők kicsit megmosolyognak. 
- Mikor megyünk haza? – kérdezi Hana.
- Fáradt vagy? – kérdezi Sasuke, amire egy bólintás a válsz. - És te, Kai?
- Ühüm!
- Akkor jobb lesz, ha mi haza megyünk. – Sakura feláll, és az ölébe kapja Hanát, aki a vállára hajtja a fejét.
- Jó kis fesztivál volt! – Sasuke is úgy tesz, ahogy Sakura, és felveszi Kait. - Majd még találkozunk. Sziasztok! 
- Jó éjt! – mondják egyszerre a többiek.

Sakura és Sasuke egész úton nem szólnak egymáshoz, csak a gyerekek szuszogását lehet hallani. Amikor bemennek a házba egyből lefektetik a gyerekeket, halkan becsukják az ajtót, és a saját szobájukba mennek. Az ajtó csukódásával hatalmas sóhaj hagyja el Sasuke száját, aki beledől az ágyba. Sakura halkan kuncogva bontja ki a haját és rakja le a fésülködőasztalra a tűket. 
- Álmos vagy?
- Csak egy kicsit fáradt. De most nem tudnék aludni. – Az Uchiha ülőhelyzetbe tápászkodik.

Sakura már a fürdőben van és öltözik, míg Sasuke idekinn végzi el ugyanazt a műveletet. Amikor Sakura kijön, egy kicsit meglepődik, mivel Sasuke egy szempillantás alatt letámadja. Aprót sikkantana, ha a puha ajkak nem tapadnának övéire. Sakura háta a falhoz nyomódik, míg nyelvük vad táncot jár. Testük felhevül, szívük irdatlan iramban ver. Sakura keze a férfi tarkóján pihen. Míg Sasuke egyik keze a lány derekát támasztja, addig a másik a combját emeli meg, hogy közelebb férkőzhessen. Testük összepréselődik, belenyögnek a csókba. Sakura keze Sasuke meztelen felsőtestén kutakodik, míg a férfi keze Sakura fenekébe markolva emeli meg a nő testét, aki azonnal a férfi csípője köré csavarja lábát. A csók egyre vadabb, szenvedélyesebb és mélyebb. Az oxigén fogy, de ők nem hagyják abba, mintha az életük múlna ezen a csókon. Amikor a csók megszakad, Sasuke egyből a nő fedetlen nyakára veti magát. Lágy csókok, kissebb szívások és harapások ingerlik Sakurát, aki mindezeket egy-egy sóhajjal, vagy kissebb-nagyobb nyögéssel jutalmazza. Az egyik nagyobb szívásnál Sakura körmeit Sasukéba mélyeszti, és lábával közelebb húzza magához a férfit, így megérzi annak izgatottságát. Halk nyögés és férfias mordulás hatol a szoba ürességébe. Mindketten zihálnak, testük forró és az érintések nyomán bizsereg.
- Nem fogom kibírni, nem bírom tovább! – Sasuke mély hangja megremeg. 
- Sasuke! – rikkant fel zihálva Sakura.
- Akarlak! Hallod, Sakura? Kellesz nekem! – A férfi a nő fülébe nyögi e szavakat, és egy aprót harap bele.
Sakura feltüzelve egy nyálcsíkot húz Sasuke felhevült nyakán és vadul tépni kezdi száját, ezzel tudtára adva a férfinak, hogy ő se bírja tovább. Sasukénak nem kell ennél több. Az ölébe kapva a nőt az ágy felé veszi az irányt. Amikor elég közel ér hozzá, belehajítja magukat, de olyan lendülettel, hogy az egy kicsit visszadobja őket. Sakura ismét belenyög a csókba, mire Sasuke egy férfias morgást ereszt. Kicsit eltávolodik, hogy szemügyre vegye a nőt. Hát, igen! Az a kis, fehér, feszülős top és az apró rövidnadrág nem sokat fed, mindent kiemel. Sasuke, amint visszatér, a nő testének felfedezésébe kezd. Apró csókokkal, szívásokkal halad a nyakáról a kulcscsontjára, majd szegycsontjára, aztán óvatosan kibújtatja a nőt az apró ruhadarabból, ami a földön végzi. Egy ideig megakad, mivel a nő tökéletes teste láttán elakad a lélekzete. 
- Gyönyörü vagy, megőrjítesz! – suttogja a lány ajkaiba, de nem csókolja meg.
Éhes oroszlánként veti rá magát a nő telt idomaira, amit az halk sóhajjal jutalmaz. Alaposan elidőzik minden miliméteren, a nő minden porcikája beleremeg az érintések sorozatába. Az így is nehezen vett levegő egy kicsit bentreked, amikor a földön heverő nadrágja mellett lekerül a csipkebugyi is. Sasuke ezt észrevéve, felkúszik a nő szájához és egy lágy, apró csókot lehel rá.
- Nyugalom! Nem bántalak! – mormogja. - Óvatos leszek!

Sakura mély lélekzetet vesz, ami sóhajba megy át, mikor megérzi Sasuke tenyerét a combja belső részét simogatni. Lassan, egyre közelebb ér az érintetlen kehely kapujához. Amikor eléri azt, kényeztetni kezdi, amitől Sakura egyre nagyobbakat sóhajt. Ahogy Sasuke érzi, hogy Sakura elolvad kezében, egyre nagyobb lesz az ő vágya is, hogy magán érezhesse ezt a törékeny testet. Sasuke lágy csókokkal kényezteti egyre lejjebb és lejjebb a testet, míg el nem éri célját. Óvatosan kóstolja meg a kis kaput, amit egy nyögés követ, mire felbátorodik, és tovább kényezteti azt. Sakura nyögései betöltik a szobát, míg abba nem maradnak. A levegő bent reked, az izmok megfeszülnek, a test ívbe hajlik. Az orgazmus hullámokban tör a törékeny testre. Sakura úgy kapkodja a levegőt, mintha egy maratont futott volna le. Körmeit a párnába és a lepedőbe mélyeszti, mint egy macska az ebédnek szánt egérbe. Sasuke még soha nem látott ilyen gyönyörű látványt. Amikor Sakura egy kicsit megnyukszik, a férfi hosszú csókot ad neki. Sakura kéjtől hajtva, csókolózás közben leveszi Sasukéról az utolsó ruhadarabot is, ami szintén a földön köt ki. Sasuke férfiassága, Sakura bejáratához nyomódik, mire a nő belenyög a csókba. 
- Lassan csinálom, ígérem! – mondja Sasuke, amire egy apró bólintás a válasz. - Nézz rám, kérlek! – folytatja halkan, és Sakura Sasuke ónix szemébe néz.
A mámortól elködösült tekintetek egybeolvadnak. Sakura érzi, hogy lassan feszegetni kezdik, de nem áll ellen. Érezni akarja! Vágyik rá! Egy kicsivel gyorsabb döfés, és az édes kín ívbe vágja testét. Sasuke is beleremeg, amikor megérzi a lüktető szövetet vesszője körül. Amikor Sakura megszokja a helyzetet, Sasuke lassan mozogni kezd, míg egy kis akadályt nem érez. Sakura szemébe néz, amiben meglátja azt amiről mindíg is álmodott. Még egy lökés, és már nincs akadály. A szobában nyögések és férfias mordulások hallatszódnak. Zihálnak, izzadnak. Sakura vadul kapaszkodik Sasukéba, aki a vágytól vezérelve egyre gyorsabbra veszi az iramot, míg együtt el nem érik a csúcsot.
- Sasuke! – nyögi hangosan a lány.
- Sakura! – hallatszódik a férfi nyögése.
Sasuke a kezén támaszkodva élvezi a mámor hullámait, mely elönti testét. Olykor-olykor mindketten beleremegnek a gyönyörbe. Már csak zihálásuk hallatszik, a testek csattogó hangja abba maradt. Sasuke még egy szenvedélyes csókot ad a nőnek, aki egyből viszonozza azt. Kezét a fekete hajzuhatagba mélyeszti, közelebb húzva magához a férfit. Az ősellenségük, az oxigénhiány megint győz, így az ajkaiknak el kell válniuk. 
- Szeretlek! – suttogja a nő ajkaiba, a férfi. Sakura kikerekedett szemekkel néz a szép szempárba. - Mindig is szerettelek!
- Sasuke! – szólal meg Sakura is. - Én is szeretlek! – mondja ki végül a lány, és egy csókot ad a megkönnyebbült férfinek.
A csók után, Sasuke kedvese mellé feküdve betakarja magukat, és kéz a kézben lépik át az álomvilágba vezető kaput.