… szeme megakadt egy lapos fémesen csillogó kerek tárgyon. Óvatosan közelebb csúszott az idegen dologhoz.

- Poloska! – villant át az agyán, majd ujjaival levette az asztal lábáról. Felkelt a földről és a hatalmas ablakhoz sétált.

Az ablakon kívül borongós, felhős idő volt. A Nap elszántan próbált fényt juttatni a felhők mögül, de mindhiába. A felhők lassan, tömötten hömpölyögtek a fénykorong előtt. Sakura felnézett az égre és reménykedett egy kis napsütésben. Ám rá kellett jönnie, hogy ősz van. Nagyot sóhajtva nézett körül az ablakon túli világban. A Konoha különleges osztályai, Tokió szélén egy eldugott részen álló épületben éltek. Az épület körül hatalmas erdő terült el. A fák az ősz színeiben pompáztak. A rozsdabarnától a smaragdzöldig minden megtalálható volt. A lány hamar felhagyott a táj kémlelésével, és az asztalon heverő mobiljáért nyúlt. Rövid üzenetében csak ennyi állt: „Poloskák a szobában?”, majd elküldte. Az apró tárgyat letette a kezéből és nekilátott a keresgélésnek. Először az íróasztalt tapogatta végig. Semmi. Azután az ágy és az éjjeliszekrény. Ujjait végighúzta az ágy összes oldalán, az összes lécen, ami az ágyat alkotta, majd az ágytámlán. Nem is hiába, az ágytámlán megtalálta a második poloskát. Most következtek a még üresen ácsorgó szekrények. Sakura ezeket is alaposan végignézte és végigtapogatta. Még egy… ezzel három kerek lehallgató készülék hevert az asztalon. Azután a szoba túlsó felében a síkképernyős tv és a két fotel. A foteleknél semmi, ám a tv-n már a negyedik kis fémes tárgyat is megtalálta.

Már csak egy esetleges helyiség volt: a fürdőszoba. Igen ám, de ezek a hipermodern szerkentyűk nem igazán bírják a vizet. De Sakura lelkiismeretesen a fürdőszobát is végigkutatta. Semmi.

- Itt is kell, hogy legyen… Hisz a másik négy hatótávolsága idáig nem terjed ki… és aki ezeket elrejtette profi kell, hogy legyen – morfondírozott, majd a hideg csempére ült, hátát a falnak vetette, arcát az ég felé emelte. – A lámpa! – villant be a gondolat. Gyorsan odatolt egy széket és a csillárt is végigtapogatta.

Öt lapos kis tárgy hevert az asztalon. Sakura gondterhelt arccal vette elő a Tsunadétől kapott dossziét, és újra elkezdte olvasni az osztálytársakról kapott anyagot. Pityegés miatt tette le az első lapot. Új üzenet: „Nincsenek!” Sakura ujjai gyorsan írták a választ. „De! 5 volt a szobámban!” Majd visszatért az aktához. Ino adatlapját kivette és egy nagy X-et rajzolt rá. 

Azután elővette Sasukéjét, és gyorsan átolvasta: 

Uchiha Sasuke. 
17 éves. 
Családja nincs. Bátyja megölt mindenkit.
Kiváló a tai- és ninjutsuja, genjutsuban még kezdő. Különleges képessége a sharingan.

- Túl jól harcolt… túl profi volt ahhoz képest, hogy ide jár. Tsunade azt mondta, az iskolában nem igazán akadhat ellenfelem, és ő mégis… valahogy… jobb volt a vártnál… Sokkal több energiát emésztett fel az a küzdelem, mint amire számítottam – gondolkozott.

Hirtelen a folyosó felöl léptek zajai törték meg a csendet, és Sakura gondolatait. A lány gyorsan eltette a dossziét. Mikor sikeresen elrejtette az aktákat, halkan kopogtattak az ajtón. Gyorsan az ajtóhoz sietett, és meglepetten nézett az ajtóban ácsorgókra. Shikamaru, Chouji Hinata és Naruto nézett a megdöbbent Sakurára.

- Jól vagytok? – kérdezte Sakura ijedten. Shikamaru kivételével a másik három falfehér volt, és egyáltalán nem úgy néztek ki, mint akivel minden rendbe van.

- Hát nem teljesen… Tsunadéval az ellenséges hulla eltüntetését gyakoroltuk volna – mondta unottan Shikamaru. – Ám, mint látod nem mindenki bírta… Sokaknak sok volt, de ők… - mutatott három társára – még a taccsot is kidobták. Ezért Tsunade elküldött hozzád, hogy nézzünk meg és pihenjenek veled.

- Értem – bólintott Sakura.

- Én visszamegyek. Lehet, hozok még pár embert – mosolygott Shikamaru, majd otthagyta a három jómadarat.

- Öhm… Mi lenne, ha átmennénk a klubhelyiségbe? – ajánlotta fel Sakura.

- Jó… - mondták megviselten a „betegek”.

- Mindjárt megyek én is, csak megkeresem a mobilom! – azzal becsukta az ajtót és dühösen az asztalhoz lépett. – Remek – sziszegte hangtalanul. – Nem elég, hogy lehallgatnak – dühöngött magában -, de a nyomkövetőknek is annyi!

Gyorsan zsebre vágta az öt poloskát és a mobilját, majd nyugodtságot színlelve, elindult a klubhelyiség felé. Hinata és Chouji megviselten ücsörögtek, míg Naruto széles vigyorral üdvözölte Sakurát.

- Hihetetlen voltál! – mondta áhítattal. – Így helybenhagyni azt a savanyú pofát – vigyorgott. – Öt borda és a sípcsont… Az osztályból ennyire senki nem vert meg! Még Gaarának sem sikerült, pedig a homokjával ő a második legjobb az osztályban…

- Nem tűnsz nagyon megviseltnek! – mondta Sakura közömbösen. Ajkai mégis halvány mosolyra húzódtak.

- Áá nincs is semmi bajom! – vigyorgott még mindig. – Csak semmi kedvem nem volt az órán dögleni.

- Értem – mosolygott Sakura, majd Hinata mellé ült. – Rendben vagy? – nézett aggódva a falfehér lányra.

- Azt hiszem igen – válaszolt félénken. – És te?

- Ne aggódj! Voltam már sokkal rosszabb állapotban is – majd a szobára néma csend telepedett. Nem lehetett mást hallani csak halk egyenletes szuszogást. Mikor a csend pár perc után kezdett kínos lenni megszólalt a hangosbemondó.

- Haruno Sakura és Uchiha Sasuke jelentkezzen az igazgatói irodában! Ismétlem, Haruno Sakura és Uchiha Sasuke jelentkezzen az igazgatói irodában! – majd elmondta még egyszer és csend lett.

- Remek! – sóhajtott fel Sakura. – Akkor majd jövök – mosolygott halványan. Felkelt a székből és elindult a folyosóra. Nagy lendülettel és lehajtott fejjel lépett ki az ajtón, és ugyanezzel a lendülettel ment Sasukének. Sakura az ütközés hatására elesett, és magával rántotta Sasukét is.

- Figyelhettél volna jobban is - morogta az Uchiha.

- Oh… Bocsi… nem volt szándékos – nyöszörögte a lány. Sasuke olyan közel volt a lányhoz, hogy arcuk szinte összeért. Sakura halványan elpirult, és az ébenfekete szemekbe nézett. Pár pillanatig még így feküdtek a földön. - Mivel Sakura alul és rajta Sasuke feküdt, aki már a kezén támaszkodott. – Majd Sasuke felállt, és felsegítette a lányt. Csendben lépdeltek a kihalt folyosókon. Az iskola területén csak pár diák lézengett, de ezek közül egyiket se ismerte Sakura. Ránézésre fiatalabbnak tűntek. Lassan elérték az igazgatói irodát. Sasuke halkan bekopogott, majd válaszra sem várva benyitott.

Az igazgatói kedves, világos hely volt. Az ajtóval szemben hatalmas ablakok. A szoba közepén egy óriási íróasztal, hihetetlen mennyiségű papírhalmokkal. A papírok között az igazgató arca sejlett. A szoba két oldalán polcok sorakoztak, amiken tömött sorokban régi és új könyvek ácsorogtak.

- Gyertek beljebb! – utasította a két fiatalt Tsunade. Sakura csak ekkor fordult Sasuke felé, és mérte végig teljes alakban. A fiún bő farmer és egy fekete póló volt. „Egész jól áll neki!” – futott végig Sakura agyán a gondolat, majd gyorsan el is hessegette, hisz nem volt szabad, ilyenekre gondolnia.

- Hallottam a mai erőszint-felmérésről – villantotta barna szemeit Sakurára. – Illetve az erdős rész és a füves részen okozott károkat is láttam…

- Sajnálom, lehet óvatosabban kellett volna irtanom a fákat… - hajtotta le fejét Sakura.

- Ne sajnáld! A gyógyítási képességeid Kakashi szerint kiválóak, és szeretnélek megdicsérni.

- Sasuke! – fordult most a fekete hajú fiúhoz. – Kakashi elmondta, hogy használtad a chidorit. Felelőtlen dolog volt! Mi lett volna, ha Sakura nem bír kitérni?

- Elnézést Tsunade-sama! – hajtotta le a fejét. – Csak a csata hevében elfeledkeztem magamról – próbálta menteni a menthetőt.

- Szerencsére mindketten jól vagytok, és most ez a lényeg – mondta jóval szelídebben az igazgató. – Sasuke, te elmehetsz! Sakura veled még szeretnék beszélni, és odaadom a többi egyenruhád.

- Rendben - mondták egyszerre. Sasuke megfordult, és elindult kifele. Kezét a kilincsre tette, és még visszafordult.

- Kint megvárlak! – mondta Sakurának, majd kilépett. Sakura értetlenül pislogott, de nem sok ideje volt ezzel foglalkozni. Mihelyst becsukódott az ajtó, kivette a zsebéből az öt poloskát, és Tsunade tenyerébe ejtette. 

- Itt vannak az egyenruháid! – nyújtott oda egy dobozt. – Az iskolában mi is képzünk orvos ninjákat – kezdte – arra gondoltam, esetleg lenne kedved fejleszteni a képességeidet – mosolygott Tsunade.

- Öhm… Persze! Köszönöm, hogy felajánlotta! – hálálkodott Sakura. Mindketten tudták, hogy nem beszélhetnek semmi fontos, illetve titkos dologról. Egyrészt Sasuke kint áll az ajtóban, másrészt ki tudja, mennyi poloska lehet az igazgatóiban.

- Mehetsz! Holnap találkozunk az órákon! – Sakura bólintott, majd gyorsan megfordult és kilépett az ajtón. Sasuke lezseren egy falnak támaszkodva állt, és várta a lányt.

- Hogyhogy megvártál? – kérdezte meglepetten a lány, és elindult a koli felé. 

- Egyszerű! – mondta Sasuke. – Szerintem tuti eltévednél – vigyorgott gonoszan.

- Ó igen? – kérdezte paprikásan Sakura. – Majd meglátjuk! – azzal egy apró mozdulattal kibuktatta Sasukét, és rohanni kezdett vissza a szobák felé. Hamar odaért, és szinte mámorba ejtette a tudat, hogy megint győzött. A klubhelység előtt szaladt el, mire Naruto meglepetten kiáltott utána az ajtóból.

- Sakura-chan! Nem jössz ide? – kérdezte értetlen fejjel a fiú, mert Sakura lihegve állt a szobája ajtajában, és egy kézzel egyensúlyozott a dobozzal, a másik kezével a kulcsát kereste.

- Bocsi, de ki kell pakolnom… Talán, majd később – mosolygott.

- Rendben – szomorodott el, majd visszament a szobába, és az ajtót is becsukta. A kis folyosóra sötétség telepedett.

- Nagyon jó! – szitkozódott Sakura. És tovább ügyeskedett, hogy előszedhesse a kulcsot a zsebéből.

- Ezt keresed? – kérdezte Sasuke a lány háta mögül, mire kezében megcsörrent a kulcscsomó.

- Szóval ezért nincs meg… Mikor elestem, ügyesen kicsented. Megtapsoljalak? – kérdezte morcosan Sakura.

- Hehh… nem kell – mosolygott Sasuke. Sakura szeme már kezdett hozzászokni a sötéthez. Hirtelen egy terv körvonalazódott benne.

- Akkor miért? – vigyorgott Sakura, és letette kezéből a dobozt.

- Nem szeretek veszíteni! Főleg nem egy lány ellen – mondta Sasuke lezseren.

- Ezért most piti bosszúkat találsz ki? – kérdezte, majd villámgyorsan kikapta Sasuke kezéből a kulcsot, és a zárba dugta. Alig telt el két másodperc, és kattant a zár. Sakura nagy lendülettel benyitott, és felkapcsolta a villanyt. A lámpa fénye még a folyosóra is halvány világosságot juttatott.

- 1-0 ide – mosolygott Sakura, majd felvette a dobozt és becsukta maga mögött az ajtót.

- Nehogy azt hidd, hogy hagyom magam! – hallatszott Sasuke hangja az ajtó túloldaláról.