Sakura a délelőttjét a kórházban töltötte, sorra elvégzett, vagy elvégeztetett minden vizsgálatot. Bár nem akarta még magának sem bevallani, de tényleg nem volt jól. És ez már jó néhány hete tartott. Legalább három hete rosszul volt reggelenként, de volt mikor ezek a rosszul létek egészen délutánig, ha nem estig eltartottak. De ezeket betudta a mostanában őt ért stressznek. A laborban dolgozó barátnőjével megbeszélte, hogy a mintáit előre veszi, hogy minél hamarabb visszamehessen dolgozni. Egy fél óra várakozás után már a kezében volt egy lezárt borítékban az eredmény. Úgy döntött, hogy majd csak Narutonál bontja ki, hiszen ő ragaszkodott a kivizsgáláshoz. Így legalább a szeme láttára derül ki, hogy teljesen egészséges, csak a fáradság a baja. De így elgondolkodva rájött arra, hogy barátjának is ideje lenne szabadságra mennie, mert ő sem néz ki túl jól. Bár azt senki sem hitte volna, hogy ilyen remekül megállja a helyét ilyen magas poszton, alig húszon öt évesként. De már három éve sikeresen vezeti a falut. Sakura és a többiek minden évben egy nagy bulit csapnak a kinevezésének az évfordulóján. Ez minden évben egyre nagyobb tömegeket mozgat meg. Először befértek a Hokage rezidencia tanácstermébe, a rákövetkező évben már a sport csarnokot vették igénybe hozza, és idén már utcabált kellett szervezniük, annyian elszerettek volna jönni megünnepelni Narutot. 
Ahogy Sakura beakart lépni a rezidenciára, majdnem felborította az onnan kiviharzó, hála gyors reakciójának nem csak hogy nem borult fel, de egy szép ütéssel a padlóra küldte a rohanót.
- Megmondaná, hogy mi ilyen sürgős? Á, Konohamaru, csak te vagy? Miért rohantál már megint?
- Sakura-chan. Nekem most rohannom kell! Mert a végén utolér! - pislogott hátrafelé rémülten, mint akit üldöznek.
- Mit csináltál már megint? Kit bosszantottál fel?
- Majd máskor elmondom. De most engedj kérlek utamra.
- Na ne olyan gyorsan barátocskám! Itt szépen bevárjuk azt akit ennyire felbosszantottál.
- Ne tedd ezt velem, kérlek! Túl fiatal vagyok még a halálhoz!
- Ne beszélj hülyeséget! Itt senki sem akar megölni téged!
- De! Naruto ...
- Mit akarsz Narutoval?
- Nagyon dühös rám!
- Mivel dühítetted fel?
- Én csak felakartam vidítani egy kicsit, ezért úgy döntöttem, hogy meglepem. Aztán ő lepett meg engem. Ahogy beléptem, azt kellett látnom, hogy egy férfival ölelkezik. Érted!! Ölelkeztek! Két férfi. És ez nem egy üdvözlő ölelés volt.
- Biztos csak a fantáziád lódult meg már megint.
- Nem. Így már tudom, hogy miért nem nősült meg eddig. Meleg! A Hatodik a férfiakat szereti.
- Ne hülyéskedj. Inkább gyere vissza velem, és kiderítjük, hogy mi folyik itt valójában.
- De akkor engem ki fog nyírni.
- Majd megvédelek. - ezzel karon fogta a húzódzkodó fiút, és magával húzta. 
Bekopogott az irodába, és belépett. Naruto az ablaknál állt, és kifelé bámult. - Nem úgy nézett ki, mintha gyilkos indulatok dúlnának benne.
- Szia, Naruto!
- Szia, Sakura! Hamar visszaértél.
- Igen, elég gyorsan végeztem.
- Az jó. - Sakurának feltűnt, hogy Naruto most egyáltalán nem az, az energikus ember aki lenni szokott. Most nagyon megviseltnek tűnt, a hangja fáradtan csengett. - Konohamaru! Most menj!
- De ... ?
- Most ne! - szólt rá Sakura. - Menj. És egy szót sem arról amit láttál. - suttogta oda neki.
- Rendben. - egy halk kattanás jelezte, hogy kettesben maradtak.
- Naruto, mi a baj?
- Semmi.
- Nekem, ne hazudj. Kérlek. Én éppen úgy ismerlek téged, mint te engem. Nem tudsz megtéveszteni. A rosszkedvedhez van valami köze az előbbi látogatódhoz?
- Honnan tudsz róla?
- Konohamaru.
- Tényleg.
- Miért nem mondod el, hogy mi zaklatott fel ennyire? Tudod, hogy bennem megbízhatsz.
- Én minden körülmények között megbízom benned, de az végtelenül elszomorít, hogy ez nem kölcsönös.
- Mire célzol?
- Semmire, de ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?
- Persze, hogy tudom, de te kezdesz megijeszteni.
- Ne haragudj. Na mond. Mi lett a kivizsgálás eredménye? - váltott témát Naruto.
- Minden vizsgálat eredménye jó lett. Ezek szerint teljesen egészséges vagyok.
- De ... ?
- Nincs de. Csak úgy éreztem, hogy a vérvizsgálat eredményével várok addig amíg ideérek. Hiszen téged nyugtalanított annyira az állapotom. Így az utolsó eredményt te bonthatod fel.
- Köszi, de te is tudod, hogy nem értek valami sokat hozzá.
- De azt a szót, hogy ,,negatívr1; felismered.
- Azt fel. - vigyorodott el halványan.
Elvette a lánytól a lezárt borítékot, és egy kunai-val kibontotta. Néhány percig hallgatagon nézte a papírt, az arca egyre feszültebb lett, kiegyenesedett ültében, és még egyszer átfutotta a papírt. 
- Mi az? Valamit nem értesz?
- Azt hiszem inkább csak még nem fogtam fel.
- Miért? Zavaró a sok ,,negatív" felirat?
- Az nem, de ez a pozitív, itt, nagyon szúrja a szemem.
- Hogy mi? - kapta ki a kezéből. - Ez nem lehet igaz! Ez nem igaz! Ez nem történhet meg pont velem, pont most. - ezzel lezuttyant egy székre, és hitetlenkedve nézte a papírt.
- Sakura! Ne mondj ilyet! Ez nem rossz. Már ha helyes következtetést vontam le.
- Ezt most nem értheted.
- Szerintem viszont igen. Terhes vagy, igaz?
- Igen. Gyermekem lesz. Nekem.
- Igen. Mivel nekem nem lehet? Kizárásos alapon csak te lehetsz állapotos a szobában.
- Ez nem vicc.
- Nem is annak szántam. Nem örülsz neki?
- Még nem tudom.
- Ha érdekel a véleményem, akkor én örülök a kicsinek.
- Tényleg?
- Tényleg, elvégre nem mindennap tudja meg az ember, hogy annak a két embernek aki a legközelebb állnak hozzá közös gyermekük születik.
Ezt hallva Sakura döbbenten kapta fel a fejét, és nézett a barátságosan rátekintő kék szempárba.
- Te ...? Honnan?
- Ne feledd, hogy én vagyok a Hokage. Az a dolgom, hogy mindenről tudjak.
- És nem haragszol ránk?
- Nem, de rosszul esik, hogy nem bíztatok meg bennem annyira, hogy elmondjátok.
- Ez nem bizalom kérdése. Sasuke egyszerűen nem hajlandó elhinni, hogy valaha is visszaköltözhet a faluba. Szent meggyőződése, hogy az amit ellened elkövetett megbocsáthatatlan, és a falu szabályait is áthágta. Ráadásul azt vettem ki abból a néhány szóból amit rólad mondott, hogy még mindig azt hiszi, hogy te még mindig halott vagy.
- Akkor nem is tud Kakashiról?
- De, de csak azt tudja, hogy ő is meghalt. A körülményeket nem tudja.
- Semmit sem tud?
- Szerintem semmit.
- Találkozni akarok vele. Mikor jön legközelebb hozzád?
- Ha tud, akkor már ma este. De mit akarsz vele tenni?
- Semmit, csak egy kicsit ráijeszteni, hogy máskor eszébe se jusson elszökni. Mikor akarod közölni vele, hogy apa lesz?
- Még nem tudom, hogy akarok-e terhes lenni.
- Ezt nem értem. Hiszen mindig is az volt az álmod, hogy együtt legyetek, hogy közösen alapítsatok családot. Erre most Sasuke a tiéd, gyermeket vársz tőle. Örülnöd kéne. A föld felett kéne lebegned a boldogságtól.
- Igazad van. Ne haragudj.
- Nincs miért haragudnom. A ti örömötök boldoggá tesz engem is. Mond el nekem, hogy mi árnyékolja be a boldogságodat! Ha tudok, segítek az akadály elgördítésében.
- Éppen ez az. - csattant fel Sakura, felugrott a székről, és harciasan fordult Naruto felé. Ő pedig csak hanyagul neki támaszkodott a könyvespolcnak, és onnan figyelte Sakurát. Nagyon jó volt újra olyannak látni őt, mint mikor még együtt jártak küldetésekre. Csak nagy nehézségek árán tudta visszatartani nevethetnékjét, de tudta, ha a lány nevetésen kapja, akkor neki vége. - Az elmúlt években nem történt semmi úgy ahogy azt elképzeltem. Sasuke elment, meghalt a Harmadik, Kakashi, Jiraya, te. Tsunade elhagyta a falut. A szerelmem fél, de szerintem inkább csak gyávaságból nem néz szembe a tettei következményeivel. Folyamatosan aggódom érted, mert szinte állandóan az irodában vagy, és keményen dolgozol. Már szinte semmi időd sincs a barátaidra, arra pedig egyáltalán nincs, hogy ismerkedj, és megtaláld a szerelmed. Miért nem mondasz semmit? Miért csak állsz ott? Szólalj meg!
- Mit mondhatnék erre a monológra? Nagyon édes vagy, hogy ennyire aggódsz miattam, de felesleges. Ami pedig Sasukét illeti. Egyezzünk meg. Ma elmondod, neki a nagy hírt, hagyunk neki három napot, ez alatt bármikor eljöhet hozzám, de ha nem eléred, hogy a negyedik nap nálad legyen.
- Mi a terved vele?
- Semmi különös, de ismered a mondást. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.