Villódzó fények, karok a magasban, piák a kezekben, erről szól ez az este.

- Valahol itt lesznek, ennyit tudok – állt meg a szőke Sasuke mellett és a tömeget fürkészte pont, mint az éjfekete szempár. 

Tenten nagyon jól elvolt a klubban egészen addig, amíg nem látott néhány egyenruhást, bejönni az ajtón.

- Basszus - szitkozódott, majd szólt a többi lánynak – Csajok, móka vége! Razzia van.

- Inkább futás van, mielőtt kiszúrnak, és személyit kérnek! – tanácsolta, vagy inkább parancsolta Temari, majd felmentek az emeletre a hátsó ajtóhoz.

- Zárva – rángatta az ajtót Hinata, de az sehogy sem akart kinyílni.

- Mi az, hogy zárva? Egy hátsó ajtó nem lehet zárva – borult ki Ino.

- Hát EZ, zárva van!

- Van még egy emelet igaz? – érdeklődött a rózsaszín hajú.

- Azt hiszem, de ott nincs kijárat – vázolta a helyzetet Tenten.

- De van ablak! – csillogott az elszántság a smaragdokban. Ami kicsit megijesztette Inot.

- A harmadikról akarsz kiugrani? Kösz inkább a sitt estére!

- Tűzlépcső, te nagyon hülye – indult el felfelé.

Sakurának igaza lett, az ablakból pont át tudtak mászni a tűzlépcsőre.

- Tényleg tudjátok, hogy kell elterelni az ember figyelmét – nevetett a Haruno, miközben lefelé futott.

A lépcső aljában bevárták egymást, a sikátorban a klubból kiáradó füst terjengett. 

- Akkor most tipli haza – indultak el a lányok.

- Mi Temarival erre megyünk – mutatott a rózsaszín az ellenkező irányba, elköszöntek barátnőiktől, majd elváltak egymástól.

*

- Sasuke – szólongatta haverját a szöszi, miután kiszúrta a jardokat. – Sasuke…

- Mi van? – fordult meg a tömegből.

- Fuss! – marta el szerencsétlen srácot, majd nekiállt spurizni.

Nehezen, de kijutottak a klubból anélkül, hogy bevitték volna őket egy kis éjszakázásra.

- Bassza meg.. Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, még csak nem is láttam, beszélni pláne nem tudtam vele. – dühöngött a fekete hajú, dühét pedig az épp útbaeső kukákon vezette le.

- Persze. Csak nyugodtan hátha vandálkodásért zárnak be

- Jól van, de mégis mit csináljak, ha a telefont sem veszi fel és akár bele is gebedhetek az igyekezetbe, őt az sem érdekelné

- Írj neki egy sms-t. Ne a tipikus sablonszöveggel, hanem valami őszintét. Az ilyen apróságok többet jelentenek a legnagyobb tetteknél is

- Ez buzis volt.. De talán, igazad van.

Sakura és Tema nevetve beszélgettek a húzós estéről. És még volt bennük annyi pia, hogy jót röhögjenek mindenen. A rózsaszín hajú táskája egyszer csak rezegni kezdett, kivette a telefonját, majd megnyitotta a bejövő üzeneteket.

- Sasuke.. - Temarinak, ennyi is elég volt, hogy kíváncsian várja a folytatást, ami hamarosan érkezet is barátnője szájából.

- „Hiányzol! Tisztában vagyok vele, hogy az én hibámból nem lehetek melletted. A fogadásról pedig már csak annyit, hogy elvesztettem, pont, ahogy téged is. A különbség csak annyi, hogy az egyiket szándékosan. Csak tudd, hogy szeretlek”! – olvasta fel Sakura az üzenetet. – És még most is csak hazudik, még hogy elvesztette, röhej. – Sakunak fájtak saját szavai, de ami megtörtént, az megtörtént és, ő lefeküdt a fiúval.

- Tudod, nem hiszem, hogy hazudik.

- Ezt, hogy érted? – lepődött meg, majd smaragd szemeit Temarira szegezte.

- Gondolkoztál már a dolgon, mióta kipattant ez az egész ügy? – Sakura válaszképp csak megrázta a fejét, így a szőkés barna folytatta – Te mesélted még a plázában, amikor berontott hozzád és hát heveskedett, de utána nagyon fura volt, hogy ő ezt nem tudja megtenni. Nyílván meg akarta nyerni a fogadást, de a nagy hajtásban beléd szeretett és ezért vesztett. Legalábbis nekem most ez jön le a dolgokból, aztán ki tudja – mondta el a lánynak véleményét Temari.

- De miért kellett fogadni egyáltalán? Mert mi van, ha valamelyik spanja nem találja ki, hogy húzzon meg engem, akkor nem is érdekeltem volna? Meg ez az egész hazugságnak tűnik mintha, csak azért tett volna mindent, hogy megdughasson…

- Tényleg aljas dolog volt ez a fogadás, de ha már csak azt nézed, hogy ez az egoista pöcs veszített azért, mert nem bírta megtenni, akkor már nem lehetett minden hazugság! 

- Ebbe eddig még nem is gondoltam bele – mélázott a rózsaszín hajú. – Teljesen lekötött, hogy gyűlöljem Sasukét, nem próbáltam megérteni.

- Én tényleg nem azt mondom, hogy borulj az ölébe két szép szavától, de ha te szereted, akkor tisztázd vele a dolgokat – Sakura ajka félmosolyra húzódott barátnője komolyságán.

- Temari, ha iszol, dől belőled a bölcsesség.

- Reggelre elmúlik – nevetett fel.

„Ott, ahol azt kívántam, maradj velem örökké, pedig akkor még nem is tudtam.. Nekem te vagy az egyetlen csillag az égen” – jött az újabb sms.

- Ezt, én nem értem – nézett értetlenül a szőkés barna.

- Már egyszer meséltem erről is, a tónál voltunk bámultuk az eget és láttunk egy hullócsillagot, aztán mindketten kívántunk…

- Ezért vagy, te az egyetlen csillaga, lényegében téged kívánt. Megér ő neked még egy találkozót? – Sakura arca egy mosollyal adott választ a kérdésre.

Miután a lányok kiértek a sikátorból, hazafelé vették az irányt.

- És mi van, ha egyből a tóhoz megy, és nem jön haza? – pánikolt az Uchiha.

- Akkor is erre fog jönni, ha nem akar bemenni a házba, ne hisztizz már – forgatta szemét Naruto.

- És ha már rég bent van, és nem érdekli az sms? – folytatta tovább.

- Te, én megütlek – Nézett komolyan a fiúra Naruto, majd mikor elnézett annak háta mögé széles vigyor telepedett arcára. – Én megmondtam!


- Úgy látszik nem bízott abban, hogy elmész a tóhoz – nézte a ház előtt ácsorgó fiúkat Temari. – Vagy egyszerűen csak biztosra megy.

- Ő biztosra megy – fájdalmas mosoly ráncolta arcát.

- Csak olyat tegyél, amit a szíved is helyesel, senki és semmi nem kényszerít, hogy bocsáss meg neki.

- Épp csak a szívem – a rózsaszín hajú kivette zsebéből a kulcsát, majd odaadta Temarinak azzal, hogy amíg ő beszél Sasukeval addig ő menjen be a házba a szőkével.

Mikor odaértek a srácokhoz Temari elmarta Narutot, majd bementek a lakásba. A szőkésbarna lány egyenesen Sakura szobájába ment, szinte már rohant.

- Tema, mi a francot csinálsz? – ment utána a szőke értetlenül, mikor bement a szobába a lány már a számítógép előtt ült.

- Sakura és Sasuke ráébresztettek valamire – mondta miközben fellépett az msnjére.

- Ne fogadj, ha csak nem egy kurvát kell meghúznod?

- Nem te idióta. Ne hagyd elveszni, ha igazán szereted.

„ - T.* [= .: bejelentkezett. „ - Jelent meg az üzenet a jobb alsó sarokban

- Miről is beszélsz most? – nézet nagy szemekkel a szőke.

- Shikamaru…

- De ti ölitek egymást állandóan, vagy most csak szopatsz?

- Ne legyél már hülye – nézett hátra szúrós tekintetével – Már egy párszor próbálkozott de mindig húztam a dolgokat állandóan kibújtam valamilyen hülye szöveggel, de mért ne engedjek, hogy ha ez nekem is jó?

- Honnan veszed, hogy nem unt már bele a teperésbe? – húzta fel kérdően szemöldökét.

- Nem tudom, de ne legyél már ilyen negatív – piszkálgatta feszülten tincseit.

- Jó bocsi.

„ .Nara. ;) üzenete.: ” 
* Sziaaa.:) 
* Helyzet?

- Ez az, és rámírt, győzelem – kelt ki magából a szőkés barna.

- Hát te beteg vagy – lépett mellé a szőke fiú.

„ - T.* [= üzenete.: ” 
* Szia.:D 
*Semmi extra.. lazulok. 
*És arra?;)

- Ez nem éppen romantikus – nézte a beszélgetést.

- Mit vártál tőlem? – fordult felé a lány.

„ .Nara. ;) üzenete.: ” 
* unalom a köbön. xD 
* Jó volt a bulii?

- Na most figyelj kölyök – csillant fel Temari szeme látván a lehetőséget.

„ - T.* [= üzenete.: ” 
* Veled jobb lett volna:$ ;D

- Bele a közepébe – kommentálta a szőke.

„ .Nara. ;) üzenete.: ” 
* Meggondoltad, amit mondtam?:D 
* Vagy csak sokat piáltál?

- Tussé. – röhögte ki a lányt

„ - T.* [= üzenete.: ” 
* Kösz.xD 
* Nem lenne rossz ha megpróbálnánk..:$ 
* Így együtt.:)

„ .Nara. ;) üzenete.: ” 
* külön külön nehéz is lenne.;)

- Vigyázz csak egy kicsit – tolta odébb a lányt, majd írni kezdett.

„ - T.* [= üzenete.: ” 
* Shika.. szeretlek.

- Naruto, mit csinálsz? – sápadt le Temari. – Ennyire nem akartam egy este elsietni és mivan ha, ha...

„ .Nara. ;) üzenete.: ” 
* én is szeretlek.;)

- Jéézusom – legyezte az arcát, majd rádőlt Saku ágyára.

- Nők – forgatta szemeit Naruto, majd elővette a telefonját és írt egy sms-t. Néhány perc múlva a válasz is megérkezett Hinátától. „ Én is szeretlek kicsiim.” – Hiába, ez ragályos - vakargatta zavartan tarkóját. 

„ - T.* [= üzenete.: ” 
* am Naru voltam a nőd levegő után kapkod az ágyon emeld a segged és kapd magad Sakuhoz.;)

…


Két másik fiatal állt meg az egyik közeli tónál, elől a lány dőlt a Sakura fa törzsére, mögötte a fiúval, aki csak némán állt nézve, ahogy a szél kapkodja a rózsaszín hajat. A hold sugarai lassú táncban egyesültek a víz tükrében, fénye, megvilágította a lány szemében gyöngyöző könnycseppeket. A smaragdok lassan követték a széltől lehullt rózsaszín szirmokat, melyek a vízbe hullva indították el a vízgyűrűket, vagy épp nyugalmat leltek a fűben.

- Sakura.. – törte meg az éj csendjét a fekete hajú mély hangja miközben hátulról átfonta kezeit a lány derekán.

- Hmm. – fordította oldalra fejét, de megszólalni nem tudott.

- Meg kell értened, hogy nagyon szeretlek téged – emelte állát a lány vállára.

- Neked pedig azt kell megértened, hogy ez nem könnyű, annyira fáj. – szántották végig arcát az eddig nyugalomban lévő könnyek, tekintetét a holdra, majd a vízre emelte.

- Kérlek bocsáss meg, csak... – erőt vett magán, hogy folytatni tudja, a levegő eltelítette tüdejét, szívében szorongató érzés bujkált. – Adj még egy esélyt.

A lány is mélyeket szippantott, de ez inkább hasonlított szuszogásra, Sakura mikor már nyugodtnak érezte szívét a fiú felé fordult.

- Egy szerencséd van. – simított végig Sasuke arcán.

- Mégpedig? – fekete szeme, akár csillagok az égen, úgy fénylett a reménytől.

- Hogy szeretlek te hülye – még szinte be sem fejezte a mondatot, de ajkaik már eggyé forrtak össze. A csók mely ennyi idő után csaknem égette ajkukat.

- Mi tartott ennyi ideig? – suttogta csendesen a lánynak.

- Gondolkozni akartam. – nézett mélyen a fekete szempárba.

- Akkor már értem, miért tartott eddig…

- Ahj pofa be – lökte meg a fiút, aki ismét megcsókolta visszanyert szerelmét. 

Sasuke fokozni akarta a pillanatot, felkapta a lányt, s forgatta a levegőben, csak épp megcsúsztak a fűben, így hamar vízszintesben találták magukat. A kihalt helyet Sakura nevetése töltötte meg. 
Óvatosan a fiú mellkasára hajtotta fejét, és a fénylő égitesteket nézve szinte már könyörögve kívánta, hogy az érzés, a pillanat ne érjen véget soha többé.


„ A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: Hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.”