Hatalmas robajra ébredtem. Villámgyorsan ültem fel az ágyban, közben pedig majd beszakadt a dobhártyám. Narutora néztem, aki már rég fel volt öltözve. Én is kiugrottam az ágyból, és elkezdtem magamra kapkodni a ruháimat. Nem érdekelt, hogy Naruto is ott van. Meglepődtem, milyen gyorsan felöltöztem, és még a fejpántot sem felejtettem el. Átfutottam az a konyhán, és feltéptem az ajtót. Szó szerint. Ijedten néztem a kezeimre. Ez lenne a chakra hatása? Nem vagyok tisztában az erőmmel. Átléptem a küszöbön, ott hagyva az immár félig letépett ajtót, és körbenéztem. Mindenhol menekülő embereket, és tüzet oltó ninjákat láttam. A füst fullasztó volt, a tűz mindent elemésztett. Figyelmemet egy hatalmas fehér madár kötötte le, ami az égen szállt nagy köröket leírva. Nem élt, agyagból volt, talán. A hátán egy hosszú szőke hajú alig húsz éves srác ült. Egy fekete, vörös felhőkkel tarkított köpenyt viselt. Rám nézett, gonoszul elvigyorodott, majd elengedett valamit. Egy kis agyagmadár repült felém, alig akkora, mint a markom. Nem értettem mit akar ezzel.
-   Sakura! – hallottam Naruto kiáltását a hátam mögött. Visszahúzott a házba, bevágta a félig leszakadt ajtót, majd a földre rántott. Alig értem padlót, hatalmas robbanás állította meg bennem az ütőt. Elviselhetetlenül hangos volt. Nem láttam semmit, csak Naruto arcát. Ráadásul az ajtó alig pár centire húzott el a feje felett, és apró deszkákra hasadva csattant a szemközti falon. Maró füst tódult a kicsi házba. Naruto felrántott a földről. A hátam mögül üvegtörést hallottam. A szőke villámgyorsan előrántott egy kubait, védekezésképpen maga elé tartotta. Aztán Sasuke ugrott be az ablakon, és nagyra nyílt szemekkel próbálta kivenni hol lehetünk. Naruto megkönnyebbülten engedte le fegyverét.
-   Naruto, Sakura, jól vagytok? – kérdezte két sóhajtás között az Uchiha.
-   Igen, mit keres itt az Akatsuki? Még sosem jöttek el a falu határáig. – Hadarta az Uzumaki. Komoly tekintete jelezte a helyzet veszélyességét. Meglepett, hogy így is tudott viselkedni.
-   Valószínűleg elhatározták, hogy ma mindenképpen magukkal visznek téged. Esetleg egy újabb csapda, ami gyengíti Konoha haderejét.
-   Francba! Vigyük Sakurát biztonságba. Melyik Akatsuki tagok vannak itt? – kérdezte Naruto, közben pedig felkapott engem, és kiugrottunk az ablakon. Sasuke jött velünk, az eget és a földet figyelve esetleges támadásoktól.
-   Hát Deidarát már láttad. Hidan és Kakuzu a kapunál vannak. Gai- sensei is ott van Shikamaruval és Leevel. Kisame nem messze van innen. Konan is vele van. Zetsut a déli falnál látták, de ő valószínűleg csak közvetít Madarának. Ő nincs itt. Úgy tűnik, kettesével támadnak. Deidara társával még senki sem találkozott. Valószínűleg Itachi az. -  Sasukénak elsötétült a tekintete, amint kimondta ezt a nevet, és Naruto is feszültebb lett. Pár perces némaság borult a társaságra, aztán az Uzumaki végül megszólalt.
-   Sasuke. Ne csinálj baromságot! Még túl erős neked, nekünk, mindjájunknak.
-   Tudom. Most ne ezzel foglalkozzunk. Megérkeztünk. – mutatott Sasuke egy, a hegy lábánál lévő ajtóra. Nem volt nagy, éppen egy ember befért rajta. Beléptünk, és Naruto letett. Ott volt Tsunade, és pár, velem egykorú fiú és lány. Hinatát is megláttam. Volt még két felnőtt is. Az egyiknek ezüstszínű haja volt, pántját pedig úgy hordta, hogy fél szemét eltakarja. A másik elég ijesztő volt. Barna haja kissé felállt. A pántja fura, sisakszerű volt.
-   Remek, mindenki itt van. Leet és Shikamarut már kiküldtem Gaial. – mondta Tsunade.
-   Oké, mi merre leszünk? -  kérdezte lelkesedve Naruto, de a következő pillanatban faketrecben találta magát, hiába próbált mg kitérni előle. Azért, hogy semmijen jutsut ne tudjon használni, keze és nyaka is ki volt támasztva. Dühösen próbált kiszabadulni, össze-vissza dobálta magát a ketrecben. Pár másodperccel később körém is zárult egy, bár ez csak egy közönséges ketrec volt.
-   Te, Naruto semerre! Elfelejtetted, hogy rád fáj a foguk? Ha kiengednélek ennyi Akatsukis közé, az olyan lenne, mintha oda adnálak nekik ajándékba.
-    És én? Nem vagyok hasznos, Miért kell a ketrec? – böködtem meg a farácsokat.
 - mert nagyon is értékes vagy. Mivel a chakrád még csak most kezdett eltermelődni, automatikusan szívja a környezetedbe lévőkét is. Ezeket ugyan nem sajátja ként kezeli, de a későbbiekben, ha felhasználod, a szervezeted újratermeli majd. Magyarul, ha száz ninjával találkozol, százféle chakrát fogsz birtokolni. Ez először is összezavarja a keresőninjákat. Másodszor, nem hat rád a genjutsu, mivel ha genjutsuba kerülsz, azt egy másik chakraáramlás hatástalanítja azt. Harmadszor, ha valaki kifogy a chakrájából, és neked megvan, akkor tudsz neki adni. És még kábé ezeregy jó tulajdonsága van ennek a dolognak. Még kábé egy hónapig gyűjtöd majd a chakrát. Eddig megvan Sasukéé, Narutoé, Hinatáé, az enyém, és mindenkié, aki a teremben van.  Ja és persze Naruto által a rókáé is. Van fogalmad róla, mekkora veszélyben lennél, ha ez kiderülne? – kérdezte Tsunade.  A teremben halk pusmogás futott végig, és mindenki kíváncsian méregetett. Csak az ezüst hajú férfi, Sasuke és Naruto voltak csendben.
-   Oké, akkor mondom a felosztást. Kiba, Hinata, ti Gaiéknak fogtok segíteni. Sasuke és Yamato, ti megpróbáljátok felderíteni Zetsu tartózkodási helyét. Ha megvan, öljétek meg. Nem kockáztathatunk. Ino, Shino, Chouji. ti Kisaméhez, és Konanhez mentek. Sai, Neji, ti velem jöttök. Deidara és Itachi kemény dió. Deidarát talán meg is ölhetjük. Kakashi, te itt maradsz. Vigyázol Narutora és Sakurára. Ha valami baj van, azonnal engedd el Narutot. Indulás! – adta ki a parancsot a nő, a övetkező pillanatban már csak hárman maradtunk a helyiségben. Kakashi elővett egy piros könyvet, a két ketrec közé ült, és olvasni kezdett.
-   Kakashi sensei! Hogy tud maga még ilyen helyzetben is Nyalifali éjszakákat olvasni? – morogta Naruto, közben pedig dühösen megrázta a ketrecét.
-   Az igazi ninja minden helyzetben megőrzi a hidegvérét Naruto. Csak te vagy ilyen lobbanékony természetű.  – Válaszolt a ninja teljes közönnyel. Még a helyzet ellenére is vicces volt hallgatni veszekedésüket. Hirtelen fagyott meg a levegő e teremben. Valaki volt még itt rajtunk kívül. Kakashi sensei felugrott, és pár kunait dobott abba a sarokba, ahol a betolakodót sejtette.
-   Ez közel volt. – mondta egy hang hamis mázzal a hangjában. Aztán egy növényszerű ember bújt elő a sötétből. Kakashi azonnal rátámadt. Az csak nevetett, és testének hajlékonysága miatt könnyedén kikerülte a támadásokat.
-   Nahát, milyen érdekes dolgokat hall itt az ember. - kacarászta közben.
-   Kakashi sensei! Hagyja, el kell tűnnünk innen! Ha Zetsu mindent hallott, akkor két perc múlva az egész Akatsuki a nyomunkban lesz. – kiabálta Naruto.
-   Nem tudhatjuk, hogy nem e csak blöfföl.
-   Ó, segítsek egy kicsit? Ez a százféle chakra dolog egészen érdekes. – nevetett Zetsu.
-   Látja sensei? Engedjen már el!
-   Naruto, nem tudlak, de emlékezz arra amit mondtam.  – kiabálta vissza a férfi. Naruto egy fél percig csak bámult maga elé, majd hirtelen kitágultak a pupillái
-   Hát persze!  - kiáltotta el magát., és teljesen ellazult. Szinte csak lógott. Kezdtem érte aggódni.
-   Naruto? – szólongattam, de még csak nem is reagált. Ellenben a ketrec elkezdett visszahúzódni, végül teljesen eltűnt. Amint nem akadályozta semmi, Naruto egy árnyékklónt alkotott, és chakragömböt formált.
-   Ajaj, ez nem lesz jó!  - mondta halálos nyugalommal Zetsu.
-   Rasengan! – kiáltotta a szőke, de már csak a falba tudta belevágni fegyverét.
-   El kell tűnnünk innen! – kiabálta, majd széttörte a ketrecemet és ismét felkapott. Alig hagytuk el a hegyet, Yamatoba és Sasukébe botlottunk.
-   Kakashi! Éreztem, hogy megszűnik a jutsum. Zetsu volt?
-   Igen, tud Sakuráról.El kell mennünk innen, amilyen gyorsan csak lehet. Egy-két perc, és az Egész Akatsuki a nyomunkban lesz. – hadarta Kakashi. Sasuke rámnézett, majd Narutora, aki enyhén zihált.
-   Naruto, jól vagy? Add ide Sakurát. – mondta, és a kezét nyújtotta.
-   Persze, csak a róka kicsit rakoncátlankodik. – válaszolta, de azért odaadott neki.
-   Tudok menni a saját lábamon is.
-   De nem olyan gyorsan, mint mi. Induljunk.
-   Várj, Sasuke! Én visszamegyek jelentést tenni Ti menjetek a menny és föld hídhoz. Ott van egy szövetséges haderőnk Jiraya vezetésével. Éppen a sereget szervezi. – mondta Yamato sensei.
-   Nincs az egy kicsit messze? – kérdezte Sasuke.
-   De igen, csakhogy nincs más választásunk. El kell érnetek. Ott biztonságban lesztek. Induljatok. – adta ki a parancsot, és eltűnt. Mi is elindultunk. Ha valaki három nappal ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy ez fog történni, biztos kiröhögöm, és elküldtem volna melegebb éghajlatra.
-   Mégis milyen messze van az a híd? - kérdeztem Sasukétól. Először úgy tűnt, válaszra sem méltat. Kakashi már éppen monda volna, de Sasuke végül megszólalt.
-   Ha nem állunk meg, akkor holnap hajnalban ott leszünk.
-   És ha megállunk?
-   Ne állhatunk meg. Az Akatsuki van a nyomunkban. Még a Hokage sem tudná elég ideig feltartani őket. – közölte hidegen. Már a falu állapotából is tudtam, hogy nagyon veszélyesek, na d ennyire? Elképzelésem sem volt ebben a világban semmiről. És amint látom, pont rosszkor jöttem. Így biztos nem jutok haza egy darabig. Pedig minden vágyam volt. Hiába utáltak, és vetettek meg ott. Az itteni dolgok ijesztőek számomra. Csak nyűg vagyok, nem tudnék semmit  sem segíteni.
-   De ha az Akatsuki olyan veszélyes, mint mondjátok, akkor nem érünk el időben ahhoz a hídhoz. – győzködtem őket – Biztos ki lehet találni valamit. – csend telepedett közénk. Csak a lépések zavaros ritmusát, és a szél süvítését lehetett hallani, ahogy a fák közt futottunk. Néha megrezzentettünk egy-egy bokrot is. Sasukéra néztem, aki nagyon törte a fejét. Aztán a többiekre. Mindenki gondolkodott.
-   Sakurának igaza van. Naruto. csinálj két klónt. Az egyiket küld el Jiraya sensei-hez, a másokat pedig relaxálni valamerre. A remete móddal biztos megölünk pár Akatsuki tagot. Mond meg Jiraya sensei-nek hogy induljon el elénk. Így félúton találkozhatunk. – adta ki végül az utasításokat Sasuke.
-   Oké! Csinálom is! – Kiáltotta Naruto, aki felvillanyozódott, hogy végre nem vagyunk tehetetlenek. Kézjeleket formált, majd elkiáltotta magát.
-   Kage Bunshin no Jutsu! – Két szakasztott ugyan olyan fiú jelent meg mint Naruto.Szóva ezek a klónok? A szőke kiadta az utasításokat, mire azok bólintottak, majd két irányba indultak.
-    És most? – Kérdeztem Sasukétól.
-   Várunk. Közben pedig próbáljuk elérni az erősítést. – jelentette ki. Bólintottam, és az izgalomtól remegve vártam a ránk következő események tömkelegét.