AJÁNLOM AZ OLDALT
– Várj, álljunk meg egy percre! – rimánkodott Itachi.
– Az előbb pihentünk. Gyere már, mindjárt ott vagyunk! – ragadta meg a fiú kezét vigyorogva Ino.
– Meg kell hagyni, elég kemény csaj vagy. Soha nem néztem volna ki belőled, hogy így szeretsz túrázni – jegyezte meg lihegve a srác, közben pedig próbálta tartani a tempót.
– Sok mindent nem tudsz még rólam – válaszolta mosolyogva a lány, majd barátja igyekezetét látva egy puszival jutalmazta Itachit.
Körülbelül tíz perc gyaloglás után már hallották a vízesés hangját, nem sokkal később pedig meglátták azt. Ino nagyot szippantott a friss levegőből, aztán párja felé fordult.
– Megjöttünk! – jelentette be.
– Ez tényleg nagyon szép – lepődött meg a fiú.
– Ugye? Én mondtam! – bújt hozzá barátnője fülig érő szájjal.
– Igen – válaszolta vigyorogva a srác, aztán közelebb húzta magához, és gyengéden megcsókolta. Nem ez volt az első közös csókjuk, az elmúlt hetekben váltottak már párat, valahogy ez mégis különlegesebb volt Itachi számára, mint az előzők. Furcsa, mégis jóleső érzés kerítette hatalmába. – Ino! – nézett a mellkasához bújó szőkeségre.
– Igen? – emelte rá a tekintetét a lány.
– Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ezt fogom mondani, de azt hiszem, kezdek beléd zúgni – simított végig az arcán. Válaszul egy szenvedélyes csókot kapott.
Elérkezett a nyári szünet, Hinata pedig úgy gondolta, hogy ideje lenne bemutatnia barátját a szüleinek. Beszélt édesanyjával, aki azt javasolta, hogy hívják el hétvégén ebédre a fiút. A lánynak tetszett az ötlet, ezért szólt Narutónak, aki boldogan mondott igent.
Egész vasárnap délelőtt Hinata sürgött-forgott a konyhában. Egyrészt nagyon szeretett volna kedvese kedvére tenni, másrészt úgy gondolta, hogy szülei is értékelni fogják majd, hogy nem nekik kellett főzni, és emiatt oldottabban állnak majd az egészhez.
Pontban délben csengetett Naruto, Hinata pedig boldogan ment ajtót nyitni. Miután köszönt barátjának, illedelmesen bemutatta őt a szüleinek, aztán lehívták Nejit, és asztalhoz ültek. Kezdetben minden nagyon jól alakult, Hinata édesanyjának imponált, hogy Naruto ajándékokkal is készült a családtagoknak.
– Nagyon finom! – dicsérte meg az ételt Naruto.
– Hinata érdeme – mosolygott a lány édesanyja.
– Tényleg? Nagyon ügyes vagy – puszilta arcon barátnőjét a fiú, amit talán nem kellett volna, mivel ezután Hiashi szúrós tekintettel figyelte a párt. Nem tetszett neki, hogy az ő egy szem kislányát így kisajátítja valaki.
– Na, és mik a terveid? Szeretnél majd továbbtanulni? – próbálta oldani a feszültséget a férfi felesége.
– Nem tudom. Nem gondolkodtam még ezen, de szerintem nem. Szívesebben kezdenék bele inkább egy vállalkozásba – felelte tanakodva a fiú.
– Szerintem fontos, hogy az embernek megfelelő tudása legyen, mielőtt belekezd ilyesmibe – válaszolta a nő. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki, amit hallott.
– Majd meglátjuk, de nem igazán szeretek tanulni.
– Értem – mondta Hyuuga asszony, majd rosszallóan hümmögött. Úgy tűnt, ezzel már az ő lelkesedése is alábbhagyott.
– Édesapádék mit szólnak ehhez a felfogáshoz? – kérdezte Hiashi.
– A szüleim sajnos meghaltak. A keresztapámmal, Jirayával élek – válaszolta Naruto.
– Értem, és ő mivel foglalkozik? – érdeklődött a férfi.
– Író – felelte a fiú.
– Valóban? Milyen könyveket ír? – tudakozódott Hyuuga asszony, ekkor azonban Neji közbevágott.
– Tehát ő az a Jiraya? A híres író a keresztapád? Muszáj bemutatnod neki, megvan az összes könyve! – csillant fel a fiú szeme.
– Ugye most nem azokról a pornókönyvekről beszélsz, amiket múltkor takarításnál az ágyad alatt találtam? – förmedt rá a nő. – Mert azokon kívül nem tudok más könyvekről, amik a sajátjaid lennének. – Neji nagyon zavarba jött, még el is pirult, és semmit nem tudott mondani. – Ezek szerint a keresztapád ilyesmikkel foglalkozik, Naruto? – nézett rá elképedve.
– Hát… Igen – válaszolta az említett. Magától nem mondta volna el ezt, de mivel kiderült, nem akart hazudni.
Az ebéd további része kínos csendben telt. Hinata ugyan próbált pár semleges témát felhozni, de nem járt sikerrel. Miután Naruto elment, gondolta, hogy a szülei rossz véleménnyel lesznek róla, de még ő is meglepődött azon, amit az édesanyja mondott neki.
– Többé nem találkozhatsz vele! – jelentette be egyszerűen.
– Tessék? Ezt nem tehetitek velem! – fakadt ki a lány.
– De igen, és tesszük is! Ez a fiú nem való hozzád, nincsenek céljai, tervei a jövőre nézve.
– Ez nem igaz! Attól, hogy nem olyanok, amilyeneket ti szeretnétek, attól még vannak, és én igenis hiszek benne! – vitatkozott.
– Belőle is egy olyan erkölcstelen ember lesz, mint a keresztapja. Ez a példa van előtte – mondta hajthatatlanul a nő.
– Ez nem igaz! Nem mindenki hasonlít a rokonaira. Én sem vagyok olyan, mint te.
– Az látszik, kislányom, mert a helyedben én szóba sem álltam volna egy ilyen fiúval. Nem találkozhatsz vele többet és kész, vita lezárva! – emelte fel a hangját.
– Tudom, hogy nem tökéletes, de én szeretem őt, és ezt senki sem tudja megváltoztatni, még te sem! – válaszolta Hinata.
– Ugyan már, kislányom! – legyintett. – Fiatal vagy, még azt sem tudod, hogy mi az igazi szerelem. Most pedig menj fel a szobádba, erről a témáról pedig nem akarok többet hallani!
Hinata feldúltan teljesítette anyja parancsát, majd becsapta maga mögött az ajtót. Úgy érezte, hogy Naruto nélkül nem tud élni, ezért nem akarta elfogadni a helyzetet. Kétségbeesetten lerogyott az ágyára, és zokogni kezdett. Pár perc múlva benyitott hozzá Neji, és megölelte őt.
– Ne haragudj rám! Ha nem hozom fel azt a hülye könyv témát, akkor most nincs ez az egész – mondta bűnbánóan.
– Nem a te hibád – nézett fel rá könnyes szemekkel a lány. – Anyáék túl szigorúak. Előbb-utóbb mindenhogy találtak volna ellene valami kifogást.
– Lehet, hogy igazad van. Megpróbáltam velük beszélni, de hajthatatlanok.
– Én akkor sem fogok szakítani Narutóval, ahhoz túlságosan szeretem őt.
– Megértelek – válaszolta együtt érzően unokabátyja.
Már este kilenc óra volt, de Hinata még mindig nem nyugodott meg. Neji ugyan megvigasztalta annyira, hogy abbahagyja a sírást, de a kétségei nem tűntek el. Félt tőle, hogy ha elmondja Narutónak, hogy mi történt, akkor a fiú így már nem fogja vállalni a kapcsolatot.
„Ki akarna egy olyan problémás lányt, mint én, akiért még a szüleivel is küzdeni kell?” – gondolta.
Bánatosan lefeküdt az ágyára, és megpróbált elaludni, ekkor azonban kopogást hallott. Meglepetten botorkált el a hang irányába, és elképedve vette tudomásul, hogy Naruto áll az erkélyajtó másik oldalán.
– Szia, kicsim! – ölelte át barátja, amikor beengedte. – Neji mindent elmondott. Ne haragudj, tudom, hogy elszúrtam, de rendbe fogom hozni, megígérem! Nem akarlak elveszíteni!
– Annyira jó, hogy itt vagy! – bújt hozzá szorosan a lány. – Én sem akarlak elveszíteni! Nem is tudnám elképzelni az életem nélküled.
– Én sem, és nem is akarom – válaszolta Naruto, majd gyengéden megcsókolta szerelmét. Hinata azonnal viszonozta a közeledést, kezeit pedig barátja nyaka köré fonta. Nyelveik szenvedélyes táncba kezdtek egymással, a fiú keze pedig kedvese derekára vándorolt.
Pár perc múlva azon kapták magukat, hogy már az ágyon vannak, és még az előbbinél is szenvedélyesebben falják egymás ajkait. Naruto kezével bebarangolta barátnője hátát, majd áttért a hasára, miközben szájával a lány nyakát vette birtokba. Hinata eleinte apró sóhajokkal jutalmazta szerelme ténykedését, de amikor kedvese a pólója alá nyúlva kezdte el simogatni, hirtelen felült.
– Ne haragudj, ha túl messzire mentem – nézett rá ijedten a fiú. – Csak annyira szép vagy, én pedig úgy örültem, hogy nem haragszol… – kezdett magyarázkodni, ekkor azonban Hinata egy csókkal elhallgattatta.
– Félreértesz! Azért ültem fel, hogy könnyebb legyen levenni – mosolygott rá.
– Tessék? – kérdezte elképedve Naruto.
– Miért? Te nem akarod? – csodálkozott a lány.
– Dehogynem. Persze, hogy szeretném, de én azt hittem, hogy te máshogy képzeled az első alkalmat.
– Hogyan? – vigyorodott el Hinata.
– Úgy, hogy nem kell attól félnünk, hogy ránk nyitnak – válaszolta a fiú.
– A szüleim már rég alszanak, vagy talán félsz? – kérdezte egy kacér félmosollyal, de meg sem várta a választ, levette a felsőjét.
– Gyönyörű vagy! – ámult el Naruto a látványtól. – Nagyon kívánlak, de biztos vagy benne? Nem szeretnél mondjuk rózsaszirmokat, vagy gyertyákat? – lepődött meg. Egészen eddig azt hitte, hogy barátnője romantikus környezetben tervezi az együttlétet.
– Édes vagy – hajolt közelebb hozzá a lány –, de nekem nem kell semmi, csak te! – súgta a fülébe. Kedvese ezt hallva nem bírt ellenállni, lágyan megcsókolta őt, majd finoman lefektette.
Hinata kezeit barátja hátára csúsztatta, és közelebb húzta magához a fiút, hogy mélyítsen a csókon. Amikor levegőhiány miatt szétváltak, Naruto vágytól ködös tekintettel nézett le rá. A lány szemében ugyanazt a tüzet látta, ami benne is tombolt, ezért nem félt cselekedni. Mohó ajkai ismét szerelme nyakára vándoroltak, miközben kezével kikapcsolta kedvese melltartóját, aztán a földre hajította.
Hinata halkan nyögdécselni kezdett, amikor mellein megérezte Naruto simogatását, majd a csókjait is. Barátja ezt hallva önkéntelenül is elmosolyodott, aztán lejjebb merészkedett, és kedvese hasát is apró puszikkal hintette be. Amikor elért a nadrágjáig, szerette volna attól is rögtön megfosztani barátnőjét, de Hinata ekkor felhúzta magához.
– Én is látni szeretnélek – súgta a fülébe, aztán megszabadította Narutót a pólójától, és fordított a helyzetükön. Immár ő feküdt felül, és azonnal viszonozni kezdte az előbbi kényeztetést. Kezével bejárta barátja mellkasának minden szegletét, miközben ajkaival a fiú nyakát vette célba. Először puszilgatta, később harapdálta, szívogatta az érzékeny testrészt, aminek hatására Naruto még jobban epekedni kezdett a lány után.
Végigsimított a hátán, egészen Hinata fenekéig, majd hirtelen ötlettől vezérelve feltápászkodott, és az ölébe ültette kedvesét. A lánynak tetszett a vad mozdulat, heves csókokkal reagált rá, majd hatalmas vigyorral konstatálta, hogy ez még erősebb vágyat gerjesztett szerelmében, aki egy mozdulattal újra az ágynak döntötte őt. Naruto ezúttal sokkal fürgébben puszilgatta végig az előbb bejárt utat, majd habozás nélkül, villámgyorsan húzta le barátnőjéről a nadrágot.
A bugyira tekintve még egyszer felnézett kedvesére, majd Hinata bólogatását látva az utolsó ruhadarabot is levette róla, és a földre hajította. Kínzó lassúsággal kezdte el először szájával, aztán később ujjaival is ingerelni a lány legérzékenyebb pontját, egészen addig, amíg szerelme kéjes nyögések közepette meg nem szólalt.
– A fiókban van gumi, kérlek, hozd ide, mert már nagyon szeretnék veled lenni!
– Rendben – válaszolta Naruto, majd teljesítette a kérést, és átadta a dobozt.
– Köszönöm! – csókolta meg a fiút Hinata, aztán segített neki kibújni a nadrágjából. Végigsimított kedvese merevedésén, aki ennek hatására elégedett sóhajt hallatott, majd elővett egy gumit, és végiggörgette az említett testrészen. Hinata kényelmesen elhelyezkedett, és hagyta, hogy barátja behatoljon.
Naruto nagyon lassan és óvatosan kezdett el mozogni, közben pedig cirógatta, puszilgatta a lányt. Nem akarta, hogy kellemetlen legyen neki, és szerencsére ez sikerült is, mert Hinata csak a legelején érzett fájdalmat, aztán gyorsan hozzászokott az új élményhez, és önfeledten adta át magát a pillanatnak. A fiú ezt látva gyorsított a tempón, és élvezettel hallgatta, amikor szerelme ajkát ismét érzéki nyögések hagyták el.
– Szeretlek! – súgta barátnője fülébe a beteljesülést érezve.
– Én is téged! – válaszolta Hinata, majd pihegve kedveséhez bújt, miután a fiú lerogyott mellé. Naruto szorosan a karjaiba zárta, és apró csókokkal árasztotta el.
Érettségi után Hinata óvónőnek tanult, Naruto pedig szülei örökségéből éttermet nyitott, ami rámenkülönlegességeinek köszönhetően nagyon sikeresnek bizonyult.
A lány szülei az eltelt évek alatt kénytelenek voltak belátni, hogy tévedtek a fiúval kapcsolatban, a fiatalok pedig mára már együtt élnek.
