Egy férfi állt a szakadó esőben, és két kisgyermek ázott testét nézte. Az egyik egy térdelő kislány volt, a másik egy földön fekvő kisfiú, aki a vérző hasát fogta. Nem ismerte őket, de úgy érezte, hogy segítenie kell. Odament, megkérdezte a zokogó kislányt, hogy mi történt. A kislány azt mondta, hogy Gőz országbeli ninják betörtek hozzájuk, és csak ők tudtak elmenekülni, de Kai így is nagyon megsérült. Sasuke ölbe vette a két kisgyereket, és amilyen gyorsan csak tudott, elkezdett szaladni a rejtekhelyük felé. Karin egyből lekezelte Kai sérüléseit, de azt mondta, hogy nagyon sok vért vesztett, ezért vér kell neki, és csak Sasukéval egyezik meg a vércsoportjuk. Sasuke habozás nélkül adta a parancsot Karinnak, hogy vegyen le tőle annyi vért, amennyi csak szükséges! Kai három nap után felépült. Sasukéék gondoskodtak a két kisgyerekről, akik a szívükhöz nőttek, de főleg Sasukénak a szívéhez. Fél év múlva a rejtekhelyet megtámadták, és Sasuke elhatározta, hogy ideje előbb visszamenni Konohába. Itachi halála után megtudta az igazat, és úgy döntött, hogy egy ideig a távolból segíti Konohát. Tsunadénak minden hónapban küldött jelentést. Tsunade tudott a gyerekekről is, és egy levél alkalmával elmondta Sasukénak, hogy megtalálták a gyilkosokat, és ki is végezték őket. Sasuke most is küldte a levelet, csak ebben már azt is elmondta, hogy visszatér, és viszi magával a két lurkót is. Tsunade örömmel fogadta a hírt, és parancsba is adta, hogy az Uchiha rezidenciát rendbe kell hozni, hogy fogadni tudják az eltévedt báránykát. Mindenki tudta, hogy Sasuke visszamegy, viszont Tsunadén kívül csak az egykori 7-es csapat tudta, hogy nem egyedül jön. Mindannyian nagyon örültek, hogy Sasuke visszajön. 

***** Három nappal a levél után. *****
Egy nő ront ki a kórházból. Annyira siet, hogy az orvosi köpenyét is elfelejti levenni, de ez most nem is érdekli. Csak az a fontos, hogy minél előbb a kapuhoz érjen. Már látja a kaput. Egyenes az út. A kapu aljában négy ember alakját lehet felfedezni. Két kisgyerek és két felnőtt. A gyerekek kuncognak, mert az egyik felnőtt kalimpálva magyaráz a másiknak. Az csak egy halvány mosolyra húzza ajkait. A nő tíz méterre tőlük megtorpan. Rózsaszín tincseibe belekap a szél, így viszi cseresznyevirág illatát a kapuban ácsorgók felé. A fekete hajú férfi mélyet szippant a friss szélbe. Lecsukva ónix szemeit élvezi az illatot. Mikor a szellő továbbszáll, kinyitja szemeit, és teljes testével a nő felé fordul. Tőle nem megszokott módon rámosolyog a fehér köpenyes nőre. A nő gyönyörű arcát könnyek szelik át, de mosolyog. Boldog. A szőke férfi megáll a magyarázásban, ahogy meglátja, hogy régen látott barátja nem is rá figyel. Amikor hátrafordul, meglátja a nőt. Az ő arcát egy széles, idióta vigyor díszíti. A nő nem tud másfele nézni, csak az éjfekete szempárba. De a fekete szemek tulajdonosa sincs másképp. Elvesztek egymás tekintetében. A nő megrázza a fejét, és nevetve elkezd szaladni a fekete hajú felé. A férfi is tesz pár lépést a nő felé, míg a nő bele nem ugrik a nyakába. Fejét a férfi vállaiba mélyesztve sír és kacag. A férfi is szorosan átöleli a törékenynek látszó testet, és a nő hajába fúrja fejét.

- Itt vagy... Tényleg... Itt vagy... Visszajöttél - mondja a nő kicsit szipogva. És szépen lassan elengedik egymást. A férfi halvány mosolyra húzza száját.

- Igen... Itthon vagyok... - mondja mély hangjával, miközben le nem veszi a szemét a nő sírástól kipirosodott arcáról. Az idilli hangulatot Naruto szőke buksija töri meg.

- Sakura-chan! Sakura-chan! Álmodunk? - kérdezi ugrándozva.

- Nem, Naruto. Ez minden álmunkat felülmúlja - mondja egy széles mosoly kíséretében, és újra elneveti magát. Mikor abbahagyja a kacarászást, félve pillant ki Sasuke háta mögé. Sasuke is vet hátra egy pillantást, és megpillantja a félénken nézelődő testvéreket. Amikor rájuk néznek, Sasuke int egy aprót a fejével, hogy menjenek oda hozzájuk. Amikor odaérnek hozzájuk, Hana bebújik Sasuke mögé, és félve pillant ki Sakuráékat nézve.

- Apu... Ők kik? - kérdezi félve. Ahogy meghallják az a szót, hogy "apu", a két említett kérdőn, hatalmas szemekkel néz Sasukéra, mire ő csak int, hogy majd később. Sakura jön ki hamarabb a döbbenetből, és kedvesen mosolyogva néz le a kicsi lányra.

- Ne félj. Az én nevem Sakura. Téged hogy hívnak? - mosolyog kedvesen a megszeppent lánykára. Mire az felnéz fogadott apjára. Ő csak egy aprót bólint, mire a lány kijön Sasuke háta mögül, és illedelmesen meghajolva, félősen válaszol.
- Ha... Hana.

- Nagyon szép neved van - mondja egy mosoly kíséretében, és most a (már nem annyira félős, de megszeppent) fiú felé fordul. - És téged?
- Kai. Örülök, hogy megismerhetem.
- Szintúgy, Kai – mondja, és feláll, de még mindig kedvesen mosolyog. A pár másodpercre beállt csöndet Naruto gyomorkorgása szakítja meg.
- Hehe... - vakarja tarkóját - Mit szólnátok, ha elmennénk megenni egy rament? – kérdezi, mire egy egységes "rendben" hangzik fel. Lassan sétálva mennek Ichirakuhoz. Naruto az ökörködésével szédíti a két lurkót, míg Sasuke és Sakura hátul sétálnak.

- Hogyhogy apának szólítanak? - kérdezi Sakura, de le nem venné a szemét a nevetgélő hármasról. 
- Hivatalosan árvák. Így nem maradhatnának velem. Viszont Tsunade mondta, hogy ha örökbe fogadom őket, akkor maradhatnak.

- Akkor még Tsunade-samával is találkoznod kell, igaz? – kérdezi, mire a férfi bólint. - Ez kedves tőled.
- Nekem is jobb így. Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de a szívemhez nőttek.
- Hm... És ők is nagyon szeretnek téged. Nagyon aranyosnak tűnnek.
- Igen. Jó gyerekek. Nem szoktak rosszalkodni.

- Hát akkor szerencséd van... Apropó! A rezidencia nagy részét már tökéletesen rendbe hozták. Már csak az északi kerületnél kellenek apróbb simítások. Tsunade-sama azt mondta, hogy beköltözhettek az előző házatokba.

- Rendben, köszönjük. Akkor már ma este otthon éjszakázhatunk.
- Igen - mondja, mire észrevesz valakit, akiről eszébe jutott egy három nappal ezelőtti történet. - Képzeld, amikor Naruto megtudta, hogy hazajöttök, mindenkihez átrohant, hogy értesítse őket... A poén az, hogy ez reggel öt körül történt. Így én arra keltem, hogy Narutót az összes létező konohai ninja kergeti, miközben azt ordítja, hogy "Sakura-chan, segíts!" - mondja, mire mindketten kuncognak egy kicsit.

- És ez honnan jutott most eszedbe? - kérdezi Sasuke. De Sakura válasz helyett csak előreint a fejével. Amikor Sasuke odanéz, lefagy még az a halvány mosoly is az arcáról - Jaj, ne! Ez Ino...
- Ne aggódj.
- Miért is ne?
- Ino lemondott rólad - mondja Sakura, mire Sasuke megtorpan, és kérdőn néz a nőre. - Csak nézz oda. Biztos észreveszed - bök a fejével Ino felé. Mikor Sasuke végigméri Inót és a környezetét, észrevesz valamit, aminek hangot is ad.

- Terhes?
- Igen. Egy éve összeházasodtak Shikamaruval. Hat hónapos terhes. Hozzám jár vizsgálatra. Kisfia lesz... - mondja Sakura, mire egy kedves hang félbeszakítja:
- És Inokunak fogják hívni. A két nagyapja után - mondja az akkor odaérkező Ino, aki a hasát simogatja. – Sziasztok! Sakura, hány embernek akarod még elújságolni?

- Soknak! Mindenkinek meg kell tudnia, hogy nagynéni leszek - mondja mosolyogva, mire Ino megrázza a fejét, aztán Sasuke felé fordul.
- Na szervusz, Uchiha. Visszajöttél?

- Nem, ez csak egy genjutsu... - mondja félmosolyra húzva 
száját, mire mind a hárman felkacagnak.
- Na, ezt is megértük - mondja Sakura. – Uchiha Sasuke humorizál - mondja, mire kap az említettől egy fintort.
- Na, igen... Gyerekek, nekem most mennem kell. Vár az uram! Örülök, hogy találkoztunk – mondja, miközben elsétál.

- Szia!
- Szia! Ino, ne felejtsd el, hogy holnap kontroll! - ordítja utána Sakura.
- Igen, tudom! De neked most nem bent kéne lenned?

- Ayunak mondtam, hogy eljövök egy órára. És ha baj van, akkor úgyis szól.
- Rendben, te tudod! Sziasztok! - köszönt el véglegesen a szőke ciklon, és elment.
- Hol kéne lenned? - fordul meg Sasuke. Séta közben beszélgetnek.
- A kórházban. De mondtam Ayuminak, hogy egy órára eljövök. Ha valami baj van, akkor úgy is szólnak.
- A kórházban dolgozol?
- Aha. Már nyolc éve.
- Tizenhat évesen már ott voltál? - néz nagy szemekkel a nőre Sasuke.

- Igen. Tsunade bedobott a mély vízbe, és kiderült, hogy tudok úszni - mondja mosolyogva. Észre se vették, hogy már Ichiraku előtt állnak. Bemennek. Narutóék már ott vannak, és tömik magukat a híres-neves ramennel.
- Á, Doktornő! Micsoda megtiszteltetés, hogy ma is befáradt. A szokásosat? - hajol meg illedelmesen Ichiraku Sakura előtt. Mire Sasuke csak kérdőn néz a mellette álló nőre, aki csak illedelmesen viszonozza a köszönést egy bólintással.

- Nem, köszönöm, Ichiraku, de nincs időm. Hamarosan mennem kell - mondja Sakura, mire mindannyian leülnek.
- Á, Sasuke-kun? Visszajöttél? - néz Ichiraku most meg Sasukéra.
- Igen.
- És mit adhatok? Csak azt ne mondd, hogy semmit! Muszáj enned! Biztos kifáradtatok.
- Ebben az esetben, egy miso rament kérnék.

- Máris megkapod!

- Köszönöm - mondja Sasuke. Mikor kikapja a ramenjét, és elkezdi falatozni, hallgatja, ahogy a többiek beszélgetnek. Naruto a gyerekeknek ecseteli, hogy melyik ramen, és hogyan a legfinomabb. Ichiraku pedig Sakurával beszélget.
- Sakura-sama. Hogy van a kis betege?
- Melyik? Van néhány - mosolyog Sakura.

- Tudja, a kis túlélő - mondja szinte már-már suttogva Ichiraku, mire Sasuke észrevétlenül elkezdi hallgatni ezt a párbeszédet. Sakura sóhajtva fog hozzá a válaszadáshoz.
- Nem jól. A szíve nem bírja a túl sok gyógyszert, így nem kap fájdalomcsillapítót. Minden nap könyörög, hogy szüntessem meg a fájdalmát... Olyan tehetetlennek érzem magam. Nagyon fáj érte a szívem. Mindent kipróbáltam, de nem találtam gyógymódot... Minden ismert gyógyítótól kértem segítséget, de ők se tudták, mit tegyenek... - mondja Sakura, de a végére elcsuklott a hangja. Ichiraku szomorúan nézett a nőre, és a vállára rakta a kezét.

- Maga a legjobb. Biztos kitalál valamit - mondja, de Sakura lehajtja a fejét, és óvatosan megrázza. Ichiraku elengedi a vállát.
- Nincs remény - mondja. Pár percig csak a gyerekek kuncogását, és Naruto hülyéskedését lehetett hallani. Aztán egy pukkanás, és egy ANBU harcos jelenik meg a nő mögött, mire az idegesen fordul hátra – Naruto, kérlek, menjetek el a közeli játszótérre. A rament én fizettem - mondja, de le nem veszi a szemét a harcosról. Sasuke rájuk néz, aztán Narutóékra, és int, hogy menjenek nyugodtan.

- Majd később értetek megyek. Legyetek jók! - mondja Sasuke, egy-egy puszival jutalmazva a gyerekeket, akik Narutóval együtt elmennek.
- Mondd! - utasítja az ANBU harcost Sakura kimérten, és ridegen. Sasuke is egy kicsit idegesen nézi a harcost.
- Baj van... Nagyon nagy baj... - mondja a harcos, de elhallgat.

- Sai! Az Isten áldjon meg! Mondd már! – üvölti, és letépi a férfiről a maszkot. Sasuke egyből ráismer. Sai nem néz rá, csak szomorú és bocsánatkérő tekintettel nézi az előtte álló nőt - MONDD! - üvölti a nő.
- Az egyik nővér merényletet követett el... Kamuri ellen...

- Hogy mi?! - pattan fel idegesen a nő. Fújtat. Kezét ökölbe szorítja. - Ki? Mit csinált? Kamuri jól van? MONDD MÁR!
- Az egyik nővér amint meglátta, hogy elmentél, bement a szobájába és... - mondja, de elcsuklott a hangja - le... lekapcsolta a lélegeztető gépről... - mondja, mire Sakura hatalmas szemeket mereszt. Nem hisz a fülének. Mégis ki képes ilyesmire?! Sainak, aki eddig semmilyen érzelmet nem mutatott, most egy könnycsepp gördül le porcelán bőrén. - Sakura... Kamuri... Kamuri halott...

- Nem... - suttogja megtörve a lány - Nem... Az nem lehet... NEM! -ordítja sírva a nő. Sasuke döbbenten nézi a zokogó lányt. Sai bocsánatot kérve visszateszi a maszkját, és egy pukkanás kíséretében eltűnik. Sasuke döbbenten nézi a maga elé meredő nőt. Nem tudja, mit tehetne. Mögöttük Ichiraku is sír. Sakura ökölbe szorítja a kezét, és kiront a helyiségből.

- Sakura! - kiált utána, de a nő nem áll meg. Irdatlan iramban kezd el szaladni a kórház felé. Sasuke a nyomába ered. Alig tudja tartani az iramot a nővel. Amikor a kórházba érnek, Sakura ügyet sem vetve a recepciósra, ront be a kórházba.

- Sakura-sama! - kiáltja a nő, de az rá se hederít. Sasukéval a nyomában szalad fel a lépcsőn a másodikra. Ott egy zsúfolt folyosón verekedik át magukat. Az emberek egyre kevesebben vannak, ahogy haladnak, és egy kórterem előtt már egy-két méter sugarú körben nincsenek is. Sakura beront abba a kórterembe. Sasuke is látja azt, amit a nő. A kórteremben Tsunade, Shizune és két nővér van, akik éppen most takarják le egy fehér lepedővel az élettelen kis testet. Sasuke megdöbben. A kisfiú nem lehet több mint Kai. Ahogy betakarják, az apró keze lecsúszik az ágy szélén, így látható maradt. Mindenki sír. Tsunade. Shizune. A két nővér és még rengeteg a folyosón. Sakura döbbenten áll, és a letakart testet nézi. A könnyei potyognak. Nem akarja elhinni. Lassan, erőtlenül indul meg az ágy felé. Lábát nem tudja rendesen emelni, így csoszog. Alig megy kettő lépést, és a lábai összecsuklanak. Sasuke jó reflexének köszönhetően nem koppan a padlón, csak szépen lassan ereszkednek le térdelésbe. Sakura Sasukét szorítva keservesen zokog. Az egész kórházban csak Sakura keserves zokogását lehet hallani, mint amikor valaki elveszti a fiát. És valóban. Sakura fiaként szerette Kamurit. Most vesztette el a lelke egy darabját. Összeomlott. Megszorítja Sasuke ölelő karjait, és szépen lassan felemelkednek álló helyzetbe. Sakura kibontakozik az ölelésből, és kiront a folyosóra. Mindenki utánamegy. Sakura a folyosó közepén áll, és zokogva ordít.

- Melyikőtök volt?! Ki volt az a mocskos, szemét, szívtelen dög, aki ezt tette Kamurival?! Melyikőtök ölte meg?! Gyilkos! Hol van a gyilkos?! Most dugd elő a mocskos pofád, te aljas szemét! Nézz a szemembe, és úgy mond, hogy miért?! MIÉRT TETTED? Ő élni akart! Egy ötéves kisfiú! Meggyógyítottam volna! Az életem árán is, de meggyógyítottam volna! Én... Én... - ordítja Sakura, mire megint elcsuklik a hangja - Szerettem! Fiamként szerettem! Elvetted a lelkem egy darabját! Megölted az utolsó szerettemet! Megölted! - kiáltja tovább zokogva. Aki hallja, annak megszakad a szíve. Sasuke se tudja tovább nézni a nőt. Odarohan, és amilyen szorosan csak tudja, magához öleli a nőt. Az csak zokogni tud. Tsunade lép melléjük. Könnyáztatta arcával Sakurát figyeli.

- Sakura. Néhány ANBU-s már elvitte egy cellába. A nyugati szárnyon van - mondja remegős hangon, mire Sakura ránéz - Ayumi volt az... A tanítványod... - Ha Sasuke nem fogja, akkor Sakura menten összeesik. Elárulták. A saját tanítványa elárulta. Megölte azt, aki talán a legfontosabb volt neki. És ezt tudta. Ayumi tudta... Sakura kiszabadította magát az ölelésből, és elkezdett szaladni a nyugati börtönhöz. Sasuke és Tsunade egyből utánairamodtak. Most nem kellett átverekednie magát a tömegen, mert az szétvált előttük. Tíz perc irdatlan iramot diktáló futás után elérkeztek a börtönhöz. Sakura itt se húzta az időt kopogással. Berontott, és az első őrt, akit meglátott, felkapta a pólójánál fogva, és a falnak nyomta.

- Hol van?! - kiáltja. Az őr csak remegve válaszol.

- K.. Ki? - kérdezi. Tsunade lép melléjük.

- Sakura, nyugodj meg... - mondja, de az, mintha meg se 
hallaná.

- Ayumi! Hol van az a gyilkos?! - ordítja az őr képébe, mire az remegve egy ajtó felé mutat.
- Ha... Harmincnyolcas... ce... cella - ahogy ezt kimondja, Sakura leengedi, és az ajtó felé ront. Beront azon az ajtón, mire rengeteg cella rácsa lett látható.

- Hol vagy?! Hol vagy, te aljas áruló?! Te gyilkos! Most büszke vagy?! Megöltél egy ötéves kisfiút! - ordítja, miközben a harmincnyolcas számot keresi. Amikor megvan, odarohan a cellához. Sasukéék a nyomában. Amikor megáll előtte, meglátja a mocskos sarokban kuporgó, halálra rémült nőt - Á, szóval itt vagy... - mondja szinte már suttogva. Hangjából kihallatszik a gyűlölet és a gyilkolási vágy. Ajkait félelmetes mosolyra húzza. És halkan, vérfagyasztóan kedvesen és nyugodtan beszél a nőhöz. Hangjából mintha az hallatszódna, hogy ő élvezi, hogy kínozza ezzel a nőt - Mi a baj? Miért remegsz, kedveském? Hisz én vagyok az, Sakura. A senseied, a mestered, a te bizalmas és szinte már egyetlen barátnőd. Az, akitől elvetted, ami számára talán a legfontosabb volt. És te ezt tudtad. Mégis megtetted. Egy gyilkos vagy. Egy aljas, szemét gyilkos. Épp ezért az életed végéig itt, ebben a mocskos, patkányokkal teli cellában fogsz rohadni. Nem engedünk más embereket a közeledbe. Csak a börtönőrök megvető tekintetével, és a patkányok árgus szemeivel fogsz találkozni. És ha azt hiszed, hogy ezt nem érdemled meg, akkor gondolj arra, hogy lehetne rosszabb is. Mert ha úgy tartja kedvem, netalántán eljövök téged kínozni, hogy átérezd a fájdalmam egy kis szikráját. Őrülj bele a tudatba, hogy elvettél egy ártatlan életet. Aki bízott benned, felnézett rád. Megölted Kamurit. Azt, akit az öcsédként szerettél. És ha ez még nem elég, akkor gondold el, hogy átvertél és becsaptál engem. Senki. Egy senki vagy. Mától számomra nem létezel. Gyilkos. Gyilkos. Gyilkos. Gyilkos - mondja vérfagyasztó kegyetlenkedéssel az utolsó szavakat szinte már suttogva. A nőnek minden egyes szó késként hatol a lelkébe. Ez rosszabb volt mindennél. Bármit csinálhatnak vele, csak ezt ne. Tsunade döbbenten nézte az előtte álló tanítványát. Ez nem ő. Ez nem az a Sakura, aki mindenkivel szeretettel bánik. Mindenre számított, csak erre nem. Sasuke is döbbenten nézte az előtte álló nőt. Soha, egyikük sem akarja még egyszer látni, és hallani ezt a Sakurát. - Mondd csak... Miközben kihúztad a dugót, hallottad a hangját, amint azt mondja: nee-chan...? - ez volt az utolsó döfés, és ez hatolt a legmélyebbre. Sakura hátat fordít a cellának, és szépen, normális tempóban elhagyta a nyugati szárnyat. Amikor Sasuke becsukja az ajtót, azt látja, hogy Sakura bocsánatot kér az őrtől gorombaságáért.