Sakura a szobában körülnézve meglepetten pislogott. A ruhái szanaszét voltak dobálva. Egy szoknya az asztalon, egy nadrág a lámpáról lógott, míg egy pár zokni az ablak fogantyúján díszelgett, a padló nem látszott ki a sok ruhától, ami beterítette egyik faltól a másikig.

- Sasukee – lépett ki dühöngve a lány a szobából. A fiú még mindig az ajtó előtt állt, és gunyorosan mosolygott.

- 1-1! – mondta nyugodtan. – Mondtam, hogy nem szeretek veszíteni.

- Ó igen? – kérdezte a kelletténél hangosabban Sakura. A hangjára mindenki kijött a klubhelyiségből, és a vitázókat figyelte. – Nem kell aggódnod… - mosolygott ravaszul. – Én se szeretek veszíteni, főleg nem az ilyen hétköznapi kis bosszúkban – erre Sasuke ajkai még megvetőbb mosolyra húzódtak. – Ne vigyorogj! – csattant fel Sakura. – Nem kell 5 perc se, és rend lesz a szobámban… Tulajdonképpen köszönetet akartam mondani – mosolygott már a lány is. – Így legalább nem kell a bőröndömből kipakolni – Sasuke arcára fagyott a mosoly.

- Azt hiszed ez menő? – lépett közelebb a fiú. Szavai csepegtek a gúnytól. – Idegesítő vagy.

- Annyira, mint te? – kérdezte meglepettséget színlelve a lány. Egy lépéssel ő is közelebb került a fiúhoz. – Mert akkor sajnállak – nevetett.

- Ez az Sakura!! – ujjongott Naruto. – Mond meg neki! – Sakura és Sasuke ekkor nézett először körbe. Az egész osztály csillogó szemekkel nézte a kis vitájukat. Mikor újra egymásra néztek, akkor figyeltek csak fel arra, hogy milyen közel kerültek egymáshoz. Alig pár centi volt az arcuk között. Sakura és Sasuke is egyszerre lépett hátra, növelve ezzel a kettejük között lévő távolságot.

- Ezt még folytatjuk! – mondta fojtott hangon, miközben Sakura smaragdzöld szemeit kémlelete, majd az osztálytársaira nézett. – Nektek nincs más dolgotok? – kérdezte dühösen. Majd megfordult, és bement a szobájába. Az ajtó nagyot koppant, mikor Sasuke becsukta.

- Biztos lehetsz benne! – kiáltott megkésve Sakura. Arcán enyhe pír jelent meg. Hogy a dühtől-e, vagy más érzések kavarogtak benne, senki nem tudta.

- Mutasd meg neki Sakura! – bíztatta ismét Naruto. Erre a kijelentésére mindenki halkan elnevette magát. Mindenki kivéve… kivéve Ino. Ino csak dühösen meredt Sakurára.

- Nem értem… Miért van mindenki oda ezért… ezért a… - mutatott Ino dühösen Sakurára.

- Neked meg mi bajod? – kérdezte meglepetten Naruto. – Hisz Sakura nem tett ellened semmit.

- Nem? Nem? – kérdezte Ino egyre dühösebben. – Akkor mi volt ma délelőtt? Nem is tudom ki volt az, aki eltörte Sasuke jó néhány bordáját…

- Ino, te el vagy tévedve! – szólt bele immáron Sakura is. – Szerinted, ha egy éles harcban történik ez… akkor mi van? Akkor arról is azt fogod hinni, hogy totál oda van Sasukéért? Szerintem te totál máshol jársz! Nem csak azért, mert azt hiszed, nekem tetszik Sasuke… És megjegyezném… Nekem nem tetszik! Hanem, mert te azt hiszed, hogy te tetszel neki. Szerintem őt is meg kéne majd kérdezned erről – mondta gúnyosan az utolsó mondatot. Ino dühödten fujtatott, majd berontott a szobájába. Mindenki meglepetten pislogott Sakurára, majd Ino ajtajára nézett.

- Ideje volt, hogy valaki letörje a szarvait – mondta mosolyogva Temari. – Azt hiszem jól meg leszünk – mosolygott Sakurára.

- Remélem én is – mosolygott vissza Sakura.

- Mi folyik itt? – hallott mindenki egy mély hangot. – Irány a szobába, már 9 óra van. Mit kerestek még a folyosón? – mérgelődött egy fekete hajú fiú.

- Ez ki? – lépett közelebb Sakura Narutóhoz. 

- Ő Sai! A szobák felügyelője… Mindig kilenckor körbemegy, és akit kint talál, bezavarja a szobájába. De nem igazán félünk tőle… Kilenc után szoktuk a legjobb bulikat rendezni – vigyorgott a fiú.

- Mit álltok itt még? – mérgelődött Sai. – Tűnés a szobába – emelte fel a hangját. Erre már mindenki felfogta, és lassan mindenki eltűnt a folyosóról.

Sakura is bement a szobájába, és ekkor tudatosult benne, hogy egy nap eltelt. De még mindig sok mindent kell kiderítenie, hogy megtudja ki a kém. És sokat kell pakolnia, hogy lefeküdhessen. Így, ha nehézkesen is, de nekilátott a pakolásnak. Először az ágyról, asztalról és az ablak környékéről takarította fel a ruhákat. Összehajtogatta, majd berakta a szekrénybe. Aztán jött a neheze. A földön, ha száz nem, akkor egy ruha sem hevert. Sakura nekilátott, először külön felszedegette a szoknyákat, külön a blúzokat, és külön a nadrágokat. Aztán nekilátott a hajtogatásnak. Megszokásból az éjjeliszekrényre pillantott, hogy megnézze az időt, de az órája sem volt még kipakolva. Így a telefonja után nyúlt, és az arca meglepett grimaszba torzult az idő láttán. Fél tíz. 

- Nem igaz – nyöszörgött. – Még mindig a ruha kétharmada hátra van… Én meg azzal hencegtem, hogy öt perc – mérgelődött halkan. – Öt perc? – kérdezte mosolyogva magától, majd pár kézjel és Sakura rögtön nyolcadmagával hajtogatott. Nem kellett tíz perc sem, és a szekrényen kívül egyetlen ruhadarab sem volt. Sakura fáradtan dőlt hátra az ágyon, majd eltüntette a klónokoat. Pár percig csak a plafont bámulva feküdt, majd mégis felkelt és elment lezuhanyozni. A forró víztől az egész fürdőszobát gőz lengte körül. Alig lehetett látni, de Sakurának tetszett, ő szereti a gőzt. Mikor végzett, felvett egy kényelmes pólót, pizsama gyanánt. Gyors fogmosás és kész is volt.

Mikor kinyitotta a fürdőszoba ajtót, a szobába szállt a gőz, bepárásítva az ablakokat. Sakura nagyot sóhajtott, nem szívesen ugyan, de kinyitotta az ablakokat. Nem akarta, hogy bepenészedjen valami. Így pár percig állt a nyitott ablak mellett. Borzongás futott végig a hátán, legszívesebben becsukta volna már, de még mindig túl sok volt a gőz. Pár percig várt még, majd mikor már a foga is vacogott, csak becsukta az ablakot. Fáradtan terült el az ágyon.

Az éjszaka közepén halk motoszkálásra ébredt fel. Nem feküdt sokáig, hanem gyorsan kipattant, és az ajtó felé vette az irányt. Az ajtót halkan kinyitotta, és a legkisebbre tárva kicsusszant a folyosóra. Halkan lapult az egyik fal mellett, és várt. Várta az újabb hangokat. Pár pillanatnyi néma csend, majd ismét azok a halk hangok. Elindult a hang irányába és meglepetten nézett az alakra, aki szintén a folyosó falánál lapult. Sakura nem tudta felismerni, így továbbra is csendben állt és várta, hogy megforduljon az idegen. Újabb halk neszezés, de nem az idegen csapta a hangokat. A lány ismét közelebb araszolt, így már csak alig fél méter volt közöttük. Sakura halkan sóhajtott, és lenézett a padlóra. Nincs rajta papucs, így már kezdett fázni. Következő pillanatban az idegen ott állt mellette közvetlen közel. Testével Sakurát a falhoz szorította, egyik kezével pedig betapasztotta a lány száját. A neszezés felerősödött és kinyílt egy szobaajtó, hirtelen fény elárasztotta a folyosót. Sakura nem tudta pontosan kié, és nem is látta ki jött ki, mivel az idegen – feltehetően egy fiú – eltakarta a kilátást, és nem mellesleg egy hatalmas növény mellett álltak. A fény hirtelen megszűnt, az alak, aki kijött a szobából átosont a szemközti szobába. Az ajtó halkan csukódott be és ismét csend lett. A fiú, aki Sakurát a falhoz préselte, elvette kezét a lány szájáról, és végre felé fordította arcát. A smaragdszemű pár pillanatig csak pislogott, várta, hogy szeme ismét hozzászokjon a szegényes fényhez.

- Sasuke? – suttogta. – Mit keresel te itt? – kérdezte meglepetten.

- A kérdés az, hogy te mit keresel itt? – terelte a szót Sasuke.

- Neszezést hallottam, és kíváncsi lettem… Ki volt az? Ki jött ki és kitől? – kérdezte Sakura kíváncsian.

- Temari volt – mosolygott Sasuke a sötétben. – Shikamarunál tett egy kis éjszakai kirándulást – vigyorgott gonoszan.

- Tessék? – nézett értetlenül Sakura, mire Sasuke mosolya még terebélyesebb lett. Hihetetlen volt… Sakura ma már annyiszor látta Sasukét mosolyogni… Pedig ma Naruto „savanyú pofa” néven emlegette. Sakura gyorsan visszatért a rejtélyes éjszakai kiránduláshoz. Temari volt Shikamaru szobájába… az éjszaka közepén. Sakura arcára kiült a rejtvény megoldása. – Na, ne – mondta hangosabban a kelleténél. 

- De igen, de kérlek, ne kiabálj… Mások még alszanak – mondta Sasuke.

- Még? – kérdezte értetlenül a lány. 

- Igen még, mivel már hajnali öt van. 

- És te mit keresel itt? – kérdezte Sakura, majd hátrálni akart, hogy szemügyre vehesse a fiút, de az még mindig szorosan a falhoz préselte. Így Sakura csak nagyjából mérte végig a fiút. Fekete kapucnis melegítő felső, esetleg sötétkék… Haja kissé csapzott, arca kipirult.

- Futni voltam, mint minden reggel – magyarázta.

- És akkor miért bujdostál, Temari elől? – nézett megint értetlenül a lány.

- Szerinted, mennyire örülnének, ha lebuknak valaki előtt? – kérdezte fellengzősen.

- Igaz… de ők járnak, vagy nem? – kérdezte Sakura. Mennyi furcsaság.

- Senki nem tudja, de mint látod… Különben is nem mindegy? – kérdezte kicsit dühösen Sasuke. – Ja, amúgy hallottam a tegnapi vitádat Inóval – mosolyodott el.

- Igen? - lepődött meg Sakura. – És? – nézett értetlenül.

- Szóval nem tetszem? – kérdezte a fiú mézes mázos hangon. Sakura beleborzongott. – Vagy mégis? – kérdezte incselkedve. Kezét a lány arcához érintette. A lány megkövülten állt. Menekülni nem tudott, és lehet nem is akart. Egyik oldalon a virág, másikoldalon egy kis kiszögellés, a hátánál a fal, előtte pedig Sasuke. A fiú egészen közelhajolt Sakurához, ajkai a fülét súrolták miközben beszélt. – Lehet, hogy úgy gondolod… - mondta mosolyogva. – De a reakcióid… hn… eléggé mást mutatnak. 

Majd mélységes csend telepedett. A nagy csendben hallani lehetett Sakura szívdobogását. Sasuke elmosolyodott erre a hangra. Kétszer olyan gyorsan vert, mint kellett volna.

- Úgy gondolod? – suttogta Sakura. – Akkor ez a reakcióm mit mond? – azzal hatalmas pofont adott Sasukének. Kikerülte a fiút, majd visszament a szobájába.



Sakura a szobában dühösen, és kipirulva nézte egyre vörösödő tenyerét. Mérgesen fujtatva ment el az ágyáig, majd felvett egy melegítőt és eldöntötte lemegy edzeni. Az ajtón kilépve nesztelenül szaladt végig a folyosókon. Szeme sarkából látta, hogy Sasukem még mindig a növény mellett ácsorog.

Eközben Sasuke még mindig meglepetten állt a folyosón, arca egyre vörösebb és vörösebb lett. A pofon csattanásának hangjára páran morcosan kikiabáltak, hogy csend legyen, de nem történt semmi különösebb. Annyira elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette, ahogy valaki elsuhant mellette. Sasuke pár pillanatig csendben állt, majd gyorsan elindult az edzőterembe, le kellett, hogy vezesse a feszültséget, amit Sakura keltett benne.

Az edzőteremben halálos csend volt. Minden nyugodtan állt a maga megszokott helyén. Az ajtón belépve egy takaros kis konditerem volt. Az ajtótól jobbra eső falon volt két ablak. Ezeken keresztül látni lehetett, hogy kezd reggeledni, mivel a felhők alja halvány rózsaszínben pompázott. Az ablakoktól balra mindenféle kondigép volt, súlyok és egy bokszzsák. Hangok törték meg a békés csöndet, majd kulcscsörrent a zárban. Pár pillanat és világosság uralta a termet. Sakura lépett be a terembe. A kulcsot ledobta az ablakpárkányra, majd elővett a zsebéből egy mp3 lejátszót, bedugta a fülébe és a bokszzsákhoz lépett. A zene hangosan dübörgött a fülében, nem hallott semmit csak a zene lüktető basszusát, a dob vad pergését és az énekes hangját. Ütemesen kezdte el ütögetni a zsákot, majd nehezítésként rúgásokat is tett bele. Alig pár perc alatt kimelegedett, homlokán halvány izzadtságcseppek gyöngyöztek.

Sasuke halkan és gyorsan lépkedett az edzőterem felé. A folyosó végén már hallotta, hogy valaki bent van a teremben, és edz. – Legalább lesz kivel edzenem… És szinte biztos, hogy Lee van a teremben… Ő a megszállott edzés mániás – gondolkozott. Mikor benyitott a teremben nem nézett körül. Csak ledobta a melegítő felsőjét. Fülével figyelte az ütések és rúgások ütemét, amiből egy szám dallama jutott az eszébe. Hirtelen megpördült, és ekkor lett figyelmes az edző személy hajszínére: rózsaszín. Közelebb ment a lányhoz, és tovább figyelte az edzést. Ahogy közeledett már az énekest is hallotta. 

Sakura még mindig nem vett észre semmit. A zene egyre a végéhez közeledett. A lány az utolsó akkordoknál hihetetlen erejű ütéseket mért, majd a zene elhalkult. Egy apró egyensúlyvesztés, és szeme sarkából észrevette a meglepett Sasukét.

- Mi a csudát keresel itt? – kérdezte dühösen.

- Edzeni jöttem, levezetni a feszültséget! – morogta Sasuke.

- Akkor tessék – intett a bokszzsák felé, és ő maga egy futópadra lépett. Újraindította a zenét, és ütemesen futni kezdett. Sasuke sem tétlenkedett, ütötte a zsákot ahol érte, a düh és az elfojtott érzelem felszabadult benne, és egyre önfeledtebben ütötte a zsákot. 

Már lassan egy órája voltak az edzőteremben, nem szóltak egymáshoz. Sakura nyakán patakokban folyt a víz, már több, mint 10km lefutott. Sasuke is egy órája már, hogy veri a zsákot. Ő hagyta előbb abba. Kicsit lihegve nézett Sakurára, aki még mindig kitartóan futott. Egy darabig állt csendben, majd elindult a felsőjéért.

- Megyek – mondta Sakurának, aki pont a gombokat nyomogatta a futópadon, mire az egyre lassult és megállt.

- Én is megyek – mondta Sakura, majd az ablakhoz lépett, elvette a kulcsot a párkányról. Sasuke kilépett a teremből, és a folyosón megállt. Sakura leoltotta a villanyokat, majd bezárta az ajtót. A kulcsot ujjára húzva pörgette, és így mentek a sötét folyosókon. 

- Megint mit követsz el ellenem? – kérdezte morcosan Sakura, mikor meglátta Sasukét a folyosón állni.

- Hogyan? – kérdezte hűvösen Sasuke.

- Tegnap este a szobámban a ruháim… Ma mit terveltél ki? – kérdezte mosolyogva Sakura.

- Ja az… Ma még semmit – közölte közömbösen a fiú. – Ma megpróbálom ép bőrrel megúszni a napot – mondta, és ajka szegletében mosoly bujkált.

- Akkor ez nem jött össze – mondta diadalittasan Sakura. – Hisz reggel kaptál már…

- Ja… igaz és még érzem is – most már elmosolyodott. – Akkor helyesbítek, a nap hátralevő részét.

Sakura bólintott, majd csendben elértek a szobájukhoz. Sakura gyorsan belépett, nem figyelt másra. Sakura gyorsan előkapta a mobilhát. Hat óra múlt. - Remek akkor még van elég időm lezuhanyozni és hajat mosni – azzal bement a fürdőszobába. Negyed óráig állt a zuhany alatt. A fürdőszobát cseresznye illat lengte körbe. Mikor kilépett, körbetekert magán egy törölközőt, és nekilátott hajat szárítani. Mikor kész volt felöltözött összeszedte a cuccát, és elindult az osztályterembe. A folyosó még kihalt volt, mikor kilépett a szobájából. Néhol még csak akkor szólalt meg az ébresztőóra, mikor Sakura elhaladt az ajtó előtt. A tanterem is üres volt, mikor leült a helyére.