Hinata mesélt nekem a barátairól, a képességeiről, a falujukról. Így azt is meg tudtam, hogy egy bizonyos Akatsuki nevű szervezet, - mely zsoldos ninjákból áll, akik nem mellesleg S osztályú missing nin-ek (eltűnt, vagy szökött ninják) – egyre többször támadja meg a falut. Céljuk pedig nem más, mint Naruto megszerzése. Így sajnos egyre több a háború a szomszédos területeken is, ami miatt pedig egyre több a küldetés. Aztán lassan eljött a délután, és a csengő hangja szakította meg beszélgetésünket.
-   Ez biztos Sasuke lesz. Gyere, ne várakoztassuk meg. Nem a türelméről híres. – mondta Hinata, és sóhajtva felállt.
-   A régi ruháid kellenek, vagy kidobhatom őket?- kérdezte a kupacra mutatva.
-   Nyugodtan dobd ki. – válaszoltam egyszerűen. Még magam is meglepődtem milyen könnyedén képes vagyok megválni kedvenc ruhadarabjaimtól. Hinata megfogta, és egy nemes mozdulattal a kukába hajította őket, majd elindultunk. Mikor kinyitottuk a kaput, Sasuke végignézett rajtam. Bár nem látszott rajta, de ha odafigyeltem, halhattam, ahogy egy másodpercre eláll a lélegzete. Aztán Hinatára nézett.
-   Köszönöm. Remélem összebarátkoztatok. Nincs időm mindig őt pátyolgatni. – mondta. Még hogy engem pátyolgatni! Tudok én vigyázni magamra! Most miért lett ilyen bunkó?!
-   Senki nem kért rá! – sziszegtem neki dühösen, majd elmentem mellette. – Szia! – köszöntem el mosolyogva új barátnőmtől, és sebes léptekkel elindultam Naruto háza felé. Szerencsére éjszakai kóborlásom alatt megjegyeztem mi merre van. Ebben elég jó vagyok.
-   Most meg hová mész? – kérdezte Sasuke faképnél hagyva Hinatát.
-   Természetesen haza! – mondtam hátra sem fordulva.
-   Nem is arra lakom! – kiabálta utánam az Uchiha.
-   Én pedig nem nálad! – vágtam vissza neki. Hirtelen elém került. Tekintetén látszott, hogy eléggé felhúztam. Nem hiszem, hogy valaha is beszéltek volna vele így.
-   Azt hittem délután veszünk neked valami ruhát. – morogta a reggeli beszélgetésünkre utalva.
-   Gondoltam megkíméllek a fáradtságtól. Legalább nem kell engem pátyolgatnod. – sziszegtem. Majd megkerültem, és tovább sétáltam.
-   Naruto nem fog ma hazajönni. Csak holnap estére várható.
-   Legalább egy picit egyedül lehetek.
-   Idegesítő vagy!
-   Te meg bunkó! Ezt megbeszéltük!
-   Ha már Konohai fejpántot viselsz, bejelentelek Tsunadénál, mint hivatalos ninját. Meglátja, milyen kiképzést kapj először. – mondta Sasuke a szokásos hangnemére váltva, majd eltűnt. Csalódott voltam, hogy ilyen könnyen itt hagyott, de még annál is dühösebb, hogy mennyire bunkó. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor úgy fél órával később megérkeztem Naruto házához. Hangosan csaptam be magam mögött a bejárati ajtót, és elszörnyedve néztem a házra. Naruto ugyan többször is mondta, hogy nem a legrendesebb lény a földön, de ez…Ha azt hiszitek, látattok ennél rosszabbat, akkor tévedtek. Még csak a konyhában voltam, de már itt is rengeteg szemét volt. Mit csinált ez reggel?! Mindenhol ramenes dobozok hevertek, amik gyanítom a szöszi reggelijéül szolgálhattak, merthogy tegnap este nem voltak itt, az is biztos. Nem értettem hogyan képes valaki ennyit enni csak reggelire. Ez egy normális felnőtt férfi kétnapi adagja. Ráadásul Naruton még csak egy kiló felesleg sincs. Elég intenzív edzésprogramja lehet. Elkezdtem összeszedni a szennyest. Nem gondoltam, hogy veszélyes dolgok is lapulhatnak a ruhák alatt, úgyhogy nem óvatoskodtam. Egy ilyen mozdulatomnál valami elvágta az ujjam. Hirtelen kaptam el a kezem, és fájó ujjacskámat számba rejtettem, hogy kiszívjam belőle a vért. Odamentem a csaphoz, hogy hűtsem kicsit, aztán kerestem egy sebtapaszt, majd visszatértem balesetem helyszínére.

-   Biztos egy üvegszilánk volt. – morogtam magamnak, de a szennyes alatt valami jóval nagyobb rejtőzött. Az esetből tanulva óvatosan csavartam ki a pólóból. Egy késszerű dolog került a kezembe. A végén volt egy karika, amibe pont belefért egy ujjam. Nyele gézzel volt átkötözve. Pengéje először kiszékesedett, majd hosszan ment össze. Úgy nézett ki, mint egy sárkány. Hiába törtem a fejem, azon kívül, hogy fegyver, semmi egyebet nem tudtam kitalálni róla. Kerestem egy dobozt, és beleraktam, hátha találkozok még hasonló szépségekkel. Nem is tévedtem. Találtam még olyanokat, amiknek szarvai voltak, egy két dobócsillagot - ezt kivételesen ismertem a filmekből – és pár kézre húzható pengét. A szennyest pedig a szennyes kosárba dobtam. Aztán a kezembe akadt az a narancssárga póló, ami alatt az első fegyvert megtaláltam. Véres volt. Hamar a fürdőbe futottam, és kimostam kézzel, mielőtt teljesen beleszárad, azután a szárogatóra terítettem. Aztán összeszedtem a ramenes dobozokat is. Tele lett a kuka, így megfogtam, és a lenti szemetesbe öntöttem tartalmát. felmostam, aztán pedig kézzel kimostam az összes ruhát, mivel mosógéppel sehol sem találkoztam. Mivel Naruto dobozos kaját eszik eldobható evőpálcikákkal, így legalább a mosogatással nem kellet bajlódnom. Így kész is voltam… a konyhával. Még szerencse, hogy Naruto háza csak három helyiségből állt. Kitakarítottam a fürdőszobát is, amivel nem volt különösebb gondom. Végül csak a szobája maradt. Kicsit nehézkes volt a bejutás, ugyanis pár ruha az utamat állta, ami fogalmam sincs, hogy került az ajtó elé. Végül csak bejutottam, de bár ne sikerült volna. Sikítani tudtam volna. Úgy éreztem az egész eddigi munkám kárba veszett. Naruto szobája egy katasztrófa sújtotta övezetre emlékeztetett. Mit keresett ennyire? Az ablak tárva nyitva volt, és cipőnyomok csúfították, ami megmagyarázta, hogy hogyan jutott ki a nélkül a házból, hogy el kellett volna pakolnia az ajtó elől. Kiugrott az ablakon. Odamentem, és kinéztem. Eléggé megrémültem, mikor láttam, hogy vagy négy méter magasan van Naruto ablaka. Kész csoda hogy nem láttam lenn a hulláját.  Visszafordultam a szoba felé. Még a ventillátorról is ruha lógott. De úgy láttam, ezek legalább tiszták voltak. Behoztam a partvist, és lepiszkáltam a fekete melegítő felsőt. Miután az összes ruhát összeszedtem, összehajtogattam, és beraktam őket a szekrénybe, már csak ár darab fegyver maradt a földön. Ezeket beleraktam a dobozba a többi közé. Mivel nem találtam nekik helyet, az ágy alá akartam őket rakni. Lehajoltam. Itt is volt néhány szennyes, így ezeket elvittem a szennyesládához. Aztán megint az ágy alá néztem. Egy jó nagy szürke doboz volt alatta. Kihúztam, és levettem a fedelét. Egy hatalmas dobócsillag volt benne. A doboz oldalán ott volt a neve is: Démon szél shuriken. Óvatosan elővettem a fegyvert. Méretéhez képest könnyű volt. Ahogy kiemeltem, egy képet és egy levelet láttam meg a dobozban. A kezembe vettem a képet. Egy alig húsz éves férfi és egy nő nézet vissza rám. Mindketten hihetetlenül hasonlítottak Narutora. Vagy épp Naruto hasonlított rájuk. Elmosolyodtam. Az apjától kócos, szőke haját, és kék szemét örökölte. Persze az ezerfogú vigyora is innen volt. Az anyukájától pedig pimasz tekintetét, és arca alakját kapta. Mindketten mosolyogtak. Látszott, hogy nagyon szeretik egymást. Visszatettem a képet, majd ránéztem a levélre. Aztán a shurikent is visszatettem a helyére, és becsuktam a dobozt. Nem volt jogom elolvasni a levelet, és nem is tettem. Visszacsúsztattam az ágy alá.
-   Nagyon becsületes tőled, hogy nem olvastad el. – szólalt meg valaki a hátam mögött. Nagyon megijedtem. Felugrottam az ágyra, és ökölbe szorított kezeimet az arcom elé emeltem. De csak Naruto volt az és rajtam nevetett.
-   Sasuke azt mondta, hogy csak holnap este jössz haza. Hogy – hogy itt vagy?
-   Az Akatsuki hirtelen megjelent, így kénytelenek voltunk lefújni a küldetést, mielőtt észrevesznek minket. Ja, bocs. Te nem tudhatod kik azok az Akatsukisok. – vakargatta Naruto a fejét.

-   De, de tudom. Hinata mesélt nekem róluk. – Leültem, Naruto pedig mellém. Mikor kimondtam a lány nevét, a szöszi tágra nyitotta a szemeit. Aztán megint elkezdte vakargatni a fejét.
-   Szóval beszéltél Hinatával? És mondott….mondott rólam valamit? – kérdezte zavartan. Elvigyorodtam.
-   Nem. – hazudtam szándékosan. Igazából Hinata rengeteget mesélt róla. Naruto kicsit csalódott volt, de majd kiheveri.
-   Amúgy nagyon szép rendet raktál. Köszönöm. Eddig szerintem még nem volt ilyen rend ebben a házban. – nevetett fel.
-   Nincs mit. Amúgy mennyi az idő?
-   Fél kilenc.
-   Már?
-   Aha! De látom, van Konohai fejpántod, és ruhád. Nagyon csinos. Ha te is Konohai ninja lettél, akkor adok neked pár fegyvert. Holnap pedig megtanítalak használni őket. – mondta Naruto, majd elővett a dobozból pár fegyvert, és a kezembe nyomta. Én elraktam őket a táskámba.
-   Köszönöm. – mosolyogtam. Kértem Narutotól egy rövidnadrágot és egy pólót pizsama gyanánt, és elmentem fürdeni. Utánam a szöszi is elment, és ettünk vacsorát. Aztán mindenki fáradtan zuhant a maga helyére.