Éjfél felé járhatott. Teljes sötétségben futottunk, de mintha éjjellátó szemüveget viseltek volna, mert sem Kakashi, sem Naruto, sem pedig Sasuke nem botlottak meg. Apropó Kakashi. Most épen ő cipel engem már kábé egy órája. Sasuke kezdett kifáradni, de ezt be nem vallotta volna senkinek. Erre Kakashi és Naruto mindenféle kétértelmű megjegyzéseket tett, aminek sem én, sem az Uchiha nem örült. Így átadott Kakashinak.
Naruto egy pillanatra megtorpant, de aztán hamar beért minket.
-   Nemsokára találkozunk Jiraya senseiékkel. Elég hamar ideérnek. – mondta nekünk.
-   Remek, már csak addig kell megúsznunk. – sóhajtott Kakashi. Kiértünk a fák közül, és egy tisztáson mentünk tovább. A hold fénye megvilágította a rétet, kékes derengésben úszott az egész. A holdra néztem. Szép volt. De a következő pillanatban hatalmas madár takarta el. Egy ember körvonalai rajzolódtak ki, ahogy a szörny hátán ült. A többiek még nem vették észre.
-   Srácok, gáz van. – mutattam a madárra kitágult szemekkel. Mindenki azonnal fékezett. Kakashi idegesen pásztázta a fákat, ahonnan most vészjósló hidegséget éreztem. Mintha figyelnének minket.
-   Kakashi-sensei, most mi legyen? Vigyáznunk kell Sakurára, és Narutot is csak folyamatos védelem mellett engedhetjük harcolni. Így esélyünk sincs. –kiabálta Sasuke. – Még ha Tsunadéék itt is lennének, nem állnánk sokáig a sarat.
-   Sasuke nyugodj meg, még sosem viselkedtél így. Szépen felsoroltad, hogy mink nincs, de most gondolkozz azon, hogy mit tehetnénk. Naruto, hívd ide a remete klónt. – mondta Kakashi. Lassan az ő idegei is kezdték felmondani a szolgálatot. Pedig pont ő beszélt Narutonak.
-   Kakashi sensei! – kiáltottam rá, és a nyomaték kedvéért vettem a bátorságot, és pofon is vágtam. Sasuke és Naruto is tátott szájjal bámultak rám. Kakashi elejtett.
-   Szedje össze magát! Maga a csapat vezetője! Nem hagyhatja, hogy így szétessenek. – mondtam neki, mire kicsit megnyugodott.
-   Igazad van Sakura, köszönöm. Bár én nem vagyok olyan jó stratéga, mint Shikamaru, de eddigi életemben is elboldogultam nélküle. Biztos kitalálok valamit. – sóhajtotta.
-   Vagy rám hagyja.  – kiáltott fel valaki a hátunk mögött. Mindenki megfordult. Egy rövid lófarokba kötött hajú srác állt mögöttünk, és félszegen mosolygott.
-   Shikamaru! – kiáltott Naruto, aki már felvette a remete alakot is.
-   A többiek is itt vannak. Mondom a tervet. Naruto, te a tisztás túlsó végén vigyázol Sakurára. Sasuke is veletek megy. A klónod velünk fog jönni. Ha érzed, hogy eltűnik, kérlek, csinálj még. Sai lefoglalja Deidarát. Ahogy látom már el is kezdte. – mutatott az égre, ahol egy, az előzőhöz hasonló méretű madár támadta meg a másikat.
-   Kakashi sensei, menjen előre, mindjárt megyek én is. – fordult most a férfi felé Shikamaru. Kakashi a remete klónnal együtt elindult.
-   Figyeljetek! Ahogy mondtam, menjetek a tisztás túlsó végére. Itachit még senki nem látta, de biztos, hogy itt van. Akármikor felbukkanhat. Fontos, hogy ne csináljatok baromságot oké? – magyarázta a fiú. A másik kettő csúnyán nézett, de azért bólintottak.
-   Rendben. Egy klónomat már elküldtem Jirayáék felé. Bármikor itt lehetnek. – mondta Naruto. Shikamaru elmosolyodott.
-   Remek! Végre valami okosat is csinálsz. Menjetek, rám már szükség lenne. – bökött a fiú a harctér felé. Mindenfelé Konohai ninják, és Akatsukisok védték ki egymás támadásait. Egy-egy támadásba még a föld is beleremegett. Félelmetes volt. Shikamaru pedig pont a közepe felé igyekezett. Sasuke felkapott, és a tisztás túlsó végére vitt. Naruto jött utánunk. Szorosan körbevettek, és mindegyik feszülten, harcra készen figyelte a bokrokat. Kezdtem félni. Szívverésem minden másodperccel gyorsabb lett. Sasuke meglepetten nézett hátra, én pedig döbbenten figyeltem a kezemet. Észre sem vettem, hogy megfogtam Sasuke kezét. Meleg volt, és puha. De nem rázott le magáról. Megszorította a kezem, és egy apró mosoly jelent meg az arcán. Aztán előre szegezte tekintetét, de nem engedett el. Így lassan megnyugodtam. Megbabonázva figyeltem a harcteret. Néhány Narutoéhoz hasonló támadás hatalmas porfelhőt kavart, ilyenkor az egész harctér beláthatatlanná vált. Ezeknél a részeknél két barátom is feszültebb lett. Féltették a többieket. Tőlünk balra egy nagyobb részen zörgést hallottunk. Sasuke megszorította a kezem, szeme vörösre vált. De a következő pillanatban megnyugodott, mert a bokorból Konohai ninják rontottak ki. A végén egy magas, hosszú ősz hajú férfi lépett elő. Megállt mellettünk.
-   Jiraya sensei! – köszöntötte Naruto az öreget. Az csak felborzolta a szöszi haját.
-   Megkaptam az üzeneted. Siettem, ahogy tudtam. Ahogy látom tényleg elég durva a helyzet. – mondta. - Most megyek, besegítek a többieknek. – kiáltotta még hátra, miközben futva indult a harctér felé. A földre csapott, és egy hatalmas béka került elő némi porfelhő kíséretében. Döbbenten néztem, ahogy a hatalmas szörnyeteg hátára ugrik, aztán elindulnak. Megint feszült csend telepedett ránk. Szél zúgott, hozta magával a vérszagot, amitől majdnem elhánytam magam. De a két fiú rezdülni sem rezdült. Sasuke megszorította a kezem. Naruto mocorogni kezdett. Egyre feszültebben pillantgatott, hol rám, hol a csatatérre, hol pedig a fák közé. Sasuke is ideges volt, csak ő az Uzumaki viselkedése miatt. Olyan arckifejezése volt, azt hittem, hogy neki esik.
-   Naruto! Hagyd abba. Kikészítesz! – kiáltott rá.
-   Bocs, de nem tudok itt tétlenül állni, mikor tudom, hogy a barátaimat éppen ott gyilkolják.
-   Tudom, de Sakura is a barátunk, és most rá kell vigyáznunk. A többiek kiképzettek, legalább annyira, mint te. Tudnak magukra vigyázni.
-   Igazad van, bocs. – sóhajtott a szőke.
-   Milyen aranyos. – mondta valaki a hátunk mögött. Sasuke szemei vörösen izzottak. Gyűlölettel teli tekintettel fordult a bátyja felé. Nagyon féltem tőle ebben a pillanatban. Majdnem eltörte a kezem, úgy szorította. Nagy nehezen kitéptem magam a szorításból, de Sasuke még csak hátra sem fordult. Naruto védelmezően elém állt. Sasuke nekirontott a férfinak, de az fél kézzel megfogta, és átforgatta, majd hatalmasat lendített rajta. Vagy hat méter magasra feldobta, és vagy tíz métert repült, mielőtt a hátunk mögött ért volna földet. Naruto próbálta elkapni, de nem sikerült. A fiú hatalmasat csattant a földön, és többé nem mozdult.
-   Nem harcolni jöttem. – mondta nyugodtan, de Narutot ez nem hatotta meg. Szemei állatiassá váltak, vörös chakra kezdett el tekeregni körülötte.
-   Menj hátrább! - Kiáltott rám Itachi, amit döbbenten, de megtettem. Sasuke mellé ültem, de elhúzódtam tőle. Nem tudom miért féltem annyira a fiútól. De most nem ezzel foglalkoztam. Mire felnéztem, Naruto hatalmas változáson ment keresztül. Döbbenten néztem az előttem álló szörnyeteget. Akkora volt, mint egy ember, és egészen olyan is. De négy farka volt, és két hosszú füle. Szemei, és szája, mintha egy faragott tök lett volna. Az egész állat vörös volt, és folyton kavargott. Aztán felüvöltött. Sem embertől, sem állattól nem hallottam még ilyen hangot. Nem evilági volt, és gyűlölet sugárzott belőle.
-   Mond meg Sasukénak, hogy öljön meg engem!- kiáltotta Itachi, és eltűnt. De előtte még láttam, hogy félelemmel teli tekintettel távozott. Naruto megint felüvöltött. Most, hogy ellenfele eltűnt felém fordult. Gonoszul nézett rám, de mielőtt elrugaszkodhatott volna, hatalmas facsápok rontottak elő a földből, és rabul ejtették őt. Tsunade és Kakashi jelent meg mellettem, és elhoztak engem, és az eszméletlen Sasukét. Most olyan messze álltunk, hogy alig láttuk Narutot. Az Akatsuki tagok nevetve rontottak neki a csapdába esett állatnak.
-   Yamato, engedd el Narutot. Had öljön meg pár Akatsuki tagot. – mondta Jiraya. A férfi bólintott, és visszavonta csápjait. Naruto még dühösebb volt. Kitátotta száját, kidüllesztette mellkasát, aztán nem modult. Farkai egy pont felé meredtek mellkasa előtt. Fekete gömb kezdett kialakulni ott. Az Akatsukisok megtorpantak. Hatalmas reccsenés hallatszott, és Naruto alatt a föld fokozatosan repedezni, és süllyedni kezdett. De ő nem hagyta abba, míg egy fej méretű fekete gömb nem alakult ki előtte.
-   Tünés innen oldalra minél messzebbre! A Kyuubi háta mögé kezdjetek a fák között futni! – kiáltotta torkaszakadtából Tsunade, és mindenki engedelmeskedett neki. Naruto bekapta a hatalmas tömény chakragömböt, majd kilőtte az Akatsuki felé. Egy pillanatra mindenki megvakult. Be kellett csukni a szemünket, hogy ne káprázzon. Hatalmas szél süvített végig az erdőn. Mennydörgéshez hasonló robaj süketített meg, ahogy Naruto támadása végigtarolt a tájon. Szerencsére egy Konohai sem esett áldozatul a támadásnak. Mindenki döbbente figyelte az állatot, aki megint felüvöltött, majd körülnézett. Eszméletlen volt a pusztítás. Egy hatalmas kráter volt az egykori tisztás helyén, és egy hosszú, négy- öt méter széles sáv húzódott az erdő felé, ahol a támadás erővonala végigfutott. Nem is lehetett látni a végét. Három fekete köpenyes alak feküdt szétroncsolt testel a földön, a többi elmenekült. Hidan, Deidara és Kakuzu nem élte túl a támadást. Legalább is Hinata beszámolója után arra következtettem, hogy ők voltak azok. Láttam a tekintetekből, hogy a többiek félnek Narutotól. De Naruto nem szörnyeteg. Az ott Naruto! Elkezdtem futni felé, és éppen idejében kerültem be abba a körbe, ahol már saját életüket kockáztatnák, ha utánam jönnének. Hallottam Sasuke kiáltását, biztos felébredt. Naruto felém fordult. Akkor jöttem rá mekkora baromságot csináltam. Lehet, hogy ő Naruto, de per pillanat nem ura önmagának. Csukott szemmel vártam a fájdalmas véget.

Sasuke

Torkaszakadtából kiabáltam Sakurának hogy álljon meg. Megpróbáltam utána menni, de Yamato kapitány megakadályozott hatalmas facsápjaival. Meg sem tudtam mozdulni. Mindenki engem nézett, de ez volt most a legkisebb problémám. Néztem, ahogy az az ostoba liba, aki érthetetlen módon fontos nekem, megöli magát, és nem tehettem ellene semmit. Még egy utolsó elkeseredett próbálkozást tettem, hogy kiszabaduljak, de hiába. Naruto pedig már rugaszkodott is. Sakura is csak akkor ijedt meg. Csukott szemmel várta, hogy megtörténjen, én ellenben nem bírtam elfordulni. Szívverésem szerintem még életemben nem volt ilyen gyors. De ami akkor következett, arra nem számítottam. Sakura védekezően kinyújtotta egyik kezét, mintha meg akarta volna fékezni Narutot. Naruto pedig majdnem hogy pánikban fékezett, épp Sakura előtt. Mindenki döbbenten nézett fel. Valaki megállította a Kyuubit? Ez lehetetlen! Ráadásul csak megálljt mutatott neki. Sakura először hunyorgott, majd döbbenten nyitotta ki szemét. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem, de a lány még nem volt biztonságban. Naruto a levegőbe szagolt, majd értetlenül meredt az ijedt rózsaszínre. Körbejárta, többször is megbökte, amivel majdnem fellökte a mozdulatlanul álló Sakurát. Aztán taszított egyet rajta, amitől a lány hátra esett. Naruto egészen fölé hajolt, onnan szemlélte.
-   Nem öli meg!- Kiáltott fel Hinata megkönnyebbülten, amivel hatalmas hibát követett el. Naruto ránk nézett, és kételkedtem benne, hogy minket is megkímél majd. Hatalmasat üvöltött, és elkezdett futni felénk. A csápok azonnal elengedtek, és én ismét szabad voltam. Már ki is kerültem Narutot, és Sakura mellett termettem, aki összerezdült, és ellépett mellőlem. Értetlenül bámultam rá, de őt már más kötötte le. Ijedten szemlélte, ahogy a szörny barátainkra akar rontani.
-   Ne! – kiáltotta el magát, mire legnagyobb döbbenetemre Naruto megtorpant. Hátranézett Sakurára, majd visszajött hozzá. Én nem voltam biztonságban, és ezt a Kyuubi éreztette is velem. Rám üvöltött, mire Sakura elé állt.
-   Naruto, ez nem te vagy! Sasuke a legjobb barátod! Nem hagyd, hogy uralkodjon rajtad. – kiabálta. Megérintette a szörny fejét, amitől égni kezdett a bőre, de összeszorította a fogát, és nem vette el. A kyuubi elhúzódott, és remegni kezdett. Még egy utolsót felüvöltött, aztán visszahúzódott Narutoba. A fiú azonnal összeesett, amint megint ura volt a testének. Nagyon súlyos sérüléseket szerzett. Tsunade azonnal ott termett, és gyógyítani kezdte. Néhány perc múlva kinyitotta a szemét, és a Harunora nézett a felkelő nap sugaraitól hunyorogva.
-   Köszönöm. – suttogta, aztán elaludt. Miután legnagyobb gondunk megoldódott, nyugodtan koncentrálhattam arra, ami ezek után a legjobban foglalkoztatott. Sakurára.