Másnap reggel, telefoncsörgés zavarta meg a 203-as szobában lakók álmát. Egy dühös, s egyben álmatag arc bukkant fel a rengeteg párna között, s ingerülten kapott a telefon után. Dühös mosoly ült ki az arcára, mikor felemelte a telefont és nézte meg a kijelzőt. 
- Alszok, most nem érek rá, néhány óra múlva megyek el, hagyj üzenetet- vigyorgott bele a telefonba, majd gyorsan kihangosította. Ino –Sakura nagy meglepetésére-, nem ébredt fel. Továbbra is széttárt kezekkel, mosolyogva aludt, amiből Sakura azt következtette le, hogy Itachival álmodik. 
- Nagyon vicces, drágám – szólalt meg a telefonban egy jól ismert, kellemes hang. – Fönt vagy?
- Nem, épp a szellemem beszélget veled? – jegyezte meg gúnyosan Sakura.
- Látom humoros kedvedben vagy, drágám – mondta a „telefon”.
-Sasuke drága, mióta szólítasz te drágámnak? – nézett a telefonra Sakura.
- Mostantól. Na, Sakura, azaz drágám, ugye tudod, hogy néhány perc múlva megérkezünk hozzátok? – kérdezte Sasuke, mire Sakura meghökkenve meredt a készülékre. 
- Oké, de én addig alszok – döntötte le a fejét a párnára. 
- Oké, puszi, imádlak drágám – vigyorgott a vonal túlsó végén Sasuke. Hogy honnan lehetett tudni? A hangsúlyából…
- Tudom, hogy szeretsz, de én még jobban, szóval, szia – mosolyodott el Sakura, majd lenyomta a telefont. Fáradtan dőlt a párnák közé, majd lehunyta a szemét. 


Egy kisebb fiú csapat sétált az utcán, egyenesen a lányok kolesza felé. Gaara rácsapott Neji kezére, aki épp most akarta hívni Tentent. Értetlenkedve meredt barátjára, aki csak három nyitott ablakra mutatott. A fiúk kajánul elmosolyodtak, majd bemásztak a kapunk, és a három nyitott ablak felé vették az irányt. Sasuke bemászott Sakuráék ablakán, Neji és Naruto a másodikon, de addig Kankuro őrködött, ugyanis nem akarták Narutót megenni vacsorára... Gaara és Shikamaru az utolsó szobába másztak be, s Kankuro is ment utánuk. 


Sasuke óvatosan lépett be a szobába, nem akarta felébreszteni a két lányt. Óvatosan leült Sakura ágya szélére, majd mielőtt végigsimított volna arcán, közelebb hajolt, és megcsókolta a lányt. Sakura szemei kipattantak, majd mikor megpillantotta Sasukét, lehunyta szemeit, karjait nyaka köré fonta és viszonozta a csókot. Sasuke közelebb hajolt a lányhoz, ezáltal mélyítve a csókot. 
- Nem lehetne ezt máshol? – kérdezte egy álmos hang, a másik ágyról.
- Francba Ino, te is tudod, hogy mikor kell elrontani a pillanatot – szakította meg a csókot Sakura. Rávigyorgott barátnőjére, majd Sasukéra és ismét birtokba vette a fiú ajkait. Ino sóhajtott egy nagyot, majd ki kelt az ágyból, s a szekrény felé vette az irányt. Sakuráék még mindig csókolóztak, nem zavartatták magukat Ino miatt. 


- Naruto, ha egy ujjal is hozzáérsz Hinatához, én, kicsinállak – emelte fel mutató ujját Neji.
- Neji – egyenesedett ki Naruto. – Én szeretem Hinatát, és ő is szeret engem. Nem tudom, hogy most mi bajod van.
- Az a bajom, hogy gyereket csináltál neki – förmedt rá a fiú, de még mindig suttogva. – Még túl fiatal az anyasághoz.
- Akkor lenne jogos az aggódásod, ha nem tőlem lenne. De mivel tőlem van, és tudod, hogy együtt vagyunk, nincs beleszólásod. Hinatának szabad akarta van, azt csinál, amit akar, semmi közöd hozzá, hogy most mikor legyen gyereke. 
Neji nem válaszolt, továbbra is dühösen figyelte a szőkét. 
- Szereted? – kérdezte végül.
- Az életem árán is megvédeném. Soha nem szerettem még egy embert sem ennyire – felelte komolyan Naruto. Neji nagyot sóhajtott, majd kezét nyújtotta Narutónak, aki csak értetlenkedve pislogott. Miután felfogta, hogy Neji békét ajánl éppen, elvigyorodott, majd megrázták a kezüket Nejivel. 
- Jó látni, hogy vége kibékültetek – jegyezte meg egy hang, Neji háta mögött. Tenten nézett rájuk, fejét egyik kezével támasztva.
- Azaz hallani – javította ki barátnőjét Hinata. Naruto vigyorogva megfordult, majd egy forró csókot hintett szerelme ajkaira. 
- Ifjabb Naruto Uzumaki hogy van? – simított végig Hinata hasán a fiú.
- Jól – mosolyodott el Hinata, majd felkelt. Eközben Nejiék forró csókcsatát vívtak egymással, nem is törődve a bent ülőkkel.


Shikamaru, Gaara és Kankuro, mikor sikeresen betelepedtek a szobába, forró csókkal ébresztették fel kedvesüket. Temari úgy megijedt, hogy reflexből levágott egyet Shikamarunak, aki ennek következtében a földre került, egy hatalmas piros kéznyommal az arcán.
- Ez kellemetlen – nyögte, majd felült. Temari a szája elé kapta a kezét, majd leült Shikamaruhoz és megvizsgálta az arcát.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Jól – bólintott Shikamaru. – Egek, ez olyan kellemetlen. 
Temari elmosolyodott, majd kezeit átdobta a fiú válla fölött, közelebb húzódott hozzá, és megcsókolta. 
- Mennünk kell – szólalt meg Kankuro.



Öt autó. Már megint öt autó állt az elhagyatott kastély előtt, de most a létszám gyarapodott egy személlyel. A lányok és a fiúk vödrökkel, tisztító szerekkel, felmosórongyokkal, ecsetekkel, portörlőkkel voltak felszerelve. Egyszerre indultak el a kastély felé, és nyitottak be. Nem pazarolták fecsegésre az időt, helyette elindultak azok a szobák felé, amik még nem voltak kitakarítva. Az első szinten hat szoba volt, abból három már kész volt teljesen. Naruto, Tobi, Hinata és Kankuro a konyha felé vették irányukat, Deidara, Itachi, Sasori, Kisame és Hidan pedig az étkezőt takarították ki. Sakura, Ino, Temari és Tenten takarították az első szobát, Karin, Matsuri és az újonnan érkező Tayuya pedig a másik szobát. Az utolsó szobára Sasuke, Gaara, Shikamaru és Neji pedig a harmadik szobát vállalták el. Zetsu, Konan és Pein pedig az aulát takarították. A három szobával néhány óra alatt végeztek a takarítók. Viszont az ebédlőben és a konyhában még mindig nagy volt a felfordulás.
- Tobi, bazdmeg, azt a kurva szekrényt kitakarítani kell, nem kidíszíteni – hallatszódott Hinata ordibálása. – Kankuro! A falat fehérre fesd, ne lilára!
- Nyugodj meg, Hinata drágám, ne húzd fel magad ilyen tökkelütötteken – vigyorgott Naruto.
- Még, hogy ők a tökkelütöttek? És te? – kérdezte Hinata. – Ne a falat szereld össze, hanem a szekrényt!
Deidaraék ezeken jót nevettek, de ők sem voltak semmik. 
- Hé, Itachi? – szólalt meg Kisame. – Most ez a kis farúd a székre, vagy az asztalra megy? 
Itachi a homlokára csapott, amikor Kisame egy szépen kifaragott széklábra mutatott.
- Kisame, hasonlítsd össze a szék és az asztal lábával – kezdte nyugodtan. – Szerinted melyikre hasonlít inkább?
Kisame eltűnődött és érdeklődve nézett a két bútordarabra.
- Ez egy lámpa lesz – állapodott meg végül és elindult kifelé, de Itachi megállított.
- Az egy székláb, te nyomorék – ordította le. Kisame zavartan felnevetett, majd fogta a szöget és a kalapácsot és elkezdte megjavítani, de sehogy sem sikerült neki.
- Faszomba, Itachi, gyere már egy kicsit, ez sehogy sem akar menni - nyivákolta egy kis idő után. Itachi ingerülten odanézett, majd rácsapott a homlokára.
- Talán meg kéne próbálnod fordítva – mondta nyugodtan. – Nem úgy te barom! A kalapáccsal üsd a szöget, ne a szöggel a kalapácsot!
Kisame zavartan felnevetett, majd megfogadva Itachi tanácsát, a szöget kezdte beleverni a fába, a kalapáccsal. Itachi megcsóválta a fejét, majd a szerencsétlenkedő Hidanra nézett.
- Hidan – szólította meg, mire a szólított nyugalommal az arcán ránézett.
- Mond!
- Azokat a képeket fordítva szerelted fel – mutatott Itachi arra a két képre, ami fejjel lefelé lógott.
- Hoppá – nevetett fel Hidan. – Jól van, bazdmeg, ki nézi azt?
- Mindenki, aki bejön majd ebbe a kastélyba – felelte hűvösen Itachi, majd ismét az utolsó falat festette tovább. Mikor azzal is megvolt, végig nézett a termen. Kisame az asztalokat és a székeket szerelte, Hidan folytatta a képek fúrását, Sasori lefestette a megszerelt, portalanított székeket és asztalokat, Deidara pedig épp most rakott egy atombombát az egyik szék alá.
- DEIDARA, MÉGIS MI A FRÁSZT CSINÁLSZ? – dobta bele a festékes vödörbe az ecsetet Itachi. Deidara vigyorogva felállt, majd felmutatta az atombombát.
- Semmit – vigyorgott.
- Te hülye, azért le is csukhatnak – nézett rá Hidan. 
- Azt meg hol szerezted? – kérdezte Sasori.
- Nyugi, ez nem igazi – rázta meg a fejét Deidara. Itachi odament, kikapta a kezéből és megvizsgálta.
- Idióta, a frászt hoztad rám – dobta vissza Deidarának, majd benézett a konyhába, ami egész jól haladt három idiótához és egy kismamához képest.
- Itt meg mi folyik? – nézett Tobira.
- Valamivel felhúzta Kankurót és most menekül – világosította fel Naruto, majd tovább szerelte a szekrényeket, Hinata pedig törölte le a port mindenhol. 
Tobiék néhány perc múlva abbahagyták a kergetőzést, aminek eredménye néhány lila folt lett. Tobi lefestette a falat fehérre, majd mikor kijöttek, Kankuro felmosott, ugyanis Naruto nem akarta megterheltetni Hinatát, plusz még ezzel is. Az ebédlő is viszonylag hamar meg lett, így most Kisame felmosott. A kis csapat kiment az étkezőből, hogy megnézzék az aulát, ami csodálatos módon kész volt. 
- Úgy látom mindenkiből előjött a takarító szellem – jegyezte meg Deidara.
- Hogy mi? – nézett rá Sasori.
- Semmi.
Konan épp felmosott, Pein szerelte a csillárt, hogy egy kis fényt adjon, Zetsu pedig kintről ültette a virágokat az ablakok elé, ami fent volt, szembe az ajtóval. 
- Máris megvagytok? – kérdezte Konan mosolyogva. – Mi is, Pein még beszereli az áramot és már meg is vagyunk.
- A kurva anyádat, hogy nem mész bele – szitkozódott Pein.
- Hát, eltart még egy darabig – motyogta zavartan Konan, majd folytatta a felmosást. Hinata felpillantott az emeletre és meglátta barátait.
- Megvagytok? – ment fel Narutóval.
- Igen – bólintott Sakura. – És ti?
- Volt egy kis gubanc – húzta el a száját Hinata.
- Nálunk is – jöttek fel Sasoriék is. – Deidara fel akart szerelni egy játék atombombát.
Sakuraék fején megjelent az a bizonyos képzeletbeli vízcsepp, majd nézték a küszködő Peint. 
- Ennyi elég is volt mára, vagy megyünk a tornyokba? – kérdezte Neji.
- Még nem megyünk haza – felelte Temari, majd barátnőihez lépett.
- Egek, ezt a Tayuyát mindjárt megfojtom – tette karba a kezeit.
- Ki az a Tayuya? – kérdezte Sakura.
- Évfolyamtársunk, és úgy nézi Shikamarut, mint aki most lát életében először hímnemű embert – nézte gyilkoló szemekkel Temari.
- Pont úgy nézi, mint Karin Sasukét – jegyezte meg Hinata. 
- Az rosszat jelent – csóválta meg a fejét Sakura. Temarinak több sem kellett, odaviharzott Shikamaruhoz, és tájékoztatta a részletekről. 
Mikor Peinnek sikerült bekötnie a villanyt, lejöttek a többiek és megálltak az aula közepén. 
- Irány a jobb oldal – indítványozta Kankuro. Egyetértés mindenhol ott volt, felmentek a lépcsőn, s a jobb oldali három szoba mellett elhaladva, bekanyarodtak jobbra. Egy rövid márványlépcső vezetett a következő szintre, ahol egy hatalmas folyosó terpeszkedett. A szobából több ajtó is nyílt, s most arra a megállapodásra jutottak, hogy kitakarítják őket. Az első hat szobát kezdték el kitakarítani az megbeszélt csapatok. Ez sem ment zökkenő mentesen…

Tobi percenként tízszer fordított, hogy „Anyu”, ami következtében Hinatától kapott egy-két pofont. Shikamaru megállás nélkül óbégatott, hogy ez mennyire kellemetlen, és ezért Neji állandóan elkiáltotta magát, hogy „fogd már be!”. Természetesen a lányok végeztek a leghamarabb, ezért átmentek a fiúkhoz segíteni. 
- A rohadt életbe Deidara, fejezd már be, kurvára idegesítő, hogy folyton kopogtatsz a vállamon – lehetett hallani Hidan kiáltását.
- Vagy öt métere állok tőled Hidan, hogy tudnék már kopogtatni a válladon? – kérdezte Deidara.
- Akkor ki kopogtat a vállamon? Kisame, ha te vagy mögöttem, kinyírlak! – mondta ingerülten Hidan. 
- Nem én vagyok, én épp ablakot tisztítok – vont vállat Kisame, majd halál nyugodtan takarította az ablakot.
- Hidan, egyébként nincsen senki mögötted – jegyezte meg Sasori. Hidan hátrafordult és valóban nem volt mögötte senki. Ettől totál beparázott ezért visszafordult festeni, de másodpercenként hátratekintett. 
- Mi van üldözési mániád van? – kérdezte Deidara vigyorogva.
- Szerintem igen – jegyezte meg Itachi. 
- Kuss és csináljátok a dolgotok – förmedt rájuk Hidan.
- Te nem haladsz semmit – mondta Kisame.
- Ja, a folyamatos hátranézésed akadályoz benne – nevetett Sasori. – Majd szólok, ha van valaki mögötted.
Hidan visszafordult, majd festette tovább a falat. Sasori intett Deidarának, hogy menjen mögé. A fiú vigyorogva odalopakodott, majd vett egy levegőt és rácsapott Hidan vállaira.
- BÚ! – kiáltotta.
- ÁÁÁÁÁ – ugrott fel Hidan, s a fehér festék tartalmát Deidara fejére öntötte. A szobában tartózkodók közül mindenkire rátört a nevetés, Hidan és Deidara viszont korántsem volt ilyen boldog.
- A hajam! – állt fel siránkozva Deidara.
- DEIDARA! – ordította Hidan, majd megfogta a szőkét, és verni kezdte. Kisame, Sasori és Itachi nem törődtek velük, tovább folytatták tevékenységüket.


Két ajtó nyílt ki hirtelen, s két személy lépett ki rajta. 
- Tayuya – biccentett Shikamaru.
- Hello Shikamaru – viszonozta a gesztust Tayuya. – Hova mész?
- Felmérem a telepet – felelte a fiú. 
- Én is.
Shikamaru bólintott egyet, majd Tayuyával az oldalán elindultak az utolsó szobák felé.