Az őr nehezen, de bólint. Ő is hallotta a monológot. Nem mert mást mondani. Amikor kiértek a friss levegőre, mindenkinek láthatóvá vált Sakura megtört arca. Üveges szemekkel néz maga elé. Szörnyű látvány. Óvatosan mellélép Tsunade, és szorosan magához öleli.

- Miért pont ma? - kérdezi megtörve.
- Nem tudom... Kérlek, menj haza vagy, ami még jobb lenne, menj át valakihez. Ne legyél egyedül. Most egy hétig szabad vagy. Pihend ki magad. Rendben? - engedi el a lányt, mire az aprót bólint. - Nekem most mennem kell. Szervusztok! Vigyázzatok magtokra! Sasuke, akkor majd gyere - adja meg a végszót, mire mindannyian bólintanak. Sasuke odalép Sakura mellé, és megfogja a kezét.

- Gyere. Menjünk el hozzád néhány ruháért.
- Minek? - pillant fel rá kicsit erőtlenül. Mintha nem is itt lenne.

- Töltsd nálunk azt az egy hetet. A gyerekek is örülnének neked - mondja, mire Sakura egy aprót bólint. Elmennek a ruháiért. Az út némán telik. Ha Sasuke nem fogja Sakura kezét, lehet, hogy a lány csak állna egyhelyben, és nézne maga elé. Mikor összeszedik azt a néhány ruhát, ami egy hétre elég lesz Sakurának, elindulnak Narutóékhoz a gyerekekért. Naruto házának ajtajában Sakura visszahúzza Sasukét.

- Várj egy pillanatot. Nem akarom, hogy így lássanak – mondja, és egy mély levegőt vesz. Lecsukja a szemét. Fél perc múlva felnyitja, a smaragdok újra csillognak, és egy halovány mosoly bújik meg a szája szélében. Sasukénak tátva marad egy kicsit a szája. "Sakura ilyen erős?"

- Ezt hogy? És miért? - néz döbbenten.
- Sokat gyakoroltam. És mert nem akarom elrontani Hanáék örömét. Nekik nem kell tudniuk, miért leszek nálatok. Azt mondjuk majd, hogy segítek egy kicsit a ház körül, azért leszek ott.

- Hát, ebben van valami. És ez félig igaz is... Még mindig nem vagyok egy konyhatündér.
- Ezen majd segítünk – mondja, mire kopog az ajtón. Pár perc múlva egy vigyorgó Naruto nyit nekik ajtót.
- Á, sziasztok! Hé, Narut... - ordítja, de egyszer csak egy pukkanás kíséretében eltűnik.

- Ajj... Még egy kage bunshin? - hallják Kai hangját. Beljebb mennek, és azt látják, hogy Kai egy párnával a kezében áll a kanapén, dobásra készen, Hana és Hinata pedig a konyhában csinálják a teát.

- Sziasztok! - köszön Hinata a konyhából. Hana, amint meglátja apját, egyből odarohan. Apja felkapja, és a magasba emelve ölbe veszi, és egy cuppanós puszit nyom az arcára. A kicsi Hana kuncogva viszonozza a puszit, aztán elengedi apja nyakát, és karjaival Sakura felé nyúl. Sasuke kicsit meglepődik, de mosolyogva adja át Hanát Sakura ölébe. Ott is elcsattan egy-egy puszi. Sasuke mellkasát melegség önti el, ahogy fogadott lányát Sakura kezében látja nevetgélni. Akkor és ott mindent elfeledett. Csak arra gondol, hogy ezt örökké tudná nézni. Az idilli hangulatot Hinata zavarja meg.

- Kész van a tea, gyertek! - jön ki mosolyogva a konyhából. Sasuke ledöbben.
- Hinata? Már te is? - nézi a nő óriási pocakját, mire az említett védekezőn maga elé emeli a kezét.
- Igen, de mentségemre legyen, én már az utolsó hónapban vagyok!
- És lehet tudni, hogy mi lesz?

- Remélhetőleg ember... – mondja, és mindenki elkuncogja magát, miközben leülnek az asztalhoz, ahol már Naruto és Kai is ott vannak. - Amúgy is-is.
- Úgy érted, ikrek? - néz döbbenten.
- Igen. Kushina és Minato.
- Az apám és az anyám nevét kapták, mert ha ők nincsenek, akkor most én se lennék - mondja Naruto. Sasuke egy halvány mosolyra húzza a száját.

- Sok boldogságot és kitartást!
- Köszönjük. Meglesz - vigyorog Naruto, és vet Sakurára egy pillantást, aztán kedvesével egy kicsit aggodalmasabb pillantást váltanak. - Kai, Hana mutassátok meg Sakurának az új gyerekszobát, jó? - kéri meg a gyerkőcöket, ők pedig felpattannak, és Sakurával elmennek megnézni a gyerekszobát.

- Papa, te nem jössz?
- De, majd mindjárt, Hana – mondja, és visszafordul.
- Mi történt?
- Kamurit megölték...
- Tessék? - fogják ők is suttogóra. Hinata a kezét szája elé teszi. - Kicsoda?
- Sakura tanítványa... Ayumi.

- Uram Isten! Szegény Sakura, nagyon kiborult?
- Ordított... De amint a szeme elé került Ayumi, teljesen megváltozott. Hidegvérrel, kegyetlen módon, szinte már kedvesen alázta porig a lányt. Esküszöm, hogy még én is féltem. Soha nem akarom ilyennek látni. Soha - hajtja le a fejét.

- Szent Isten...
- És még így is tud mosolyogva nézni a gyerekekre... Eszméletlen.

- Míg meg nem tudta, hogy majd egyszer visszajössz, addig ugyanez az álmosoly ült minden nap az arcán. Aztán egy nap teljesen összeroskadt, mert... - mondaná Naruto, de Hinata megfogja a kezét, és megrázza a fejét, jelezve, hogy ezt nem kéne. Sasuke értetlenkedve néz rájuk. "Miattam volt szomorú. De nem akarta kimutatni." Naruto visszanéz Sasukéra. - Csak azért mosolygott, hogy tudassa velünk, hogy minden rendben. Amíg Ino nem magyarázta el nekem a dolgokat, minden bajommal őt kerestem meg. És ő minden gondomat átvette, hogy ne én hordjam ezt a terhet. Nem értem, hogy hogyan bírta. Most viszont kitört. Mint akkor... Tsunade-baachan mit mondott? 

- Tsunade adott neki egy hét szabit. Azt mondta, hogy ne legyen egyedül. Én pedig felajánlottam, hogy maradjon nálunk. A gyerekek úgyis nagyon megkedvelték.

- És van egy olyan érzésem, hogy te sem bánod... - mosolyog lágyan Naruto. De Sasuke elengedi a füle mellett ezt a megjegyzést.

- Senkinek semmit. Jó? - áll fel az asztaltól. A többiek bólintanak. Ő, csak hogy a látszatot fenntartsák, elment megnézni a gyerekszobát. A szobába érve meglátja a két fekete buksit, ahogy nagy, zöld szemeikkel nézelődnek a szobában. Most, hogy így belegondol, azt is mondhatná, hogy mindkettő Sakurával közös gyermeke lehetne. Hanának, hosszú fekete haja és sötétzöld szemei vannak ugyanúgy, mint bátyjának. Csak annyi a különbség, hogy Kainak rövidebb haja van. Ahogy nézelődik, meglátja Sakurát, ahogy egy babaruhát nézeget. Ez a kép is tetszik neki. Sakura, aki babaruhákat nézeget, és a két gyerek. Odamegy Sakura mögé, és halkan a fülébe súgja.

- Hihetetlen, hogy mi is voltunk ilyen csöppségek - mondja, mire Sakura egy aprót bólint. Visszarakja az apró ruhadarabot, és megfordul. Nem számított rá, hogy Sasuke még mindig mögötte lesz, így váratlanul érte, hogy egy Uchiha szempárral találja szembe magát. Az ónix szempár szinte lyukat égetett a zöld íriszekbe. Sakura furcsa csillogást vél benne felfedezni. Mintha boldog lenne, mintha szeretetet látna benne. Szerinte ez az első alkalom, hogy a fiúnak a szemeiből érzelmet lehet kiolvasni. Ráadásul ez az érzelem akkor születik, ha rá vagy a gyerekekre néz. Mióta visszatért Konohába, ő nem az a Sasuke, aki elment. Ő egy új Sasuke. Az idilli hangulatot megint Naruto töri meg.

- Hé, emberek! Jöttök a fesztiválra? - toppan be Naruto a szobába.
- Most lesz a fesztivál? - fordul barátja felé Sasuke.
- Igen, holnap este. Tudod, A(!) tavaszi fesztivál - mondja az Uzumaki, egy kaján mosoly kíséretében. Szépen hangsúlyozva az "A" szócskát. Sakura odakapja a tekintetét. Ha Sasuke igennel válaszol, akkor biztos, hogy elájul, hiszen Sasuke azt mondta, hogy nem emlékszik arra az estére...

- Hogy is felejthetném el – mondja, mire Sakurának kikerekedik a szeme. Lehet, hogy azóta eszébe jutott? - Az volt a világ legmulatságosabb fesztiválja - mondja, mire Sakura a szívéhez emeli a kezét egy halk, megnyugodott sóhaj kíséretében. "Tehát csak az elejére emlékszik." Sakura nem látja, de Sasuke és Naruto sokatmondó pillantásokat váltanak. Mind a ketten emlékeznek arra az estére.

- Miért, apu? - megy oda Kai az apjához.
- A senseiek egy "kicsit" felöntöttek a garatra. Kakashi és Gai-sensei felmásztak a színpadra azzal a mondattal, hogy "Majd mi koncertet adunk!" - mondja Sakura.

- De mivel két részeg emberről beszélünk, katasztrófa lett belőle - mondja Sasuke.
- Bozontos szemöldök-sensei bemutatta a tánctudását, és egy forgás alkalmával felrúgta Kakashit, aki Tsunade-baachan mellei között végezte - mondja Naruto.
- A kicsit ittas Tsunade épp készült földbe döngölni Kakashit, ám ekkor Gai-sensei felkiáltott - mondja Sasuke, és Naruto tökéletesen utánozva Gait felkiáltott.

- A fiatalság erejével megmentem a drága barátom és örök riválisomat, Kakashit!
- Ám ekkor a fiatalság ereje útjába állt a saját lába - mondja Sakura.

- Sikeresen lezúgatott a színpadról, egyenesen az aranyhalas medencébe. Tsunade pedig látványosan verte porrá őket - fejezi be Sasuke. Mindannyian nevettek a szép emléken.

- Igen, az volt a legjobb fesztivál - mondja Naruto a könnyeit törölgetve – Na, akkor...?
- Szeretnétek elmenni? - kérdezi Sasuke a gyerekeket.
- Igen! - hangzott az egyértelmű ujjongás. Sakura egy angyali mosolyra húzza száját.
- Akkor holnap reggel el kell mennünk vásárolni.

- Miért? - néz csodálkozva Hana.
- Mert ezen a fesztiválon kimonót kell hordani - mondja, mire a kislány ugrándozva elkezd tapsikolni.
- Gyönyörű hercegnő leszek! - mondja, mire az apja felkapja, és egy cuppanós puszit nyom az arcára.

- Az én gyönyörű hercegnőm - javítja ki apja, mire Hana elkuncogja magát.
- És te, Kai? Velünk jössz, vagy apádra bízod magad? - kérdezi Sakura.

- Szerintem jobb lesz, ha velünk tartasz, mert ők képesek, és három órán keresztül szobroznak a boltban - mondja Naruto, mire Kai egyértelmű választ ad.

- Nem akarok három óráig szobrozni - mondja hüledezve, és mindenki felkacag.
- Akkor te elmész Narutóékkal, Hana pedig velünk jön - jön be az ajtón Hinata. Hana megint átkéredzkedik Sakura ölébe.

- Akkor holnap csajos napot tartunk - mondja Sakura - De most mennünk kell. Késő van, és nem akarunk zavarni.
- Ugyan, nem zavartok, viszont a gyerekeknek aludniuk kell - mondja Hinata. Kimennek a szobából, és már a bejárati ajtónál búcsúzkodnak.

- Rendben, akkor holnap átmegyünk - mondja integetve Hinata.
- Oké, sziasztok! - köszönnek egyszerre Sasukéék. Az úton lassan haladnak. Hana Sakura ölében, míg Kai Sasuke nyakában meséli az aznap eseményeit.
- Apu! Apu! Ninja akarok lenni! Én leszek Konoha legerősebb ninjája - meséli Kai. - Én leszek a nyolcadik Hokage!

- Miért pont a nyolcadik? - kérdezi Sasuke.
- Mert a hatodik Naruto-niisan, és lehet, hogy a hetedik Konohamaru-neechan lesz.
- Értem. És te, Hana?
- Én is! Én is! Én olyan erős, és szép akarok lenni, mint Okaa-san - öleli át Sakurát. Ő csak hatalmas szemeket meresztve Sasukéra néz, aki csak kedvesen rájuk mosolyog. Sakura visszaöleli a kicsi lánykát, és kedvesen megszólal.

- Köszönöm. A szépséged már megvan, már csak nőnöd kell.
- Tényleg?
- Tényleg - mondja egyszerre Sasuke és Sakura. Egy kis ideig csak némán ballagtak, majd Sakura újra megszólalt.
- Mi legyen a vacsi?
- Apa főz? - kérdezi Kai.

- Nem.
- Akkor akármi! De én rament szeretnék.

- Szerintem túl sokat volt Narutóval - mondja Sakura Sasukéra nézve. Sasuke csak egy bólintással válaszol. – Na, akkor előételnek ramen, utána rizsgolyók hússal? - kérdezi, a válasz csak egy egységes "Rendben", amit Kai gyomorkorgással jutalmaz.

- Okaa-san! Okaa-san! Meddig maradsz nálunk? - kérdezi Kai. Sakura egy kicsit pirulva néz Sasukéra, mire az egy aprót bólint. Aztán kedvesen mosolyogva ránéz a kis Uchihára.
- Egy hétig. Segítenem kell a ház körül, és ha apátok jól viselkedik, talán főzni is megtanítom - mondja kuncogva, mire az említett vág egy fintort.
- Csak egy hét? De... De maradhatsz tovább is! Egy hónap, egy év, kettő... vagy örökre! - mondja ujjongva Hana. Sakura kedvesen mosolyogva válaszolna, de egy kedves, mély hang közbevág.

- Majd még meglátjuk - mondja Sasuke Hanára mosolyogva. Sakura kicsit értetlenül nézett a mellette haladó férfire, de ráhagyta. Sose tudta, hogy mire gondol a férfi, és most se fogja megtudni. Megállnak egy hatalmas vaskapu előtt, amin egy hatalmas Uchiha címer van.
- Ez lesz az otthonunk?? - kérdezi Kai.

- Nem ez, hanem ami mögötte van - mondja Sasuke, miközben benyit. Óvatosan leteszi kisfiát a földre. Sakura is így tesz a kicsi Hanával. - Gyertek! - nyitja ki a hatalmas vaskaput.

- Milyen nagy! - ámuldozik Hana.
- És milyen szép! - mondja Kai - És melyik a mi házunk?
- Az a nagy, ott szemben - mondja Sakura. A lurkók egymásra néznek, felkacagnak, és hatalmas lelkesedéssel indulnak meg futva a házuk felé. Sasuke és Sakura még a kapuban állva nézik a viháncoló párost.

- Hana és Kai... Az anyukájuknak hívnak... - mondja kicsit döbbenten Sakura. Sasuke egy mosoly kíséretében magához húzza a nőt.
- És az baj?

- Nem, épp ellenkezőleg. Én is nagyon megkedveltem őket – mondja, és egy kicsit elhúzódik a férfitól, hogy belenézhessen a szemébe, de az még mindig a gyerekeket nézi. - Menjünk utánuk! – mondja, mire Sasuke egy aprót bólint. Megfogja a lány kezét, és elkezdenek sétálni a ház felé. Amikor beérnek a házba, meglátják a két egyhelyben álló gyerkőcöt. Hana mintha szipogna. Sakura odamegy a kislány mellé, és leguggol hozzá.

- Mi a baj? - kérdezi. Aggódva vet egy pillantást Kai és Sasuke felé, de mindketten csak megvonják a vállukat. - Kicsim, mi történt?
- O... Olyan... Boldog va... vagyok - szipogja - Van anyukám... És apukám... Van egy házunk... Járhatok iskolába... Lehetnek barátaim - mondja Sakura nyakába borulva. Sakura ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el, és szorosan magához öleli a kicsiny testet.

- Ugyan. Ezért nem kell sírni. Most már minden rendben lesz. Itt vagyok... Itt vagyunk... Gyere, hadd töröljem le azokat a könnyeket. Ne csúfítsák el a gyönyörű arcocskádat - húzódik hátrébb, és letörli a kislány könnyeit. - Sokkal jobban áll, ha mosolyogsz! Menj, nézd meg a házat - mosolyog kedvesen Sakura, mire a kislánynak is hatalmas mosoly ül ki az arcára, és kézen fogva bátyját elrohan megnézni a házat. Sakura újra álló helyzetbe emelkedik, és úgy nézi a rohangáló gyerekeket. Egyszer derekára kulcsolódó kezeket pillant meg, és érzi a hozzá tartozó forró leheletet nyakán. Beleborzong az érzésbe.

- Ügyes voltál - búgja egy mély hang a fülébe, amitől kirázza a hideg. A forró tenyerek alatt a hasában bizsergés kezdődik, ami átjárja az egész testét. Egy halk sóhaj hagyja el ajkait. Amit persze a férfi meghall, és egy félmosollyal jutalmaz. Az ölelést szorosabbra fogja, így préselve mellkasát a nő hátához, így érezhették az egymásból áradó hőt. - Az este, ha a gyerekek aludnak, beszélünk? - kérdezi, mire egy apró bólintást kap, és egy sóhaj kíséretében a törékeny test kicsúszik a karjai közül.

- Igen, beszélhetünk. De most menjünk, nézzük meg a házat - mondja kicsit bizonytalanul. Sasuke bólint, és kézen fogva a piruló lányt a gyerekek után mennek. Az előszobából egy folyosó után egyből kétfelé mehetnek. Jobbra van egy hatalmas nappali, balra pedig egy szintén nagy konyha és az étkező. A nappaliban van egy hosszabb kanapé és két fotel, ami "U" alakban van elhelyezve. A kanapé előtt, egy kisasztal mögött van egy gyönyörű kandalló. A nappaliból két irányba lehet elmenni. Az egyik felfele, míg a másik egy kisebb folyosóra vezet. A folyosón három ajtó van. Kettő a jobb oldalon és velük szemben egy. A legutolsó szobából lép ki Kai, míg a mellette lévőből Hana jött ki.

- Megvan a szobám.

- Nekem is. És ez az anyuéké - nyit be Hana a szemben lévő szobába. Sakuráék is utánuk mennek. Amikor beérnek, egy hatalmas szobát fedeznek fel. A szemben lévő fal elhúzható, és egy hosszú teraszra vezet, aminek a másik "kijárata" a konyhába vezet. A szoba mahagónifa-padlójából kellemes illat árad. A szobában van két hatalmas szekrény, és két éjjeliszekrény a hatalmas ágy két oldalán. Az ágynak a kerete is fából van, aminek a támlája gyönyörű mintával van díszítve. És persze itt is megtalálható az Uchiha címer. A szobából egy ajtón át egy nagy fürdőbe lehet menni. "Ezt nem egy embernek tervezték" - állapítja meg Sakura, és kinyitja a teraszajtót. A lélegzete is eláll a látványtól. A kert, ami elé tárul gyönyörű. Két hatalmas, virágzó sakurafa, ami most ezüstösen csillog a telihold fényében, és egy kis patak, ami átfolyik a hatalmas kerten.

- Hát én nem ilyenre emlékszem! - mondja Sasuke, mire Sakura hátrafordul.

- Igen, teljesen fel kellett újítani, mert el lett hanyagolva. A növényeket Yamato kapitány növesztette, és a faanyagot is ő adta - mondja Sakura. – Remélem, tetszik - mosolyog a gyerekekre, mire ők szapora bólogatásba kezdenek. - Ennek örülök. Akkor én megyek, elkészítem a vacsorát. Fél óra múlva az ebédlőben! – mondja, és kimegy a konyhába. A lurkók kimentek játszani a kertbe, míg Sasuke leült a kandalló melletti fotelba olvasni. Húsz perc múlva megunta, és letette a könyvet a mellette lévő kisasztalra, és kiment a konyhába. Hangtalanul az ajtófélfának támaszkodva nézte a sürgő-forgó nőt. A nő egy perc múlva észreveszi, és mosolyogva megszólal.

- Éhes vagy?

- Egy kicsit... "De nem étel kéne...'' - teszi hozzá gondolatban Sasuke - "Te jó ég, mire gondolok én? Teljesen megőrültem! Ő Sakura...! Na, ez az... Sakura!" – gondolja, és egy gyors fejrázással megpróbálja eltüntetni gondolatait. Hát, nem nagyon sikerült neki. Sakura furcsán néz rá, mire ő egy torokköszörüléssel próbálja rendbe szedni a hangját. - Khm... Finom az illata. Mikor ehetünk?

- Pár perc, és jöhettek. Menj, szólj ki a gyerekeknek, jó? – kérdezi, Sasuke pedig bólint, és kimegy a teraszra. Egy oszlopnak támaszkodva nézi a játszó gyerekeket. "Most milyen boldogok. És nem csak ők" - vet hátra a konyhába egy pillantást. Utána megfordul, és kiszól a gyerekeknek.

- Gyertek, vacsora! - kiáltja a kertben játszó gyerekeknek, mire leállnak egymás csikizésével, és vigyorogva néznek rá apjukra.

- Éljen! – kiáltják, és beszaladnak a házba. Sasuke utánuk megy, becsukva az ajtót maguk mögött. A két lurkó vigyorogva ül le az asztalhoz, mire Sakura megfordul, és karba tett kézzel néz rájuk.

- Nem felejtettetek el valamit? - kérdezi, mire a két gyerkőc értetlenkedve néz egymásra.

- Ö... Lehet... Mit? - kérdezi Kai. Mire Sakura sóhajtva megrázza a fejét, és mosolyogva válaszol.

- Menjetek, fürödjetek meg, öltözzetek át. Koszosan nem ülünk az asztalhoz! – mondja, mire a két gyerkőc szélsebesen ront be a saját fürdőjükbe. - Még úgyis kell pár perc a húsnak - teszi hozzá Sakura, miután elmentek a kicsik.

- Cseles vagy - mondja Sasuke mosolyogva, és segít megteríteni.

- Anyu is mindig ezt csinálta... - mondja kicsit szomorkásan. Sasuke félve néz rá. Tekintete tele van kérdéssel, de Sakura csak mosolyogva néz rá, és megy a sütőhöz. Sasuke meg akarta kérdezni, hogy mi a baj, de inkább hanyagolta a témát, mivel ez a nap így is kimerítő volt. Pár perc múlva, amikor Sakura épp veszi ki a húst a sütőből, megérkezik a két, pizsamás gyerkőc is. Leülnek szépen az asztalhoz, és várják a vacsorát. Néhány másodperc múlva Sasuke egy fazék ramen kíséretében jelenik meg az asztalnál. Amint Sakura is megérkezik, nekiállnak a vacsorának. Vacsora közben néhány dicsérő szó hangzik el, de alapjában véve csendben telik a vacsorázás. A másodikat is jóízűen, és némán falatozzák. Amikor mindenki végez, Sakura leszedi az asztalt, és amikor visszamegy, két hatalmas ásítás hangzik el. Hana és Kai szeme lassan elkezd le-lecsukódni. Sakura mosolyogva megy oda a két gyerkőchöz.

- Gyertek, menjünk aludni – mondja, és ölébe veszi Kait, míg Sasuke Hanát viszi aludni. Sasuke és Sakura is ad a kicsiknek jóéjtpuszit, és egyszerre kilépve az ajtón óvatosan becsukják.

- Hamar elaludtak - mondja halkan Sakura. Sasuke egy kicsit álmosan bólint.
- Igen, hosszú volt ez a nap.

- Menj, te is tusolj le és aludj, én... - mondaná Sakura, de egy kedves hang félbeszakítja.
- Nem, nem. Én megyek elmosogatok, addig te fürödj meg! Te is fáradt vagy - mondja Sasuke, és homlokon puszilja Sakurát. Ő egy kicsit álmosan bólint.
- Köszönöm.

- Nem. Én köszönök mindent – mondja a nőt megölelve, és továbbáll. Sakura a szobájukba, míg ő a konyhába megy. Sasuke mosogatás közben gondolkodik. "Na jó, most mi is van valójában? Itt van Sakura. A gyerekek imádják, és mint ahogy Naruto is megállapította, én se bánom. Sakura. A volt és a jövőbeli csapattársam. Tudom, hogy régen szeretett. Sőt, egyenesen üldözött a szerelmével. És titokban nekem se volt közömbös. Csak az a hülyegyerek dobe tudta. Aztán elmentem. Könyörgött, hogy maradjak, vagy vigyem őt magammal. Én megtettem volna, de féltettem. El akartam felejteni. Nem ment. Ő volt az egyik oka annak, hogy visszajöttem. A másik, pontosabban másik kettő, az Kai és Hana. A gyerekek szeretik. Anyának szólítják. És ez nekem nagyon jól esik. És... És én is szeretem. Nem akarom, hogy elmenjen! Azt akarom, hogy egy család legyünk. El akarom mondani neki. De nem most. Ma csak beszélgetünk... Fesztivál. Újra elmegyünk ARRA a fesztiválra. Mi történt legutóbb? Kakashiék készen voltak. Jó, és ezen kívül? Ittunk. Azt mondtam, hogy részeg vagyok. Ő nem volt az. Valójában csak Naruto és Ino volt részeg. Én, Shika, Hinata és Sakura nem. És megcsókoltam Sakurát. Másnap megkérdeztem Shikát, hogy mi volt, mert alig emlékeztem. Ő elmondta, én pedig letagadtam, és a részegségre fogtam. Én marha! Jó. Most nem iszunk! Elmondom neki, hogy emlékszem rá. És direkt volt. Hogy miért? Mert... Szeretem. Kilenc éve szeretem! Elmondom neki. De nem most. Majd. De addig itt kell, hogy tartsam. Mondjuk... Örökre. Igen, ez az! Jól van, Sasuke! Jó lesz ez!" - gondolkodik Sasuke. Mire gondolatai végére ér, már teljesen készen van, és el is pakolta a tányérokat. Megtörölte a kezét, és bement a szobába. Sakura épp akkor lépett ki a fürdőből. Egy hosszú, fehér póló és egy nagyon mini, fekete nadrág volt rajta. Egyik kezével a haját törölte. Sasukénak, ahogy megnézte az összeállítást, kiszáradt a torka. Igen, ezt akarja minden nap látni. Ez kétségtelen. Annyira gondolataiba mélyedt, hogy nem is vette észre, hogy Sakura már előtte áll. Egy puha kezet érez az arcán, ezzel visszahúzva őt a valóságba.

- Sasuke, minden rendben?
- Pe... Persze. Csak elgondolkodtam.
- Értem. Mehetsz tusolni, utána beszélhetünk.
- Rendben. Sietek – mondja, és egy törölközővel és ruhával a kezében bemegy a fürdőbe. Pár perc múlva egy szál melegítőalsóban lép ki a fürdőből. Sakura felnézve könyvéből, azonnal arca elé tartja azt, mert belepirult a látványba. A férfi kidolgozott felsőtestén, még meg csillan egy-egy kósza vízcsepp. Haja is egy kicsit vizes. Sakura megrázza a fejét, és felül az ágyon. A könyvet az éjjeliszekrényre rakja, és nagyot nyel, mielőtt megszólalna.

- És miről akartál beszélni? - kérdezi. Sasuke egy kicsit megáll a haja törlésében, de válaszol.

- Nem tudom. Mindenről – mondja, és leül ő is az ágyra.

- Bővebben?

- A holnapról, a hétről, ami utána lesz, és mondani is akarok valamit, de azt majd csak később.

- Aha, értem. Hm... Hát, én nagyon várom a holnapot! Bár reggel nagyon korán kell kelnem.

- Miért is?

- Legalább száz palacsintát kell csinálnom.

- Minek annyi?

- Elfelejtetted? Reggel jönnek Narutóék – mondja, és 
mindketten kuncogásban törnek ki.

- Igaz. Dobe megfelel legalább egy egész hadosztálynak. Ráadásul vele megyünk vásárolni is. Na meg a fesztivál!

- Igen, alig várom az újabb balhét.

- Nekem nem a balhé miatt tetszett az utolsó fesztiválom... - mondja egy félmosoly kíséretében. Sakura ledöbben. "Istenem. Istenem. Istenem..."

- Ha... Hanem? - kérdezi félve, és egy nagyot nyel. Sasuke egy mosoly kíséretében közelebb hajol hozzá.
- Ezért - suttogja szinte már ajkaiba, és egy tizedmásodperc múlva ajkuk összeér. Sakura ledöbben, de viszonozza a csókot. Amint Sasuke bebocsátást nyer, nyelvük vad táncolásba kezd. Hosszú és szenvedélyes csókjukat a levegőhiány szakítja félbe. - Ez tetszett annyira benne - suttogja a lány ajkaiba. Aztán egy kicsit eltávolodik.

- Szóval most már emlékszel - mondja kicsit kábultan Sakura.
- Mindig is emlékeztem - mondja, mire Sakura felkapja fejét, és tekintetét az ónix szempárba fúrja.

- Akkor mégis miért...?
- Én voltam a tizenéves, kegyetlen, kőszívű, érzéketlen Uchiha Sasuke. Ezzel megvan a válasz?

- Fogjuk rá... – mondja, és oldalra fordítva fejét kinéz a kertre. Mivel meleg van, így nyitva hagyták az ajtót, hogy bejöjjön rajta a levegő. Gondolkodásából Sasuke mély hangja hozza ki.
- Most megsértődtél? - kérdezi mosolyogva.
- Nem, csak egy kicsit rosszul esik, mivel nyolc éven át azt hittem, meg sem történt.

- Én meg nyolc éven át nem tudtam elfelejteni. Most kvittek vagyunk.

- Ez nem egészen függ össze – mondja, és felhúzva egyik szemöldökét, értetlenül néz Sasukéra, aki csak mosolyogva nézi őt. - Ki vagy te, és mit csináltál Uchiha Sasukéval? - hajol hozzá közelebb, és összehúzott szemekkel nézi Sasuke arcát. A fiú alig láthatóan belepirul, de azért válaszol.

- Én ugyanaz vagyok. Csak egy kicsit megváltoztam.
- Kicsit? Az enyhe kifejezés!

- Most miért?

- Egy: Uchiha Sasuke sohasem csókolna meg! Kettő: sohasem mosolyogna! Három: sohasem lenne kedves, főleg nem velem!

- Na, ez téves! És régen is megcsókoltalak!
- Részeg voltál.

- Ne azt hozd fel érvnek, amit én kamuztam neked még anno - mondja mosolyogva, mire Sakura összekulcsolja mellei előtt a kezét, és durcásan néz Sasukéra, aki nevetve mondja ki első gondolatát.

- De édes vagy, amikor durcázol! - billenti oldalra a fejét. Sakura pirulva fordít neki hátat, de Sasuke ezt nem hagyja annyiban. Sakura már csak arra eszmél fel, hogy a hátán fekszik az ágyon, és Sasuke magasodik fölé. - Viszont jobban szeretem, hogyha mosolyogsz – mondja, és mélyen a lány szemeibe néz. Megbabonázva érzi magát. Azok a smaragd szemek, azaz illat. Egyszerűen megőrjíti. Tekintete a cseresznyepiros ajkakra téved. Nem bírja ki! Éhes vadállat módjára kap az édes ajkakba. Vadul tépve, harapva ízleli őket. Testét lejjebb engedi, hogy minél szorosabban legyenek. Érezni akarja a nő minden egyes porcikáját. Egyik kezével a nő dereka alá nyúl, és közelebb vonja magához. Ahogy összepréselődik a testük, a nő belenyög a csókba, ezzel még tovább bőszítve a férfit. Sasuke egy kis puha kezet érez, ahogy válláról a hajába kúszik, és belemarkol a fekete fürtökbe, ezzel is mélyítve a csókot. Karcsú lábait átveti a férfi csípőjén. A férfi és a nő is beleremegnek, ahogy megérzik a másikból áradó hőt. Érzik, ahogy a másik szíve iszonyatos ütemben kalapál. Ők egyre hevesednek, míg a levegő egyre fogy. A férfi lejjebb ereszkedik, így szinte már egymásba préselődve élvezik ezt a vad játékot. Ahogy a férfi ráfekszik, Sakura érzi annak izgatottságát, ezzel őt is hergelve. Egyszerre szakítják meg a csókot, levegőhiány miatt. Szaporán veszik a levegőt. Sasuke keze a nő combjára csúszik, míg a szájával a nő nyakát bolondítja csókokkal. A nő sóhajai és nyögései teljesen elveszik az eszét. Újra vad csókcsatába kezdenek. 

Hosszú és szenvedélyes. A nő keze a férfi mellkasán barangol, aztán a hátára csúszik. Ott is minden apró izmot kitapint kicsi kezével. Sasuke keze a nő pólója alá kúszik. Újra elfogy az oxigén, de most a lihegésen kívül Sakura megpróbál egy értelmes mondatot is kinyögni.
- Sasuke... Ezt nem... Szabadna... Még nem... - mondja lihegve, és az ónix szempárba fúrja a tekintetét.
- Sajnálom... Igazad van... Nem tudom, mi ütött belém... - száll le Sakuráról a férfi, és felülve hátat fordít neki, fejét pedig jobb kezébe temeti. - Bocsánat... – mondja, és érzi, ahogy a kicsi kéz ismét a hátán barangol, és forró leheletet érez fülénél. Izmai újra megfeszülnek, és elönti az előbbi forróság.

- Ne kérj bocsánatot... Nincs miért - suttogja fülébe a nő, és egy lágy puszit nyom a nyakára, ezzel tovább tüzelve a férfit.
- Ezzel nem segítesz - nyögi ki egy hatalmas nyelés mellett a férfi. Sakura kuncogva nyom egy csókot a férfi ajkaira, miközben maga felé fordítja.
- Ez volt az, amit az elején meg akartál velem beszélni? - kérdezi csábosan, miközben alsó ajkába harap. Sasuke megint nem bírja, így inkább elfordítja a fejét.
- Nem, azt majd máskor hozom fel. Most inkább aludjunk, mielőtt nem bírnám magam türtőztetni.
- Ennyire...?
- Hát, még egy csábos vagy kihívó pillantás, és nem lesz visszaút – mondja, miközben rá sem mer nézni Sakurára. Inkább feláll, és lekapcsolja a villanyt. A holdfény és a csillagok pont elég fényt nyújtanak, így könnyen vissza tud menni az ágyhoz, amiben már Sakura fekszik. Befekszik mellé, és szorosan magához húzza.
- Gondolom, senkinek semmit... - mondja kicsit szomorkásan Sakura, mire Sasuke elhúzódik tőle, és kérdőn néz a szemeibe.
- Ezt mégis honnan veszed? – kérdezi, mire a nő megvonja a vállát.
- Csak tippeltem.
- Mostanában ne vegyél lottót - mondja mire a másik kérdőn néz rá. - Hányszor mondjam el, hogy én nem a régi Sasuke vagyok? - teszi fel a költői kérdést, és újra magához húzva a nőt, kelnek át az álmok birodalmába.