Sasuke
- Te seggbe leszel rúgva – néztem a kedves bátyámra. Mire egyből le is hervadt az arcáról az a mosoly.
- Mert? – fakadt ki hirtelen. – már megint mit csináltam?
- Beszéltem anyával – igyekeztem minél semlegesebb hangon beszélni vele. – nem lehetne, hogy egyszer az életben be fogd a szád?
- Csak megemlítettem neki, nem részleteztem semmit – mormogta, mint egy kisgyerek, akit megfosztottak szeretett mackójától.
- Még ennyit sem kellett volna mondanod – nyögtem, majd arrébb álltam, hogy bejöhessenek.
- Bocs, hogy élek – forgatta meg a szemeit, majd a kanapéra dobta magát.
Naruto közben némán tűrte a szócsatározásunkat. Csoda volt, hogy nem kezd el ő is feleslegesen fecsegni, mint ahogy általában.
- Más különben ő érdeklődött.
- Valahogy éreztem – ráztam meg a fejem.
Ekkor hirtelen bevillant, hogy neki álltam csinálni teát, így elindultam a konyhába, ahol már javában lecsordogált a barnás folyadék.
- Kértek teát? - kérdeztem vendégeimtől, aki se perc alatt mellettem termettek.
- Nekem jöhet – vigyorgott szőke barátom.
- Nincs itthon valami erősebb? – nézett bele a hűtőbe Itachi, mire csak egy szemforgatással válaszoltam.
- Nem iszom – azzal kivettem két poharat a szekrényből.
- Valahogy sejtettem – sóhajtotta.
Míg a tea kitöltésével foglalatoskodtam, addig a bátyám visszakecmergett a nappaliba. Halk csörgés jelezte, hogy miben mesterkedik odakint. Volt egy olyan érzésem, hogy nem báj csevegni jöttek
Kitöltöttem mind két pohárba a folyadékot, majd a citromleves flakont Naruto elé tettem, közben a cukrot is kikészítettem. Fogalmam sincs, hogy szereti, így inkább rábíztam, hogy saját ízlése szerint ízesítse. Két kanalat vettem elő a fiókból, majd az egyiket neki nyújtottam, mire hálásan bólintott.
Mikor mindketten beízesítettük, visszapakoltam mindent a helyére, és kibaktattunk Itachihoz, aki nagy lelkesen pakolta ki az alkoholt az asztalra. Nem volt kedvem inni, és ezt egy jól kivehető fintorral jeleztem. Kényelmesen helyet foglaltam a kanapén, majd jó nagyot kortyoltam az immár langyos teából.
- Ez nem egy helyi kocsma, ahol kedvedre vedelheted a piát ugye, tudod? – néztem rá szúrós pillantásokkal, de azt a bamba vigyort sehogy sem lehetett levakarni az arcáról.
- Komolyan lazulj már el egy kicsit – tette csípőre a kezét.
- Egy, nem akarok lazulni. Kettő rühellem az alkoholt te is tudod. Három nem vagyok hajlandó se téged, se Narutot haza cipelni, csak mert nem tudtok megállni a lábatokon, miután mindezt lehúztátok.
- Ha te nem kérsz belőle, az a te bajod. -. Vonta meg a vállát, majd el is tűnt a konyhában. – de azért neked is hoztam poharat – tette le az említett üvegeket az asztalra.
- Amúgy meg hogy is volt az a csók, amiről meséltél - huppant mellém Naruto.
Kiköptem a teát. Szóval ezért jöttek, és a pia is emiatt került elő… Ha józanon nem beszélek, akkor részegen majd kiszedik belőlem… na, azt leshetik.
- Nem tudnátok leakadni erről a témáról – felpattantam, és kirohantam egy törlő rongyért, hogy feltakarítsam az előbb kiköpött folyadékot. – és ha megcsókoltam, akkor mi van? Egyáltalán nem számít… - a hangom elvékonyodott, a szívem összeszorult. Kellett nekem beengednem ezeket ide…
És az ember, így próbáljon beletörődni bármibe is, mikor ezek jobb témát nem is találnak, ráadásul, még élvezetüket is lelik abban, hogy ilyesmivel nyaggatnak?!
- Már megint felhúztad magad, pedig csak egy ártatlan kérdés volt – játszotta meg a sértődöttet a szöszke.
- Figyeljetek, nem akarom ezt firtatni – mondtam, miközben az utolsó cseppeket törölgettem fel.
- Jól van, ahogy akarod – mondta tök nyugodtan Itachi, ami meglepett. Általában nem törődik bele ilyen könnyen. – de azért inni ihatunk – azzal kirántotta a borból a dugót, és mindhárom poharat teli töltötte a vörös nedűvel.
- Azt hiszem, egy pohárba nem halok bele – nyögtem. Leraktam a rongyot, majd egy húzóra meg is ittam.
A jó kedv hamar megtaláltam, és egy óra múlva mindhárman nevetések közepette elevenítettük fel a gyerekkori emlékeket. Rég nem nevettem ilyen jót, már hiányzott az a sok marhaság, amiket elkövettünk kiskorunkban. Nem is emlékszem mikor beszéltünk utoljára ilyen meghitten, már ha mondhatok ilyet arra a dologra nézve, hogy lassan a harmadik üveg bort fogyasztottuk el, és részegen össze-visszanevetgéltünk.
Ennyit arról, hogy nem iszom.
De legalább nem kellett Sakurára gondolnom, ami viszont egészen megnyugtató volt. Teljesen elfeledtették velem a csókot, még egy pillanatra magát a lányt is, aki után másfél órával ezelőtt úgy vágyakozott a testem. Legalább nem kellett aggódnom semmi miatt. Még ha csak röpke néhány óráról is volt szó, teljesen lehiggadtam. Nem kellett semmivel sem foglalkoznom.
A gondolataimból Itachi kijelentése zökkentett ki, ami viszonylag elég józanító volt a számomra.
- Azt hiszem kéne egy nő… - nyögte két csuklás között, miközben a hátára fordult.
- Ide nem hozol egy nőt sem – mondtam, már amennyire sikerült értelmesen kipréselnem magamból.
Az alkohollal csak három problémám van: nem tudok normálisan beszélni, sem járni, sem gondolkozni. Bár néha sikerül egy-két értelmes dolgot kinyögnöm, de az nagyon ritka.
- Nem hiányzik a szex? – egy újabb értelmes kérdés Narutótól.
- Nem mindegy? – kérdeztem vissza felháborodottan.
- De tényleg… - csatlakozott a bátyám is, és felém fordult. – nincs hiányod? Nem vágysz rá?
- Nem szállnátok le a magán életemről? Nem tartozik rátok – ültem fel törökülésbe.
Igazából egy kicsit tényleg hiányzott, ha jobban belegondolok. De inkább leszek egyedül, és fojtom el a szexuális vágyaimat, mint hogy különféle ribancokra költsem a pénzem, hogy néhány órácskára elszórakoztasson. Fúj… Inkább a halál.
- Nem értelek öcsi – sóhajtotta Itachi.
- Valahogy nincs gusztusom, holmi utcalányokkal tölteni az éjszakát.
- Akkor szerezz barátnőt – mondta Naruto.
- Komolyan, mit zavar titeket, hogy nem szexelek napi szinten? – ez már tényleg kezd nagyon felháborító lenni. Semmi közük hozzá.
Még én érzem rosszul magam, amiért nem fektetek le minden nőt, aki az utamba kerül. Ennyire baj, hogy komolyabbra vágyom? Hogy szeretnék magam mellé egy szerető barátnőt, aki a későbbiekben talán több is lehetne?
- Inkább beszéljünk arról, hogy nektek miért is nincs barátnőtök? Nem értem, hogy bírjátok azt a sok csitrit. – ráztam meg a fejem.
- Unalmas folyton egy nővel lenni – szólalt meg Ita némi habozás után.
- Én meg nem találtam még olyan lányt, akivel akár komolyabb is lehetne. Mindegyik olyan könnyen adja magát.
- Csak rossz helyen keresgéltek. – mondtam, mintha nekem olyan sok tapasztalatom lenne ilyen téren. Eddig kifogtam az össze buta libát, akit csak lehetett. Pedig eleinte minden annyira szép volt. Felsóhajtottam.
- Ezt te mondod, akit annyi lány lapátra tett - tört ki belőlük a nevetés. Valahogy én ezt nem találom viccesnek.
- Én legalább próbálkozom. – duzzogtam, majd az üvegért nyúltam, amiből jó nagyot kortyoltam.
Most már teljesen mindegy volt, hogy józan vagyok-e vagy sem. Bár reggel nem lesz túl kellemes másnaposan bemenni, tanítani. De ezt is csak magamnak köszönhetem, amiért ilyen könnyen rászedtek.
Kábultan bámultam a félig üres üveget, amiből az előbb jó nagyot húztam meg. Még most is éreztem az ízét a számban. Az illatáról ne is beszéljünk, főleg, hogy az egész lakás bűzlött tőle. Egy pillanatra sikerült is kijózanodnom, ami azt eredményezte, hogy rosszul legyek ettől az egésztől. A lenyelt alkohol egy pillanatra neki állt visszajönni a torkomon, de még mielőtt kitörhetett volna belőlem, kirohantam a mosdóba, és a WC kagyló fölé hajoltam.
Kb. minden kijött belőlem, amit az elmúlt órákban ittam. A pia csípte a torkomat, ahogy mindet visszaöklendeztem. Arról nem is beszélve, hogy a fejem majd szétrobbant, elviselhetetlen volt a fájdalom. És még gyógyszert sem vehettem be rá. A törülközőért nyúltam, majd megtöröltem a szám, lehúztam a WC-t és kóvályogva visszamásztam a többiekhez, akik vigyorgó képpel bámultak rám.
Valahogy én nem találtam ebben semmi vicceset. Szédültem, hányingerem volt az asztalon elterülő üvegektől, és rettentően fáradt is voltam. Na, pont ezért nem szoktam inni. Egyrészt nem bírom, másrészt utána csak szenvedek.
- Többször kéne innod, akkor legalább nem dőlnék ki ennyitől – ült fel Itachi, miközben egy újabb adag bort töltött ki magának.
- Nekem is – tartotta oda Naruto is a poharát, ami csak hamar megtöltődött a vörös nedűvel.
Megint rosszul lettem, már csak attól, ahogy láttam kicsordogálni az üvegből. De még mielőtt kiadhattam volna a taccsot, felálltam és ablakot nyitottam. Mélyet szippantottam a friss levegőből. Élveztem, ahogy a bensőm megtelik oxigénnel, és mindenem kitisztul egy kicsikét. Máris jobban éreztem magam, majd visszasétáltam a kanapéhoz.
- Ma beszéltem vele – nyögtem ki hirtelen, mire mindketten felém kapták a fejüket.
Nem tudom miért mondtam. És tudom, hogy majd megint jönnek a hülye nyaggatásaikkal, de más olyan embert nem ismertem, akivel tényleg komolyan tudnék erről beszélni. Tudom, hogy néha rohadtul idegesítőek tudnak lenni, de azért jól jön a tanácsuk, még ha nem is értek velük egyet.
- Történt valami? – nézett rám a szöszi kék szemeivel.
Hol egyikre, hol másikra néztem. Semmi nyomát nem láttam az előbbi jó kedvüknek. Legalább néha tudnak komolyak is lenni. És nem barmolják el az egészet.
- Hah – felsóhajtottam. Zavart ez az egész. Talán egy jó nagy seggbe rúgás biztos segítene túl tennem magam ezen. – bocsánatot kértem, ő pedig túl lazán vette az egészet. Azt mondta, hogy vehetnénk semmisnek.
- És te ezt nem tudod elfogadni – fejezte be a mondatomat Itachi, miközben az újjai közt forgatta a poharát.
- Ja, valahogy így – dünnyögtem zavartan.
- Pontosan mi az, amiért nem tudod elfogadni? – kérdezte az Uzumaki. Még csak meg sem várta, hogy végig gondoljam, a választ, már is folytatta tovább – talán az, hogy meg sem próbáltátok, hogy lekoppintott?
A zavartság egyre inkább kezdett kirajzolódni az arcomra. Nem szokásom, hogy elpiruljak, de most kifejezetten égett az arcom Naruto mondataitól.
- Talán fél – suttogta a bátyám, miközben nagyot kortyolt a kitöltött borból. – visszacsókolt nem? – bólintottam. Nem érettem mire akar kilyukadni. – akkor nem vagy közömbös a számára. Csak attól tart, hogy mások mit szólnának, ha kiderülne, hogy sokkal közelebbi kapcsolatot ápol a tanár bácsival – a mondat végére egy sejtelmes mosoly kúszott végig az arcán, amitől még vörösebb lettem.
Elfordítottam a fejem. Mély levegőt vettem, majd újból felé pillantottam.
- Tényleg ez lehet az oka? – a hangom túlságosan halkra sikeredett.
- Nem tudom – rázta meg a fejét – csak egy ártatlan vélemény. Nem akarlak semmire sem bíztatni.
- Lehet, hogy van benne valami – szólalt meg Naruto is – abban amit Itachi mond. Talán egy próbát megér…
- Próbálkozzak be, hátha összejön? – elég bizonytalanul csengett minden egyes szó. Az ön bizalmam elég alacsony szinten állt, még egy lány sem hatott így rám.
- Ne túl feltűnően – tette hozzá az előttem ülő.
- Csak figyeld meg, hogy egyes szituációkban hogyan reagál. Aztán a dolgok onnantól kezdve simán fognak menni. Vagy működni fog, vagy nem – vonta meg a szöszi a vállát. Valahogy szokatlan volt ezt pont az ő szájából hallani.
A bátyám, aki egész eddigi életét utcalányok közt töltötte, most olyan tanácsokkal lát el, amik tényleg furán hangzanak a szájából. Életében nem járt még senkivel, még is úgy beszél, mintha már több kapcsolaton túl lenne. És Naruto is ugyan ezt teszi. Érdekes…
Igazából tényleg szokatlan olyan emberektől tanácsot kérni, akik nem túltapasztaltak ilyen téren. Bár több nőt láttak már az ágyukban, mint én, ezért lehet némi élettapasztalatuk az érzéseikkel – mármint a női érzésekkel - kapcsolatban.
- Még is mit csináljak? – tanácstalanul néztem hol egyikre, hol másikra. Nem tudtam, hogyan kezdhetnék neki.
- Csak légy természetes – vágott hátba Naruto, mire majdnem lefordultam a kanapéról meglepetésembe.
Megfogtam a párnát és a képébe nyomtam viszonzásul. Hangosan felnevetett, miközben kiterült mellettem. Vicces volt nézni a szenvedését, ahogy igyekezett ülőhelyzetbe tornászni magát. De nem igazán akart összejönni neki, így Itachival közösen felhúztuk őt. A röhögést csak nem hagyta abba.
Ránk is átragadt a jókedve. A végén már mi is nevettünk a bénázásain. Mikor fel akart állni, megszédült és visszaesett. Aztán újból próbálkozott. Még az elindulással nem is voltak gondok, bár nagyon instabilan állt a lábán, aminek az lett a következménye, hogy jól hanyatt vágódott, úgy kell felkaparnunk a földről. A mosdóig kikísértük, de a további segítséget sem én sem Itachi nem voltunk hajlandóak bevállalni. Annyi ereje csak van, hogy egyedül elvégezze a dolgát.
Amíg Naruto a WC-ben szerencsétlenkedett, neki láttam összepakolni magunk után, majd gyorsan be is ágyaztam a vendégszobában. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek ketten ma estére a nyakamon maradnak. Nem lesz tőlük nyugtom. Ahhoz képest, hogy milyen idióták tudnak lenni, most egész jól éreztem magam, és hálás is voltam, amiért tanácsokkal láttak el.
- Végeztem – jött ki Naruto a WC-ről. Kinyújtózkodta magát, majd nagyokat pislogva bámult rám. – itt meg mi történt?
- Rendet raktam. – úgy pislogott rám, mintha őrült lennék.
- Minek? - a hangjából is csengett a csodálkozás.
Kicsit elgondolkodtató, hogy Naruto alapjáraton ennyire sötét, vagy csak az alkohol hozza ki ezt a marha énjét. Sose tudtam eldönteni…
- Mert úgy nézett ki a házam, mint a disznóól? – kérdeztem vissza, közben egy bamba mosoly ült ki az arcára.
- Itachi? – nézett körbe, mikor ráébredt, hogy a másik fele eltűnt.
- Itt vagyok – integetett be a teraszról.
- Ne hadonássz a cigivel – nyögtem idegesen. – még felgyújtod nekem a házat.
- Nyugi már – de csak nem hagyta abba. – nem lesz semmi baj. Amúgy meg maradhatunk? - jött ki belőle gyors témaváltásként.
- Szerinted minek ágyaztam meg, ha nem? – ráztam meg a fejem, ami rendesen sajgott az alkoholtól. Tényleg nem vagyok hozzászokva…
- Ez az, dattebayo – nem tudom, hogy a szöszi honnan vette a bátorságot ahhoz, hogy rá ugorjon a hátamra, de nem is akartam tudni.
Mindketten hatalmas puffanással terültünk szét a padlón. Neki csak annyi szerencséje volt, hogy rajtam végezte, így nem tudtam megmozdulni sem, ráadásul az ideg is rátett egy jó nagy lapáttal. Percekig fetrengett rajtam, mintha valami dormeo matrac lettem volna, és csak nem akart leszállni rólam.
- Fogalmam sincs, mit akar jelenteni az a datte izé, de nem szállnál le rólam végre? - csikorgattam a fogaim. – te meg ne röhögj, inkább szedd le rólam – nyögtem Itachinak, aki elnyomva a csikket elindult felém, hogy lerántsa rólam.
Nagyokat szívtam a levegőből. Nem jutott elég a tüdőmbe, míg ez a marha rajtam fetrengett. Oldalra billentettem a fejem, hogy megnézzem, milyen állapotban is van. Elaludt. Szóval ezért nem mozdult…
- Hát ez kifeküdt – mondta Itachi, miközben a lábával megbökdöste, az immár alvó szöszit.
- Ja – nyögtem – be kéne vinni a szobába.
- Nem lenne egyszerűbb, ha itt hagynánk? Hozunk neki takarót, így nem kell vele szenvednünk.
- Nem hiányzik a reggeli hisztije – csóváltam meg a fejem. Majd a karjáért nyúltam. – segítenél? – néztem reménykedve a bátyámra, aki egy csalódott sóhajt megeresztve megragadta a lábát.
Legalább tíz percbe telt, mire sikerült bevonszolnunk a szobába, és lefektetnünk az ágyra. Megkönnyebbülve dobtam rá a takarót, majd elhagytuk a kis helyiséget.
- Azt hiszem, megyek és lefürdök – nyögtem, azzal el is tűntem a szobámban.
Kihúztam a fiókot, ahonnan kikaptam egy bokszert, ezután átmasíroztam a fürdőszobába. Épp hogy csak becsukódott mögöttem az ajtó, neki álltam vetkőzni. Minden ruhadarabot gondosan belegyömöszöltem a szennyes tartóba, aztán a kádhoz léptem, ahol megengedtem a csapot. A víz percek alatt megtöltötte a kádat. Bemásztam, és elmerültem a csobogó meleg vízben. A testem ellazult a lágy érintésétől. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy már nem vagyok alkohol szagú, és valamennyire a fejem is kitisztult. A tusfürdőért nyúltam, amivel minden egyes kis részemet bekentem, majd lemostam magamról. Miután eléget áztattam a tetem, és elég tisztának éreztem magam, kikászálódtam, megtörülköztem, felöltöztem, és kimentem a nappaliba.
- Mehetsz, ha gondolod – böktem az elhagyott szobácska irányába.
- Azt hiszem muszáj lesz igénybe vennem – állt fel, és indult el az előbb említett helység felé.
Körbe néztem a nappaliban. Ami nem odaillet mindent eltakarítottam, még a szőnyeget is visszaigazítottam, ami akkor gyűrődött fel, mikor Naruto rám vetette magát. Minden a helyén volt, és ennek örültem.
Még egy pohár teát lehúztam, majd megvárva Itachit, elköszöntem tőle, és elvonultam aludni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igyekszem, mindig csempészni bele valamit, de persze el sem akarom sietni a dolgot. Hétvégére megint várható egy fejezet ^^