Öt autó ment az utakon éppen, egyenesen hazafelé, de végül kettő levált. A másik három viszont tovább ment a fiúk kollégiumához. 
- Végre, azt hittem, hogy sosem végzünk azzal a kastéllyal – sóhajtott Gaara. 
- Ja, igazi megkönnyebbülés – bólintott Matsuri, majd ránézett Gaarára. – Elmegyünk valahova?
- Persze, nyílt egy bár itt nem messze, kipróbálhatnánk.
- Majd még meglátjuk.
Gaara elégedetten elmosolyodott, majd végig simított barátnője karján. Matsuri rámosolygott, majd ismét kinézett az ablakon.
- Kíváncsi vagyok, hogy Temarival és Shikamaruval mi van – jegyezte meg egy kis idő után.
- Kérdezzük meg – felelte Gaara, majd kihajtott a kocsisorból.
- Hova mész? – kiáltotta ki a mögöttük menő kocsiból Neji. Gaara nem válaszolt, lefékezett abban az utcában, ahova behajtott. Egy pad előtt álltak meg, amin Shikamaru ült, fejét lehajtva. Nejiék követték őket, s az első autó, - amiben Sasukeék ültek-, visszafordult. Lefékeztek a másik két autó mögött és sietve kiszálltak, hogy odamenjenek Shikamaruhoz.
- Jól vagy? – kérdezte Gaara.
- Igen – felelte Shikamaru. – Most jöttem vissza ide, eddig a kollégiumban voltam. 
- Temari hol van? – nézett körül Kankuro, de Shikamaru csak megrántotta a vállát. 
- Mi az, hogy nem tudod? – kérdezte ingerülten Sakura. 
- Elfutott, nem tudom, hogy hova – emelte fel a fejét a fiú.
- Meg kell keresnünk - jelentette ki Tenten.
- Ugyan már, egy hatalmas városban vagyunk, bárhol lehet, ráadásul alig ismerjük itt a járást. Egy hónap alatt csak a parkban, a suliban, a két kollégiumban, a virágosnál, a papírírószer boltban, és a kastélyban voltunk – emelte fel a hangját Gaara. 
- Tényleg, Ino hol van? – nézett körül Hinata.
- Ő átszállt Itachiékhoz – felelte Neji, majd a távolba meredt. 
- Meg kell keresnünk – csatlakozott Sakura. 
- Szerintem jobb lenne, ha hagynánk egy kicsit – szólalt meg Tenten, mire mindenki ránézett.
- Eltűnhet, bánthatják – méltatlankodott Matsuri.
- Majd Shikamaru megkeresi. Szerintem biztonságban van – vont vállat Hinata.
- De jó, hogy te is aggódsz érte – jegyezte meg Sakura. – De Tentennek igaza van. Na, Sasuke? Sétálhatnánk egyet.
- Rendben – bólintott Sasuke mosolyogva, majd búcsút intett barátainak. Sakurával beültek a kocsiba és elhajtottak. 
- Ennyit a sétáról – jegyezte meg Naruto. – Na, mindegy, gyere Hinata, keressünk Narutónak valamit.
Hinata lelkesen bólintott, majd elköszönt barátaitól és Narutóval elmentek körülnézni.
- Erről ennyit – sóhajtott Matsuri. – Jó, de Shikamaru, te akkor menj, keresd meg Temarit!
Shikamaru bólintott, majd elment. Gaara, Matsuri, Neji, Tenten és Kankuro ott maradtak, s most összenéztek. 
- Én megyek, a helyi videotékába, most dobtak piacra egy új filmet, muszáj megnéznem, hello! – vigyorodott el Kankuro, majd elsétált. Gaara sóhajtott egy nagyot, majd Matsurira pillantott, aki tanácstalanul nézett rá.
- Vidámpark? – kérdezte Tenten.
- Vidámpark? – fintorodott el Matsuri.
- Ez jó ötlet, most nyílt egy, itt nem messze – mutatott jobbra Neji, majd miután mindenki beleegyezését tanúsította, elindultak a vidámpark felé. 


 - Egek, még csak október van, de máris visszavágyom Konohába – sóhajtott Ino, amikor az erődben sétálgattak Itachival kézen fogva. 
- Nem érzed itt jól magad? – érdeklődött a fiú.
- De igen, jó ez a hely, de Konoha az otthonom, ott sokkal jobb – vont vállat Ino, majd rámosolygott Itachira.
- És mit csináljunk? – kérdezte Itachi. – Már vagy tíz perce folyamatosan sétálunk körbe-körbe, megetetted azt a mókust már vagy kétszer, valamit csinálni is kéne.
- Csinálunk – felelte nevetve Ino. – Sétálunk, nézzük az erdőt, mókusokat etetünk, bár szerintem az kettő volt, nem egy, na, mindegy, és beszélgetünk.
Itachi felnevetett barátnője gondolkodás módján, majd maga felé fordította és egy lágy csókot lehelt ajkaira. Inót váratlanul érte a csók, így csak az utolsó percben tudta viszonozni. 
- Szedjünk virágot – suttogta a fiú ajkaiba.
- Szed a halál – jött a felelet.
- De undok vagy a növényekkel – mosolyodott el Ino, majd felnézett az ébenfekete szemekbe. – A halál amúgy sem tud virágot szedni, ő csak elhervasztja.
- Milyen okos vagy drágám – nevetett fel Itachi, és átkarolt a lány derekát. 
- Tudok róla – hencegett Ino, majd most ő csókolta meg a fintorgó fiút. Kezeit nyaka köré fonta, Itachi pedig a derekára helyezte kezét, úgy vonta közelebb magához.



- Minek is jöttünk most ide? – érdeklődött Sakura, mikor Sasuke lefékezett a kastély előtt, amit eddig takarítottak.
- Nyugi, nem megyünk be – mosolyodott el Sasuke, majd megfogta Sakura kezét és elindultak a kastély melletti kis ösvényen. Gazos volt az egész, alig lehetett átférni közöttük. Az út kacskaringós volt, a földön különböző bogarak tették meg útjaikat. 
- Hova megyünk? – kérdezte egy kis idő után Sakura, mikor már felfelé mentek.
- Majd meglátod – mosolyodott el sunyin Sasuke és tovább ment előre, kéz a kézben a lánnyal. Egyre magasabban mentek, a két fiatal egy kissé zihált is már, de végül egy nagy pusztaságon találták magukat. 
- Hol vagyunk? – nézett körbe Sakura. – Ez a hegyen van?
Sasuke bólintott, majd megfogta Sakura kezét és a mező közepére vitte.
- Mező a hegyen – fordult szembe a lánnyal. – Ma telihold lesz, és lehet, hogy lesz hullócsillag. Érdemes ilyenkor megnézni. Hoztam cuccokat.
Sakura csak most vette észre a fiú kezében pihenő táskát, amiből most egy pokrócot vett ki és terítette le, majd ledobta magát rá. Kezeit a tarkójára helyezte, s úgy vizslatta az alkonyodó eget. Sakura egy hatalmas mosoly kíséretében lefeküdt a fiú mellé, s egyik kezével megtámasztva a fejét, figyelte Sasukét. A fiú most ébenfekete szemeivel egy enyhe oldalpillantást vetett rá, majd elmosolyodott.
- Mi az? – kérdezte.
- Semmi – mondta halkan Sakura. Sasuke most felkönyökölt és belenézett a smaragd szempárba.
- Gyönyörű vagy – suttogta és kitűrt egy tincset a lány arcából. Sakura enyhén meglepődött, majd elmosolyodott.
- Ezt most miért mondod? – kérdezte.
- Nem mondhatom, ha egyszer igaz? – érdeklődött Sasuke, majd végigsimított a lány arcán. Sakura nagyot sóhajtott.
- Mi rosszat csináltál már megint? – kérdezte sunyi vigyorral.
- Megint? – hüledezett Sasuke. – Én jó fiú vagyok.
- Kérlek, ne vedd át Tobi tulajdonágait – nevetett fel Sakura, majd hanyatt feküdt. Sasuke most fölé hajolt, s egy forró csókot hintett a nevető lány ajkaira. Sakura átkarolta a nyakát, ezzel közelebb húzva magához.
- Véletlen rossz – szakította meg a csókot Sasuke és a lány, értetlenkedő szemeibe nézett.
- Véletlen rossz? – ismételte meg lehangolva Sakura. – Mi volt az? 
- Akkor volt, amikor mentem Matsurinak szólni, hogy Gaara a segítségét kéri – kezdte el Sasuke. – Az ajtót nyitottam ki, de amint kinyitottam, Karin nekem esett. Nem szó szerint, épp jött ki a szobából.
- Megcsókolt? – kérdezte dühösen Sakura.
- Nem igazán, egy hirtelen jött csók volt, inkább szájra puszi – rázta meg a fejét Sasuke. Sakura lelökte magáról Sasukét, felhúzta lábait és a másik irányba fordította fejét. 
- Sajnálom – suttogta Sasuke. 
- Köszönöm – mondta halkan Sakura, mire a fiú értetlenkedve meredt rá. – Hogy elmondtad.
Sasuke a lány arcát fürkészte, aki most ráemelte tekintetét és közelebb húzódott hozzá. Sakura felült, majd két karjával átölelte Sasukét, s fejét a fiú mellkasába nyomta. Csendesen hallgatta szívverését, majd felnézett rá, s feltérdelt. Smaragd szemeivel lenézett Sasukéra, majd karjait a fiú vállára helyezte és egy forró csókot lehelt ajkaira. Sasuke visszacsókolt, s kezeit végigcsúsztatta a lány oldalán, s megállapodott a derekán, amit később át is ölelt. Óvatosan hátradőlt, így Sakura fölé hajolt, s úgy folytatódott a heves csókcsata. 
- Szeretlek – suttogta Sasuke, Sakura ajkaiba. A lány elmosolyodott, majd ismét megcsókolta a fiút.
- Én is szeretlek…



- Na, ehhez mit szóltok? – állt meg Tenten a vidámpark előtt. Három barátja eltátotta a száját, s mereven figyelték a hullámvasutat, az óriáskereket és az egyéb ilyen dolgot.
- Ezt most nem mondod komolyan, hogy ide fogunk bemenni? – nézett Tentenre Matsuri.
- Nekem tetszik – vigyorodott el Gaara, mire barátnője fejbe vágta. – Au, ezt most miért kaptam?
- Azért, mert ez a hely gyerekeknek való – méltatlankodott Matsuri. – Én ide be nem teszem a lábam.
Matsuri azzal sarkon fordult, s tett pár lépést, de ekkor egy kéz visszarántotta, s immáron az ő kezei egy erős mellkason pihentek. Felnézett a huncut mosolyt tükröződő arcra, s ott belefúrta fekete szemeit a türkiz szemekbe. 
- Hova, hova? – epézett Gaara és egy forró csókot hintett a megszeppent lány ajkaira. 
- Ezt meg miért kaptam? – kérdezte kíváncsian Matsuri és most ő csókolta meg Gaarát.
- Azért, hogy maradj. Meg persze csak úgy – vont vállat a fiú. – Nem lehet olyan rossz…
- Á, nem! – Matsuri dacosan elfordította a fejét, majd kibontakozott az ölelésből, s barátai kérdő tekintetébe nézett. – Oké, oké!
Sóhajtott egy nagyot, majd Tenten vigyorát kikerülve elindult legelöl. Három barátja csak megrántotta a vállát, s követték befele, ahol meg is vették a jegyeket. 
- Dodzsem? – kérdezte Neji.
- Hülye, bele se férünk? – nézett rá Matsuri.
- Menjünk – ugrott fel a levegőbe Tenten, mire a másik három felvonta a szemöldökét.
- Egek – tette homlokára a kezét Gaara, majd megfogta Matsuri kezét, s miután fizettek a dodzsemre, bepattantak és elindultak. 
- Nem hiszem el, hogy én ebbe belementem – temette kezébe az arcát Matsuri, miközben Gaara és Neji egymásnak vezették a kis járműveket.
- Élvezd Matsuri! – sikította Tenten. – Ez az, gyerünk, menj neki! Nem arra, te majom, a másik irányba! Ne, nekünk jön, ÁÁÁÁÁ!
Körülbelül így zajlott le a dodzsemezés első néhány perce. A két lány teljesen elszédült, a fiúk viszont nagyon jól szórakoztak. Fogcsikorgatva markolták a kormányt, s olyakor-olykor bevettek egy éles kanyart, hogy egymásnak menjenek. Tenten többször felsikított, hogy „Á, te jó ég!”, míg Matsuri csak sopánkodott, hogy kellett neki belemennie, de végül élvezték a helyzetet. Ütögették a fiúk karját, hogy „Gyorsabban”, vagy „Basszus, ezt elszúrtuk”, s az efféle ilyen mondatok. A pálya teljesen kiürült, amíg ők ott voltak, legtöbben nyakukat behúzva menekültek el, mások már rohantak is. A négy fiatal ezen csak jót nevetett, s olyankor a másik pár teljes erővel nekirontott a dodzsemnek, ami következtében szitkozódás hallatszott. Idejük lejártakor nevetve szálltak ki a dodzsemekből, úgy dülöngéltek, mint a részegek, ami miatt egyszer-kétszer elestek. Neji átölelte Tenten derekát, megpördült vele, de sajnos így is a földre érkeztek. Kinyújtott lábaikban elesett Matsuri, magával rántva Gaarát, aki ezt egy cseppet sem bánt volna, ha nem ő kerül alulra. 
- Hogy az a…! – szitkozódott, mire Matsuri egy forró csókkal elnémította. 
- A káromkodás nem szép dolog – állt fel Neji, majd ismét elesett. – Baszki.
- A káromkodás nem szép dolog, drágám – csókolta meg Tenten. Gaara és Matsuri eközben már álló helyzetbe tornázták magukat és érdeklődve pillantottak körbe.
- Most hova? – kérdezte Matsuri.
- Szellemvasút – ironizált Neji.
- Csak nehogy beszarj – epézett Gaara, majd egy gúnyos vigyort eresztett barátja felé. Neji vigyorogva átlendítette karját Tenten válla fölött, majd elindult a szellemvasút felé.
- Nem prbóáljuk ki a hintalovakat? – érdeklődött Matsuri, mire három barátjának megjelent az a bizonyos vízcsepp a fején.
- Felejtsd el – legyintett Tenten. – Majd az ifjabb Naruto kipróbálja.
Neji ingerült nyögést hallatott, majd elvigyorodott.
- Nem hiszem, hogy ki akarja majd próbálni – rázta a fejét Matsuri.
- Ha olyan lesz, mint Naruto, akkor igen – mondta egyszerre Tenten, Neji és Gaara. Matsuri ezen meghökkent, majd legyintett egyet. 
- Felőlem…
Lassan odaértek már a szellemvasúthoz, ami előtt csak néhány ember álldogált.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – pánikolt be hirtelen Tenten, mire Neji bíztatóan megszorította a kezét.
- Mitől félsz? – kérdezte Gaara.
- A zombiktól és az óriás pókoktól – ironizált Matsuri, majd megfogta Gaara kezét és elkezdte húzni.
- Most voltunk egy szellem kastélyban, rosszat tenne ez az idegeinknek – győzködte barátait Tenten.
- Nem te mondtad, hogy menjünk a szellemvasúthoz? – nézett rá Neji, mire a lány aprót bólintott. – Na, akkor!
- Csak vicceltek, kérlek, nem akarok meghalni – nyivákolt Tenten. 
- Nyugi, Tenten, a szellemvasút nem öl meg – nevetett fel Gaara.
- Ja, csak halálra rémülsz tőle – epézett vigyorogva Matsuri. Tenten arcára kiült a félelem és segélykérően nézett Nejire.
- Nyugi, szívem, én itt vagyok – mosolyodott el lágyan a fiú. Tenten ezt egy csókkal jutalmazta, majd szorosan Neji mellett, beszálltak egy kocsiba. 



   Egy lány sétált bánatosan és dühösen az utcán. Talpa alatt ropogtak a levelek, amikre rátaposott, s most csodálkozva emelte fel tekintetét a mellette álló fára. Sárga volt, a levelek nagyja lehullott róla, s most az úton, s a tövében pihentek. A lány lehajtotta a fejét, majd ment tovább. A szél elfújta útjából a leveleket, de ez egy cseppet sem érdekelte. A földet pásztázta ugyan és még azt sem vette észre, hogy már az erdő, avar borította talaján lépked. Kis híján neki ment egy fának, de még időben felemelte a fejét, s most a távolban egy kis elhagyatott tornyot vett ki. Ült valaki az ablakában, de nem tudta, hogy ki. Lány volt, a keze formájáról felismerte. Az esze most azt súgná, hogy menjen el innen, de a lány nem hallgatott rá. Lassú léptekkel, a torony ajtaja felé vette az irányt. Halkan benyitott, s egy hosszú csigalépcső került a szeme elé. Becsukta maga után az ajtót és fölnézett a mennyezetre. Senkit nem látott. Folyamatosan fölfelé pillantott, miközben ment fel a lépcsőn. Barna szemei mozgást kerestek, amit egyelőre nem kaptak meg. Már fel is ért a tetejére, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Egy hang, amit nem szeretett, nem tisztelt, ami csak fájdalmat okozott neki, amióta megismerte Őt…
- Te meg mit keresel itt? 
A lány oldalra fordította a fejét és egy mérges méregzöld szempárt fedezett fel. Temari, gondolta. Kiegyenesedett és egész testével a lány felé fordult. Temari idegesen méregette a vele szemben álló lányt, és mély, kihívó pillantást vetett rá.
- Tűnj el innen – nézett ki az ablakon. 
- Mit keresel itt? – kérdezte a lány.
- Közöd, Tayuya? Kevés – pillantott rá Temari. Tayuya ökölbe szorította a kezét, majd sóhajtott egy nagyot.
- Te is tudni akarod, hogy én, mit keresek itt, ha megmondom, te is válaszolsz.
Temari keserűen felnevetett, de Tayuya ebből inkább maró gúnyt vett ki.
- Rendben van – bólintott végül Temari. – Egyedül szerettem volna lenni és ezt a tornyot találtam rá a legalkalmasabbnak. Na, és te?
- Épp csak erre jártam, gondoltam benézek – felelte egyszerűen Tayuya. Temari nem reagált, bámult továbbra is a messzeségbe. Tayuya csak állt és figyelte, nem mozdult helyéről. 
- Most meg mit bámulsz? – förmedt rá végül Temari és leugrott az ablakpárkányról.
- Közöd? – epézett Tayuya és lépett egy lépést hátra.
- Sok – döntött jobbra a fejét a szőke. Tayuya elfintorodott, majd tovább fixírozta a lány arcát. 
- Shikamaru miatt vágysz egyedüllétre? – kérdezte gonoszul, mire Temari ökle elindult felé, de ő épphogy kikerülte.
- Közöd? – sziszegte dühösen Temari. – Azok után, hogy elvetted tőlem, van képed ideállítani és gúnyolódni?
Tayuya felnevetetett; sugárzó örömmel nézett ellenfele szemébe, majd széttárta karjait. 
- Szeretni lehet, nem?
- NEM! – Temari ordítására elrepültek a környéken pihenő madarak. – Neked nem!
- Talán meg van szabva, hogy mit lehet és mit nem? – Tayuya látszólag élvezte a helyzetet, s ez Temari idegeit a végsőkig fokozta. 
- Szállj le Shikamaruról! – visította, amitől Tayuya egy kissé hátrahőkölt. 
- Már nem vagytok együtt vagy nem? – kérdezte sietve. Temari nem válaszolt, s erre Tayuya sem reagált. 
- Mi közöd hozzá? – kiáltott végül Temari és behúzott egyet a lánynak, amit már nem tudott kikerülni. – Örülj neki, hogy a múltkor nem törtem el az orrod. De most itt az idő. 
Tayuya száját fogva meredt Temarira, aki most pólójánál fogva talpra állította és gyomorszájon vágta. Tayuya a földre roskadt, levegőért kapkodva. Temari hátrált egy lépést és undorodva nézett a lányra, aki hasát szorítva, reszketett a földön.
- Remélem, távol tartod magad tőlem és a barátaimtól – sziszegte. Tayuya nem válaszolt, de lehetett hallani, hogy légzése ismét visszanyerte eredeti formáját. Felállt, majd villámló szemekkel Temarira meredt. Egy hirtelen mozdulattal maga felé fordította és pofon vágta. A lány egy kissé megtántorodott, és sajgó arcához kapott. Mérgesen pillantott Tayuyára, majd neki rontott. 


- Hm… - gondolkodott el Itachi egy pillanatra, amikor ajkaik elváltak, s felnézett az égre.
- Szóltál? – pillantott rá vidáman Ino, és elindultak kifelé az erdőből, s néhűny perc múlva ki is értek. Itachi rámosolygott a lányra, majd megcsókolta, s mentek tovább.
- Nem, csak elmélkedtem – rázta meg a fejét. – Hova mennyünk?
- Nem tudom, leülhetnénk valahova, totál elfáradtam – vont vállat sóhajtva Ino, majd mikor Itachi beleegyezését adta, beültek a helyi presszóba. Itachi rendelt két cappuchinót, s azt eliszogatták, miközben beszélgettek.
- Mióta vagytok jóban Sasiroékkal? – érdeklődött Ino, miközben belekortyolt italába.
- Azóta, amióta megláttuk őket – felelte félvállról Itachi. A lány erre csak hümmögött, majd kinézett az utcára.
- Nem olyan vészes az a srác – szólalt meg a fiú. – Ki lehet bírni. Az egy dolog, hogy Karin idegesítő, de őt sem a rossz szándékok vezénylik.
- Á, nem, csak egyfolytában magával van elfoglalva – nézett rá Ino. Itachi bólintott.
- Van, amikor igen – mondta. – De volt már rá példa, nem is egy, amikor kiállt mellettünk, és nem menekült el. 
- Például? – epézett Ino.
- Nem csak Sasukeék szöktek be a kollégiumba – magyarázta Itachi. – Hanem mi is. Karin Tayuyával volt egy szobában, de Karin mindig átment hozzájuk, és néha-néha esti partit rendeztünk. Amikor észrevették, hogy a két lány szobájában igen nagy a zaj, benéztek, és Karin mindig elbújtatott minket. A portásnak kimagyarázta a helyzetet, hogy csupán telefonon beszéltünk, meg a laptopján, és ki voltunk hangosítva, azt lehetett hallani. 
Ino döbbenten hallgatta az eseményeket, olyakor-olykor pislogni is elfelejtett. 
- Egyszer azonban észrevettek minket, és Karin az egészet az ő nyakába eresztette. Ő itta meg a levét, mindent magára vállalt, kitalált mindent, csakhogy minket ne büntessenek meg. Őt viszont megbüntették, a kastélyban kellett takarítania – folytatta Itachi.
- És akkor ti miért kerültetek a kastélyba? – érdeklődött Ino.
- Két oka volt – magyarázta Itachi. – Egy: Meg akartuk hálálni, hogy segített nekünk. Kettő: Shizune észrevette, hogy vízi lufikkal dobáltuk a kisebbeket. 
Erre Ino felnevetett, ami Itachiből is kihozott egy vigyort.
- És komolyan képes volt ezért elküldeni titeket takarítani? – hitetlenkedett a lány. – Persze, nem mintha nem örültem volna neki.
Kacéran rámosolygott Itachira, majd közelebb húzódva egy forró csókot lehelt ajkaira, amit a fiú boldogan viszonzott. Az ital elfogyasztása után, kifizették az árát és kimentek a presszóból. Megfogták egymás kezét, s úgy döntöttek, hogy hazamennek.
- Köszönöm ezt a mai napot, nagyon jól éreztem magam – mosolyodott el Ino, mikor megérkeztek a lányok kollégiuma elé. Egy utolsó, szenvedélyes csókot váltottak, majd Ino a kollégiumba, Itachi pedig az ő kollégiumába ment. 


Sakura megszakította a csókot, majd ráült a sarkára és sóhajtott egy nagyot. Sasuke értetlenkedve meredt rá, mire a lány lágyan elmosolyodott és végigsimított a fiú arcán.
- Meleg van – jelentette ki.
- Szerintem a csókomtól van meleged – vigyorodott el kajánul Sasuke, mire Sakura felnevetett.
- Hé, de magabiztos valaki – kacsintott a fiúra, aki most megragadta a karjánál fogva, magához húzta, s most ő indította el a csókcsatát. Karjaival átölelte Sakura derekát, s szorosan magához húzta, mire a lány belenyögött a csókba. Testük egymáshoz préselődött, egyenletesen mozgott, bár szívük hevesen kalapált. Sakura beletúrt Sasuke hajába, ami már így is kusza volt a szél jóvoltából. Esteledett már, sötét volt, s az erőben lévőket ez igencsak aggasztotta. Sasukét és Sakurát nem zavarta, elvégre azért is jöttek ide, hogy nézzék az eget. Legalábbis azért is…


- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – Éles sikítás hallatszott a vidámparkban, s azon belül a szellemvasút egyik kocsijában. Négyen ültek benne, két fiú, két lány, akik közül az egyik nagyon nem élvezte az utat.
- Te jó isten, az mindjárt meg fog ölni! – sikította, és rámutatott egy félkezű trollra. 
- Nem fog, az nem igazi – veregette meg vállát Gaara. 
- Nyugi Tenten – sóhajtott egy nagyot Matsuri és ránézett barátnőjére.
- Ne mond nekem, hogy nyugodjak meg, itt fogunk meghalni – sopánkodott. – Igaza volt Hinatának, nem szabadott volna horror regényt olvasnom.
- Horror regényt? – vonta fel egyik szemöldökét Neji.
- Igen, Stephen King – bólintott Tenten. – Rémkoppantók.
- A könyvtől nem félsz? – kérdezte Matsuri.
- Az írások nem olyan parák, mint a valóság – tárta szét karját barátnője és ismét előrefigyelt. – ÁÁÁÁ!
- Jaj, Tenten, ez csak egy polip – méltatlankodott Gaara. – Totál mű az egész, ez olyan unalmas.
- Ha Tentennel vagyunk, akkor nem – vigyorodott el Neji. – Csak nem tudunk körülnézni, a sok visítozása miatt.
- MIT MONDTÁL? – förmedt rá az említett, mire mindhárom barátja felnevetett. Tenten duzzogva leült, majd hirtelen felcsillant a szeme. – Nézzétek, de aranyos!
Rámutatott egy denevérre, ami most felszállt és Matsuri feje ellen indított brutális támadást.
- ÁÁ, szedjétek le, szedjétek le! – csapkodott a feje körül, mire mindenki fején megjelent egy vízcsepp. 
- A múmiáktól nem fél, de egy denevértől igen – hitetlenkedett Gaara. 
- Nem félek, csak utálom, olyan ronda – vágott vissza Matsuri.
- Dehogy rondák – ellenkezett Tenten. – Olyan kis édesek.



- Szünetet – állt meg hirtelen Tayuya és letörölte az arcáról csurgó vért. 
- Mi az, hogy szünetet? – kiáltotta Temari és ismét neki támadt. Tayuya hátraesett a hirtelen lökéstől, s a korlát egyik kiálló szöge felsértette arcát. 
- Van itt valaki – sziszegte a dühös lány felé. Temari megdöbbent.
- Ki? – kérdezte gyanakodva.
- Nem tudom, csak a kiáltását hallottam – rázta meg a fejét Tayuya. – De mielőtt megkérdeznéd, hogy mit kiáltott, el kell, hogy szomorítsalak, nem hallottam jól. 
Temari erre nem felelt, csak kinézett az ablakon, majd leszaladt a lépcsőn. Tayuya követte, s egyenesen az erdőbe mentek, de ő kiszaladt az erdőből, egyenesen a kollégium felé. 
- TEMARI! – kiáltotta Shikamaru, mikor elért a nagy toronyhoz. – Hol lehet? Egek, ez, de kellemetlen.
A fiú, mikor megpillantotta a tornyot, szemében kíváncsiság gyúlt, s benyitott a toronyba. Hatalmas csigalépcső tárult szeme elé, majd megfogva a korlátot, felment. Egyből megakadt a szeme a vércseppeken, s hirtelen maró félelem járta át a szívét. Körülnézett alaposan, hátha akad valami ruhadarab, ami utalhat a személyre, ki itt járt. Meg is pillantotta, amit keresett. A földön, szőke és vörös hajtincsek keveredése pihent. Felemelte a földről, s egyből felismerte Temari és Tayuya hajszálait. 
- A francba – suttogta és kirohant a toronyból, egyenesen az erdőbe. – TEMARI!
Nem kapott választ. 
- A francba is, TEMARI! – Shikamaru egyre beljebb haladt az erdőben, de a két lány körül egyiknek sem volt nyoma. – Hol lehet? TEMARI?
- Shikamaru! – kiáltott hirtelen valaki.
- Temari? – kérdezte reménykedve Shikamaru és elkezdett a hang irányába futni. 
- Shikamaru! – Egyre hangosabban hallotta a kiáltást, s most már fel is ismerte. Temari, gondolta kétségbeesetten. Egyre gyorsabban futott, szinte már hanyatt esett, de végül megtalálta a hang tulajdonosát. A földön ült, arcát kezébe temetve. 
- Temari! – Shikamaru odaszaladt a lányhoz és kezét rárakta a vállára. Legnagyobb megkönnyebbülésére, Temari nem taszította el. – Jól érzed magad?
Temari felemelte könnyáztatott arcát és a fiúra nézett, kinek szemei kerekre tágultak. A lány arca mindenhol véres volt, szájából ömlött a vér. Arcát nagyobb sebek és dudorok éktelenkedtek, de a sós könnycseppek lemosták róla. 
- Jesszusom – suttogta Shikamaru, majd magához szorította Temarit. A lány visszaölelt, erősen megmarkolva a fiú pólóját.
- Szeretlek Shikamaru – suttogta. – Nem hagyhatsz itt.
- Soha nem hagynálak magadra – mondta halkan a fiú és a lány méregzöld szemeibe nézett. – Mert szeretlek. 
Temari Shikamaru nyakába vetette magát és egy forró csókot hintett ajkaira. Shikamaru erősen szorította, mert nem akarja elengedni… soha többé…