"A Mindennapi Bonyodalmak című fanficcem folytatása. Akiknek tetszett az első része, annak remélem a második része is el fogja nyerni a tetszését. :) Az első három fejezetben visszatekintést nyerhetek az első rész tartalmából.
Jó szórakozást kívánok hozzájuk! :D"
by Aimi
Sakura szinte minden percben megnézte titokban az időt az telefonján. Úgy tűnt számára, mintha nem is haladna előre az idő a normális tempójában, hanem csiga lassúságú ütemben. A suliban mindig is halára unta magát, mivel nem nagyon szeretett oda járni sem pedig tanulni, de most pláne nem szerette. Csak akkor tanult, amikor hazafelé vagy éppen a suliba ment reggel. Amióta szerelmes lett, az élete minden egyes percében mosolygott a boldogságtól. Ha már a nála idősebb oltári jóképű férfira gondolt, belepirult és mosolygott. Az osztálytársaival nem sokat beszélt, mivel 1-2 évvel fiatalabbak voltak nála és nem is a bő beszédről volt híres, nagyon nehezen tudott barátkozni. Divatosan öltözködött, de amióta a szerelem rózsaszín sűrű felhőjébe került, ez még inkább szembetűnő volt. Ezt még az osztálytársai is észrevették, de nem nagyon szóltak neki. Sakura igazi hercegnőnek érezte magát, akinek a jó Isten teljesítette az imáit, amikért szinte naponta fohászkodott. Érezte, hogy Uchiha Sasuke lesz az egyetlen szerelme. Az iskolája eléggé rossz állapotban volt, tavaly télen nem is ment majdnem egy hétig, mert fázott. A termek is eléggé le voltak strapálva, és mivel nehezen tanuló és nehezen kezelhető gyerekek iskolája volt, ezért lehet róla elképzelése az embernek, milyen lehetett. Szerencsére Sakura jó osztályba került, ahol csak tanulási nehézséggel küzdő tanulók voltak. Mivel október volt, ezért lehetett látni a sárguló leveleket a fákon. De szerencsére nem hideg időjárás jellemezte a kora őszt, elegendő volt csak egy vékonyka kabátot felvenni.
Eközben Sasuke néhány ismerősével, akikkel még az egyetemen ismerkedett meg beült egy pub-ba, ahol rendesen fogytak az cigaretták. A kisebb találkozó 25 éves férfiakból és két nőből állt, akik mostanság még jobb életet éltek. Sokkal veszélyesebb bulikban voltak benne mint régen, és így több pénzük is volt. Ennek az egész alvilági rendszernek Uchiha Sasuke volt a vezetője, ő mindenről tudott, semmi nem maradt előtte titokban. De persze az összegyűltek között, senkinek sem tetszett nagyon, hogy az Uchiha egy közönséges lánnyal kavart.
- Sasuke-kun, mit akarsz attól a tanulatlan lánytól? A válásodat Donnával nehezen viseled a mai napig, ezért most, hogy elváltál tőle, csak alkalmakra használod a csajokat. De kérlek, azért valami okosabb lányt is találhattál volna. - mondta Suigetsu, aki nem értette az Uchiha viselkedését.
- Amint megkapom, lepattintom. Hiszen még csak egy naiv kislány, akinek semmi tapasztalata sincs a szerelemben.
Suigetsu éretlenkedve széttárta a karjait. Nem vallott Sasukéra, hogy akár egy napnál tovább várjon egy nőre, de furcsa módon erre a lányra képes volt. Ez már rosszat jelentett, mert ha egy férfi képes várni egy nőre, akkor az esetek többségében beleszeretett, még akkor is, ha eleinte csak kalandnak szánta.
Délután negyed három körül Sakura a buszmegállóban várt, néhány osztálytársával. Ha nem találkozott volna Sasukéval, akkor is elment volna velük addig, ameddig át nem kell szállnia. Igaz, hogy nem nagyon barátkozott, de azért váltottak néhány szót, hiszen hogy nézett volna ki az, hogy egy osztályba járnak és tudomást sem vesznek egymás létezéséről. Az fiúk, akikkel a megállóban várt nem tudtak felszállni a buszra, mert tele volt és nem akartak nyomorogni. Aztán nem sokra rá hallani lehetett, hogy valaki a megengedettnél gyorsabban száguld az utakon. Az a jármű hamar feltűnt és váratlanul satúfékkel megállt a buszmegállóban, ahol nem lehetett autóknak leparkolni. A két fiú szájtátva nézte a drága kocsit, hiszen ilyen nagy kerekű masinát itt olyan ritkán lehetett látni, mint a fehér hollót. Sakura mosolyra húzta a száját, mikor a kocsi sötétítő ablaka lehúzódott. Sasuke ridegen kiszólt az rá váró lánynak, hogy szálljon be. Sakura haptákba vágta magát, gyorsan elköszönt osztálytársaitól és sietve bent is termett az anyósülésen. Abban a pillanatban el is hajtott száguldva az autó arról a környékről.
Sasuke elvitte Sakurát egy gyönyörű kilátói sétára, ahová romantikázni jártak a szerelmesek. Sakura mindig zavarba jött, ha Sasuke ránézett, a szíve hevesen kezdett kalapálni. Régi macskaköves utcán haladtak egymás kezét fogva. A macskaköves utcákat karmazsin vörös levéltenger borította. A fákról hullottak a vörös levelek szépen lassan, hogy a fa ágai ne rögtön legyenek kopaszak. A széles fehér kőből épült korláthoz értek, ahol a boltok, lakóépületek voltak, amiknek az utcáit lámpák világították, hiszen kezdett lemenni a Nap. Gyönyörű volt a kilátás. Egyszer csak Sasuke felvette Sakurát és a kőkorlátra ültette. Sakura kicsit félt ott ülni, és próbált arra gondolni, hogy a háta mögött nem egy meredek erdős hely van, de a derekát átkaroló férfival biztonságban érezte magát. Mikor felnézett rá Sasuke vadul megcsókolta, és a nyelvét erőszakosan nyomta át a szájába. Néhányszor a tapasztalatlan Sakurának kicsit ijesztő volt, hogy szerelme vad mohósággal smárolja. Sasuke keze betévedt a pólója alá, és amikor a férfi keze a bőréhez ért, összerezzent. Minden porcikájával kívánta Sasukét, és nagyon nehezen tudott neki megálljt parancsolni, de nem akart olyan lány lenni, aki könnyen adja magát. Hiszen kicsivel több mint egy hónapja voltak csak együtt. Őszintén bevallva Sakura is egyre többször gondolkozott az első alkalom időpontján, hiszen kívánta a férfit, de ha a legeslegelején odaadta volna magát neki, akkor a férfi tuti otthagyta volna utána. A másik oka a vacillálásra a félelem volt. Egy lánynak a szüzessége volt a kincse, amit a mostani lányok pikkpakk odaadtak azoknak a férfiaknak is, akikkel nem is hosszú távra terveztek, tisztelet a kivételnek. Ő megfogadta, hogy csak egy férfit fog szeretni egész életében, és annak adja az ártatlanságát...Határozottan biztos volt benne, hogy Sasuke az.
- Sasuke, menjünk sétálni.
Sasukénak nagyon elege volt abból, hogy nem nagyon jutnak tovább. Eddig minden nőt rögtön megkapott, ezért érhető volt, ha az ilyen férfiak versenyt űztek abból, hogy hány csajuk volt. Mégis saját büszkeségét félretéve képes volt várni erre a lányra.
Rájuk esteledett és a csillagos ég fényében ölelkeztek. Néhányszor egy-egy csók is elcsattant közöttük, amikor valamelyikük megkívánta. Sasuke tanította meg Sakurát arra, hogyan kell egy férfit megölelni. Eddig nem volt a lánynak dolga pasikkal, csak a nevelőapjára jött néhányszor rá az, hogy megölelje, de ő távolságot tartott tőle akkor is. Nem volt baja Zeitakuval, de soha nem volt képes beengedi az aurájába. Ezért nem is nagyon élvezte a gyermekded ölelést. Sasukét teljes szívből ölelte és hozzá teljesen odabújt. Érezte a parfümjének az illatát a ruháján, ami még jobban ellenállhatatlanabbá tette számára. A tökéletes testéhez simult, melynek hatására mindig vörös lett az arca. Sokszor lehunyta a szemeit, mert nehezen hitte el, hogy tényleg vele történik ez csodálatos dolog. Mindig elvörösödött, ha a férfi egy pillantásra is méltatta és ritkán nézett a szemeibe. Megmagyarázatlan okból Sasukénak volt egy félelmet keltő kisugárzása. Egyikük sem volt nagyon bőbeszédű, ebben hasonlítottak csak egyedül, de kettőjük közül Sasuke kommunikált inkább a többi emberrel. Aztán amikor az eget nézték, meglátták egy hullócsillagot.
- Sasuke-kun kívántál valamit?
- Nem. Kinőttem ezekből a gyerekes dolgokból.-mondta Sasuke, amikor felemelte Sakura fejét, hogy megcsókolja.
Sakura bevallotta, hogy kívánt valamit, majd elővette a telefonját amin eddig nem is nézte meg az időt, és amikor elővette, fél kilenc volt rajta. Hazaindulásuk előtt bementek a dohány üzletben, ami egy kis lyukhoz hasonló helyiség volt. Állott szag terjengett a dohányszagokkal fűszerezve. Egy kopasz férfi volt az eladó, aki néhány évvel lehetett csak idősebb Sasuke-kunnál. Az Uchiha a legerősebb cigarettát szívta, de mivel otthon még volt neki belőle, így csak három dobozzal vett.
Amikor megtörtént a szerelmük beteljesedése, az első nemii kapcsolatuk még erősebb láthatatlan kötelék lett kettőjük között. November közepén egy pénteki napon Sakura tanítás után a szokásos helyen várta Sasukét. A piros táskájában most nem csak tankönyvek voltak, hanem ruhák egy külön zacskóba beletéve. Ezen a napon az Uchihánál szándékozott aludni és csak vasárnap este hazamenni. Ekkor már mutatkoztak a terhességének tünetei, de még nem akart elmenni orvoshoz. Azt hitte, hogy elkapott valami csúnya megfázást, de lázas nem volt, csak sokszor rájött a szédülés és a hányinger. Amikor megjött érte a férfi, nem az Uchiha szülők rezidenciájába mentek, hanem máshová, ami távol volt Fugakuék otthonától. Két órás autó út után megérkeztek egy hatalmas kertes házhoz. Ő sem lakott kis házban, de a szülei házánál ez háromszor nagyobb volt.
- Sasuke-kun, kié ez a ház? - tette fel Sakura ezt a buta kérdést.
- A saját házam, ahol általában alszok. Nem szerettek a szüleimnél lenni, mert nekem soha nem volt szükségem a segítségükre. Kicsi koromtól önállóságra vagyok nevelve, hogy ne függjek másoktól.
Mikor bementek, Sasuke körbevezette őt. A férfi egyedül élt egy ilyen óriási házban, de azt nem említette meg az őt követő lánynak, hogy idehozta mindig az aktuális csajait.
A kandalló előtt ültek a nappaliban. Sakura feltette a lábait a puha kanapéra és Sasukéra hajtotta a fejét. Elmesélte, hogy mi nyomja a lelkét, mert néhányszor összeszólalkoztak az anyjával. Amióta kezdett határozottan kiállni olyan dolgokért, amit eldöntött, egyre több konfliktus volt közöttük. Sasuke-kun akkor hallotta, hogy baj van, amikor Sakura felhívta, hogy oda mehet-e hozzá a hétvégére. Nem szólt bele a családi életébe, mert a lány családja kicsit sem érdekelte. Mindig meghallgatta ugyan, de ahhoz sem szólt semmit, amikor elmondta neki, hogy ott akarja hagyni a sulit, csak az anyja nem engedi. Pedig egyáltalán érdekelte ez a férfit, de Sakura mindent elmondott neki és habár nem mondta és nem mutatta ki, mégis tudta, hogy a szerelme mellett van. Annyira vágyott a férfi öleléseire és csókjaira, hogy azok megvigasztalják. Számára csak a sötét hajú férfi volt a fontos, ő jelentette neki az életet. Sasuke tisztában volt azzal, hogy nem most lenne itt az alkalom arra, hogy közölje a szerelmes lánnyal a rossz hírt, de nem szeretett semmit sem halogatni.
- Visszamegyek Angliába.
- Nem mehetsz el, Sasuke-kun! Kérlek, ne menj el! Nem bírnék nélküled élni! Szeretlek! Nagyon szeretlek! Ne hagyj el!
A rossz hírre Sakura sírva fakadt, ami a lelkiállapotát még jobban lerontotta. Végre megtalálta a boldogságot, az élete értelmét, és most úgy tűnt, hogy egy csapásra elveszíti. Sasuke letörölte a könnyeit, ami egyáltalán nem illett az arcához.
- Nem hagylak el. Csak szóltam, hogy el fogok költözni hamarosan. - mondta Sasuke és megcsókolta Sakurát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó