Június 5.
10:06
Narutóék otthona

   Ma Hinata nagyon furcsán viselkedett. Sokkalta zárkózottabb lett, habár nem tudom, hogy lehet még az eredetinél is jobban, de mindenesetre történhetett vele valami olyasmi, ami egy lapáttal tett az önbecsülésére. A legfurcsább az volt, hogy még Narutónak sem mondta el, mi baja. Barátja folyton kérdezgette, volt, amikor órákon keresztül ültek kettesben, de Naruto mindig csalódottan jött vissza. Mindannyiszor próbálta kiszedni a lányból azt, amit titkol, de egyszer sem járt sikerrel, amit ugyan nem is csodáltam, hisz szőke a gyerek…  Én is próbáltam beszélni Hinatával, de mikor már szinte mindenki végigkérdezte, abban maradtunk, hogy pihentetni kell a dolgot, vagy véglegesen arrébb tenni.

Június 12.
15:43
Konoha utcái

   Neji végül javasolta, hogy menjünk ki sétálni egyet – nem is értem, minek van autónk. Az út tulajdonképpen simán telt, de már megint elszóltam magam. Félúton összefutottunk Sasoriékkal, akik meglehetősen részeg állapotban álltak előttem, bár azért azt tudták, hogy kik vagyunk, azt meg pláne, hogy hol vannak, csupán csak becsíptek egy kicsit, kivéve Konant. Rokonlelkem szánakozó arckifejezést öltött, akárhányszor csak ránézett a fiúkra, fejét pedig mindannyiszor csóválta. 
    -     Hát ti meg? – szólt Pein. – Mit kerestek itt?
    -     Úgy tudom, nincs megtiltva, hogy sétáljunk egyet a városban – jegyezte meg lekezelően Neji. Pein nem szólt egy szót sem. 
    -     Jobb lesz, ha elhúztok innen – lépett előre Sasori, én pedig hátráltam egy lépést. – Mi van, cica? – vigyorgott, és az orrom előtt termett. – Tán zavarok?
    -     Meglehetősen – fintorodtam el. Szélesen elvigyorodott – én konokul elnéztem a füle mellett -, majd kezébe vette arcomat.
    -     Az enyém vagy – súgta. Annyira tökön rúgnám, de komolyan. Miért nehezíti meg a dolgomat? 
    -     Erre akkor kellett volna gondolnod, amikor leléptél – sziszegtem az arcába. A többiek néma csendben figyeltek minket, Sasori arca pedig elsötétült, a következő pillanatban pedig már ajkai az enyémen voltak. A csók alig tartott öt másodpercig, máris elhúzták tőlem, és a következő, amit láttam, hogy Sasori vérző orral fekszik a földön. Már épp örültem volna saját magamnak, hogy gondolatban is meg tudom úgy ütni, hogy így nézzen ki, de akkor leesett, hogy tulajdonképpen Sasuke készül agyon verni.

Hogy kicsoda? Uchiha Sasuke?

Ránéztem, és olyan dühöt véltem felfedezni arcán, amit még soha. Oké, ez valami vicc? Hol az igazi Sasuke? Ránéztem Itachira, akinek arcán mosoly ült. Ez most azt akarná jelenteni, hogy örül, hogy az öccse átrendezte Sasori arcát? Mert akkor összeállhatnánk. 
    -     Nocsak, nocsak – ült fel Sasori. – Ki hitte volna…
Ez meg mi a rákról fecseg? Sasuke összehúzta a szemét, Sasori pedig dühösen vigyorgott. Az volt az érzésem, hogy jelentősen eltévedtem, minimum egy bolygót eltévesztettem. 
     -     Gyertek, menjünk – fogta meg Ino a karomat, és elhúzott minket. Vetettem még egy pillantást Sasorira, aki most már nyíltan fortyogott a dühtől, de akkor megragadta Sasuke karját, és valamit belesziszegett az arcába, amit nem hallottam. Sajnos még a szájáról sem tudtam leolvasni. Sasuke lerázta magáról Sasori kezét, és elindult felénk.
     -     Azt kétlem – szólt még vissza a válla felett. Miről beszélhettek?

Június 13.
04:12

   Naruto a nappaliban ült, diadalittasan. Hinata mélyen aludt, mikor kivette a táskájából a könyvet, hogy elolvashassa, mi az, ami barátnője lelkét nyomasztja. Semmit nem sikerült belőle kiszednie, de nagyon aggódott érte. Biztos volt benne, hogy Hinata nem tud egyedül megbirkózni egy súlyosabb problémával, de mégis erősnek gondolta. 
   Naruto felcsapta a könyvet, és lázas olvasásba kezdett ott, ahol Hinata könyvjelzője állt. Naruto ujjai a lap sarkát gyürködték, miközben a sorokat futotta át, szeme folyamatosan összeszűkült. 
    -     Ez nem lehet igaz – súgta. A lap már teljesen összegyűrődött, már a szakadás szélén állt. Naruto végül becsukta a könyvet, és arcát a tenyerébe temette. – Te jó ég!
Nem fogja elmondani senkinek, mit olvasott. Hinata nem tette, ő sem fogja, de legalább tudja. Segítenie kéne Hinatának, de hogyan? Tisztában volt vele, hogy barátnője ezzel a csapással nem tud egyedül megbirkózni, és végrehajtani sem fogja tudni. Naruto beletúrt a hajába, majd magához vette a könyvet, hogy visszavigye Hinata táskájába. 
   A lány mélyen aludt, fél arcát a párnába fúrta, sötét haja a karját verdeste. Naruto elmosolyodott, és végigsimított Hinata arcán, csak úgy itta a látványt, melyet ez a csodálatos tündér nyújtott számára. A vékonyka takaró félig takarta csak el hófehér testét, mely alól kikandikált a lila hálóruha. Naruto mélyre süllyesztette a könyvet a táskában, majd befeküdt Hinata mellé, és fél kezével átkarolta a lány karcsú derekát. Hinata nem ébredt fel, így Naruto minden totojázás nélkül csókolt bele nyakába. Ismét orrába szívta azt a bódító levendula illatot. Elmosolyodott. 
     -     Szeretlek – súgta.

Június 18.
14:58
Könyvesbolt

   Temari egy könyvet emelt le a polcról. Shikamaru néhány sorral odébb járt, mindkettőjük szeme megállíthatatlanul csüngött a könyveken. Egyet kerestek, méghozzá Hinatáét, hogy beleolvashassanak. 
   Temari tiszteletben tartotta Hinata döntését, miszerint nem olvashatják el, de most az ő érdekében cselekedett. Nem tudta, hogy Narutónak sikerült-e valamit kihúznia a lányból, tegnap Shikamarunál aludt, és fejlemények még nem érkeztek. 
   Temari visszatette a szakácskönyvet a polcra, majd továbbindult a sorok között. 
     -     Meg van! – lépett oda hozzá Shikamaru. – Ezt ennyire eldugni.
Levettek egyet a polcról, és felcsapták, majd lapozgatásba kezdtek. 
     -     Mi történt utoljára? – kérdezte Shikamaru.
     -     Ne azzal törődj! – szólt Temari. – Azt a jelenetet kell megkeresni, mikor Hinata utoljára olvassa a könyvét. Vagy ami az előtt volt. 
     -     Mi volt az előtt?
Temari karba fonta a kezét, és elgondolkodott.
     -     Á, nem t’om – dobbantott lábával. – Add oda! 
Shikamaru az égnek emelte a tekintetét, majd hagyta, hogy barátnője megkeresse azt a részt. Vadul tépkedte a lapokat, Shikamarunak el kellett takarnia, nehogy az itt dolgozók észrevegyék, mit művel szeretett könyvükkel. Temari végül diadalmasan a fiú orra elé dugta a könyvet, mire az el is olvasta a két oldalt. 
   Felvont szemöldökkel nézett fel Temarira. 
     -     Nem csodálom, hogy ennyire kiborult – szólt végül. – Ez kellemetlen. 
     -     Az – bólintott Temari. – Kizárt dolog, hogy ezt ő meg merné csinálni!
     -     Most mi legyen? – kérdezte Shikamaru, Temari pedig elgondolkodott. 
     -     Narutónak kéne csak szólni – nézett fel barátjára. – Ő segíthetne Hinatának. 
     -     Elvégezni helyette a piszkos munkát? – vonta fel a szemöldökét a fiú. 
     -     Nem. Megvigasztalni. 
Shikamaru erre már nem felelt, helyette becsukta a könyvet, és visszatette a polcra. Temari nagyot sóhajtva fordultak felé, majd kimentek az üzletből, hazafelé. Elhatározták, hogy ezt mindenképpen megbeszélik Narutóval, még ha a fiú nem is fog annyira komolyan hozzáállni. De Temari tudta, hogy félti Hinatát, az életénél is jobban, és azt is, hogy bosszút akar állni Madarán, amiért megölte Jiraiyát és amiért Hinatával is végezni akar. Pontosan tudta, mit gondol Naruto. Elveszik tőle az egyetlen embert, akit sokkal jobban szeret a barátainál is. Temari nem hibáztatta érte. Neki is Shikamaru volt a legfontosabb. 
   Rámosolygott Shikamarura, aki viszonozta azt, és kezeit összekulcsolta, majd csókot nyomott ajkaira. 
     -     Szeretlek – mondta Temarinak.

Június 18.
20:00
Narutóék otthona

   Temari és Shikamaru még beültek egy kávéra, csak azután mentek haza. Most kint ültek a kertben Narutóval, hogy beszámolhassanak neki a fejleményekről. Azonban úgy tűnt, hogy a fiú tudta ezt már, és el is mondta, hogy miért. 
     -     Elolvastam én is – szólt. – Elcsentem a könyvét a táskájából. 
Beszélgettek róla, hogy Hinata nem elég erős hozzá lelkileg, hogy ilyesmit végrehajtson. Fogalmuk sem volt róla, mit tegyenek. Bonyolult volt az egész, az események csak úgy pörögtek, és nem tudták megállítani egy percre sem. Azt sem tudták, hogy ezt Hinata leírta-e, hogy ők megfejtették a titkát. Shikamaru ugyan biztos volt benne, hogy egyedül Hinata az, aki nem tudja megállítani a jövőt, de ők képesek rá. Nem engedhetik, hogy ő végezze el ezt a szörnyű csapást. 
   Kilencig beszélgettek erről, végül Shikamaru úgy döntött, hazamegy. Kezet fogott Narutóval, Temari pedig kikísérte, és az ajtó előtt egy hosszú búcsúzkodást folytattak le. 
     -     Ne haragudj, hogy belerángattalak ebbe – szólt, felnézve a fiúra. Shikamaru elmosolyodott. 
     -     Nem te rángattál bele – mondta, és végigsimított Temari arcán. – De ez van. Azért remélem, én nem fogok meghalni. – Mikor Temari elsápadt, felnevetett. – Nyugi!
Megcsókolta a lányt, majd búcsút intett, és elsétált. Temari aggódó arccal nézett utána, majd mikor a fiú eltűnt a szeme elől, bement a házba.

Június 19.
17:21
Konoha utcái

   Másnap úgy döntöttünk Hinatával, hogy bevásárolunk Konoha sétálóutcájában. Elhatároztuk, hogy meglepjük magunkat egy-két csilli-villi cuccal, de ebből persze barátainkat sem hagyhattuk ki, viszont halvány fogalmam nem volt róla, a fiúknak mit vegyünk. Hinata végül javasolta, hogy horrorfilmeket vásároljunk, úgyis tévéznek megállás nélkül, ha épp nem a deszkaparkban vannak. Én egy kicsit félreértettem ezt a horrorfilmet, így az utca közepén kezdtem el vitatkozni Hinatával, hogy nem vagyok hajlandó pornófilmre költeni a pénzem. Ezzel persze nem csak magamat, hanem Hinatát is totálisan beégettem Konoha népessége előtt, így vörös fejjel vonultunk be egy hangszerboltba. Hirtelen ért a felismerés, hogy a színházba már nem is járunk, de most már tök mindegy volt, habár azzal az elhatározással léptünk be egy másik üzletbe – a hangszerboltban nem vettünk semmit -, hogy ma éneklésre bírom őket, még ha csak a házban leszünk is. Olyan rég énekeltem már! 
   Végül csak sikerült választanunk néhány filmet, még ha a többsége nem is horror volt, hanem vígjáték, ugyanis Hinatával irtóztunk a horrorfilmektől, bár ennek minden bizonnyal Karin és Ino volt az okozója. Már lassan ott tartottam, hogy el kell mennem fülészetre. 
   Következő célpontunk a ruhabolt volt, ahova elszánt arccal léptünk be, és megrohamoztuk a választékot. Itt viszont már nem voltam hajlandó elhanyagolni barátnőimet se, így kaptak egy-egy pólót, avagy Temari egy blúzt, ő inkább azokat szerette. Ezen felül Hinata bátorkodott venni Tentennek egy fehérnemű párost, aminek az alja… nos, egy tanga volt, pedig köztudott, hogy Tenten utálja az ilyen „bevágó” alsóneműket. 
     -     Mondd csak, Hinata – szóltam, miközben egy toppot válogattam magamnak. Hinata kíváncsian pillantott rám a másik oldalról. – Miért vagy mostanában olyan lehangolt? 
Nem válaszolt. Tudhattam volna. 
     -     Nekem nyugodtan elmondhatod – néztem fel rá. – Titoktartó vagyok. 
     -     Ez nagyon bonyolult – mondta halkan. 
     -     Szerintem képes vagyok felfogni – mosolyogtam. Azért annyira hülye még én sem vagyok. 
     -     Inkább hagyjuk! – Hinata hátat fordított nekem, és elment. Oké, ez nem jött össze. Szerintem sose fogom belőle kihúzni, így ismét csalódottan vettem tudomásul, hogy már megint vesztettem. 
   Végül is sikerült ezt elfelejtetnem Hinatával, és ismét vidáman mentünk ki a ruhaboltból. 
   A bevásárlást befejezve vettünk egy-egy jégkását, és hazafelé vettük az irányt az újonnan vásárolt holmikkal. Félúton végül iderendeltük valamelyik fiút autóval, mert olyan nehezek voltak a csomagjaink, hogy már az ujjaimat sem tudtam mozgatni. Neji végül fejcsóválva rakta be a cuccokat a csomagtartóba, és beszálltunk az autóba. 
     -     Nem is voltak nehezek – szólt. 
     -     Egyesével talán nem – förmedtem rá. – De köszi, hogy eljöttél értünk!
Neji morgott egyet, majd hazaindultunk.
   Nemsokára haza is értünk, Neji segített behordani a cuccokat, és ameddig Hinata bepakolta az élelmet a hűtőbe, addig én kiosztottam mindenkinek az ajándékát. Tenten mélyen elpirult, amikor odaadtam neki a fehérneműt, ellenben Neji kaján pillantást vetett a piciny ruhadarabokra. Végül is nagyon örültem, hogy mindenki örült az ajándéknak, így meg is volt az esti programunk. Ezúttal vígjáték-maratont tartottunk, amit végül csak popcornnal dobtunk fel. 
   Mindent összevetve egész jó napom volt, és alig vártam már, hogy még egy ilyen legyen…