A kastély óriási volt, s hőseink nem is végeztek vele abban az egy hétben. Már lassan egy hónapja takarították a kastélyt, s, hogy ne maradjanak le a tananyagról, osztályfőnökük, Kakashi Hatake vitte el a leckét, a könyveket és egyéb ilyen dolgot, ami szükséges volt. Ezen a napon ismét vissza kellett térniük a kastélyba, ahogy majd holnap is, meg azután is. Bár holnap, Hinata és Naruto nem a kastélyba mennek, hanem az orvoshoz. Mindenki nagy örömére, Hinata szépen gömbölyödik, s ez által nagyobb figyelmet is kap barátaitól. Az iskolába nem fog visszatérni, fel kell készülnie a szülésre. Most ismét autók jártak az utcán, de immáron öt. Egyenesen a hegyre mentek, ahol a kastély állt, amit majdnem egy hónapon keresztül, folyamatosan takarítanak. Egyesek már hulla fáradtak, mások pedig már a hajukat tépik miatta. Megint mások pedig jól szórakoznak. A szerelmi szálak az óta gabalyodtak, de meg is maradtak ugyan. Shikamaru és Temari kapcsolata volt főként viharos, egyre többször kapta azon Tayuyát, hogy nyál csorgatva figyeli Shikamarut, ami miatt, egyszer-kétszer majdnem nekirontott a lánynak, de Sakura mindig lefogta. Sasori és Sakura jó barátok lettek, a fiú lemondott Sakuráról, s próbálja Karint is észhez téríteni, aki viszont eddig mindig elutasította, de Sasori véleménye szerint nemsokára meg fog törni, és hagyja a francba az egész ügyet. Mikor megérkeztek a kastély elé, kiszálltak, s bementek az ajtón. A tisztítószereket és egyéb ilyen dolgokat mindig bennhagyták, hogy ne kelljen hurcolászni azokat. Már öröm volt bemenni a kastélyba, olyan szép lett. A világítást megcsinálták a fiúk, s minden nagyon szép volt a fényben. Már csak a legmagasabb torony volt hátra, s egy nagy sóhaj kíséretében elindultak libasorban. Zetsu kint maradt, ugyanis ő most a hátsó kertet csinálta, míg a többiek hullafáradtan ballagtak fel a tömérdek lépcsőn. 
- Kinyírom magam – nyögte Naruto.
- Én hadd – könyörgött Neji, mire kapott egy taslit Hinatatól. – Au.
- Hagyd békén Narutót – sziszegte.
- Nyugi Hinata, szent a béke, csak poénkodok – tárta szét karját a fiú.
- Ez még viccnek is rossz – fordította el a fejét a lány, majd tovább lépkedett, de alig tett egy lépést, elment a fény.
- Fasza – szólalt meg Hidan. 
- Gyere Hinata, felveszlek, Narutónak ez nem tesz jót – mondta Naruto, majd megfogta Hinatát és felemelte az ölébe. – Kicsim, mióta vagy te ilyen nehéz?
- Köszi Naruto, de nyugodtan letehetsz – jegyezte meg hűvösen Deidara, mire Naruto ijedtében eldobta. – Hé, azért finomabban is lerakhattál volna! 
Naruto nem válaszolt, helyette körülnézett a koromsötétségben.
- Hinata, hol vagy? – kérdezte.
- Itt állok mögötted – hallatszódott egy mély és ijesztő hang. Naruto felkiáltott és beugrott a legközelebb álló ember nyakába. 
- Bocs, Naruto, de nem vagyok kenguru, hogy a kis kengurut vigyem – nyögte a hirtelen jött súlytól Ino. Naruto vigyorogva elengedte, majd megpördült a tengelye körül.
- Ki volt ez – kérdezte.
- Mi?
- Ez a hang…
- Ne szórakozz Naruto – szólalt meg előröl Sasuke. – Csak képzelődsz, itt nincsenek, szel… au! Ki lépett rá a lábamra.
- Bocsi, én voltam szerintem – nevetett fel Sakura, Sasuke mellől. A fiú kinyújtotta karját, hogy megérintse Sakurát, de helyette valami kerekbe kapaszkodott.
- Ki a fasz fogdossa a mellemet? – ordította Karin, mire Sasuke ijedten elvette a kezét és most a másik irányba nyúlt, ahol egy puha hajkoronát vett ki.
- Mi az? – kérdezte Sakura.
- Sakura, te állsz mellettem, baloldalt? – kérdezte Sasuke.
- Igen, és épp most simogatod a fejemet – jegyezte meg.
- Ja, jó – vigyorodott el Sasuke, majd megfogta Sakura vállát, a falhoz nyomta és megcsókolta. 
- Nem kéne tovább menni? – kérdezte hátulról Temari.
- Egek, ez olyan kellemetlen – jegyezte meg Shikamaru, mire Tayuya felnevetett. Temari, mivel Tayuya mögött állt, megfordította a csuklójánál fogva és lekevert neki egy hatalmasat. A lány a lépcsőn landolt, magával húzva, az előtte álló Kankurót, aki szintén húzta magával Gaarát, aki Matsurit, s így tovább az elöl haladó Peinig. Sikítva és kiáltozva gurultak le a lépcsőn, s elég szerencsétlen pózban kerültek a földre. Hinata maradt fönt egyedül, s most megkönnyebbülten felsóhajtott. 
- Au – nyögte Itachi. 
- Kinek a segge van az arcomban? – kérdezte Sasori.
- Ki fogdossa a mellemet? – szólalt meg Matsuri.
- Bárki is az vegye onnan a kezét, különben lelövöm – kiáltotta Gaara.
- Szembe köpöd a farkaddal? – kérdezte röhögve Kankuro.
- Te jó ég, egy perverz köcsög az öcsém – fogta a fejét Temari, majd megpróbált felállni, kevés sikerrel. – Shikamaru, ugye te fogdosol engem?
- Asszem, ja, de nem biztos – hallott egy hangot magán.
- De, te vagy az, neked olyan puha és meleg a kezed – vigyorodott el Temari. 
- Egyébként, hogy kerültünk ide le? – kérdezte Kisame.
- Én egy hatalmas csattanást hallottam – vont vállat Konan.
- Ja, Temari felpofozta Tayuyát – mondta fentről Hinata.
- Te meg, hogy kerülsz oda fel? – kérdezte Deidara.
- Engem nem sodortatok magatokkal – vont vállat Hinata, majd felnézett.
- Na, akkor… - kezdte el Deidara, de egy kéz megállította.
- Ugye nem akarsz egy terhes kismamát magadra haragítani? – kérdezte szelíden Ino, mire Deidara sóhajtott egyet.
- Mégis miért ütötte meg Tayuyát? – tért vissza az eredeti témára Karin.
- Azért, mert elegem van belőle – sikította Temari. – Az, ahogyan Shikamarura néz, meg, ahogy viselkedik vele.
- Fogd már be, semmit sem akarok tőle – kiáltotta Tayuya. 
- Akkor miért csókoltad meg? – kérdezte hirtelen Tobi. A folyosóra néma csend telepedett, szinte már tapintható volt. Mindenki nyelt egy hatalmasat, majd a csendet, Temari fülsüketítő kiáltása zavarta meg. 
- Most már biztos, hogy megölöm!
- Várj, Temari miért kéne hinni Tobinak? – kérdezte Matsuri.
- Láttam – szólt az említett. – Bocsi, láttam, hogy Shikamaru ablakot nyitott, épp ablakot pucoltam, aztán Tayuya beragadt egy szobába, próbálták kinyitni, aztán sikerült nekik és Tayuya ráesett Shikamarura, majd megcsókolta. 
Senki nem szólalt meg, de egy újabb ütést lehetett hallani, egy reccsenés kíséretében. Tayuya a falnak csapódott Temari ütésétől, s amikor felállt nekiiramodott a lánynak, bár nagy nehezen, ugyanis sötétség tombolt. 
- Eressz el, te kis kurva – sikította Tayuya. Pein gyorsan felpattant és öngyújtójával meggyújtotta a fáklyákat. Egyből fényáradat jött, tökéletesen megvilágítva Tayuyát és Temarit. A két lány ütötte egymást, Tayuya orra vérzett, Temarinak pedig felszakadt a szája. Az utóbbi egy hatalmasat rúgott Tayuyába, de mielőtt nekitámadhatott volna, Sakura, Ino, Hinata, Tenten és Konan lefogta. 
- Állj le Temari – állt elé Matsuri. – Csak egy véletlen dolog lehetett. 
- Mégis mikor volt ez, hm? – nézett Temari Shikamarura.
- Négy kellemetlen hete – felelte a fiú. – Sajnálom, de nem történt köztünk semmi, egy kellemetlenül apró csókon kívül. Ez milyen kellemetlen.
- Apró csók? Nekem ez egy súlyos lelki sértés, felér egy testi sértéssel is – kiáltotta Temari, s egyre jobban kapálózott, de fogva tartói nem engedték el. De végül kitört a szorításból és kifutott a folyosóról, egyenesen ki a kastélyból. 
- Temari! – kiáltott utána Ino. – A francba!
- Shikamaru, neked kell utána menni – intett Sakura. Több szó nem is kellett, Shikamaru egyből elviharzott, mindenki nagy meglepetésére. 
- Folytatnunk kell a kastély kitakarítását – figyelmeztette a csoportot Pein, majd megfogta Konan kezét és elkezdte húzni felfelé. Kicsit feszélyezve követték a többiek, ugyanis néha-néha ijesztő hörgéseket hallottak.
- A faszomba, ki csinálja ezt? – akadt ki már a tizedik hörgés után Hidan.
- Nem én – jött a felelet mindenkitől.
- Ezzel nem jutottunk előrébb – fogta a fejét Itachi. 
- De igen, már tettünk a válasz után három lépcsőfokot – mutatta fel az ujját tárgyilagosan Deidara.
- Hogy lehetsz ilyen hülye? – kérdezte Hidan. Deidara elvigyorodott, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor megpillantották a lépcső tetejét. 
- Végre – lihegte Kankuro.
- Mi van, nem bírod a strapát? – vigyorodott el Gaara. 
- Úgy látszik nem – jegyezte meg gúnyosan Matsuri, mire Kankurótól kaptak egy-egy gyilkos pillantást. Pein kinyitotta az ajtót és egy nagyobbacska helyiségben találták magukat.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – sikította Konan, majd elfordította fejét. Pein átölelte, majd beléptek a szobába.
- Jesszus – suttogta Karin.
- Mi az, én is akarom! – ugrált Naruto, de előtte lerakta Hinatát, aki az óta is az ölében pihent. 
- Hinata meg ne lássa – kiáltotta Konan. Hinata beletemette Naruto pólójába az arcát, s jelzett, hogy mehetnek, így most már a szoba tele volt emberekkel.
- Te jó ég – suttogta Matsuri és Tenten.
- Basszus, mit paráztok, ez csak egy csontváz – csattant fel Sakura.
- Ino, szívinfarktust kapott az előző csontváztól – jegyezte meg Hinata, majd Naruto letette. – Komolyan egy hullától féltetek engem?
- Ne kiabálj édesem, nem szeretném, ha bajotok esne, plusz nem lenne jó, ha ifjabb Naruto Uzumaki paprikás hangulatú lenne – mondta Naruto. – Csak nyugodj le!
Hinata mosolyogva sóhajtott egyet, majd megölelte Narutót és egy forró csókot lehelt ajkaira.
- Most ezzel mit csináljunk? – kérdezte Neji. Egy darabig szótlanul álltak, majd Tobi kiugrott, felkapta a csontvázat és elkezdett vele táncolni, bár az a tánc néhány másodperc múlva megszakadt, amikor Tobi táncpartnere szétesett. A szobára néma csönd telepedett, majd Tobi megfordult és zavartan megvakarta a tarkóját. 
- Tobi, mégis mi a jó büdös francot csináltál? – lépett oda Hidan és két kezével rámutatott a csontvázra. – Most nézd meg mit tettél! Megölted ezt a szerencsétlent, pedig csókkal kellett volna felébresztened! 
Tobi szégyenlősen lehajtotta a fejét, s lábával kezdte el taposni a pókokat, amik a csontvázból jöttek ki. Mikor aztán feleszmélt, borzadva ugrott hátra, így beleütközött a falba, ahonnan ráesett egy kép. 
- Szerencsétlen – morogta Sasuke. 
- Kedves vagy – jegyezte meg Deidara.
- Tudja – jegyezte meg hűvösen Sakura, majd elvigyorodott. – Erre a helyre ráfér a takarítás. 
Több szó nem is kellett, Hidan helyre pofozta Tobit, majd neki álltak a szoba rendberakásának. A lányok elkezdték leporolni a szekrényeket, polcokat, ágyat, míg a fiúk póktalanítottak. Sakura kinyitotta az ablakot, hogy szellőztessen. Letakarította a pókhálókat, majd az ablakpárkányról letörölte a port. Ino épp új ágyneműket hozott, majd rárakta az ágyra, amit Itachi lefestett faápolóval. Ino megágyazott és a halványsárga huzatokat rárakta a párnára és a takaróra. A fiúk nekiálltak a szoba lefestésének.



Eközben az utcákon.

- Temari, kérlek, állj meg! – kiáltott egy fiú, miközben a lány után szaladt. – Egek, de kellemetlen. 
- Hagyjál békén! – sikította Temari, miközben próbálta lerázni a fiút. – Utállak Shikamaru!
- Temari, kérlek! – fogta meg a lány csuklóját Shikamaru, majd maga felé fordította és egy forró csókot lehelt ajkaira. 
- Eressz el! – szakította meg a csókot Temari.
- Temari, kérlek, hallgass meg! – szorította meg a lány kezeit Shikamaru.
- Au, engedj el, ez fáj! – szisszent fel Temari. Shikamaru engedett a szorításból, de nem engedte el a lányt. – Nem, hallod?
- Addig nem eresztelek el, míg meg nem hallgatsz – vágta rá dühösen a fiú. Temari most már nem kapálózott, villámló szemekkel kezdte méregetni Shikamarut.
- Akkor mondjad – sziszegte.
- Megcsókolt – szögezte le Shikamaru, mire Temari dühösen elfordította a fejét. – De nem volt olyan, mint, ahogy mi szoktunk csókolózni. Nevezhetjük egyszerű szájra puszinak.
Temari nem reagált, dühös tekintetével a földet pásztázta.
- Nem változtat semmin – mondta halkan.
- Rendbe tudjuk hozni, csak akarni kell – suttogta Shikamaru. De kellemetlen, gondolta magában. Temari kitépte magát a szorításból és elfutott. Shikamaru tehetetlenül állt, nézte a lánynak távolodó alakját, majd leült a padra, ami ott volt mellette. 



- Szerinted Shikamaru és Temari kibékült? – kérdezte hirtelen Ino, Sakurától.
- Temarit elnézve, egy ilyet már nem igazán bocsát meg – felelte Sakura.
- De ez nem volt olyan nagy csók – vont vállat Ino, mire barátnője megcsóválta a fejét. 
- Az lehet, de Shikamaru végig titkolta.
Ino megrántotta a vállát, majd tovább pucolta az ablakot barátnőjével. Egész jól haladtak a festék már majdnem megszáradt, és addig Sasuke felszerelte a képeket, amik a falon lógtak. Pein szokás szerint a villanyt csinálta, s mindenki meglepetésére, elsőre sikerült neki. De az öröm még korai volt. A fény egyből elment, s azok, akik már találkoztak a kastélyban szellemmel, nem megijedtek, hanem alaposan körülnéztek. Persze kevés sikerrel. 
- Hogy az a büdös kurva anyád essen beléd – szitkozódott Hidan, majd elkapott valakit.
- Hodan, bazdmeg, ne ölelgess – csattant fel Konan.
- Ereszd el a csajom – kiáltotta Pein.
- Nem is vagyok a csajod – hitetlenkedett a lány.
- Most már igen – mondta Pein, majd odatrappolt a „párhoz”, elválasztotta őket, és megcsókolta Konant. 
- Egek – sóhajtott Kisame. – Te jó ég ki ért hozzám?
Néma csönd.
- Nem én – szólalt meg végül Naruto. 
- Uzumaki, nem azt kérdezte, hogy ki nem, hanem azt, hogy ki – tájékoztatta Neji.
- A nevem nem Uzumaki – mondta Naruto. – Hanem Naruto Uzumaki.
Neji elfintorodott, majd Tentenhez fordult.
- Tenten, te állsz a jobb oldalamon? – kérdezte.
- Nem – felelte Tenten.
- Akkor kit fogdosok? – tűnődött el Neji, majd ijedten elkapta a kezét, amikor felhördültek mellőle.
- Jézus Krisztus, ments meg! – térdelt le Tobi, két kezét összerakva. 
- Futás! – sikította Ino, amikor a szellem ismét felhördült. Nem kellett kétszer mondani, mindenki egyből sprintelt le. Hinata, Naruto ölében utazott, s közben folyton csapkodta a fiú hátát, hogy siessenek, mert a fekete csuklyás alak követi őket. 
- Mögöttünk van? – kérdezte Matsuri.
- Igen, de ez nem szellem, csak valami fekete csuklyás fazon – magyarázta Hinata. – Siess már drágám.
- Nem én tehetek róla, hogy Gaara lassú – méltatlankodott Naruto.
- Kösz Naruto, tudtam, hogy rád számíthatok! – vigyorodott el Gaara, majd futott tovább. 
- Mentsd az életedet, uram, kérlek, tudod jól, hogy mindig is rendesen voltam mindenkivel, Temari takaróját is csak véletlenül gyújtottam fel és a kedvenc CD-it is csak véletlenül dobtam ki az ablakon – könyörgött Kankuro.
- Ha, ezt Temari hallaná – csóválta meg a fejét Tenten. Gyorsan lefutottak a lépcsőn, egyenesen ki a hídra, és ki a kastélyból, ahol Zetsu várta őket.
- Hát, ti meg? – nézett értetlenkedve.
- Itt van Obiwan Kenobi – lihegett Gaara.
- Hülye gyerek, az nem ő volt – sóhajtott Kisame.
- Zorro volt – csatlakozott Itachi.
- Na, persze, szerintem a halál volt – aggodalmaskodott Tenten, mire mindenki fején megjelent az a bizonyos vízcsepp.
- Drágám, ha a fiúnk megszületik, akkor, ha író lesz, tuti, hogy horror regényeket fog írni, vagy ha filmrendező, akkor tuti, hogy horror filmeket fog csinálni – nézett Narutora Hinata. A fiú csak értetlenkedve nézett rá, a többiek viszont kuncogtak.
- Ja, hogy úgy! – esett le Narutónak kábé öt perc múlva, mire mindenki a homlokára csapott. 
- Hogy lehetsz ilyen hülye? – kérdezte Deidara.
- Biztos megfertőzte valami – suttogta Sasori, mire a fiú elvigyorodott. 
- ÁÁÁÁÁ – kiáltott Ino, és Itachi ölébe ugrott. Az ajtóban a fekete csuklyás alak állt, mozdulatlanul.
- Te jó isten, itt van Start Vödör – kiáltotta Hidan, majd eszeveszettül kezdett forogni.
- Hülye gyerek, az Darth Vader – jegyezte meg hűvösen Itachi. Ekkor azonban a csuklyás alak közeledni kezdett feléjük, de ők nem mozdultak, lábaik földbe gyökereztek. Ekkor Tobi kilépett és ránézett a csuklyás alakra.
- E-egységben a-az erő – mondta bizonytalanul. – T-te csak e-egyedül v-vagy. 
- Khm – reagált a csuklyás alak.
- Befostam – jelentette ki Naruto, mire a mellette álló emberek tíz métert léptek el. – Csak vicceltem. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Naruto elkezdett össze- visszarohangálni, majd megállt egy kicsit pihenni.
- De beijedtetek – jelentette ki mély hangján a csuklyás alak.
- Ez meg ki? – kérdezte Tayuya.
- Nekem ismerős a hangja – jegyezte meg Zetsu.
- Hát, nekem nem – rázta meg a fejét Kankuro.
- Te meg ki a fasz vagy? – kiáltotta Hidan, mire a mellette álló Konantól kapott egy nyaklevest. Ekkor az idegen telefonja megcsördült.
- A szellemeknek van telefonjuk? – tűnődött el Tobi.
- Hjaj, idióta, ez nem egy szellem – méltatlankodott Sasuke. 
-… ja, persze megyek a bankba – mondta a telefonba az idegen, majd letette és a társaságra nézett.
- Tudom ki ez – fagyott le Deidara.
- Én is – nyögte Kisame.
- Faszomat… - szólalt meg Hidan.
- Ez meg ki? – kérdezte Matsuritól Sakura.
- Honnan tudjam, új vagyok – vont vállat a lány, majd a rejtélyes szellemeket kezdték el figyelni, aki pont most húzta le csuklyáját.
- Ez meg ki? – kérdezte egyszerre Sakura és Matsuri.
- Várj, vele már találkoztunk – fordult az utóbbi a barátnőjéhez. Ekkor azonban Hidan nekirontott az idegennek és elkezdte püfölni.




   Temari idegesen szaladt az utcákon, könnyáztatott arcáról a cseppek szálltak mögötte. Menekült. Menekült a világ elől, az emberek elől, a keserűségek és a fájdalmak elől, a szerelem elől. Biztos volt benne, hogy Shikamaru igazat mondott, se nem könnyű megbocsátani négyheti titkolózás után. Matsurinak igaza volt. Négy héten keresztül bizonygatta magának Temari, hogy nem történt köztük semmi, Shikamaru azt elmondta volna. De akkor miért titkolta? Futott az utcán, már közel járt a kollégiumhoz, de oda mégsem mehet. Az erdő felé vette az irányt, ahol volt egy régi torony. Egyszer ellátogatott oda, persze arról senki sem tud. Érdekesnek találta, s megnyugvást adott neki. Lihegve szaladt tovább, de nem akart megállni. Futott, ahogy a lába bírta, egyszer el is esett. Sebekkel a karján kelt fel és futott tovább. El akart innen tűnni. Most már azt sem bánta volna, ha a szülei utána jönnek, csak ne kelljen szenvednie. Gyűlölte Tayuyát. Az a boszorkány tette tönkre az életét és vette el azt, aki mindennél fontosabb volt neki. Még, ha néha-néha veszekedtek is, szerette. Mikor odaért a toronyhoz, idegesen tépte fel az ajtót és ment fel a tetejére. Az ablakpárkányra ült, s mélyedt el gondolataimban. Hiába, ha szeretem, gondolta magában. Könnyei patakokban folytak le arcán, s blúza ujjával türelmetlenül letörölte őket, de azok megállíthatatlanul folytak. Térdét felhúzta, s kezével szorosan átölelte azokat. Fejét ráhajtotta, s hagyta, hogy könnyei folyjanak. 



   Shikamaru a padon üt az óta is. A legjobbnak most azt látta, ha nem megy Temari után, úgyse tudna mit csinálni. Csak még jobban elűzné maga mellől a lányt, azt pedig nem akarta. Tudta, hogy hülyeséget csinált, de az óta már százszor megbánta. Bízott benne, hogy Temari előbb utóbb megbékél, de időre volt szüksége. Nem utálta Tayuyát, de tudta, hogy az ő hibája minden. A csók, a pofon, s az, hogy Temari egy ideig otthon fog gubbasztani. Előkapta telefonját és Temari számára ment, de nem tárcsázta. Sóhajtott egy nagyot, majd elrakta a kis készüléket. Ez olyan kellemetlen, gondolta magában. Erőt vett magán, majd felállt, s a kollégium felé vette az irányt, hogy egy kicsit gondolkodjon. Az út során folyton csak Temarira gondolt, s elemésztette a hiány és a bűntudat érzése, amit eddigi élete során sosem érzett. Hawaii-on valamit kihozott belőle a lány, de fogalma sem volt, hogy mit. A kollégiumhoz érve, bement.


- Kakuzu, de eszement, mocsok, pénzimádó, ijesztgetős, köcsög, állat, barom, idióta, szarzsák kis pöcs – dobta a különböző szitkokat az idegen fejéhez Hidan.
- Hidan, álljál már le! – üvöltötte az áldozat, aki minden bizonnyal Kakuzu lehetett.
- Szálljál már le róla – emelte fel Pein. – Kakuzu, te meg mi a rákot keresel itt?
- Jöttem ijesztgetni – morogta Kakuzu. Néma csönd telepedett a társaságra, csak a fák susogását lehetett hallani.
- TE IJESZTGETTÉL MINKET???? – akadt ki egyszerre mindenki. Kakuzu türelmetlenül bólintott, majd felállt. 
- Ideje hazamenni – tért észhez először Neji. Karon ragadta Tenten, majd beszálltak egy autóba. A többiek dühösen követték őket, egy-egy elsújtó pillantást vetve Kakuzura. Majd elindultak.