Fél órával később Sakura Naruto irodájában rendezgette a papírokat mikor a Hatodik végre megjelent.
- Jó reggelt! Remélem kipihented magad - nevetett rá Sakura.
- Bocs a késésért! Kicsit elaludtam.
- Azt láttam.
- Hm? - nézett rá gyanakodva Naruto.
- Mivel nem találtalak itt elkezdtem aggódni, ezért megkerestelek. Na, ki vele! Ki az a lány?
- Örülhetsz! Te vagy az első aki megtudja.
- Mit?
- Mayának hívják, és a mennyasszonyom.
- A mid?
- Jól hallottad. A mennyasszonyom.
- Gratulálok! - ezzel egykori csapattársa nyakába ugrott. - Úgy örülök neked.
- Köszi.
- Mikor beszélhetek vele?
- Amint elengedted a vőlegényem nyakát - hangzott az ajtó felöl egy kellemesen mély női hang.
- Már fel is keltél? Mondtam, hogy pihenj még egy kicsit - nézett rá Naruto.
- Nem vagyok fáradt, már felépültem, és kipihentem magam. Ne aggodalmaskodj. Inkább mutass be rendesen is minket egymásnak.
- Ok. Haruno Sakura, a volt csapattársam, és mostani jobb kezem. Maya, a mennyasszonyom.
- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Szia. Én is.
- El sem hiszed, hogy mióta várom már, hogy végre Naruto is megtalálja a párját. Annyi kérdésem van.
- Üljetek csak le, addig én rendelek reggelit. Sakura te reggeliztél már?
- Még nem.
- Pedig nem kéne kihagynod, árthat a kicsinek - mondta Maya.
- Majd észben tartom, de most mesélj, mióta ismeritek egymást?
- Kettő, nem három éve. Igaz Naruto? - kérdezte az éppen visszatértet.
- Igen, lassan három éve találkoztunk. Nem sokkal a Föld országában lévő küldetésünk után. Tudod, amikor a hónapokig elzárt minket.
- Igen, emlékszem rá - pirult el egy kicsit a kunoichi. - És mióta jártok?
- Ez kicsit bonyolult - jelentette ki Naruto.
- Miért?
- Az úgy volt, hogy azóta van viszonyunk, de csak egy éve jelentettük ki, hogy járunk.
- Ok, értem. Maya, melyik ninja faluból származol? - erre a pár egymásra nézett. - Mi az? Mi a baj?
- Ez ha lehet még bonyolultabb - mondta Maya. - A Villámlás földjén születtem, a Víz országában nevelkedtem, majd a Föld országában éltem ninjaként, de egyik országnak sem vagyok lakosa, és ninjája.
- És a családod?
- Nekem olyan nincs. A szüleim állítólag a születésem után meghaltak, és senki sem tudta, hogy honnan érkeztek a faluba. Így szinte otthontalan vagyok.
- Voltál, édesem.
- Igen, mióta velem vagy van valahol helyem a világban. - elérzékenyülve megcsókolták egymást.
- Neked sem lehetett rózsás gyermekkorod.
- Igaz, de a mottóm az úgy hangzik, hogy ami nem öl meg, az erősít. És én nagyon erős lettem.
- Sakura, lenne egy kérésem. Segítenél Mayának megszervezni az esküvőt?
- Persze, a legnagyobb örömmel.
- Erről jut eszembe. Sakura, Naruto mesélte, hogy hamarosan te is férjhez mész.
- Igen, Sasukéval már elég sokat beszéltünk erről. A lehető leghamarabb meg akarunk esküdni. Érthető okokból megszeretnénk sürgetni az egészet - simított végig a hasán.
- Értem - mondta Maya.
- Figyeljetek, lenne egy ötletem. Mi sem akarunk sokat várni, ezért arra gondoltam, hogy intézzük el egy füst alatt.
- Mire gondolsz?
- Miért ne tarthatnánk együtt a két esküvőt? Egy szervezéssel le lehetne rendezni mindkettőt, és nekünk is jó ürügy lenne a sietségre.
- Naruto, ne felejtsd el, hogy te vagy a Hokage.
- Igen?
- Minden szövetséges, vagy baráti ország vezetőjét, és az évek során megismert barátaidról már nem is beszélve. Legalább két hétre van szükség arra, hogy mindenki visszajelezzen, és még kettőre, hogy meg is érkezzenek. Szóval, ha már holnap elküldenénk minden meghívót akkor körülbelül egy hónap múlva lenne az esküvő.
- Az pont jó. Addigra, ha minden jól megy sikerül a tervem, és Sasuke újra nyugodtan élhet itt. Van valamelyikkőtöknek ellenvetése?
- Nekem nincs. Legyen úgy ahogy te szeretnéd - mondta Maya.
- Nekem sincs, bár addigra már jobban fog látszani a terhességem, de üsse kő. Nekem nagyon tetszik.
- Rendben. Akkor még ma este megbeszélem Sasukéval, de szerintem ő is bele fog egyezni.
- Akkor mi neki is láthatnánk a szervezésnek - mondta Maya.
- Igen. Mit szólnátok, ha egy irodát a rendelkezésetekre bocsátanék, hogy mindent egy helyen tudjatok elintézni?
- Az szuper lenne.
Este kilenckor megjelent Sasuke, és megbeszéltek, hogy mit is kell csinálniuk ahhoz, hogy minden visszatérhessen a régi kerékvágásba. Ezek alapján cselekedtek. A falunak azt a részét, mely régen az Uchia klán negyede volt, megszüntették. Mivel senki sem költözhetett be - és valljuk be őszintén, nem is akart - teljesen leamortizálódott, veszélyessé vált. Sasuke a falunak ajándékozta, Naruto pedig úgy döntött, hogy egy új arénát építtet oda, és a klán tiszteletére Uchia csarnoknak fogják hívni. Ebbe mindenki belement. Ezen kívül mindig maga mellett tartotta Sasukét, mit testőrt, és tanácsost, ezzel akart meggyőzni mindenkit, az Uchia jó szándékairól, de még így is sokan kételkedtek a fekete hajúban, sőt az első héten folyamatosan velük tartott néhány ANBU, hála Sai aggodalmának, és a többiek nyomásának. De két hét után már kezdték elfogadni a kialakult helyzetet, és vissza kezdték fogadni a baráti körbe, de még mindig gyanakodtak rá. Ez is csitult, mikor megtudták, hogy Sakurával babát várnak. Ez sem ment simán, Ino bár Chouji felesége volt, előadta a nagy halált, de ezen Chouji csak nevetett, és elmagyarázta a többieknek, hogy ez hitvesénél csak berögződés, muszáj neki valakivel szívóznia, és erre a legalkalmasabb személy Sakura. De most főhet a feje, mert Ino is tuti gyereket akar majd, ha már egyszer Sakura babát vár. Ezen mindenki nagyon jól szórakozott.
Az esküvő előkészületei is nagyon jól haladtak, minden meghívott jelzett, hogy eljön a nagy alkalomra. Mindenki lázasan készült a faluban. A két pár rengeteg időt töltött együtt. Mivel azonban a felállás a nemekre korlátozódott, ezért esténként összeültek Sakuráéknál, vagy egy nyilvános helyen. Most éppen Sakuráék nappalijában ültek.
- Hogy haladtok az esküvő szervezéssel? - kérdezte Naruto, miközben szórakozottan simogatta Maya karját.
- Már szinte mindennel elkészültünk. Csak az apróbb dolgok vannak hátra.
- Az jó, már nagyon türelmetlen vagyok.
- Azt vettük észre - nevettek.
- Úgy láttuk, hogy ti is jól haladtok Sasuke visszatérésével.
- Igen, már szinte teljes a siker.
- Az jó.
- Szívem, szerintem most! - szólt Sasuke.
- Rendben.
- Mi az? - kérdezte Maya, és Naruto egyszerre.
- Naruto. Megszeretnénk kérni, hogy te legyél a kicsi keresztapja.
- Miért éppen én?
- Mert te vagy a legjobb barátunk, és egyben a családunk is. Nem is lehetne jobb keresztapja a gyermekünknek.
- Nagyon köszönöm. Örömmel elfogadom - mondta örömmel, de valami mégis belekeveredett ebbe az örömbe. Ekkor kopogtak. Sasuke ment ajtót nyitni. Narutot keresték, egy jounin volt.
- Sajnálom, de most el kell mennem. Csak fél óra. Édesem, kérlek, várj meg itt. Sietek vissza.
- Rendben. Megvárlak.
- Sziasztok.
- A sütivel megvárunk.
- Szuperek vagytok.
- Maya, mond csak mi baja Narutonak? Már többször észrevettem, hogy amint a baba téma szóba kerül mindig elkedvtelenedik. De nem értem, hogy miért - kérdezte Sasuke.
- Ez egy régi történet, na jó nem is olyan régi. Tudjátok másfél évvel ezelőtt teherbe estem. Narutoval nagyon örültünk neki, és már mindent elrendeztünk, hogy ideköltözhessek.
- És azután mi történt?
- Megtudtam, hogy egy csoport megakarja ölni Narutot, és nem volt időm figyelmeztetni.
- De mi nem hallottunk erről semmit.
- Persze, mert sikerült elkapnom őket mielőtt elérték volna az ünnepséget. De ennek nagy ára volt. Olyan súlyosan megsebesültem, hogy elveszítettem a babát. Szegény Narutonak pedig végig kellett néznie, mert eljött megkeresni, ugyanis nem jelentem meg a találka helyen. Majdnem meghaltam, és szegénykém tehetetlen volt. Annyi volt a szerencsénk, hogy egy öreg medininja élt a közelben, ő mentett meg, de a kicsin már nem tudott segíteni. Emiatt ilyen, de nagyon örül a ti gyermeketeknek. Csak ez egy kicsit eleven neki. És, hogy őszinte legyek nekem is. De már nagyjából túl jutottunk rajta.
- Ne haragudj, kérlek, hogy én pedig folyton ezzel jöttem. Nem akartam fájdalmat okozni nektek.
- Nem tudhattad, egyébként pedig ez így természetes. Kérni szeretnék tőletek valamit, ne mondjátok el neki, hogy tudtok róla.
- Rendben.
- Már itt is vagyok - érkezett vissza mosolyogva Naruto.
- Szia! - köszönt neki Sasuke.
- Óh, Naruto - kiáltotta Sakura, és zokogva Naruto nyakába ugrott.
- Maya. Mit mondtál nekik?
- Én? - nézett rá álszent képpel.
- Szívem?
- Jól van. Meséltem nekik a másfél évvel ezelőtti balesetet.
- Miért?
- Mert aggódtak miattad - Naruto csak bólintott egyet, és kedvesen simogatta a kunoichi hátát.
- Jó van. Nincs semmi baj. Már vége. Nyugodj meg.
- De ez olyan szomorú.
- Az, de az élet megy tovább. Tehát mostantól ha lehet még jobban vigyázz magatokra. Igazán nem szeretném, ha valami bajotok esne.
- Rendben.
- De most már ehetnénk egy kis sütit.
- Ok. Te bélpoklos, már hozom is - nevetett újra Sakura.
Fél órával később, és jó pár sütemény bekebelezésén túl már el is indultak hazafelé.
- Maya, mit gondolsz? Készen állnánk arra, hogy legyen egy közös gyermekünk? - kérdezte Naruto mikor fél úton lehettek a Hokage rezidencia felé.
- Igen, már én is gondoltam rá. Most, hogy hamarosan összeházasodunk, egyre jobban vágyom rá.
- Akkor vágjunk bele. Mostantól nem használunk semmilyen fogamzásgátlót.
- Drágám, azt hiszem be kell vallanom valamit.
- Mi az?
- Mióta ideköltöztem nem szedek semmit.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy ...?
- Nem, még nem vagyok terhes, hiszen csak három hete hagytam abba, de már ennyivel is közelebb vagyunk hozzá.
- Az jó, akkor siessünk haza, hogy neki is álljunk a kicsinek.
- Akkor siessünk.
Az esküvőt hat nap múlva tartották. Mindenki megjelent akit meghívtak, sőt az egész falu négyőjüket ünnepelte. A szertartás gyönyörű volt. Tsunade adta össze őket.
Hat hónappal később Sakura egy egészséges kisfiúnak adott életet. Utána két és fél hónappal Mayának és Narutonak is született egy kisfia, akit másfél év után egy kislány, és két évvel később még egy kisfiú követett. Sakuráéknak csak egy kislánnyal bővült a családjuk. Naruto pedig a legnagyobb Hokageként vonult be Konoha történetébe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
