Június 4.
03:09
Gaara otthona

   Egy szitoklánc után örömujjongást játszottam le magamban, miután Hinata is elment lefeküdni. Miért kell ennek hajnali kettőig fennmaradnia? Elhatároztam magamban, hogy elmegyek Gaara régi kuckójába, abba a házba, amiről csak mi ketten tudtunk. Még Temari sem hallott róla soha, és szerintem Kankuro sem. Gaara megbízott bennem, mindent elmondtunk egymásnak. Bár sosem említette, mire használja ezt a házat, épp itt az ideje, hogy kiderítsem. Senkit nem hívtam magammal, nyugiban tudok gondolkodni, ami például Naruto társaságában egy zacskó ázott keksz szintjét ütötte volna meg. 
   Egy karosszékben ültem, és egy mappát tanulmányoztam, amit néhány perce kaptam le Gaara könyvtárszobájának egyik polcáról. Mindig is tudtam, hogy Gaara többet tud Madaráról, mint azt bárki hinné, és most meg is kaptam rá a bizonyítékot. A mappa teljes egészében Uchiha Madara életét, munkásságát és tetteit foglalta magába. Érdeklődve olvastam át az önéletrajzát, ami végül is teljesen jónak tűnt. Gaara azonban olyan információkra is rábukkant, amikért csak bámultam. Volt egy fotó Madara házáról, halvány fogalmam sem volt, hogy juthatott be oda, egyáltalán honnan tudja, hol lakik. Madara házát keresztek borították, sötétség uralkodott mindenhol, a polcokon gyertyájukat vesztett viaszfoltokat fedeztem fel. Egy része volt a lakásnak. Egy újabb fényképes kötetet emeltem ki a mappából, és undorodva néztem végig. Madara eddigi áldozatait ábrázolták a képek. Gaaráról azonban nem volt kép, de ahogy rágondoltam, könny szökött a szemembe. Nem szoktam gyakran sírni, de mostanában feje tetejére állt az életem. A szakítás, a két halál, ez a teher, amit Hinatával együtt cipelünk, és Sasuke bunkósága. Nem szoktam hozzá ehhez. El kellett ismernem, hogy Madara az a totojázós típus. Egyetlen egy áldozatát sem lőtte le, vagy fojtotta meg csupán. Mindent vér borított ugyan, de áldozatok ki voltak kötözve valahova, le volt vágva egy-egy testrészük. Nem bírtam tovább a képeket, gyorsan elraktam őket, és tovább néztem a mappát. Végre megtaláltam azt, amit kerestem. Eddig ötletem sem volt róla, honnan ismerheti őket Madara, miért pont őket választotta, és mi a kapcsolat az áldozatok között. Úgy nézett ki azonban, hogy ők nem ismerték Madarát. A férfi a foglalkozásukat, tevékenységeiket írta le. Ügyvéd, egy egyszerű munkanélküli, aki a nagyon dagadt férfi volt, még egy munkanélküli, majd egy szépségkirálynő és egy nagyon perverz férfi. Lapoztam egyet, s ezzel megnézhettem, kik voltak az áldozatok. A hétből hármat ismertem, de a hatodik és hetedik nem volt feltüntetve a hét darab vonalnál. Hát persze… az volt Gaara, a következő pedig üres volt. A második emberen viszont meglepődtem. Asuma le volt írva, az a Sarutobi Asuma, aki Kurenai férje lett. Ezek szerint őt is Madara ölte meg. A másik embert Jiraiya személyesítette meg, akit még ismertem. Őt a perverz férfihez kötötték, aki betegségeket terjeszt. Zavarba ejtett a vád, azt tudtam, hogy Jiraiya perverz, de hogy ágyba is vitt volna egy tucat nőt… túl súlyosnak éreztem. Szemembe ismét könnyek szöktek, türelmetlen mozdulattal töröltem ki belőlük. Nem akarok sírni, így is elég seb tátong a szívemen, nem kell még ez is. Össze kellett szednem magamat. A harmadik ismerős névre néztem, és torkomon lefolyt a keserűség ízé. Matsuri… Gaara barátnője. Ezek szerint ő is Madara keze által halt meg, talán épp ez az, amiért Gaara ilyen változáson ment át. Meg akarja keresni Madarát, és meg akarja védeni azokat, akik a férfi kiszemeltjei. Hinata is csak neki köszönheti, hogy még él. Matsuri szépségkirálynő volt, de soha nem kérkedett vele. Szerintem legalábbis. Bár voltak pillanatai, mikor fennhangon jegyezte meg, hogy ő bizony szépségkirálynő, beszarsz, de csak azok előtt, akiket utált. Kezdtem úgy érezni, hogy Madara túlzásba viszi a dolgokat. Azonban a múltat már nem lehet visszafordítani. Behunytam a szemem, és sóhajtva dőltem hátra. 
     -     Furcsa ez az egész – súgtam csak úgy magamnak, mert így is gondoltam. A sok kérdés, hogy miért ölte meg ezeket, miért kell neki Hinata. 
   És akkor megakadt a szemem valamin. Vékony könyvecske volt, nagyon vékony, de nem is jegyzetfüzet. Cím nem állt rajta, de kinyitottam, hogy beleolvashassak.

Önmagukban talán nem bűnök, de mégis a hét főbűn sorozatát alkotják:
1. Kevélység
2. Fösvénység
3. Bujaság
4. Irigység
5. Torkosság
6. Harag
7. A jóra való restség

Tenyerembe temettem az arcomat, egyszerűen nem voltam képes gondolkodni. Hirtelen pattantam fel, és a mappával a hónom alatt kirohantam a házból. Bepattantam a kocsiba, és hazahajtottam. Sürgősen be kellett számolnom az eseményekről.

Június 4.
09:10
Narutóék otthona

   Türelmetlenül toporzékoltam a nappaliban, hogy végre felébredjenek barátaim. Én is egy rohadt erős pofonnal jutalmazom azt, aki felébreszt az álmomból, így beleélve magamat a helyzetükbe, hagytam őket aludni. 
   Két órányi várakozás után azonban vöröslő fejjel ébresztettem fel a brigádot, akik ijedten szaladtak ki a szobából, és vágódtak le az étkező asztalhoz. Temari gyorsan felrakott egy kávét – ők ezt az egészségtelen módszert választják testedzés helyett, én már háromkor kimozdultam otthonról -, majd végre rám figyeltek, habár meglehetősen szokatlan volt ez a hozzáállás. 
     -     Szóval – kezdtem habozva. – Jártam Gaara házában. 
     -     Bakinál? – szólt közbe Temari. – De Baki elköltözött onnan. 
     -     Nem, Gaara másik házában – vallottam be nehézkesen. Temari úgy csapott le a szavaimra, mint oroszlán a zsákmányára, és ez a hasonlat most szó szerint értendő, még nem volt ideje megfésülködni.
     -     Van másik háza? És te miért tudsz róla? Én miért nem?
     -     Soha nem fogom tudni ezt megmagyarázni neked, mert én sem tudom, de határtalan örömömre szolgálna, ha befejeznéd a zavaró közbeszólásaidat. 
Temari elhallgatott, én meg halkan kezdtem el kuncogni, mikor láttam, hogy Naruto és Suigetsu összeteszik két kezüket. Ha Temari ezt látná… a két fiút akasztanánk a karácsonyfára az biztos.
     -     Várjuk meg, míg piros hó esik az égből, és a húsvéti nyuszi bekopogtat karácsonykor, vagy elkezded végre? – nézett rám Sasuke. De megütném egyszer! 
     -     Menj ki a kertbe, nézd meg, hogy ott vagyok-e! – kértem tőle negédesen, mire csak egy jól irányzott szemöldökfelvonás lett a válasz. Neki tök könnyen megy. Lee-nek egy daru kéne, hogy azt felemelhesse. Na, de nem akarok rosszindulatú lenni. – Szóval, jártam Gaara házában, mert volt egy olyan sejtésem, hogy Gaara rengeteg tud Madaráról, csak nekünk nem mondta el. Szóval elmentem, és találtam egy mappát a mi kis gyilkosunkról.
Kihúztam a táskámból az említett kötetet, és kinyitottam. Neji kiterítette maguk elé a fényképeket, de a lányok végül behunyták a szemüket. 
     -     Ez Matsuri? – emelte fel a fejét Neji. Bólintottam. – Szóval ezért akarta Gaara, hogy védjük meg Hinatát. Nem akarta, hogy Madara még több embert bántson. 
     -     Olyan logikátlan az egész – rázta a fejét Karin. – Hisz nem is ismerte. 
     -     Talán Nejit akarta megvédeni – vont vállat Ino. – Kedvelte őt. 
     -     Rengeteg oka lehetett rá – tűnődött el Tenten. – De ezt már sosem fogjuk megtudni. 
     -     Az biztos, hogy Matsuri miatt véget akart vetni Madara sorozatgyilkolásának – jelentettem ki. – Csak ő is elbukott. 
     -     Ez mi? – emelt fel egy kis alakú füzetet Sasuke. 
     -     A hét főbűnt írja le – szóltam. – Miért?
Sasuke úgy nézett rám, mint még soha. De nem kedvesen – azt nem érdemeltem ki -, hanem tömény gúnnyal. – Nem jöttél rá, mi? 
     -     Mire? – kérdezte Naruto. Én pontosan tudtam miről beszél, de túlságosan a szívem legmélyére hatoltak szavai. Az a gúny, amivel engem nézett, szinte téglafalként magasodott közénk, elválasztva minket egymástól. Már csak jó bomba kéne, ami azt felrobbantja. 
     -     Nem jöttél rá, hogy mi alapján gyilkol? – szólt ismét. – Madara a hét főbűn alapján öli meg az embereket. Azok nem ismerik se egymást, se Madarát, de a fickó igen. Szóval eléggé erősen vallásos. Hét főbűn van: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, restség. 
     -     Ezt most magyarul – vakargatta szőke majmunk a tarkóját. 
     -     Büszkeség, kapzsiság, bujaság, irigység, falánkság, harag, lustaság – darálta unottan Tenten. – A bujaság a nemi vágyak rendetlen kívánása. Szóval nem tudod magad visszafogni, hanem szinte nekirontasz. Mint az állatoknál. Ha egy kutyának úgy tetszik, hogy most megkúrja a szukát, akkor meg is csinálja. 
Tenten mindig is értett a hasonlítgatáshoz, így most is elnevettem magam, és a többiek velem nevettek. Már aki… 
     -     Szóval… - kezdte Suigetsu. – Madara egy mazochista, vallásos krapek, aki ki akarja csinálni Hinatát. Miért? 
     -     Nézzük végig – szólt Karin. – Itt van, kit miért ölt meg. Ezt az ügyvédet a fösvénységhez sorolta, ezt a dagadt fickót a torkossághoz, a munkanélkülit a restséghez, a szépség… vagyis Matsurit a kevélységhez, de hát… Matsuri sosem kérkedett a királynőségével. Sosem volt büszke, sosem áradozott magáról. 
     -     Ja – vont vállat Naruto. – Flúgos ez a Madara. 
     -     Bujaság – tűnődött el Ino. – Jiraiyát kötötte hozzá. Ez eléggé súlyos vád. Nem hiszem, hogy ő ilyen lett volna. Mégsem olyan okos ez a Madara. Pluszban még megölte Gaarát és… Asumát is. 
     -     Ha Shikamaru ezt megtudja – szorította ajkára kezét Temari. 
     -     És még maradt kettő – emelte fel a fejét Hinata. – Irigység és harag.
     -     A könyvedben ez nem volt benne? – kérdezte Tenten. 
     -     Nem tudom már, mi igaz belőle, és mi nem. Amikor a versenyen megmentettetek, megváltozott a jövő. Szóval, ti meg tudjátok akadályozni azt, amit leírtam. Csak én nem. 
Tanácstalanul ültünk a nappaliban, és elmélyülten gondolkodtunk, miközben Karin a mappát tanulmányozta. Harag vagy irigység… ezerszer sem lett volna elég, hogy rájöjjek valamire. Ránéztem Sasukéra, de ő csak tenyerébe temette az arcát. 
     -     Ohó – vigyorodott el Karin, miközben egy lapot húzott elő. – A válasz! Elutasító levél Hinata kiadójától. Nem fogadták el a könyvét, a sokadik próbálkozására sem. De ilyenkor még nem Jiraiya volt a kiadó feje, hanem… Asuma. Ez mindenkin bosszút áll? 
     -     Tehát ezért akarja Hinatát megölni. Irigy rá, amiért neki elsőre sikerült könyvet kiadnia, ráadásul nagyon fiatalon – mondta Neji. – És Asumát pedig azért ölte meg, mert elutasította a könyvét. Ekkora barmot! 
     -     Ezek szerint az Uchihák mégsem olyan lángeszek, mint amilyennek elsőre tűnnek – sandítottam rá Sasukéra, habár elkönyveltem magamban, hogy nem szólok hozzá. Sasuke nem felelt, nem is nézett rám. 
     -     De miért pont Hinata? – szólalt meg Naruto. – Annyi más írót találhatott volna még. 
     -     Hát azért, amiket most mondtunk – jelentette ki Temari. – Hinata nagyon fiatalon adta ki a könyvét elsőre, ami sikermű is lett. 
     -     De az is lehet, hogy rájött, hogy Hinata le tudja írni a jövőt – vont vállat Ino.
     -     Még is hogyan? – pislogott értetlenül Naruto. 
     -     Ez könnyen lehet – emeltem fel a fejem. – A verseny után azt mondta nekem, hogy „túl sok bajt okozol nekem, kislány!” Mivel vallásos, lehet, hogy úgy gondolja, hogy csak Istennek lehet olyan hatalma, hogy lássa a jövőt! Vagy irigykedik Hinata képességére. 
Válaszokat találunk, de mégis új kérdések merülnek fel. Láttam, amint Naruto a telefonjáért nyúl, és néhány másodperccel később, már beszélgetett is valakivel.

     -     Beszéltem Kakashiékkal – mondta Naruto. – Madara házában vannak. 
     -     Mi? – emelkedett fel a székből Suigetsu. – Mit keresnek ott?
     -     Átkutatják a házat. Madara épp nem volt otthon.

Június 4.
18:22
Madara lakása

   Iruka a balját szorongatva meredt Madara után. A férfi csak futott, Kakashi, Anko és Kurenai pedig a nyomába szegődtek. Madara közvetlen azután jelent meg, ahogy a négy rendőr kilépett a lakásából. Lövés nyomok tarkították a falat, Iruka sebéből pedig sötét vér folydogált.

„Menjetek! Az a lényeg, hogy elkapjátok!”

Ezt mondta Kakashiéknak, és ők nem totojáztak. Madara után vetették magukat, de hátrányban álltak, a férfi sokkal előrébb volt. Olykor-olykor, hátranyújtotta a karját, hogy lőjön egyet, de a három rendőr mindig kitért előle. Úgy futottak, ahogy a lábuk bírta, de Madara sem mutatott fáradtságot. A férfi hirtelen ugrott le a házsor teraszáról, Kakashiék pedig zihálva estek neki a kerítésnek.

   Madara fájó lábbal állt fel, és menekült a rendőrök elől. Még egy utolsót visszalőtt Kakashiékra, de akkor erős ütést érzett a tarkóján, és elsötétült a világ. 
     -     A fiatalság ereje mindig győz! – harsogta vidáman Gai. – Jaj, a derekam, már megint!
     -     Jobb lenne, ha lepihennél – jegyezte meg felvont szemöldökkel Tsunade. – Nem vagy már olyan fiatal. Látod?
Gai erre semmit nem felelt, csak odalépett az ájult Madarához, Shikamaru mellé.
     -     Uchiha Madara – suttogta. – Azt hittem, halott. És ezek szerint ő ölte meg Asumát is…
     -     Gai! – szólt hangosan Tsunade, de már késő volt. A baj megtörtént. 
     -     Micsoda? – kérdezett vissza Shikamaru. – Madara ölte meg Asumát? – Senki nem felelt. – Megölöm!
     -     Ez nem vall rád, Shikamaru – jegyezte meg Kakashi, miután ő és Anko Tsunade mellé léptek. – Nem szabad őt megölni!
     -     Kurenai hol van? – kérdezte Gai.
     -     Visszament Irukához – felelte Anko. – Ellátja a sebét, Madara meglőtte.
     -     Vigyük be – szólt Tsunade. – Én segítek Kurenai-nak.

Június 4.
23:20
Narutóék otthona

   Sakura ma esti műszakban dolgozott, tíz percre ment el hazulról. Hinatát nem engedte ki az esti levegőre, nem tudták még pontosan, mi lett Madarával vagy Kakashiékkal. Egyetlen egy telefonhívás sem érkezett, de Hinata tűkön ült, hogy mi lehet. Bizonytalan pillantást vetett a könyvére, mely csak arra várt, hogy beleolvassanak. Hinata már biztosan tudta, hogy nem tud ellenállni a könyv hívogató szavának. Leült a konyhapultra, és felcsapta a vége felé, majd olvasni kezdett.

„Hisae farkasszemet nézett a vele szemben ülő férfivel. Mabuchi rezzenéstelen arccal meredt rá a rácsok mögül, nem mozdult. Hisae kezében remegett a fegyver, érezte, ahogy ujjai erősen ráfonódnak a hideg fémre, keze izzadt, lábai remegtek. Nagyot nyelve nézett a férfi fekete szemeibe.
   - Szánd el magad! – szólt halkan Mabuchi.
Hisae nem felelt. Meg kell ölnöm! – bíztatta magát, de mintha az agya csődöt mondott volna. Nem bírta mozgatni a végtagjait. 
   - Megöltem Jinzaborut – folytatta Mabuchi. – Téged is meg akarlak. Kis híján a barátodat, Nobuót is megöltem. De nekem csak te kellettél. Ha életben hagysz, és kiszabadulok innen, megölöm.
Hisae dühösen emelte fel a pisztolyt, szinte egy szempillantás alatt.
   - Hozzá ne merj nyúlni! – sziszegte. 
   - Én mindig elérem azt, amit akarok – vont vállat Mabuchi. 
   - Azt kétlem. A könyved sem jött össze. Engem sem sikerült megölnöd. 
   - Ez igaz. De a könyvért bosszút álltam, és rajtad is bosszút fogok. Nobuón keresztül. Ha csak meg nem ölsz. 
   - Miért akarja ennyire, hogy megöljem? – kérdezte szinte kétségbeesetten Hisae.
   - Akkor sikerül a tervem – mosolygott Mabuchi. – Teljesítem a feladatom, és nyugodt lélekkel távozhatok el. Nekem is van halálos bűnöm. Nem élhetek tovább. 
   - Még is micsoda? – sziszegte Hisae. 
   - Irigység.
Hisae kezében megremegett a pisztoly. Nobuóra gondolt. Nem engedhetem, hogy baja essen, gondolta kétségbeesetten, és behunyta a szemét. Keze automatikusan rándult. A pisztolyt elsütötte, és néhány másodperc után kinyitotta a szemét. Mabuchi halott volt.”

Hinata keze remegett. Elhűlve olvasta a sorokat, érezte, hogy mindjárt elájul. Kétségbe volt esve. Még sosem ölt embert, és biztosnak látszott, hogy most sem lesz rá képes. Szeme megtelt könnyel, és tenyerébe temette az arcát. 
     -     Miért velem történik ez?