A levegőt sípolva vette, bordái tiltakoztak minden mozdulat ellen. Eközben Sasuke nem foglalkozva az ellenséggel egyre csak közeledett és közeledett…

Sakura két smaragdja pár pillanatig riadtan, majd gondolkozóan csillogott. Sasuke és Sakura között már csak pár méter volt. A rózsaszín hajú lány az utolsó pillanatban kezeit a földre tette, lábával lendületet vett. Halk, mégis éles roppanások, majd egy hatalmas csattanás.

A rét szélén állók, lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket. Hatalmas porfelhő ölelte körbe a két csatázót. Kakashi ekkor bukkant fel a fák közül, de senki nem figyelt rá. Hinata és Naruto szájtátva fürkészték a porfelhőt és remélték, hogy Sakurának semmi baja, és túlélte.

Eközben a porfelhőben Sakura lihegve kapkodta a levegőt, majd a meglepett Sasukéra nézett. Egy hirtelen és jól irányzott rúgással térdre kényszeríttette az Uchihát. Majd egy hatalmas ütés, ami Sasuke arcát érte, és a fiú elterült a földön.

A porfelhő a csata végére elillant. A rét szélén várakozók már látták az utolsó ütést. Mindenki elkerekedett szemmel figyelte a folytatást. Sakura gyorsan az elterült fiúra vetette magát, kezeit a nyakához szorította. A kis csapat halálos csendben figyelte Sakura minden mozdulatát. A lány még csak óvatosan szorította a selymes bőrt…

- Azt hiszem elég lesz! – vetett véget Kakashi az idegtépő pillanatoknak. A csata végetért. Sakura lihegve terült el a földön. Ujjait végigsiklatta bordáin, és halkan számolt.

- Egy, kettő… három – mély levegő, és újabb idegtépő pillanatok. Óvatosan helyére igazította a törött bordáit, miközben tüdejéből halkan sziszegve szökött ki a levegő. Az osztály tagjai már egészen Sakura és Sasuke mellett voltak, halálos csendben figyelték Sakurát. A lány kezei körül megjelent a zöld fény és a sebek elkezdtek begyógyulni.

- Rendben leszel? – nézett agódva Naruto, Hinatával együtt.

- Persze, ez meg sem kottyant – mosolygott, majd térdelő helyzetbe tornázta magát. Sasuke is követni akarta a példáját, ám Sakura egyetlen apró érintéssel újra a földre kényszerítette.

- Csupán öt bordád tört el, illetve az utolsó rúgás miatt megrepedt a sípcsontod, úgyhogy várj míg rendbe hozlak – mosolygott a lány. Sasuke erre csak elhúzta a száját és csendben feküdt.

Sakura mondatára halk moraj hangzott fel a többiek körében. Ám a lány nem törődött vele, nekilátott az Uchiha bordáinak megvizsgálásához.

- Ez fájni fog! – kacsintott Sakura, majd visszarakta a helyükre az eltört bordákat. Sasuke arca enyhe grimaszba torzult a hirtelen jött fájdalomtól. A bordák után kezdődött a gyógyítás. Igen ám, csakhogy Sakura chakrája sem végtelen. A sok hihetetlen erejű ütés, a saját sebei gyógyítása és még pár technika hihetetlen mennyiségű chakrát emésztett fel. Így a második törött borda gyógyításánál, már kétszer olyan gyorsan vette a levegőt, mint a csata legkritikusabb pontjánál.

- Segítek! – szólt Ino, majd elkezdte gyógyítani Sasuke sérüléseit. Pár perc néma csend után Sakura idegesen szólt rá Inóra.

- Az úgy nem lesz jó… Ha úgy forr össze… Majd én! – azzal eltolta Ino kezét és a maradék chakrájával befejezte a gyógyítást.

- Sakura, Sasuke! Mára szabadnapot kaptok, azaz egy órára sem kell bejönnötök. Sasuke kísérd Sakurát a gyengélkedőre, ott majd ellát minden sérülést. Sajnos ma nincs orvos. Remélem, meg tudjátok oldani… - mondta Kakashi.

- Persze! Semmi gond nem lesz Kakashi-sensei – mosolygott Sakura.

- Osztály irány vissza a terembe! – azzal mindenki csendben megindult a kijárat felé. Ino még küldött egy utolsó gyűlölködő pillantást Sakura felé.

- Nagyszerű… egy ellenség… - mormogta a lány.

- Ne törődj Inóval – szólalt meg először Sasuke. – Mindig is ilyen volt… ha rólam volt szó. Sakura csak elmosolyodott, majd megpróbált felállni, de az ereje még mindig nem tért vissza teljesen.

- Gyere! –nyújtotta oda a kezét közömbösen Sasuke, majd felsegítette a lányt. Halkan sétáltak a folyosókon. Csak léptük zaja visszhangzott az üres helységben. Pár forduló, majd Sasuke kinyitott egy ajtót.
Egy apró fehér szobába léptek. A szobában csak pár szék, és a falakon üveges szekrények sorakoztak. Gyógyszerek, kötszerek, fáslik és egyéb orvosi eszközök foglaltak helyet bennük. A szoba árasztotta magából a jellegzetes fertőtlenítő illatot. 

- Ülj le! - mondta Sakura, majd elkezdte keresni a megfelelő szekrényeket. Elővett egy adag fertőtlenítő szert, ragtapaszt, kötszert és fáslit. Először fertőtlenítette az összes karcolást, horzsolást illetve vágást, majd beragasztotta a kisebb sebeket. – Vedd le az inged, rögzítem a bordáidat, hogy a még nem teljesen összeforrt csontok véletlenül se tudjanak elmozdulni.

Sakura hideg, szakszerű arccal dolgozott. Szeme csak pár pillanatra állapodott meg Sasuke kigyúrt, hófehér felsőtestén. Elvette az odakészített fáslit, majd körbetekerte a fiú mellkasát.

- Kész! – mondta Sakura, majd két adag fáslit vett a kezébe és elindult az ajtó felé. – Nem jössz? – kérdezte vidáman.

- Hm… - hümmögött Sasuke, majd felállt és elindult a szobájuk felé. Az iskola most is kihalt volt. Csendben lépkedve haladtak szobájuk felé. A folyosók egyre otthonosabbá váltak.

Minden „különleges diáknak” saját szobája volt, egy fürdővel. Ilyen szobákból 20 db volt. Egyik oldalon a 10 fiú szobája, míg azzal szemközt az 5 lány szobája és 5 üres szoba. Az egyik üres szobát klubhelyiséggé alakították, így ott mindannyian össze tudtak gyűlni. Sakura megállt a szobája ajtaja előtt. Sasuke tőle 3 ajtónyira a szemközti oldalon állt meg.

- Jó csata volt – mondta mosolyogva Sakura. – Senki nem látta még így el a bajom.

- Akkor ideje volt! – mondta ridegen és lenézően Sasuke.

- Igazad van! – váltott át Sakura fellengzős stílusba. – Téged se vertek még így össze… Főleg nem egy lány! – nevetett gúnyosan, majd belépett a szobájába.

Gyorsan becsukta a szobaajtót és mély levegőt vett. Hátát a falnak vetette, majd ülő helyzetbe engedte magát. Egyik karjával szorosan ölelte még nem teljesen összeforrt bordáját, míg a másikkal térdén támaszkodott. Szemét a vele szemben lévő ablakra fordította, majd ismét szemügyre vette a szobát.

Kollégiumi egyágyas szobának el sem tudott volna ilyet képzelni. Hatalmas volt. Falai barackvirág színben pompáztak. A padló ezzel erős kontrasztot alkotott, mivel mahagóni padlódeszkák futottak végig a szobában az ajtótól az ablakig, és vissza. Az ablak előtt egy íróasztal állt, amire Sakura már beköltözéskor elhelyezte a laptopját. Az ajtótól balra hatalmas szekrények attól megint csak balra, egy óriási puha ágy állt. Az ágy mellett egy éjjeliszekrény ácsorgott. A szoba az ajtótól jobbra mondhatni, hogy egy egész nappali volt. A falnál egy síkképernyős tv foglalta a helyet. Vele szemben két kényelmes bőrfotel. És az egyik sarokból, egy ajtó nyílt a fürdőszobába. 

- Hihetetlen! – nyögött fel Sakura. – Ilyen kényelem még otthon se volt… Erre ez… - rózsaszín fürtjei jobbra majd balra repültek a lány fejrázásától. Sakura mellkasában kezdett tompulni a fájdalom, így a lány, nehezen, de sikeresen állt zsibbadtságtól remegő lábaira. Mélyeket lélegezve felvette a földről a két fáslit és merev lábakkal elbotladozott a fürdőszobába.

A fürdőszoba sem csak egy zuhanyzóból, meg egy wc-ből állt. Persze, hogy nem! Az ajtóval szemben a bal sarokban egy tágas zuhanykabin állt, tőle jobbra egy gigászi méretű sarokkád. Sarokkád!? Hihetetlen, nem de? A jobb falnál egy mosdókagyló és egy hatalmas tükör. Az ajtótól jobbra eső sarokban kapott helyet egy wc-csésze, amit egy sűrű szövésű függöny keretezett. A falakat egy méter magasságig halvány bézs csempe borította. A földön pár árnyalattal sötétebb járólapok helyezkedtek el.

A fürdőbe érve a lány gyorsan kigombolta ingét. A könnyű selyem hosszú zuhanás után érte el a hideg csempét. Sakura óvatosan a tükör elé lépett hogy jobban megvizsgálhassa a harc során szerzett sérüléseket. A melle alatt csúnya kék, zöld csík húzódott. Bal oldalát szintén egy több színben pompázó folt éktelenítette. A haja csapzott volt, és beleragadt a föld. 

Sakura óvatosan leküszködte magáról a maradék ruhát, majd beállt a zuhany alá. A forró víz, jólesően perzselte a bőrét. Sokáig áztatta magát, és nagy küzdelem árán sikerül a haját is elfogadható állapotba hozni. Zuhanyzás után körültekert magán egy törölközőt, majd elkezdett öltözni. Egy farmert húzott magára, majd felsőtestét ismét a törölközőbe bugyolálta. 

Lassan újra a tükör elé lépett, és az agya lázasan zakatolt azon, hogy miként fogja körbetekerni magán a fáslit. Elmélkedését halk kopogás zavarta meg.

- Nyitva van, gyere beljebb! – kiáltotta, majd a fáslit óvatosan kezébe vette. Halk léptek kopogtak a padlón, majd egyre felerősödtek Sakura közelébe érve.

- Bocsi a zavarásért, de a se-sensei küldött, h-hogy nézzem meg, r-rendben vagy-e, és ha kell s-segítsek! – mondta halkan az apró termetű lány, levendula színben pompázó elképedt tekintettel.

- Oh… csodálkozott el Sakura, majd a kék hajú szende lány felé fordult. – Egy kis segítség jól jönne – húzta ajkát fájdalmas mosolyra.

- Persze! Miben segíthetek? – érdeklődött kedvesen Hinata, és közelebb lépett a tükör előtt ácsorgó lányhoz.

- Segítesz megkötni? Mert egyedül nem igazán menne… - mondta Sakura szégyenkezve.

- Add csak! – mosolygott Hinata, majd elvette Sakurától a fáslit. A nedves törölköző tompa puffanással érte el a csempéket. Hinata gyorsan tekergette a fáslit Sakura körül. Hamar kész lettek.

- Köszönöm – mosolygott hálásan Sakura. – Csak még egy kérésem lenne… - azzal kilépett a fürdőszobából, az ágyon lévő bőröndöt vette célba. Pár ruha kivételével meg is találta a keresett tárgyat. Aprócska fehér anyag volt. Sakura óvatosan felvette. – Bekapcsolod? – kérdezte fájdalmas nevetéssel. – A másikat is alig bírtam leküzdeni magamról…

Hinata gyorsan bekapcsolta, majd Sakura magára húzott egy fehér toppot.

- Én most megyek, Tsunade-sama biztos vár már minket.

- Minket? – nézett meglepetten a rózsaszín hajú.

- Neji Sasukénél van. Na de megyek – indult el Hinata az ajtó felé. – Délután még lehet, hogy benézek – mondta, majd halkan kilépett a szobából.

- Rendben – válaszolt Sakura. Az ajtó halkan becsukódott. A sérült lány visszament a fürdőszobába, felszedte a padlóról a ledobált ruhákat, majd az asztalra tette. Ám a rakoncátlan selyem ing lecsusszant az asztalról, leröppent a parkettára és onnan becsúszott egészen az asztal alá. Sakura felsóhajtott. Először hagyni akarta a francba az egészet, majd mégis térdre ereszkedett és bemászott az asztal alá. Már éppen fel akart kelni a földről, mikor szeme megakadt egy apró, fémesen csillogó, kerek, lapos tárgyon.