Sakura ámulva szállt ki a kocsiból. Amint Suigetsunak sikerült parkolóhelyet találnia, máris elkezdődhetett a szórakozás. A tengerparton álltak meg, ami telis tele volt emberekkel – Sakuráék nyál csorgatva nézték az izmos férfiakat -, pálmafákkal, standokkal, ahol lehetett koktélozni, és természetesen a tenger adta üdítő illattal. Kellemes szellő hűtötte az emberek felhevült testét, és a strand mellett két strandröplabda pálya is elhelyezkedett.

   Ino nem állt meg nézelődni. Strandtáskáját ledobta a földre, és levette világoskék ruháját, ami alatt megvillant a bikinije. Sakura ámulattal nézte a lányt. Mindig is Inót tartotta a legszebbnek közülük, és most hibátlan alakjával, hosszú, szőke hajával csak még jobban magára irányította a figyelmet. Sakura nevetett, amint meglátta Itachi arcát, ugyanis ahogy Ino végigvonult a homokon, mint valami filmsztár, máris a férfiak nagy része őrá kacsintgatott.

   - Ne izgulj, Inóra mindig is így néztek – nevetett fel Temari, látva Itachit.

   - Kösz… - Itachi nem tűnt túl boldognak, de Ino nem foglalkozott a beszólásokkal és a fütyülésekkel. Megfordult, és intett Itachinak, a csalódott fiú pedig most boldogan indult meg felé. Sakura fejét csóválva indult el a part mentén, Sasorival az oldalán. Nem igazán foglalkoztatta az, hogy a fiú ott sétál mellette, de nem tett semmit ellene. Úgy tett, mintha ott sem lenne. Sasori nem erőltette a beszélgetést, csak csendben sétált Sakura mellett. Azóta az este óta nem is beszéltek. Nem történt semmi olyasmi köztük, ami esetleg Sakurát felzaklathatta volna, így nem is kellett Sasorinak magyarázkodnia. Épp elég volt neki a kisebbik Uchiha, akit akárhányszor meglátott, késztetést érzett arra, hogy laposra verje. Egyedül Itachi miatt nem tette, hiszen az öccse volt. Ugyan Itachi állítása szerint soha semmi nem történt Sakura és Sasuke között, de Sasori valahogy nem hitt ebben. Túl jó barátság volt kettőjük között, Sasori el sem tudta képzelni, mitől lehet ez.

   - Mond csak, Sasori – szólalt meg Sakura, kizökkentve a fiút a gondolataiból. – Kérdezhetek valamit?

   - Persze, akármit.

Sakura belenézett Sasori csokibarna szemeibe.

   - Azt hallottam, hogy a Paradise nyitóbulija után nálam voltál, és reggel mentél el tőlem. Ez igaz?

Biztos Sasukétól hallotta, gondolta epésen Sasori.

   - Igen, igaz. – Sasori tisztán látta, ahogy Sakura lesápad.

   - És… történt valami? – kérdezte a lány reszketve. Sasori hallgatott.

   - Elkísértelek haza, mert alig bírtál állni a lábadon – kezdett bele végül. – Nagyon ügyetlen voltál, és azt akartad, hogy kísérjelek fel, és nem is ellenkeztem, mert biztos, hogy leestél volna a lépcsőn. A szobád ajtajában megfordultam, és elköszöntem, de te megragadtál, és megcsókoltál. Aztán beestünk az ágyadba.

Sakura ereiben szinte megfagyott vér.

   - Én csókoltalak meg? – kérdezte csak úgy magától. – És… lefeküdtünk?

Sasori felsóhajtott: - Nem.

Sakura erősen lehunyta a szemét. Dobogó szíve lassan kezdett alábbhagyni, és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A legrosszabbtól tartott. Szinte biztos volt benne, hogy lefeküdtek, és most hálát adott az égnek, hogy nem. Sasori nem nézett rá, konokul a tengerre függesztette a tekintetét.

   - Sasuke tudja ezt a történetet? – kérdezte Sakura, és látta a fiún, ahogy összepréseli az ajkát.

   - A sztorit nem tudja. Csak azt, hogy nem történt semmi egy csókon kívül – felelte Sasori.

   - Igaz is, akkor nyilván nem lenne velem ilyen – motyogta a lány. Sasori most rápillantott.

   - Mi van közted és Sasuke között?

   - Nincsen semmi, legjobb barátok vagyunk.

   - Aha…

Sasori hátat fordított a lánynak, és elindult vissza a barátaikhoz, akik már leterítették a törülközőiket, és megrohamozták a vizet. Sakura úgy tudta, várost nézni jöttek, de látszólag ezt egyik barátja sem gondolta komolyan.

   - Nos? – Sakura ijedten összerezzent Temari hangjára. – Kibékültetek Sasorival?

   - Nem nevezném annak, de nem is izgat különösebben. – Sakura helyet foglalt az egyik bárpultnál, és egy vegyesgyümölcsös koktélt rendelt a helyes pincérfiútól.

   - Mit mondott? – Temari is leült.

   - Azt mondta, hogy én csókoltam meg, és húztam be az ágyamba, de nem feküdtünk le – felelte Sakura. Temari egy darabig meredten figyelte Sakurát, majd elnevette magát. Sakura kérdőn pillantott rá.

   - Most mi olyan vicces? – kérdezte, de érezte, ahogy neki is lassan fülig ér a szája.

   - Nem mondod komolyan, hogy te kezdeményezted az egészet? – nevetett Temari.

   - Nekem mondod, én ugyanúgy meglepődtem, mint te – tárta szét a karját a lány védekezően.

   - Te mondtad, hogy még a csók is borzalmas lenne, de hogy még te csókolod meg őt, és mászol rá! – Temari nem bírta abbahagyni a nevetést. – Ez kész!

Sakura sértődötten kortyolt bele a koktéljába. Temari ugyan nem volt egy angyal mindenkihez, de Sakura néha még is úgy érezte, mintha az anyja lenne. Nem oktatta ki, de szinte tanítgatta, gondoskodott Sakuráról. És ez a lánynak mindennél többet jelentett. Kivéve a Sasukéhez fűződő barátsága.

   - Azért le a kalappal Sasori előtt – mondta végül Temari, mikor abba tudta hagyni a nevetést. Sakura kérdőn felvonta a szemöldökét. – Nem használta ki a helyzetet. Azt nem tudtad meg, miért nem fektetett meg?

   - Ilyet csak nem kérdezhetek tőle – méltatlankodott Sakura. – Hé, Sasori, ha már ilyen helyzetben voltunk, miért nem fektettél meg?

Temari ismét nevetett, Sakura csak a szemét forgatta. Hátát most a pultnak vetette, és barátait kezdte figyelni. Tekintete megakadt Narutón és Hinatán, akik olyan vidáman kergették egymást a vízben, hogy Sakurának mosolyognia kellett.

   - Sasukéval mi van? – kérdezte Temari. Sakura megvonta a vállát.

   - A csók óta nem beszéltünk. Elvileg tud róla, hogy mi történt Sasorival és velem – felelte.

   - Nem kéne beszélnetek?

   - De. De szerintem nem akar.

Temari megvonta a vállát, és letette az üres poharát a pultra, Sakura pedig követte a példáját. Elindultak a többiek felé, és levetették magukat Tenten és Karin mellé. A két lányt látszólag cseppet sem izgatta a barátaik idétlen szórakozása.

   - Hol vannak a többiek? – kérdezte Temari a két lánytól.

   - Narutóék a vízben, mint láthatjátok – mondta Karin. – A többiek körülnéznek a parton, gondolom már el is kezdtek iszogatni.

   - Neji milyen jól néz ki póló nélkül – jegyezte meg Tenten. Három barátnője felkacagott, ő pedig mit sem törődve velük, áhítattal figyelte tovább a fiút.

   - Történt már valami köztetek? – kérdezte Sakura.

   - Nem nagyon, de ez a nyár tökéletes alkalom arra, hogy összejöjjünk – mondta elszántan a lány. – Azt hiszem, megyek úszni. Neji biztos nem örül, hogy gyertyatartó szerepet kell magára öltenie. Amit Itachi és Ino művel az még kevésbé gerlepár kinézetű, mint Naruto és Hinata.

Tenten felállt, és hatalmasat nyújtózkodott, majd elindult a víz felé. Neji vidáman integetett felé, és Sakura jól látta rajta, hogy tényleg örül, hogy megjött Tenten, mert már rosszul volt a gerlepárok enyelgésétől.

   -  Helló, lányok! – Suigetsu, Gaara és Kiba ült le melléjük.

   - Na, a három jómadár – jegyezte meg unottan Karin. Suigetsu átvetette az egyik karját a lány vállán, és közelebb húzódott hozzá. Sakura még Karin gúnyos maszkja alatt is látta, hogy a lány elpirul.

   - Ugyan Karin, hidd el, ha meghívlak egy ananászkoktélra, biztos, hogy nem mondasz majd nekem ilyeneket – nevetett fel a fiú.

   - Már ittatok is? – kérdezte Karin Kibától és Gaarától, érezve Suigetsu alkoholos leheletét.

   - Csak egy kicsit – mondta Kiba vigyorogva.

   - Nagyszerű.

Karin megfogtatta a szemeit, Suigetsu pedig kényelmesen hajtotta a fejét a lány ölébe. Karin köpni-nyelni nem tudott a meglepetéstől, Temari, Sakura, Gaara és Kiba pedig jókat kuncogott rajtuk.

   - Na, mi folyik itt? – jött ki a vízből Ino, oldalán Itachival. Hosszú szőke haja vizesen tapadt a hátára, és most átölelte Itachi derekát.

   - Karin és Suigetsu összemelegedtek – nevetett Gaara.

   - Hagyjuk őket itt – súgta Temari Sakura fülébe, a lány pedig beleegyezően bólintott. Mind a négyen feltápászkodtak a homokból, és otthagyták Inóval és Itachival együtt elindultak a part mentén. Messziről Sakura kiszúrta Deidara hosszú, szőke fürtjeit, és intett a többieknek, hogy induljanak meg feléjük. A fiúk egy kis boxban ültek, és koktélt ittak. Amikor meglátták a kis csapatot, vidáman integetni kezdtek nekik, és helyet szorítottak. Sakura beült Temari mellé, aki nyomban helyet foglalt Shikamaru mellett, így Sakura Sasukéval került szembe. A fiú nem nézett rá, helyette helyet szorított maga mellett Itachinak és Inónak. Kiba az asztal végébe ült, és most ő is rendelt egy koktélt.

   - A többiek? – kérdezte Deidara.

   - Szerelmeskednek – vont vállat Temari. – Lassan már négy gerlepárunk is lesz.

   - Jó, hogy mindenki kiszemeltje itt van – ásított Shikamaru. – Milyen kellemetlen.

   - Az enyém nincs – mondta Deidara és Kiba egyszerre.

   - Jó, vannak kivételek – legyintett Shikamaru, Temari viszont fülig pirult, és Sakura tudta jól, hogy miért. Talán reménykedett benne, hogy pont ő lesz az, aki Shikamaru kiszemeltje. Ő maga enyhe pillantást vetett Sasukéra, de ő most bátyjával elegyedett beszélgetésbe, kavargatva a koktélját. Sakura szomorúan lesütötte a szemeit. Mindennél jobban vágyott arra, hogy Sasuke csak egy pillantást is vessen rá. Bárcsak sosem jöttek volna el ide. Akkor minden olyan lehetne, mint régen. Amikor ők ketten legjobb barátok voltak, és gondtalanul nézték együtt a legújabb filmeket, vagy éppen együtt aludtak. Most már nem tudnák ezt megtenni anélkül, hogy ne éreznék maguk között azt a bizonyos feszültséget.

   - Na, srácok, ma bulizni fogunk – lépett oda hozzájuk Gaara, kezében egy sörösüveggel.

   - Te meg hol jártál? – kérdezte tőle Temari.

   - Csak körülnéztem, és kaptam attól a helyes lánytól egy szórólapot.

Lerakta a szórólapot az asztalra, és a kis társaság nyomban fölé hajolt. Sakura igen ígéretesnek ítélte. Ma estére szólt, ráadásul nagyon kedvező költségekkel. Korlátlan italfogyasztás… Sakura szeme vidáman felcsillant.

   - Látom, Sakurát már érdekli a dolog – nevetett Itachi.

   - Ma este kibulizom magam, az biztos – nyújtózkodott a lány.

   - Csak aztán nehogy megint mindent elfelejts – jegyezte meg Sasuke, de közben nem nézett Sakurára. A lány szomorúan dőlt hátra. Mindenki tudta, Sasuke mit akart ezzel a megjegyzésével közölni, de nem gondolták volna, hogy haragszik rá miatta. Temari egyenesen meg volt döbbenve, ugyanis amit hallott Sakurától a csókjukról, az egészen mást mutatott. Sakura felállt, és egy halk köszönés kíséretében elhagyta a bárat.

   - Ez meg mire volt jó? – támadta le Sasukét Ino. – Most jól elcseszted a kedvét.

   - Hm.

Sasuke nem mutatott különösebb érdeklődést az ügy iránt, fogta magát, és ő is felállt az asztaltól.

   - Itt a koktélom ára, fizettések ki, kösz. – Azzal elment.

   - Nem békültek még ki? – kérdezte Gaara a két lánytól.

   - Azt hittük – vont vállat Ino. Temari lehajtotta a fejét. Biztos volt benne, hogy Ino nem tud a csókról, de minnél előbb meg akarta neki mondani. Elvégre Sakura egyik legjobb barátnője, és eddig csak Karin és ő tudott róla, hogy megcsókolták egymást.

   - Hát, úgy néz ki, hogy Sasuke még mindig neheztel Sakurára – mondta Shikamaru. – Milyen kellemetlen.

   - Majd a ma esti buli tökéletes lesz arra, hogy kibéküljenek – mondta Kiba.

   - Ha Sasukénak lesz kedve eljönni – szólt Deidara is.

   - Majd rábeszélem, ha esetleg tiltakozna – sóhajtott fel Itachi. – Na, lassan menjünk mi is vissza a többiekhez.

*

   - Elárulnád, hogy ez mégis mire volt jó? – kiáltotta Sasuke a szinte már futó lépésben siető Sakura felé. A lány most megtorpant. Messze voltak már a parttól, és most teljesen egyedül álltak egy hatalmas szikla mellett a parton. Senkit sem láttak a közelben.

   - Ezt én is kérdezhetném tőled – fordult meg a lány. – Büszke lehetsz magadra!

   - Csak mert megmondtam a véleményemet? – húzta fel a szemöldökét Sasuke. – Bizonyára így van… Talán félted a hírnevedet?

   - A barátaim tudják, milyen vagyok – sziszegte Sakura. – Csak te csapsz ebből ekkora hisztis, le sem feküdtem Sasorival, nem értem, mit kell ezen lovagolnod.

   - Sakura, maga az elvvel van a baj, hogy egyáltalán történt valami köztetek, és ott hagytál engem a Paradise-ban, pedig úgy volt, hogy együtt megyünk haza.

   - Mi? Ez nem is volt megbeszélve, nem is hívtál, egyedül mentem oda a lányokkal – vágott vissza Sakura dühösen. Sasuke felsóhajtott.

   - Jó, tudod mit, inkább hanyagoljuk ezt az egészet – fordított hátat a lánynak. – Nem kellett volna eljönnöm.

   - Én haza fogok menni – mondta Sakura. Sasuke döbbenten fordult hátra.

   - Hogy mi?

   - Hazamegyek. A ma esti buli után.

Sakura szemében izzó elszántságtól Sasuke elfelejtett minden sérelmet, amit a lánytól szerzett. Nem engedhette haza. Teljes testével a lány felé fordult, és egyet lépett felé.

   - Sakura, nem kell hazamenned – mondta.

   - Nem akarom már itt lenni – felelte Sakura. – Rosszul érzem magam ettől az egésztől.

   - Erre semmi szükség.

   - Sajnálom, Sasuke, tényleg nem akartam neked fájdalmat okozni.

Sasuke már a lány előtt állt. Lenézett a szomorúan csillogó smaragdzöld szemekbe, és látta benne az első csókjukat. Aminek nem szabadott volna megtörténnie. Sakurát lenyűgözték a fiú éjfekete szemei. Olyan mélyek és kifürkészhetetlenek voltak, közel sem olyan nyílt könyv, mint Sakura szemei. A lány érezte, ahogy bizseregnek az ajkai. Érezte rajtuk Sasuke puha, meleg ajkait, amik először keményen érintették az ő ajkait, de később olyan puhává váltak, mint valami felhő.

   - Sajnálom – súgta ismét Sakura, és anélkül, hogy megvárta volna Sasuke válaszát, felnyújtózkodott, és ajkait a fiú ajkaira tapasztotta.