Eközben Naruto egy, a falun kívül fekvő kis házikóhoz ment. Bent csak egy kis lámpa adott világosságot. Az egész épület mindössze egyetlen helyiségből állt. Ezt szokták használni a Nara klán tagjai, ha egy-egy vadat akartak szabadon engedni, vagy tanulmányozni. De már néhány éve lakatlan volt, egy másik ház vette át ezt a szerepet, így bárki használhatta, persze ehhez tudnia kellett a hollétéről. A szoba összes berendezése egy asztalból, négy székből, egy főzőlapból, két nagyobb szekrényből, egy hűtőből és egy egészen nagy ágyból állt. 
A szoba közepén az asztalon egy pár női csizma trónolt. Naruto ahogy belépett az ajtón máris ezzel tálalta magát szembe. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és nekidőlt az ajtó melletti falnak. Onnan nézte a nőt. Lábszárközépig érő fekete bőr csizma, egy nagyon rövid, sötétzöld nadrág, köztük netz harisnya feszült az formás lábra. A nőn egy narancssárga ujjatlan póló volt. A hasától kiindulva egy sárkány-tetoválás futott egészen a derekán át, fel a hátán, és csak a lapockái között ért véget. A nő meztelen vállát barnásvöröses haj seperte, kerekded arcára macska mosoly ült ki. Szeme enyhén mandula vágású volt, barnás zöld színű szeme huncutan szikrázott résében. 
- Már azt hitte nem is jössz! - mondta a nő, hangjából harag helyett kíváncsiság sütött.
- Sajnálom, de elkellett intéznem valamit.
- Mit?
- Személyes ügy.
- Csak nem nő van a dologban?
- Nem egészen. Emlékszel Sasukéra? Már meséltem egyszer róla.
- Igen, ő volt aki egyszer már megölt téged - a nő hangja megváltozott, már harag is vegyült bele.
- Nyugi, már akkor megbánta, amint elkövette.
- Késő bánat.
- Mint látod, most is itt vagyok. Épen, egészségesen. Most viszont segíteni akarok nekik, hogy egy család lehessenek.
- Biztos jó ötlet visszaengedni a közeledbe?
- Ne aggódj! Tudom, mit csinálok.
- Azt nagyon remélem - ezzel levette lábait az asztalról, és lassú, kiszámított mozdulatokkal Narutohoz sétált, olyan közel állt hozzá ahogy csak tudott, anélkül, hogy bárhol hozzáért volna.
- Hiányoztál! - mondta Naruto miközben magához húzta.
- Te is nekem! - ezzel megcsókolták egymást, a csók hosszan eltartott, csak a levegőhiány választotta szét őket. Az elkövetkező néhány órában nem volt szükségük szavakra. 
- Költözz Konohába! - kérte Naruto, a hozzá gömbölyödő nőt.
- Ezt már megbeszéltük - sóhajtott.
- Tudom, de most nem azt kérem, hogy ninjaként, vagy a szeretőmként költözz hozzám.
- Hát akkor milyen minőségben?
- Mint a feleségem.
- Ezt most komolyan mondtad? - ült fel az ágyban, és nézett Narutora nagy szemekkel.
- A legkomolyabban. Jobban szeretlek az életemnél, sőt, még talán Konohánál jobban.
- Ezt tényleg komolyan gondolod. De bele gondoltál már abba, hogy mit fog szólni a falu és a tanács mikor bejelented, hogy egy olyan nőt akarsz elvenni akinek egyetlen más faluhoz sem tartozik, sőt még csak ninja kiképzést sem kapott.
- A falu lakóinak többsége nem kap kiképzést, nem értem, milyen problémát vet ez fel.
- És a barátaid?
- Ki fognak bújni a bőrükből örömükben, már szinte mindegyik kifejezte azon aggodalmát, hogy örök életemre agglegény maradok, de ha találok is valakit az sose jönne hozzám. Tehát, leszel a feleségem? Hajlandó vagy hozzámenni jinjurikyhez? 
- Nem, nem megyek hozzá sem egy jinjurikyhez, sem a Hatodikhoz.
- Értem - mondta lesújtva Naruto, és felült az ágyban, majd a nőnek hátat fordítva felvette az alsógatyáját. De mikor a pólójáért nyúlt volna két erős női kar ölelte át.
- Egyikkőjükhöz sem mehetek hozzá, mert én nem őket szeretem, hanem Uzumaki Narutot. Mindegy nekem, hogy ki, hogyan szólít. Én az embert szeretem, legyen az bárki.
- Akkor mégis csak a feleségem leszel? - fordult reménykedve kedveséhez.
- Igen. 
- Nagyon szeretlek.
- Én is téged - hirtelen elkezdett kuncogni.
- Min nevetsz?
- Semmin, csak az jutott eszembe, hogy milyen furcsán fog hangzani a nevem.
- Uzumaki Maya. Nekem tetszik.
- Nekem is.
- Gyere, menjünk.
- Hova?
- A lakásomra. Nem vagyok hajlandó még egy éjszakát nélküled eltölteni.
- Rendben. 
- Semmi ellenvetés? Ne érts félre nagyon örülök neki, de eddig mindig találtál valami kifogást. Mi változott meg?
- Semmi, csak mikor legutóbb nem találkoztunk két teljes héten át, rádöbbentem, hogy egyszerűen képtelen vagyok nélküled élni. Minden egyes pillanatban arra vártam, hogy üzensz, vagy megjelensz az ajtóban.
- Az a két hét nekem is rémesen hosszú volt nélküled. Gyere, menjünk haza.
- Menjünk.
Másnap Sakura meglepetten tapasztalta, hogy bár elkésett, Naruto még mindig nem volt az irodájában. Elindult hát megkeresni. Végig nézett szinte minden helyiséget, és már kezdett aggódni, de eszébe jutott a fiú előző esti ígérete, ezért a lakosztálya felé vette az útját. Nem kopogott, nem szokott Narutonál. Ahogy haladt a lakásban a nappali ajtajában megtorpant. A szobában mindenfelé különböző ruhák voltak elszórva. Látszott, hogy sietve szabadultak meg tőlük. Ezen nagyon jót mosolygott, kíváncsi természetét nem hazudtolta meg, halkan a hálószoba ajtajához lopakodott. A helyzet ott is hasonlóan festett, azzal a különbséggel, hogy a szétdúlt ágyon két ölelkező alak aludt. Néhány pillanatig csendben nézte őket, majd feltűnt neki, hogy a nőnek vöröses színű haja van, senkit nem ismert a faluban akinek csak hasonló haja lett volna. 
Csendben elhagyta a lakást, és magában örült a történések ilyen alakulásának.