Shikamaru bólintott egyet, majd Tayuyával az oldalán elindultak az utolsó szobák felé. Csendben haladtak egymás mellett, majd mikor odaértek a folyosó végéhez, megálltak.
- Én megyek jobbra – mutatott Shikamaru a jobboldali ajtóra. – Egek, ez kellemetlen.
- Oké, akkor én ide. – Tayuya kinyitotta a baloldalon lévő ajtót. Enyhén eltátotta a száját, amikor egy híd került a szeme elé.
- Hé, Shikamaru – fordult hátra, s az ajtóban egyből megjelent a szólított.
- A másik oldalon is ez van – mutatott hátra. – Ez milyen kellemetlen.
Tayuya felnevetett, majd mikor Shikamaru beérte, együtt indultak el a hídon. A végén egy kis ajtó volt, amit most Shikamaru kinyitott, és beengedte Tayuyát, aki érdeklődve pillantott körbe. Két hosszú folyosó tárult a szemük elé. Persze itt sem uralkodott igényesebb állapot, az előző szobákhoz képest. A falakon a vakolat potyogott le, a sarkokban pókhálók tömkelege sorakozott, ujjnyi vastag por mindenütt. Sötét is volt, az ablakokat teljesen ellepte a por.
- Gyere, nehogy elveszítsük egymást – fogta meg Tayuya kezét Shikamaru. A lány csak fél füllel hallotta, hogy mit mond, teljesen lekötötte a kastély, na, meg persze a fiú felettébb puha és meleg keze. Shikamaru balra indult el, s az első szobába benyitott.
- Ejha, ez jó koszos – köhögte Tayuya. amikor hatalmas füstfelhő szállt ki a szobából. Tayuya elengedte Shikamaru kezét, majd belépett a szobába, hogy ablakot nyisson.
- Nem árt szellőztetni. Shikamaru, te is nyiss ki pár ablakot a folyosókon – mondta a lány. 
- Ez kellemetlen, már megint parancsolgat nekem egy lány – sóhajtott Shikamaru, mire Tayuya felnevetett. Nagy nehezen kinyitotta az ablakokat, majd mikor ki akart menni, a szoba ajtaja becsapódott.
- A francba – sziszegte, majd odafutott az ajtóhoz és megpróbálta kinyitni; kevés sikerrel. Elkezdett dörömbölni az ajtón, amit Shikamaru is meghallott. 
- Tayuya – kiáltotta és elkezdte rángatni az ajtót, de az sehogy sem akart kinyílni. 
- Ez kellemtelen – nyögte Shikamaru, majd hátra lépett és nekiszaladt az ajtónak. – Ez még kellemetlenebb.
- Basszus, ki akarok innen menni – rángatta a kilincset Tayuya, majd hirtelen kivágódott az ajtó, amikor Shikamaru ismét nekirohant. Tayuya felsikított majd védekezésképpen maga elé emelte kezeit, az egyenesen rá zuhanó Shikamarutól. A fiú magával rántotta Tayuyát, így most ő került alulra és a lány felülre. Vörösen nézett a fiú barna szemeibe, s nem szólalt meg. Úristen, úristen, úristen, úristen! – visszhangzott az agyában. Ez olyan kellemetlen, gondolta Shikamaru. Tayuya még mindig rajta feküdt, majd tekintete homályosulni kezdett, s óvatosan megrázta a fejét.
- Jól vagy? – kérdezte végül. 
- Igen – bólintott Shikamaru. – És ne haragudj!
Rámosolygott a lányra, majd belenézett mogyoróbarna szemeibe. Tayuya arcszíne egyforma színt öltött a hajával, úgy nézett Shikamarura. Nyelt egy hatalmasat, majd közelebb hajolt a fiúhoz, majd végül, ajkuk lágyan összeért. Shikamaru hirtelen mindent kizárt az agyából, s gyengéden visszacsókolt, majd közelebb vonta magához a lányt. De akkor hirtelen mindketten megszakították a csókot.
- Ez kellemetlen – csóválta meg a fejét Shikamaru, s felült, amikor Tayuya leszállt róla. 
- Shikamaru, ne haragudj. – Tayuya hangja elcsuklott, miközben beszélt. Shikamaru csak bámult maga elé, majd felsóhajtott.
- Semmi baj – mondta végül, majd elmosolyodott. Kezét nyújtotta Tayuyának, aki megszeppenve csúsztatta kezét a fiúéba. 
- Menjünk vissza a többiekhez – javasolta. Shikamaru bólintott, majd elengedte Tayuya kezét és kimentek a szobából. 



- Huh – sóhajtott Karin, mikor befejezte az ablakpucolást. – Tayuya hol van?
- Kiment, mindjárt jön vissza – felelte Matsuri, miközben a festette a bútorokat. Karin bólintott egyet, majd fújt még egy kis tisztítószert az ablakra és elkente. Tayuya pár másodperc múlva beállított.
- Sziasztok – köszönt vidáman a két lánynak.
- Te meg hol voltál? – kérdezte Karin.
- Körbenéztem egy kicsit – sóhajtott. – Ezzel a kastéllyal nem végzünk egy hét alatt. 
- Miért? – kapta fel a fejét Matsuri.
- Azért, mert az a kastély baromi nagy – nézett rá Tayuya. Shikamaruval bementünk az egyik ajtón, a folyosó végén és egy híd volt, ami a kastély egy másik részére vezetett. Két folyosó, tele szobákkal. Kiszellőztettünk egy kicsit.
- Shikamaruval voltál? – kérdezte döbbenten, de ugyanakkor gyanakvóan Matsuri.
- Igen, ő is kiment körül nézni – bólintott Tayuya, s ebben a percben elátkozta magát, de ugyanakkor úgy döntött, hogy jobb, ha természeten viselkedik. Matsuri bólintott egyet, majd tovább folytatta előző tevékenységét.
- Megcsókoltam – tátogta Tayuya Karinnak, aki erre elvigyorodott.
- Visszacsókolt? – kérdezett vissza tátogva, mire Tayuya bólintott. Karin tapsikolást utánzott, persze csak úgy, hogy Matsuri észre ne vegye. 
- Na, ezzel meg is volnánk, Tayuya, kérlek, moss föl – állt fel Matsuri. A szólított kelletlenül bólintott, majd nekiállt. Matsuri gyorsan lerendezte a virágágyásokat, míg Karin elindult kifelé a szobából, azonban nem várt személynek ütközött, s elég rosszul. Sasuke állt előtte, és zavaróan közel, túl közel. Karin, mikor feleszmélt, levette ajkait Sasukeéról, majd rákvörösen ránézett. Sasuke totálisan összezavarodott, kérdőn nézett Karinra.
- Kellett neked az ajtóban állnod – vetette oda dühösen a lány.
- Nem tudom, ki támadott le a suliban… - jegyezte meg gúnyosan Sasuke, majd bepillantott a szobába. – Hé, Matsuri! Jössz?
- Hova? – kérdezte a szólított.
- Gaara kéri, hogy takaríts vele – vont vállat Sasuke. Matsuri elvigyorodott, majd Sasukéval együtt kiment. A fiú vetett még egy gúnyos pillantást Karinra, majd elmentek.
- Ekkora bunkót – szaladt ki Karin száján.
- Na, mi van? A főistenség már nem is jön be neked? – kérdezte nevetve Tayuya.
- Álmodj – legyintett barátnője. – Csak bunkó ennyi. Képes volt lesmárolni.
- Ennek örülnöd kéne, nem? – vonta fel szemöldökét Tayuya.
- Jó, oké, igazából véletlen volt az a csók, kellett neki az ajtóban állni – pördült meg a tengelye körül Karin. Barátnője csak megcsóválta a fejét, majd kiment a szobából, nyomában Karinnal. A folyosón kint állt az összes lány.
- A többiek? – kérdezte Karin.
- Takarítanak – felelte könnyedén Ino. – Matsuri és Hinata most mentek segíteni.
- NE AZ ABLAKOT FESD LE, TE TÖKKEL ÜTÖTT, HANEM A FALAT – hallatszott Matsuri ordítása. 
- Nos… - vakargatta meg tarkóját Sakura. - Inóval megyünk Itachiékhoz, Tenten, Temari, ti menjetek Gaaraékhoz.
A két szólított bólintott, majd bementek a szobába, ahol Matsuri, Gaara, Shikamaru, Sasori és Neji szerencsétlenkedett. Sakura és Ino beléptek a szobába, ahol teljes káosz uralkodott. Hidan és Deidara valamin nagyon veszekedtek, ami végül azzal járt, hogy a mellettük álló Kisame fehér és sárga festékes lett. 
- Itt meg mi folyik? – kérdezte Sakura a mellette álló Sasoritól.
- Fogalmam sincs, összevesztek valamin és most nem akarják abbahagyni – vont vállat a fiú.
-… a sárga ronda! – lehetett hallani Hidan ordításának egy kis részletét.
- Te tudod? – nézett Itachira Ino. 
- Azon veszekednek, hogy melyik szín a jobb, és, amint elnézem, a falat akarják festeni – felelt a fiú.
- Na, végre egy ész – ölelte át Ino. Sakura csak rácsapott a homlokára, majd odasétált a két fiúhoz.
-… a sárga a legszebb. Ez művészet – kiáltotta Deidara. 
- Hagyjátok abba – emelte feje fölé a kezeit Kisame. Sakura nyugodtan odasétált hozzájuk, majd megvizsgálta a károkat. Kisame fehér és sárga színben tündökölt, s ez Sakura véleménye szerint egy cápára hasonlít, amire rádobtak egy doboz tojást. 
- Mit szólnátok hozzá, ha összekevernétek a két színt? – kérdezte a földet vizslatva, mire Hidan és Deidara abbahagyták a veszekedést.
- De az jobban hasonlít a sárgára, mintsem a fehérre – fordította el a fejét dacosan Hidan. – Az kibaszás lenne. 
Sakura sóhajtott egy nagyot, majd fogott egy ecsetet, belemártotta először a fehérbe, majd a sárgába és elkezdte festeni a jobboldali falat. Minden egyes ecsetvonásnál, halványsárga csíkok keletkeztek.
- Á, faszomat sem érdekli – legyintett Hidan, majd követte Sakura példáját, akárcsak a többiek; Deidara, Kisame, Itachi és Sasori is fogtak egy-egy ecsetet, majd belemártva mindkét színbe, elkezdték festeni a falat. Hidan és Deidara festették a baloldali falat, Itachi az ablak melletti falakat, néha-néha forró csókot váltva Inóval, aki az ablakot pucolta. Kisame az ajtó melletti falakat festette, míg Sakura és Sasori a jobb oldali falat. 
- Még mindig haragszol rám? – kérdezte hirtelen Sasori.
- Miért haragudnák? – Sakura nem nézett Sasorira, tovább festette a falat, s igyekezett minél gyorsabban végezni. 
- Hát… - Sasori nagyot sóhajtott. – Amiért még anno megcsókoltalak és emiatt majdnem szétmentetek Sasukéval.
- Ne próbáld meg bemesélni, hogy bánt, amiért majdnem szétmentünk Sasukéval. – fordult felé Sakura, de továbbra is suttogott.
- Megértem, hogy nem hiszel nekem, de nincs okod a bizalmatlanságra – mondta halál nyugodtan Sasori. – Nem akarok neked rosszat, tudod jól.
Sakura nem válaszolt. Meredten figyelte a fiú minden egyes mozdulatát, majd nagyot sóhajtott.
- Ha tényleg fontos vagyok neked, akkor ne avatkozz bele az életembe! – fordult vissza a falhoz. 
- Fontos vagy – bólintott Sasori. – Nagyon fontos vagy. 
Sakura egyre erőteljesebben húzta a csíkokat a falra, majd felsóhajtott.
- Köszönöm – suttogta. – Most már barátok vagyunk.
Sasori szája megrándult, és megpróbált mosolyogni. 
- Értem – mondta végül. – De, ha már így végződött a kapcsolatunk, szeretnék kérni valamit.
- mit? – kérdezett vissza Sakura, s kezében megremegett az ecset.
- Egy utolsó… - kezdte Sasori, s a lány szíve egyre hevesebben dobogott. Csak azt ne! – gondolta kétségbeesetten.
-… csókot – fejezte be Sasori, s Sakura összeszorította szemeit. 
- Hogy mit? – nyögte ki.
- Egy utolsó csókot – ismételte meg Sasori. – Többet úgy sem lesz alkalmam. Sakura óvatosan ránézett a fiúra, aki most őt figyelte. Arca komoly volt, majd tett egy lépést Sakura felé. Basszus, ez csak egy csók, nem halok bele, morfondírozott Sakura. Sóhajtott egy nagyot, majd körül nézett. Szerencséjére senki sem figyelt oda, Ino túlságosan el volt foglalva Itachi nyelvével. Ismét Sasorira nézett, s már csak annyit észlelt, hogy a fiú puha ajkai az övére tapadnak. Lágyan visszacsókolt, s közben ezerszer átkozta magát, de így legalább megszabadul a fiútól. Ajkaik pár másodperc múlva elváltak, majd festették a falat, mintha mi sem történt volna. Sasori végignyalt ajkain, majd szomorkásan elmosolyodott. Jaj, a francba, hagyom ezt az egészet a fenébe, gondolta dühösen. 
Sakura agyában egymást kergették a gondolatok. Elmondjam neki? – kérdezte magában. Jobb lesz, ha igen. Letette az ecsetet, majd kiszaladt a szobából, egyenesen oda, ahol Sasuke tartózkodott.
- Sasuk, beszélhetnénk? – nézett be az ajtón. Sasuke lette a szögeket, majd kiment a szobából.
- Tessék? – nézett a smaragdzöld szemekbe. Sakura nagyot sóhajtott.
- Sasori megcsókolt – nyögte ki végül, s behunyta a szemét. Sasuke nem szólalt meg, de Sakura nem mert a szemébe nézni.
- Ha most arra gondolsz, hogy leordítom a fejedet és kijelentem, hogy vége, plusz még elmegyek és szétrúgom Sasori seggét, akkor tévedsz – hallotta Sasuke hangját, ami meglepően nyugodtan szólt. Sakura döbbenten kinyitotta a szemét és a mosolygós, de ugyanakkor komoly arca nézett. 
- Bár, ha jobban belegondolok, akkor az utolsót megcsinálom – elmélkedett a fiú. Sakura elvigyorodott, majd Sasuke nyakába vetette magát, és egy forró csókot lehelt ajkaira. Sasuke döbbenten viszonozta a csókot, majd kezeit Sakura derekára csúsztatta. Mikor ajkaik elváltak, Sasuke elengedte Sakurát és abba szobába viharzott, ahol Sasori festette a falat. 
- Sasuke, ne! – kiáltott utána Sakura. – nem akarok még többet takarítani!
Sasuke nem fordult hátra, hanem berontott a szobába, majd megragadta Sasorit a pólójánál fogva, s kezét ütésre emelte. 
- SASUKE!! – sikította a folyosóról Sakura. Sasuke azonban hátravitte könnyökét, majd egy jól irányzott ütéssel padlóra küldte Sasorit, aki a festékekre borult.
- Fejezzétek már be, a végén baja esik a festéknek – kiáltotta Deidara. 
- Igazán együtt érző vagy, nem, hogy őket állítanád le, helyette a festék fizikai állapota miatt aggódsz – jegyezte meg epésen Kisame, majd befurakodott a két verekedő közé, akik már vérben áztak szinte az ütésektől. Sakura eközben felmentő sereggel érkezett, így most az összes fiú nekiugrott a verekedőknek, s lefogták őket. Sakura arcáról patakzott a könny, s zokogva borult Hinata vállára.
- Csss, nyugi – csitítgatta, miközben megrovó pillantást vetett Sasori és Sasukéra.
- Azt hiszem végeztünk mára – jelentette ki Neji. Senki nem szólalt meg, helyette kimentek a kastélyból, egyenesen az autókhoz. Sasori és Sasuke testőröket kaptak maguk mellé, nehogy egymásnak ugorjanak. Kivételesen megengedték, hogy Naruto vezessen, mert úgy gondolták, hogy Sasuke nem alkalmas pillanatnyilag rá, s Narutónak is van azért annyi esze, hogy Hinatára vigyázzon. Sakura dühösen látta el Sasuke sebeit a hátsó ülésen, s egy pillanatra sem nézett a fiú szemeibe, amik folyamatosan őt pásztázták.
- Sajnálom, nem kellett volna elveszítenem a fejemet – motyogta.
- Sajnálhatod is – förmedt rá Sakura. – Szerencse, hogy nem esett komolyabb bajotok. 
Sasuke nem válaszolt, hagyta, hogy Sakura tovább törölgesse arcáról a vért. Sóhajtott egy nagyot Sakura morcos arcát látva, majd hirtelen lefogta a kezét, magához húzta a lány, s egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaira. Végig nyalt Sakura alsó ajkán, mire a lány készséggel nyitotta résznyire ajkait, ezzel bebocsátást adva Sasuke nyelvének. A fiú ledöntötte Sakurát az ölésre, egy percre sem megszakítva a csókot. 
- Ne haragudj – váltak el egy pillanatra ajkaik, de aztán ismét egyesültek.
- Nem haragszom – szakította meg Sakura a csókot, majd ismét találkoztak ajkaik. 
- Örülnék neki, ha ott hátul nem törne fel belőletek az éhes vadállat – nézett a visszapillantó tükörbe Naruto. Hinata felnevetett, majd Narutóra nézett.
- Te ne haragudj – szólalt meg Sakura, nem is figyelve Narutóékra, s visszarántotta magára Sasukét.
- Tudod, jól, hogy nem tudnék rád haragudni – suttogta a fiú. Sakura elmosolyodott, majd megcsókolta Sasukét. 


- Úristen, mit csináltál magaddal? – kérdezte Karin, miközben Sasori sebeit rakta helyre. 
- Bazz, nem én tehetek róla, hogy az őrült nekem támadt – csattant fel a fiú.
- Mivel húztad fel? – kérdezte a lány. 
- Semmivel. – Sasori elfordította a fejét, majd kicsit közelebb húzódott Karinhoz.
- Megcsókoltam Sakurát – suttogta a lány fülébe.
- Na, akkor haladsz – felelt halkan Karin.
- Nem egészen. Kiszállok ebből a hülyeségből. Neked is ezt kéne tenni, semmi esélyed Sakurával szemben, ahogy nekem se Sasukéval. Túlságosan is egymásnak lettek teremtve.
Karin nem akart hinni a fülének.
- Feladod? – kérdezte ingerülten.
- Igen – bólintott Sasori. Karin dühösen folytatta előző tevékenységét, Sasori Karin háta mögé pillantott, s gondolataiba merült. Ez az egész egy nagy hülyeség, a francba, Karin, kérlek, fejezd be, viaskodott magéval. 



- Temari – nézett hátra Matsuri, barátnője méregzöld szemeibe. 
- Hm? – kérdezte Temari. Matsuri egy kis fecnit adott neki, amit Temari elvett, s kinyitott.

„Tayuya és Shikamaru együtt voltak körülnézni a kastélyban. Tayuya mondta, amikor felszívódtak”

Temari döbbenten meredt a kis papírra, majd elvette Matsuri kezéból a tollat és ráfirkantotta válaszát.

„Miből gondolod, hogy igazat mondott?”

Megkocogtatta barátnője vállát, majd a papírdarabot és tollat is, a kezébe nyomta. Néhány másodperc múlva ölében landolt a toll és a papír. Temari sóvárogva nyitotta ki a lapot.

„Különösen boldog volt. Szerintem történt közöttük valami…”

Temari arca pipacspiros lett a dühtől. A mellette szundikáló Shikamarura nézett, majd ráírt a papírra, s odaadta Matsurinak, aki széthajtotta és elolvasta.

„Kifaggatom Shikamarut, ha haza értünk” 

Matsuri hátra nézett Temarira, és bólintott. A lány formált a szájával egy „kösz, hogy szóltál” mondatot, majd kibámult az üvegen. Ebben a pillanatban legszívesebben hátra ugrott volna, hogy megfojtsa Tayuyát, de inkább később, mint, hogy meghaljon…