A Hold fénye a félig nyitva hagyott ablakon át beszűrődött a szobába, és az ágyra vetült. Az ágyon két ember feküdt szorosan ölelve egymást. Egy fekete hajú férfi feküdt a hátán, és a mellkasára borulva aludt egy rózsaszín hajú nő. Az ég alján lassacskán megjelent a hajnal első fényei. Erre ébredezni kezdett a férfi. Lassan jutott el az álomvilágból a valóságba. Érezte a mellette békésen szuszogó nőt. Már egy ideje úgy érezte, hogy nem sokáig bírja már ezt az életmódot. Már több, mint hét hónapja így teltek a napjai. Egész nap arra várt, hogy este beszökhessen szerelméhez, és hajnalban kiszökött tőle, aztán egész nap attól félt, hogy küldetésre megy a lány, és megsérülhet. De ahhoz még nem gyűjtött össze elég bátorságot, hogy a Hokagéhoz forduljon azzal a kéréssel, hadd jöhessen vissza Konohába, tudta, hogy nem szívesen fogadnák, mert az egyik legfontosabb szabályt szegte meg, mikor engedély nélkül elhagyta a falut, arról nem is beszélve, hogy megölte Narutot. Nem tudta megbocsátani magának, hogy az Itachi iránti gyűlölete annyira elvakította, hogy képes volt megölni miatta a legjobb, és talán az egyetlen barátját. Még mindig érthetetlen volt neki, hogy Sakura hogy volt képes megbocsátani neki.
Ezzel a mellette alvóra nézett. Elnézte mára megint hosszú, rózsaszín haját. Sakura az elmúlt évek alatt erősebb lett mint valaha, és szebb is. Haja egészen a derekáig ért, az arcára kiült a határozottság, és ez csak még vonzóbbá tette. Az alakja szépen ki gömbölyödött. Ezen mindig is szívesen legeltette a szemét. Szép mellek, vékony derék, gömbölyű csípő, hosszú combok, formás vádli, kecses lábfej. Foglalta néha össze a látottakat. Kinézett az ablakon és megállapította, hogy ideje lenne készülődnie, mert a végén még lebuknak. Óvatosan kicsúszott az ágyból, és az alvó lány öleléséből. Megkereste a ruháit, egy-egy ruhadarab fellelési helyének képtelenségén el-elmosolyodott. Igen, Sakura szenvedélyes szerető volt. Lassan felöltözött, közben pedig a lányt nézte. Mikor elkészült a lány fölé hajolt, és egy lány csókot nyomott az ajkára. Erre ébredt fel Sakura.
- Hm ... Jó reggelt! - köszönt félálomban.
- Szia. 
- Már menned is kell? - ült föl az ágyban Sakura, a lepedőt maga elé szorította, mert bár hónapok óta együtt voltak a szemérme még mindig megvolt. Bármilyen szenvedélyes szerető is volt.
- Tudod, hogy igen.
- Már nem sokáig bírom ezt a titkolózást.
- Hidd el, nekem sem jó, de te is tudod, hogy sosem engednék meg, hogy visszaköltözzem. De ha meg is engedné, nem tudnék tiszta lelkiismerettel itt élni, azok után amit elkövettem, és a falusiak sem hagynák.
- De az új Hokage...
- Nem hiszem, hogy ő más lenne, mint az elődei, bárki legyen is az.
- De...
- Kérlek, hagyjuk. Ne veszekedjünk.
- Rendben.
- Megyek.
- Szeretlek!
- Én is téged!
- Szia! 
- Holnap ugye jössz?
- Ha tehetem.
- Szia. - ezzel ki is ugrott az ablakon, és eltűnt.
Sakura még egy darabig Sasuke után nézett, majd erőt vett magán, és felöltözött. Reggelizni nem volt kedve, de tudta, hogy nem fogja kihagyni, mert az új Hokage úgy is megvárja vele. Ameddig a Hokage rezidencia felé sétált Sasukén járt az agya. Nem értette a fiút. Sosem hagyta, hogy Narutoról beszéljen, vagy az új Hokagéról, sem pedig Kakashiról. A jövőjüket sem tervezgették, hiszen Sasukénak meggyőződése volt, hogy nem térhet vissza a faluba, és meg sem próbálja. Ezzel sok fájdalmat okozott Sakurának, akit megesketett arra, hogy senkinek sem mondja el, hogy visszatért. Eddig jutott gondolatban, mikor feltűnt neki, hogy már nemcsak megérkezett, de a Hokage irodája előtt áll. Bekopogott majd mikor megkapta az engedélyt belépett. Jól időzített, éppen akkor csomagolták ki a reggelit. A Hatodik intett neki, hogy üljön le ő is. Az ételhozó miután kipakolt mindent elhagyta az irodát.
- Jó reggelt, Hokage!
- Neked is jó reggelt, Sakura! - vigyorgott a Hatodik.
- Ugye nem aludtál bent? - kérdezte a másik nyúzottságát látva gyanakodva Sakura.
- Tudod, hogy van ez, annyi a papírmunka, hogy észre sem veszem, és már késő van, és akkor úgy vagyok vele, hogy csak még egyet megcsinálok, és hazamegyek aludni, de közben elnyom az álom, és reggel itt ébredek fel. Meg amúgy sem vonz az üres lakás.
- Megértelek. Éppen ezért mondom, hogy meg kéne nősülnöd. De te nem hallgatsz rám.
- Nincs időm barátnőt szerezni, és a futókapcsolatokból elegem van. Mégis kit vegyek el? Ha van ötleted szívesen elgondolkodom rajta.
- Nézzük csak ... olyan kéne akibe szerelmes vagy.
- Nem vagyok szerelmes senkibe jelenleg, de ezt te is tudod.
- Igen. Akkor lássuk csak ... olyan lenne jó akit régebbről ismersz, és legalább kedvelitek egymást. Van ilyen?
- Persze, Először is te! - vigyorodott el, de Sakura látta rajta, hogy csak félig tréfa a dolog.
- Nem akarlak megbántani, de mást szeretek.
- Tudom, és már nagyon érdekel az illető. 
- Majd egyszer bemutatom.
- Naaa annyira kíváncsi vagyok arra, aki így elcsavarta a fejed.
- Most te vagy a téma nem pedig én. Szóval van még valaki?
- Hinata, de ő Gaara felesége, már több mint két éve. Ino, esetleg, de ő egy hét múlva megy hozzá Choujihoz.
- De tájékozott vagy ezen a téren.
- Persze, hogy az vagyok, hiszen nekem kell engedélyeznem, és én is adom össze őket.
- Tényleg, ez teljesen kiment a fejemből.
- Nagyon szétszórt vagy mostanában. És mostanában folyton fáradtan jössz be, egész nap levert vagy. Ne! Ne próbáld tagadni! A többiek előtt még titkolhatod, hogy valami bajod van. De előttem nem rejtheted, hogy nem vagy jól. Tehát, elmondod végre, hogy mi történt, és történik veled?
- Most még nem mondhatom el. De, amint lehet te leszel az első.
- Rendben, még egy ideig várok, de te is tudod, hogy a türelem nem a legfőbb erényeim egyike.
- Igen, és köszönöm, hogy nem faggatsz.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod!
- Miért? Mit akarsz?
- A türelmemnek ára van.
- Mi?
- Ki kell vizsgáltatnod magad, még ma.
- De nem szervi a bajom.
- Nem tudhatod, de ha másért nem is csináltatod meg, hát legalább a lelki békémért. Kérlek, menj, már szóltam, és egy orvosi csapat a rendelkezésedre áll, amilyen gyorsan csak lehet végezhetsz is. Csak menj.
- Rendben, de nem fűlik hozzá a fogam, és ki segít majd amíg én nem vagyok itt?
- Majd csak megleszek nélküled is. Ne feledd, már nem az vagyok aki régen. Felnőtt férfi vagyok, és egy ideje én vagyok a Hokage is.
- Tudom. Köszönöm, hogy így aggódsz értem. Ígérem, elmegyek.
- Még ma?
- Ha nem gond, akkor most azonnal, így déltől újra itt lehetek.
- Köszönöm.
- Akkor én megyek.
- Szia, Sakura!
- Szia! Naruto!