Az eső még mindig esik. Reggel óta, egyfolytában erős esőcseppek kopogtatnak az ablakpárkányokon, fák levelein, autók tetején és az utakon. Pillanatnyilag három autó közlekedik az úton, mert a másik kettő levált tőlük. Mind a három autón folyamatosan járt az ablaktörlő, és mindegyikben néma csend uralkodott. Csak a zuhogó esőt, a dörgést és a villámlást lehetett hallani. Az utcán alig volt ember, de aki mégis, az fejét fogva menekült fedezékbe. Sakura az ablaknak nyomódva figyelte az embereket. Sóhajtott egy nagyot, majd a mellette ülő Sasukéra nézett. A fiú viszonozta pillantását, majd megfogta Sakura kezét. Ujjaik összekulcsolódtak, majd elengedték egymást, amikor Sasuke váltott. A hátsó ülésen Naruto ült Hinatával. A lány, most fejét a fiú ölébe hajtotta, miközben hasát simogatta. Naruto keze is olykor-olykor elidőzött a pocakján, valamikor pedig az arcán. Most viszont egymás kezét szorították. 
A másik autót, ami mögöttük ment, Neji vezette. Feszülten figyelte az előttük haladókat, hátha megpillantja Naruto és Hinata fejét összeérni. De egyelőre csak Naruto fejét látta, ami miatt beindult a fantáziája. Gyorsan elhessegette a rémisztő gondolatokat, majd próbált az útra koncentrálni. Mély levegőt vett, majd egyből ki is fújta azt. Csuklójára egy selymes kéz fonódott. Oldalra fordította a fejét és rámosolygott Tentenre. 
- Az útra figyelj – szólt halkan Tenten. Neji egyből teljesítette a kérést és az útra nézett, s az előttük menő autóban észrevette unokahúga hajtömegét. Jól láthatóan megcsókolta Narutót, ami miatt Nejiben felment a pumpa. Tenten még erősebben megszorította a csuklóját, jelezve, hogy ne húzza föl magát az unokahúga boldogságán. Neji ismét kifújta a benn tartott levegőt, majd fékezett a piros lámpánál. A hátsó ülésen néma csend volt. Kankuro aludt, Ino pedig csak bámult kifelé az ablakon. Nem szerette az esőt, ez látszott rajta, olyankor vakító szőke haja sem volt olyan világos, és arca sem volt olyan örömteli. A napsütésben viszont egészen más volt. Biztos a vihar…
A mögöttük haladó autóban sem ment az élet. Gaara nyugodtan vezetett, mellette pedig Matsuri hallgatott zenét az iPodján. Mögöttük Shikamaru aludt, Temari pedig néha-néha megrovó pillantást vetett rá, de alapjáraton bámult kifelé az ablakon. Szokatlan volt ez a csönd a kis csapatban. A lámpa épp most váltott és a három autó elindult. A kollégiumok már nem voltak messze, néhány perc alatt oda is értek. A fiúk kitették a lányokat az autóból, a párok egy csókkal elbúcsúztak egymástól, majd a lányok bementek. Fáradtan baktattak fel a lépcsőn, és léptek be a kollégiumba, ahol a portás volt egyedül.
- Na, milyen volt a büntetés? – kérdezte vigyorogva. A lányok egy pillantásra sem méltatták, helyette felbaktattak a lépcsőn, egyenesen a 201-es, 202-es és 203-as szobákba. 
Mikor sikeresen bejutottak, egyszerre dobták le magukat az ágyra.
- Ez teljesen kifárasztott – sóhajtott Sakura. 
- II. Ino – nyavalygott Ino.
- Most ne mond, hogy hazahoztad volna az a pókot – nézett rá megütközve a barátnője. 
- De igen.
- Akkor fel kellett volna készülnöd rá, hogy választanod kell majd: Vagy repül a pók, vagy pedig te alszol a folyosón.
Ino ijedten nézett rá, Sakura viszont csak elégedetten vigyorgott. Levette pulóverét, majd elfeküdt az ágyon, de még le sem hajtotta a fejét, felült. Ino kérdőn nézett rá, de Sakura csak felpattant.
- Megyek fürdeni – jelentette ki. – Te jössz?
Barátnője bólintott, majd magához vett egy fehér pólót, egy lila rövidnadrágot, és egy törülközőt, és Sakurával kimentek. 

Hinata eldőlt az ágyon, majd behunyta szemét. Tenten ugyanígy tett, de előtte megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Mi az? – kérdezte Hinata.
- Örülök, hogy II. Ino elszökött – mosolyodott el Tenten, majd az éjjeliszekrényéről leemelt egy könyvet, amit addig, minden este olvasott.
- Ja, tuti ott ijesztgetne téged vele – nevetett fel Hinata. Tenten megborzongott, majd kinyitotta a könyvet és tovább olvasta. Hinata a táskájából kiemelte a telefonját, bedugta a fülhallgatót és benyomta a zenét. Egy lassú számot hallgatott épp, amit néhány napja ismert meg, Sakura jóvoltából. Ő ajánlotta, mert most nem igen tenne jót neki a pörgős rock, vagy ilyesmi zene. Korábban sosem hallott Tarja Turunenről, de amióta Sakura megmutatta neki, folyton azt hallgatja. Persze nem mindig azt, van más zene is. Most épp az Oasis című száma ment, ami Hinatára mindig nyugtató hatással van. 
- Mit hallgatsz? – kérdezte Tenten. Hinata kinyitotta a szemét, amit az előbb lehunyt és válaszolt:
- Tarja Turunen – Oasis – felelte könnyedén, mire Tenten elmosolyodott.
- Sakura ajánlotta? – Hinata aprót bólintott és ő is elmosolyodott.
- Hát, igen, oda van a hangjáért és a zenéjéért – sóhajtott Tenten. – Bár nem tudod, hogy mit eszik rajta. 
- Csodálatos hangja van – ellenkezett Hinata.
- Hát, az biztos, hogy van hangja. Sőt, nagyon jó hangja van, de… á, nem tudom, hagyjuk inkább – legyintett barátnője. – Nem az én stílusom. 
Hinata felnevetett, majd tovább hallgatta a számot.
- És, te mit olvasol? – kérdezte halkan.
- Stephen King – a Rémkoppantók. – Tenten nem nézett fel a könyvből, úgy felelt.
- Hűha. És miről szól?
- Egy nőről, aki talál egy fém valamit és elkezdi kiásni. Minél nagyobb rész kerül elő, annál több szörnyűség történik.
- Aha, biztos valami horrorisztikus akármi. 
Tenten bólintott.
- Jókor olvasod – jegyezte meg Hinata, mire Tenten felemelte a fejét.
- Mert? 
- Mert pont most megyünk abba a kastélyba, és mindenki totál be van szarva. Előfog jönni a fantáziád.
Tenten nyelt egyet, majd eltette a könyvet és elővette iPodját, bedugta a fölébe a fülhallgatót, majd elindította a zenét. 
- És te mit hallgatsz? – kérdezte ismét Hinata.
- Fall Out Boy – Thanks For The Memories – felelte Tenten, majd rámosolygott Hinatára és behunyta a szemét. – Mehetnénk nemsokára fürdeni.
- Igen – bólintott Hinata, majd követte barátnője példáját.

Matsuri és Temari a fürdő felé vették irányukat, ahol még senki sem volt. 
- Huh, ez mázli – jegyezte meg Matsuri, majd bementek és ruhájukat lekapva beálltak egy-egy kabinba. 
- Utálom, hogy nincs minden szobának külön-külön fürdője – mondta Temari.
- Biztos sokba kerülne – szólalt meg Matsuri. Temari erre csak morgott valamit, majd a tusfürdőjével kezdte bekenni magát, akárcsak Matsuri.
Mikor végeztek, gyorsan megtörülköztek, majd magukra kapták pizsamájukat és a fogmosás után visszaindultak a szobájukba.
- És jól kijöttök Gaarával? – kérdezte egy hosszabb szünet után Temari. Matsuri vigyorogva bólintott, de azon nyomban elkomorult.
- És te Shikamaruval? – Temari nem válaszolt, gyorsabbra vette helyette a tempót. Matsuri egy kis fáziskéséssel felzárkózott hozzá, és a lány arcát kezdte el fixírozni. A szobájukhoz érve Temari ment be elsőként, szorosan a nyomában Matsurival. Ledobták magukat az ágyra, majd Temari a kezébe temette arcát és elkezdett zokogni. Matsuri odaült mellé és vigasztalóan átölelte. 
- Mi a baj? – kérdezte.
- Már nincs meg az a szoros kapocs kettőnk között – felelte némi hallgatás után Temari. – Egyre kevesebbet vagyunk együtt, és… már nem viselkedünk úgy egymással, mint régen. 
Matsuri nem felelt, csak nézte elkeseredett barátnőjét.
- Beszélj vele – szólalt meg végül. 
- És mégis mit mondjak neki? – kérdezte Temari. 
- Hát… - Matsuri habozott, fogalma sem volt róla, hogy mit kell ilyenkor mondani. – Mondjuk, beszéld meg vele, hogy többet kéne találkoznotok. Akkor talán visszatér önmagához, vagy ilyesmi. 
Temari elmosolyodott, majd felkapta a telefonját és bepötyögött valamit.
- Szia Shikamaru, Temari vagyok! Figyelj, nincs kedved eljönni kicsit körül nézni a városban? Nem ez nem jó, még esik. Tényleg? Nem esik már? De jó, akkor találkozzunk a suli előtt. Puszi, szeretlek!
- Na, remélem, a „szeretlek”-ből megtudta, hogy tényleg szereted – mosolyodott el Matsuri, miután Temari letette a telefont. Vigyorogva pillantott barátnőjére, majd elkezdett kotorászni a szekrényben. 
- Ennek a randinak jól kell sikerülnie – motyogott magában. Diadalittasan felemelt egy fekete spagetti pántos toppot, és egy fehér halásznadrágot, majd gyorsan átvette őket. 
- Na, hogy nézek ki? – kérdezte Matsuritől.
- Shikamaru tuti, hogy a lábaid elé veti magát – vigyorodott el Matsuri. Temari is elmosolyodott, majd felkapta telefonját és kiment az ajtón, de előtte leköszönt.
- Majd jövök!
- Sok sikert! – kiáltott utána Matsuri, és a távolban még hallani vélte Temari hangját, amint azt mondja, „köszönöm”. Matsuri vigyorogva ült le az ágyára, de egy bosszús sóhaj kíséretében felállt, amikor kopogtattak. Odasétált az ajtóhoz és dühösen kinyitotta. Száját is már szólásra tátotta, de egyből becsukta, amikor megpillantotta a matektanárát, Yuuhi Kurenai-t.
- Kurenai-sensei? – kérdezte meglepetten. A tanárnő szigorú arccal belépett a szobába és körülnézett. 
- Férfi szagot érzek – szimatolt bele a levegőbe.
- Öhm… sensei, ez egy kicsit félreérthető volt – jegyezte meg Matsuri. Kurenai nem figyelt rá, csak nézelődött, miközben a kezében tartott két dobozt erősebben szorította. 
- Na – fordult Matsurival szembe. – Mint tudod, az iskola, azaz a spanyolok megsegítették a diákokat, így minden szobába lesz egy laptop. Nem magyarázkodok. 
Átnyújtotta az egyik dobozt a megszeppent Matsurinak, aki nem igazán akarta elárulni, hogy fogalma se volt arról, hogy laptopokat kapnak a diákok. Elvette a dobozt, majd már csak annyit hallott, hogy az ajtó csapódik. Érdeklődve pillantott rá, majd lerakta az íróasztalra és ledőlt az ágyára.


A 203-as szobában telefoncsörgés zavarta meg a pihenőket. Sakura az ijedtségtől leverte az ébresztő óráját, ami most épp egy kattanás kíséretében megadta magát. Gyorsan felkapta a telefont és a füléhez emelte.
- Sasuke? Szia, mi újság? Most? Oké, rendben néhány perc múlva ott vagyok. – Sakura lenyomta a telefont, majd a szekrényéhez ugrott és elkezdett benne kotorászni, ahogy az előbb Temari is, bár ő ezt nem tudhatta. Egy piros pánt nélküli topot választott, s hozzá egy fehér csőszáru farmert. Gyorsan felkapta magára, majd elbúcsúzott Inótól s kiszaladt az épületből, egyenesen a suli felé. 
Mikor odaért észrevette Temarit és Shikamarut a távolban, de nem intettek neki, mentek egyenesen előre. Sakura mosolyogva megcsóválta a fejét, majd tovább futott. A suli előtt egy jól ismert fekete hajú fiú állt. Az iskolát fürkészte, majd oldalra fordította a fejét, és hatalmas vigyor terült szét az arcán, amikor megpillantotta Sakurát. A lány lefékezett előtte, de Sasuke magához rántotta és egy forró csókot lehelt ajkaira. 
- Szia – köszönt Sasuke, miután elengedték egymást.
- Szia – mosolygott rá Sakura. 
- Mehetünk? – nyújtotta a kezét a fiú. Sakura bólintott, majd kezét Sasuke kezébe helyezte és elindultak egy kis sétára. 
- És? Holnap mikor megyünk a kastélyba? – kérdezte egy rövid hallgatás után Sasuke.
- Ugyanakkor, mint ma – felelte Sakura. – Remélem Tobi nem fogja hozni a formáját. 
Sasuke felnevetett, ami Sakurából is előcsalt egy vigyort. A park felé sétáltak, amiben egy hatalmas szökőkút volt felállítva. Leültek a szélére, majd a vizet kezdték pásztázni.
- Ugye, nem akarsz beleugrani? – kérdezte Sakura, mikor megpillantotta Sasuke szemében a csillogást. A fiú elvigyorodott, majd felkapta a lányt és beugrott vele a vízbe. Sakura hatalmasat sikított, de utána gonosz vigyorra húzta a száját, és lenyomta Sasukét a víz alá.
- HÉ! – bukkant a felszínre a fiú, de mosollyal az arcán. Jól szórakoztak, nem is törődtek azzal, hogy a parkőr bármelyik pillanatban felbukkanhat, de azzal sem, hogy valaki nagyon figyeli őket. Azaz valakik. A park egyik részén, ami mellett ott volt a szökőkút, egy hatalmas gördeszka pálya állt. A falnál két alak kukucskált kifelé, és figyelték a párt. Egy lány és egy fiú, nevezetesen Karin és Sasori álltak ott, s fejük szinte már vörös volt. 
- Szólni kéne a parkőröknek – tűnődött Sasori.
- Hülye vagy? – förmedt rá Karin. – Akkor nem tudjuk meglesni őket.
- És mit akarsz meglesni? – kérdezte unottan a fiú.
- Hát, azt, hogy mit csinálnak – tárta szét a karját a lány.
- Ezen most mit kell gondolkodni? Úszkálnak a szökőkútban, miközben vigyorognak, mint a tejbe tök, és ölelgetik egymást – mutatott rájuk Sasori, de Karin elengedte a füle mellett a megjegyzést. Helyette beletúrt dús vörös hajába, majd tovább kémlelte Sakurát és Sasukét. 
- Mivel tudnánk őket szétválasztani? – tűnődött magában. 
- Én mentem? – fordult meg Sasori, de el akart indulni, de Karin csattanó hangja megállította.
- Mi? – szólalt meg a lány, de nem fordult hátra. Sasori mélyet sóhajtott, majd megfordult és közelebb lépett a lányhoz, hogy kilásson a fal mögül. Karin ekkor azonban megfordult, de túl nagy hévvel, így most kettőjük szája egy másodpercre összeért. Eltávolodtak egymástó, mint két galamb, és rák vörös fejjel meredtek egymásra. 
- Bo-bocsánat – dadogták egyszerre. Karin gyorsan megfordult, s, hogy feledtesse a pillanatot, megszólalt.
- Ööö… szerintem hagyjuk az egészet – szólalt meg végül és mosolyogva Sasori felé fordult, aki még mindig vörös volt. Megrázta a fejét, majd bólintott, hogy menjenek. Karin nagyot sóhajtott, majd mosolyogva búcsút intett Sasorinak, amikor a lányok koleszához érkeztek. Bement az épületbe, rámosolygott a portásra, majd a 224-es szoba felé vette az irányt. Kártyájával kinyitotta, és meglepetésére Tayuya ült bent.
- Hát, te? – kérdezte tőle, amikor belépett a szobába.
- Nem jött össze az a randi – csóválta meg a fejét Tayuya, majd elterült az ágyon.
- Milyen randi? – nézett rá meghökkenve Karin.
- Te tényleg nem figyelsz rám? – csattant fel Tayuya és a lányra nézett. – Mondtam neked, hogy bejön Nara Shikamaru, de nem tudtam vele beszélni, mert ott volt az a kis cafka. 
- Ja, igen, bocs, csak ma annyi dolog történt velem – tette homlokára a kezét Karin és eldobta magát az ágyra. – Szóval, a Sabaku no csajszi van a dologban nem igaz?
- De – bólintott Tayuya. – Ki kell találnom valamit. 
- Gyere el a kastélyba takarítani. Ő is ott van – vont vállat Karin, mire barátnője felemelte a fejét, s szemét összehúzta.
- A Sabaku no ribanc is ott van? – kérdezte. Karin bólintott. Tayuya sóhajtott egy nagyot, majd kibámult az ablakon, de utána egyből visszanézett Karinra.
- Megyek – jelentette ki határozottan. Karin mosolyogva bólintott egyet, majd a dobozra nézett, ami az íróasztalon helyezkedett el.
- Ez meg mi? – lépett a csomaghoz.
- Yuuhi hozta, laptop van benne – mondta Tayuya, mire Katin felvonta a szemöldökét.
- Yuuhi?
- Kurenai, csak én a vezetéknevén szólítom. – Tayuya legyintett egyet, majd ismét ledőlt az ágyra, s igyekezett tervet kovácsolni. 




- Egész jó idő van most – nézett fel az égre Temari. 
- Ja, jó kellemetlen – csatlakozott Shikamaru is, mire Temari feje pipacspiros lett.
- Muszáj neked folyton… ah, mindegy! – Temari legyintett egyet. A francba, nem szabad kiakadnom ilyen apróságokon, mert a végén tényleg szétmegyünk, morfondírozott a lány. Temari és Shikamaru a park felé vették az irányt, viszont, amikor beértek, két ázott ismertőssel találták szembe magukat.
- Hát ti meg, hol jártatok? – kérdezte tőlük Temari.
- A szökőkútban – vigyorodott el vacogva Sakura. 
- Egek, ez kellemetlen – fintorodott el Shikamaru, mire Temari próbált mosolyt erőltetni az arcára. 
- És ti? – kérdezte Sasuke. – Hova mentek?
- Sétálunk egyet a parkban – nézett körül Temari.
- Szerintem próbáld meg rendbe hozni a kapcsolatodat – suttogta Sasuke Shikamarunak, aki csak sóhajtott.
- Azt akarom – nézett barátjára. – Gyere Temari, menjünk! Sz’asztok!
Temari és Shikamaru a park felé vették irányukat, míg Sasuke és Sakura, kézen fogva futottak haza.
- Mit súgott neked Sasuke? – kérdezte Temari egy kis idő után mire Shikamaru nagyot sóhajtott.
- Azt, hogy hozzam rendbe a kapcsolatomat – felelte végül és barna szemeit Temarira függesztette. 
- És rendbe akarod hozni? – kérdezte halkan a lány. Shikamaru bólintott.
- Igen. És te?
- Én is. Főként azért hívtalak el.
Shikamaru elmosolyodott, majd megállt és szembe fordította magával Temarit.
- Temari. Tudod jól, hogy szeretlek. Többet kéne együtt lennünk, és akkor nem kellene folyton javítani a kapcsolatunkon – szorította meg Temari karjait.
- Egyetértek – mosolyodott el a lány, majd átkarolta Shikamaru nyakát és egy forró csókot hintett ajkaira. Shikamaru a lány derekára helyezte kezét, s óvatosan közelebb vonta magához. Minden rendben van, gondolták egyszerre. 



- Ba-basszus, a-annyi-annyira fá-fázom – vacogott Sakura, mikor megékeztek a lányok kollégiumához. 
- Szívesen adnál rád valamit, csak mindenem vizes – mosolyodott el Sasuke.
- Idióta, kellett neked beugrani a vízbe. Legalább engem nem vittél volna magaddal – nézett rá a lány.
- Köszi, én is szeretlek – vigyorodott el a fiú, majd átölelte Sakurát és egy szenvedélyes csókcsatába kezdtek. 
- Megyek, a végén megfázom, és te is siess haza! – szakította meg a csókot Sakura. Sasuke bólintott, majd ismét a lány ajkai után kapott. Miután elváltak, Sasuke vigyorogva búcsút intett Sakurának, majd elment. A lány befutott a kollégiumba, és kegyetlenül megrohamozta a 203-as szoba ajtaját. Kártya be, ajtó ki… Sakura szó szerint beesett a szobába, minek következményeként Ino felsikított. 
- Bazdmeg Sakura, a szívbajt hoztad rám! – förmedt rá barátnőjére. Sakura vigyorogva felállt, majd gyorsan keresett egy tiszta ruhát. 
- Hol jártál? – kérdezte Ino.
- Sasukéval voltam a parkban, és fürödtünk egy jót a szökőkútban – válaszolta Sakura. Ino kidülledt szemekkel meredt rá, majd folytatta előz tevékenységét, ami a laptop összeszerelése volt. 
- Az meg honnan van? – kérdezte Sakura, mikor átöltözött.
- Kurenai hozta nemrég – felelte Ino, majd folyamatosan pötyögött.
- Mióta értesz te ezekhez? – vonta fel szemöldökét Sakura.
- Attól még, hogy szőke vagyok, nem vagyok sötét - nézett rá nevetve a szőke. Barátnője is megeresztett egy vigyort, majd fogta a hajszárítóját, bedugta, és lekezdte szárítani a haját.
- Hangos! – kiáltotta ingerülten Ino.
- Bocs, nem tudom lehalkítani – kiáltott vissza Sakura. A hajszárítás közben egyetlen egy szó sem esett köztük, csupán Ino morgott néha-néha valamit. Mikor a hajszárító leállt, Sakura kihúzta, majd lefeküdt az ágyba.
- Sokáig fogod még azt csinálni? – fordult Inohoz. 
- Nem – felelte a lány. Kikapcsolta, majd összecsukta a laptopot, rárakta az éjjeliszekrényre, és elfeküdt az ágyon. – Jó éjt!
- Jó éjt!