Sakura tátott szájjal nézett szét a teremben. A terem hihetetlenül hatalmas volt, két-három focipálya nagyságú. Az egyik sarkából nyílt az ajtó, az ajtóval szemközti sarokban egy sivatagos táj kapott helyet, kaktuszokkal, sziklákkal, és mindennel, ami e tájra jellemző. A sivatag mellett egy erdő fákkal, bokrokkal, ez a másik sarokban volt. Hihetetlen de a harmadik tájtípus egy havas rét kisebb hegyekkel, hófödte csúcsokkal. Az ajtó felöli sarokban egy kisebb dzsungelszerű, bozóttal, indákkal és a tájra jellemző növényekkel. A terem közepén pedig egy hatalmas üres rét volt. A fű gyönyörű méregzöldben pompázott, és selymesen meg-meglebbent egy kisebb szellő hatására. A rétet és az ajtót egy füves ösvény kötötte össze.
-Sakura! – szólt a lányra Kakashi. – Ne csak bámészkodj, gyere inkább! – Sakura gyorsan a tanár elé lépett. – Jól van, kit szeretnél ellenfelednek? – kérdezte az ezüsthajú férfi.
- Nekem mindegy – mosolygott Sakura -, akit a sensei választ – villantotta meg smaragdzöld szemeit.
- Rendben! Önkén jelentkező? – nézett végig Kakashi az osztály tagjain.
- Majd én! – szólalt meg egy mély, de mégis bársonyos hang.
- Rendben Sasuke – Sakura gyorsan felidézte, a fiúról összeszedet információkat.
Jó harcos, jó a nin- és taijutsuja, genjutsuban még kezdő. Hideg fejjel harcol, csatát még csak tanárok ellen vesztett. Különleges képessége a sharingan.
Sakura ajkai mosolyra húzódtak. Tudta, hogy egy jó csata van kilátásban, ahol mindent bele kell adnia.
- Ne aggódj, nem használom a sharingant – vetette oda foghegyről az Uchiha.
- Csak nehogy ráfázz! – mosolygott Sakura.
- Elég a beszédből! A csatatér az erdő lesz! – szólt közbe Kakashi. – Sasuke! Nem használhatsz olyan jutsut, amivel megölheted, hisz még nem lehet sok tapasztalata… - mosolygott Kakashi. Természetesen mindent tudott, de Sasukét rá akarta venni, hogy véghelyzetben tegyen meg mindent.
- Engem ne féltsen a sensei… Nem ma kezdtem, a régi sulim is egy Konohához hasonló iskola volt, és a tanárom se bánt velem kesztyűs kézzel. Nem egyszer törte el a kezem, vagy a lábam – Sakura szavain az osztály tátott szájjal figyelt. Naruto volt a legjobban meglepve. Egyedül az Uchiha nem mutatta ki meglepettségét.
- Rendben! Akkor kezdjétek! – mondta Kakashi, majd a két fiatal eltűnt az erdőben. Kakashi sem állt tétlenül, bevetette magát az erdőbe, és szemmel követte az eseményeket.
Sasuke elrejtőzött egy fa mögé, míg Sakura egy macskát megszégyenítve lopakodott a fiú rejtekhelye felé. Sakura egy ütéssel támadott, amit az Uchiha egyszerűen hárított. Most a fiún volt a sor, pár kézjel és máris egy hatalmas tűzgömb közeledett Sakura felé. Ám a lány sem ácsorgott tétlenül. Testcserét használva megmenekült a tűzgömb elől. Sakura klónok segítségével bekerítette a fiút, és hatalmas ütéssel támadott. Ám az, épp az utolsó pillanatban elugrott. Az ütés nyomán megrepedt a föld, és egy kráter keletkezett. Az ütés erejét még az erdőn kívül ácsorgók is megérezték. Talpuk alatt érezhetően remegni kezdett a föld.
- Sakurának semmi esélye – mondta vidáman Ino. – Sasukét senki nem győzte még le… Persze a tanárokon kívül.
- De Ino! – csattant fel Naruto. – Én hiszek Sakurában, érzem, hogy ma Sasukét jócskán helyben hagyják. – Erre a mondatra Ino csak ciccegett.
Eközben az erdőben folytatódott a csata. Az Uchiha ismét elrejtőzött, ám ezúttal Sakura nem finomkodott, meg se próbálta hátulról támadni. Egyenesen a fiú rejtekhelye felé rohant, majd egy hatalmas ütéssel keresztbe törte a hatalmas fát. A fa nagy recsegés-ropogás közepette kidőlt. Sasuke újra meg újra egy-egy fa mögé rejtőzött, ám Sakura nem tétlenkedett. Egymás után döntötte ki a nagyobbnál nagyobb fákat.
A tisztáson várakozók tágra nyílt szemekkel figyelték az erdőt, és az egyre csak csökkenő faállományt.
- Hinata – lépett közelebb a lányhoz Naruto –, megnéznéd, mi folyik az erdőben?
- Persze – bólintott Hinata, majd levendula szemei körül kidagadtak a halvány erek, jelezvén, hogy a lány a byakugant használja. Újabb recsegés, és egy újabb fával volt kevesebb. – Hihetetlen… - suttogta Hinata. – Sakura egy ütéssel kidöntötte a fát.
Erre a kijelentésre mindenki meglepetten nézett a lányra.
Az erdőben Sasuke tovább folytatta a bújócskát.
- Ennyire megijedtél? – kérdezte Sakura nevetve. – Ha így folytatod nem lesz fa, ami mögé elbújhatsz – intett körül Sakura.
A látvány igencsak siralmas volt. A fák nagyrész kidőlve feküdt a földön. Haruno ismét egy újabb fát döntött ki, egy jól irányzott ütéssel.
- Akkor kezdjük… Ha mindenáron veszíteni akarsz… Nekem megfelel – mondta gúnyosan az Uchiha. Gyorsan támadott, de Sakura tartotta vele a lépést. Olyan kecsesen hajladozott, mint aki több évtizedes gyakorlattal rendelkezik. Kakashi is meglepetten figyelte a küzdelmet.
Sakura pár perc után megunta a kettőjük között kialakult keringőt, és egy hatalmas ütéssel földre küldte az eltelt fiút. Sasuke szája szegletéből rubintvörös csík bukkant elő, majd végig folyt a fiú arcán. A vörös nedű csúnya foltokat ejtett a hófehér ingen.
- Látom erőnek nem vagy híján – nevetett az Uchiha, majd szemei vörösbe mentek át és megjelent a három kis fekete jel.
- Sharingan? – kérdezte Sakura pökhendien. – Nélküle nem bírsz velem? – kacagott fel, majd ismét támadott. Ám ezúttal Sasuke volt előnyben, mert a lány minden mozdulatát előre látta. Így most ő támadott sikeresen. Gyomorszájon rúgta a lányt, aki kirepült egészen a rét széléig. Mikor megállt vért köhögött fel, és a tisztáson állók tágra nyílt szemekkel néztek. Egyedül Ino arcán nem tükröződött a meglepettség… sokkal inkább elégedett volt.
Sasuke is kilépett a fák közül és megtépázott ingét kicsit megigazította. Sakura feltornázta magát álló helyzetbe, és a sérüléseit hamar begyógyította. Nem bírta elviselni, hogy vesztésre állt. Szinte undorodott tőle. Így ismét támadásba lendült. Hatalmas ütése mellément, így a réten egy óriási kráter keletkezett. Sasuke az ütést kikerülve Sakura mögé ugrott és ismét egy rúgással próbálkozott. Naruto és Hinata egy emberként szisszent fel, de rögtön megnyugodtak mikor kiderült, hogy a rúgás csak egy klónt talált el. Mindenki meglepetten pislogott körbe. Sehol nem látták a lányt, majd az egyik pillanatban Sasuke lába előtt megrepedt a föld. Hirtelen Sakura robbant ki a lyukból hatalmas ütést mérve az Uchihára. Az ütés erejétől a fiú felrepült a levegőbe, majd elkezdett lefelé zuhanni. Még idejében kapcsolt, így elkerülte a fejre esést, helyette kecsesen talpra érkezett. Sasuke végre ellenfelére talált.
Pár pillanatig csendben nézték egymást. Ramatyul néztek ki. Sakura inge földes, szakadt és véres. Haja csapzott, a tincsek összeragadva tapadtak izzadt tarkójára, vagy éppen összeragadva meredtek szanaszét. Arca piszkos, ajka szélén vércsík éktelenkedett. Karjait kisebb nagyobb vágások, és horzsolások tömkelege borította. Sajnos a fairtás puszta kézzel, nem egy egyszerű sport.
Sasuke is hasonlóan nézett ki. Ingjét neki is vastagon borította a kosz és itt-ott el volt szakadva. Állát hatalmas lila folt éktelenítette.
- Elég a játékból! – mondta Sasuke fenyegetőn, majd letörölte a vékony kis rubint csíkot ajka széléről. Pár kézjel és jobb kezében megjelent először egy halványan izzó, majd egyre fényesebben világító fehér gömb. Majd a gömb elkezdett villámokat szórni és Sasuke futni kezdett a lány felé. Sakura menekülni próbált, ám az utolsó ütés okozta fájdalom miatt térdre rogyott. A levegőt sípolva vette, bordái tiltakoztak minden mozdulat ellen. Eközben Sasuke nem foglalkozva az ellenséggel egyre csak közeledett és közeledett…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
