Mély levegő, pár milliméter, és Sakura érezte a fiú puha ajkait. Sasuke apró csókot hintett a lány szájára, majd mosolyogva elhúzódott. A nézőközönség boldogan mosolygott.

- Szeretném elkérni a számlát! – mondta Sasuke.

- Természetesen! – mosolygott a pincér, majd mindenki ment a maga dolgára. Sasuke és Sakura csendben várta a számlát. 

- Majd odaadom a részem – suttogta Sakura. A pincér hamar megérkezett a számlával. Sasuke kifizette, fogta az üveg pezsgőt, vállon karolta Sakurát, majd lassan kisétáltak a kocsihoz. 

Kint hűvös volt, a Nap már lemenőben. Az autónál Naruto ácsorgott türelmetlenül.

- Hol voltatok már? – csattant fel türelmetlenül. – Legalább egy fél órája várok rátok, és az étteremben nem is láttalak titeket – dühöngött.

- Ha nem hagytál volna ott minket, talán nem kellett volna fél órát várnod! – sziszegte Sasuke. Naruto haragja erre a pár mondatra rögtön elszállt. 

- Ti ünnepeltetek? – kérdezte meglepetten.

- Öhm… Nem, csak… izé… Tudod a ház ajándéka volt nekem – hadarta Sakura.

- Ajándék? Miért? – értetlenkedett Naruto.

- Biztos tetszettem a pincérnek, vagy mit tudom én – mondta Sakura kissé ingerülten, mire Naruto felhagyott a kérdezősködéssel. Visszafele Sasuke vezetett. Sakura kicsit aggódott, hisz ivott sakét, de láthatóan nem szállt a fejébe. A fiú kifejezetten jól vezetett, ahol lehetett felpörgette a motort, de nem hajtott úgy, mint Sakura. A visszafele vezető utat csendben tették meg. Naruto boldogan, és álmosan nézett ki az ablakon. Sakura elgondolkodva, míg Sasuke az utat figyelte. A sulinál Naruto gyorsan kipattant az autóból. A másik két fiatal meg sem mozdult. A lány még mindig gondolataiba merülve nézett ki az ablakon, a fiú pedig csendben várt.

- Én olyan jól laktam, kár hogy nem voltatok velem. Tudom, hogy nem volt szép dolog magatokra hagynom benneteket, de én a ramenért mindent feláldozok – szónokolt Naruto, majd az utolsó mondatnál megvakarta a fejét. Mikor hátra fordult, hogy megnézze miért nem szólt közbe Sasuke a nevetséges mondókájába, az autó csikorgókerekekkel startolt. Sakura megdöbbent arccal nézett Sasukére, aki csak mosolygott.

- Hova megyünk? – kérdezte a lány riadtan.

- Nem emlékszel? – kérdezte Sasuke. – Egy helyre, ahova én akarok! – mondta Sasuke. Szája szegletében apró mosoly bujkált. Sakura nem szólt semmit, csak csendben ült és figyelte a lemenő napot. A táj elég siralmasan festett, sehol egy zöld fa, sehol egy szép virág. Minden rideg és kopasz volt.

Sasuke letért a főútról és egy kis utcán hajtott végig. Az utca végén egy hatalmas park volt.

- Kiszállhatsz! – mondta halkan, majd ő maga kipattant a kocsiból, és egy pad felé vette az irányt. Sakura pár pillanatig bambán meredt a tájra, majd botladozva ő is kimászott a kocsiból, és a tópart felé indult. A parton leült a nedves fűbe, míg Sasuke tőle pár méterre, egy padra.

- Miért hoztál ide? – kérdezte halkan Sakura.

- Mert még mindig a kocsiban voltál – vont vállat fiú. A lány értetlenkedő pillantásokkal bombázta a fiút, de az nem mondott többet. Csendben üldögéltek, a percek meg csak teltek. A nap lassan eltűnt a hegyek mögött és sötétség borította be a várost. Az utcákon nem volt világítás, agy lassan teljes sötétség borította a tájat. Az égen vastag felhők hömpölyögtek. Semmi jót nem sejtetve.

10 percig csendben és mozdulatlanul ültek, majd egy pillanat alatt több dolog történt egyszerre. Sasuke és Sakura felpattant, Sakura vállát és a ruhát egy dobókés mélyen megvágta, és egy férfi és egy nő tűnt fel az utca felől. A két fiatal egymás mellé ugrott, és védekező pozícióba rendeződtek.

- Kik vagytok? – kérdezte ridegen az Uchiha. Mire a nő ajka mosolyra húzódott.

- Nem mindegy az neked? Hisz úgyis meg fogtok halni – kacarászott.

- A neved!? – mondta dühösen Sakura.

- Legyen, ha ennyire tudni akarjátok, az én nevem Guren, ez pedig Kabuto. Azért jöttünk, hogy elvigyünk titeket Orochimaru-samához. Biztos tudtok egy-két érdekes dolgot az iskolátokról – mondta a nő. A férfi eközben csendben figyelte az eseményeket.

A nőnek kékes lilás haja volt, bőre hófehér, ajkai vérvörösek. Egy zöld ruhát viselt, amin fehér kaméliák pompáztak. A férfinek fehér haja, és egy szemüvege volt. Ruhája fehér, és lila volt.

- Azt ugyan lesheti! – sziszegte Sakura. – Soha nem mondanék el semmit az iskolámról!

- És a kis barátod is így van ezzel? – szólalt meg először Kabuto.

- Cöh… Ne hidd, hogy olyan könnyen beszélek. Különben is, előbb el kéne kapni, nem gondolod – húzta ajkát gunyoros mosolyra. – A tied a nő, enyém a férfi, ha valamit megtudunk az erejükről és rossz párosítást választottunk cserélünk – suttogta a fiú Sakurának.

- Rendben! - bólintott a lány, majd támadásba lendült. Próbálta megütni a nőt, de az ügyesen védekezett. Majd az egyik támadás után, egy különleges jutsuval próbálta csapdába ejteni Sakurát. Kristály stílust használ, amivel Sakura egyik karját rózsaszín kristály veszi körbe.

- Mi ez? – dermedt le Sakura, és próbálta mozgatni a kezét, de nem bírta.

- Kristály stílus. És lehet, jobban teszed, ha nem mozgatod, mert a végén még összetörik – nevetett fel Guren.

Eközben Sasuke Kabuto erejét méricskélte. Nem tűnt túl erősnek, és ez gyanús volt a fiú számára. Ezért megpróbált minél hamarabb végezni a harccal. Pár perc után ráérzett Kabuto mozdulataira, és könnyedén kijátszotta a védelmét. Utolsó támadásként a chidorit vetette be, ezzel a férfit a földre küldve. Mikor végzett figyelmesen vizsgálgatta a másik harcot. Sakura szénája nem állt túl fényesen. Sasuke pár mozdulat után észrevette, hogy Sakurával nem stimmel valami. Egy kis koncentrálás, és egy hirtelen mozdulat hatására észrevette a lány karját, ami rózsaszín kristállyal volt beburkolva. Sakura nem véletlenül mozgott olyan furcsán. Pár gyors mozdulattal Sakura elé ugrott, akit Guren éppen egy kristályból készült pengével akart megsebesíteni. Sasuke egy ügyes mozdulattal eltörte a kristálypengét.

- Na, te is megérkeztél? – kérdezte pökhendien Guren. – Így legalább élvezetesebb lesz, mikor a kislány karja darabokra törik. Hisz te hiába igyekeztél, nem tudtál segíteni rajta.

- Átkozott – sziszegte Sakura. Majd hátrébb mászott, hogy ne zavarja Sasukét a harcban. A lány elmélyülten figyelte a rózsaszín kristályt, ami körbevette a karját. Mindent kizárt a gondolataiból, a csata egyre hangosabb zajai, már csak emlékek voltak. A lány próbálta a kezével felmérni a kristály erősségét, és azon törte a fejét, mivel lehetne elválasztani a kezétől. Érezte, hogy a kristály egészen a bőrébe hatolt, és nagyon fájdalmas lesz elválasztani a két anyagot. De arra is rájött, hogy sietnie kell, különben egész mélyre hatolnak a kristály szemcséi, és akkor már menthetetlen lesz.

Így a lány esősen koncentrálva, a chakrája segítségével, a kristály szemcséket a bőre felsőbb rétegeibe terelgette. Ez egészen simán ment, de az, hogy a bőrtől is elválassza nem lesz ilyen könnyű. Sakura megpróbálta először a bőrét körbevenni chakrával, ami egy bizonyos szintig sikerült is, de a bőrében ettől függetlenül még mindig ott volt a több millió apró kristály szemcse. Pár perc koncentrálás után, sikerült az összes szemcsét a bőr felső és középső rétegeibe zárni. Most már, ha összetöri a kristályt, akkor csak a bőrébe, kerül és nem a karjába. Így mély levegőt véve kinyitotta a szemét, és a harcot figyelte. Ez a Guren kemény ellenfélnek tűnt. Sasuke ruhája több helyen meg volt vágva, és a földet kristályrózsák borították. Szerencsére Sasuke megúszta, egyenlőre kristály nélkül. Sakura felállt, majd ismét mély levegőt vett. Guren ebben a pillanatban támadt, a lassuló Sasukéra, akinek láthatóan nem volt ideje menekülni.

Sakura gyorsan cselekedett. Guren és Sasuke közé ugrott, és a kristállyal bevont kezét használta védekezésre. Guren ütésére a kristály nagyot reccsent, ezzel egy időben Sakura ajkait éles sikoly hagyta el, majd a kristály apró darabokra tört. Sakura karjáról a bőr a kristálydarabkákkal együtt hullott a földre. A lány jobb karjából csepegett a vér, és a bőr elvesztése miatt, az egész felületen szinte látni lehetett az izmokat.

- Sakura – pislogott meglepetten a fiú. A lány arcán fájdalmas grimasz ült. Sakura az ajkaiba harapva tartotta vissza feltörni készülő sikolyát. A térdei remegtek, alig bírta tartani magát. Sasuke először értetlenül pislogott, majd észrevette a lány karját, és az arcára megdöbbenés, fájdalom és sajnálat ült ki.

- Jól vagyok – préselte ki magából ezt a pár szót, és egy enyhe mosolyt. Majd Sakura enyhén megimbolygott, és szeme lecsukódtak. Sasuke gyorsan kapcsolt, és elkapta az ájult lányt. 

- Hehh, milyen szép is a szerelem! – gúnyolódott a nő. – Bár ahogy tudom, a férfiak áldozzák fel magukat az imádott nőért. Nem pedig fordítva – nevetett. – Vagy itt mások a szokások? – kérdezte gonoszan.

- Megmutatom én mik errefelé a szokások – azzal Sasuke szemében megjelent a sharingan. – Kekkei genkai! – mondta egyszerűen, majd pár gyors támadással meglepte Gurent.

- Na mi történt? A lány önfeláldozása előhozta az igazi erődet? Mire nem képes a szerelem? – gúnyolódott.

- Csak hogy tudd – mondta gyilkos dühvel. – Nem a szerelmem! – Azzal újra nekilendült a támadásnak. Pár hatalmas tűzgolyó, egy chidori és pár ütéssel Gurent is a padlóra küldte. Pár pillanatig némán szemlélte a három eszméletlent, majd, nem szívesen ugyan, de elrohant a kocsihoz, valami kötélszerűséget keresni.

Mikor Sakura ismét magához tért, minden csendes volt. Guren és Kabuto a földön feküdt, és nem mozdult. Sasuke nem volt ott, és egyre hidegebb lett. Egy kis mocorgás után újra éles fájdalom hasított a jobb karjába, amit egy halk nyögéssel díjazta. Óvatosan felemelte seérült karját, és a másikkal elkezdte gyógyítani. A pár perc eszméletlenség alatt tovább vérzett, így mellette egy hatalmas tócsa gyűlt össze, ami árasztotta azt a rozsdás vas szagot, amit a vér szokott. Sakura érezte, hogy sietnie kell a gyógyítással, mert sok vért vesztett. Épp kezével a lehető legpontosabban próbálta eltüntetni az izmokat egy új réteg bőrrel. Csak sajnos ez nem olyan könnyű. Így mikor sikerült elállítania a vérzést abbahagyta. Óvatosan egy fához kúszott, és hátát nekitámasztva nézett fel az égre. Csillagos este volt, az eget nem borították felhők. Az utcán nem világítottak lámpák, de a hold ezüstös fénnyel borította be a várost. Csendben kémlelte az eget, mikor egy hideg kéz tapasztotta be a száját. Megpróbált arrébb ugrani, de egy másik kéz a derekát tartott.

- Te most itt maradsz és megvárjuk, míg a drága Sasuke visszatér. Sokkal érdekesebb lesz, ha tudja, hogy a túszom vagy! – nevetett Kabuto. A rózsaszín hajú elveszetten pislogott. Nem akart még több terhet rakni Sasuke vállaira, nem volt elég, hogy Kabutót és Gurent is egyedül győzte le, de most megint ezt a… a… nem találta a szavakat Kabutóra. Érezte ahogy a hideg chakrája körbelengte a környéket. Sakura a sérült karjával észrevétlenül elővett a zsebéből egy injekciót. Nem tudta melyik lehet, de remélte, hogy az egyik adag méreg. Fájó ujjaival addig ügyeskedte, míg a megfelelő pozícióba nem került. Gyors mozdulattal Kabuto karjába döfte, mire az meglepetten felhördült, és elengedte a lányt, aki hihetetlen gyorsasággal talpra szökkent.

- Ez nem sokat ér – mondta - immunis vagyok minden méregre. Tudod kifejlesztettem egy szérumot, amely a vérembe kerülő összes ismert mérget hatástalanítja.

- Összes ismertet? – kérdezte Sakura ravasz mosollyal. – Mert ha csak az általad ismerteket, akkor bajban vagy. Ezt pár napja kísérleteztem ki. Vagyis te vagy az első, akin kipróbáltam – Kabuto arcára fagyott a mosoly. Ebben a pillanatban Sasuke is megérkezett, és nem kis meglepődéssel nézte Sakurát, majd a szédelgő Kabutót.

- Te… Légy átkozott – sziszegte, majd pár kézjel és eltűnt. Sakura és Sasuke is meglepetten pislogott. 

- Kötözd meg – mondta halkan Sakura, majd állával Guren felé bökött. Sasuke alig láthatóan bólintott, majd ügyes mozdulatokkal, precízen megkötötte a nőt.

- Szerintem ideje indulni – mondta, majd Gurent felvette, és elvitte a kocsiig, és beültette a hátsó ülésre. – Mi lesz, nem jössz? – kiáltott a kocsi mellől. A lány, aki eddig némán állt, és maga elé meredt, végre észhez tért és szapora léptekkel a kocsi felé indult. Pár méter után elérte a kocsit, és gyorsan bepattant. Sasuke padlógázzal söpört végig a kihalt utcákon. – Rendben leszel? – kérdezte közömbösen Sakurát.

- Persze, csak egy kis idő és sok chakra. Remélem Tsunade-sama segít helyre hozni – mosolygott. Az út hátralevő része csendben telt. Mikor visszaértek a suliba, páran idegesen álltak a bejárat előtt. Mikor az autó reflektora bevilágította az udvart megkönnyebbült sóhajok hallatszottak.

Sakura óvatosan szállt ki a kocsiból, mire Naruto megkönnyebbülte rohant mellé.

- Minden rendben? Elrabolt ez a szemét? Ugye nem esett bajod? – Sakura szóhoz sem jutott. – Mi történt a kezeddel? – kérdezte megdöbbenten, majd hangjába düh vegyült. – Ugye nem ez a szemét volt? – de nem várta meg a válasz. Pár mozdulattal Sasuke elé került, és egy hatalmasat bemosott neki. – Hogy tehetted ezt vele? – sziszegte, majd egy másik ütéssel készült lecsapni.