Naruto szíve nagyot dobbant, amikor meghallotta a csengőt. Lélegzetvisszafojtva botorkált el az ajtóig, abban a reményben, hogy Hinata jött el hozzá a válaszával. Egy percre az is megfordult a fejében, hogy Jiraya valamelyik kellemetlen nője lesz a másik oldalon, de arra, aki valóban ott állt, egyáltalán nem számított.

Miután kinyitotta az ajtót, Inót pillantotta meg. Nagyon meglepődött, de azon még jobban csodálkozott, hogy a lány árnyéka sem volt önmagának. Az iskolában mindig tökéletes sminkkel és frizurával jelent meg, nagyon adott a külsejére, most viszont teljesen más volt. Szemei vöröslöttek, és fekete szempillafesték folyt végig az arcán. Látszott rajta, hogy sírt. Haja is olyan volt, mint a szénakazal, de látszólag nem érdekelte a kinézete.

– Szia, Ino! – köszönt neki pár perc hallgatás után. Valószínűleg nagyon furcsán nézhetett rá, de a lányt ez sem izgatta, üdvözlés nélkül belekezdett a mondandójába, pontosabban a kérdésáradatba.

– Miért? Mondd meg, hogy miért! Mi van meg benne, ami bennem nincs? – lépett be az ajtón komor tekintettel. Hangja halk volt, mégis dühöt lehetett benne érezni.

– Nem igazán értem, hogy miről beszélsz – nézett rá elképedve Naruto.

Ino nem válaszolt semmit. Beljebb ment, leült egy székre, kezeibe temette az arcát, majd keserves zokogásba kezdett. Naruto nem igazán tudta, hogy mit kellene vele kezdenie. Nem nagyon értett a lányok vigasztalásához, Inót pedig nem is ismerte igazán. Egy darabig csak nézte, aztán úgy döntött, hogy leül mellé.

– Mi a baj, Ino? Kiben mi van meg? Mert nem igazán értem – nézett rá bugyután.

– Tudom, hogy te is szereted, szóval mondd meg, miben jobb ő nálam?! – emelte Narutóra elkeseredett tekintetét.

– Te most Hinatáról beszélsz? – kerekedtek el a szemei.

– Persze, hogy róla! – fakadt ki Ino.

– Tudod, ez nagyon bonyolult… De nem igazán értem, hogy mit akarsz most… – vakarta meg a fejét a srác.

– Nemrég láttam őt és Itachit andalogni a városban, és elöntött a méreg. Gyűlölöm, hogy ő hozzáérhet Itachihoz, megcsókolhatja, megölelheti, de én nem tehetem, pedig mindennél jobban szeretném – tört ki belőle újra a zokogás.

– Már értem – sóhajtott Naruto. – Te tényleg szereted őt, igaz?

– Igen. Épp ezért szeretném tudni, hogy mi olyan nagy szám benne. Mert ha rájövök, akkor talán én is olyan lehetek, és akkor talán engem is észre fog venni Itachi…

– Nem tudom, hogy mit mondhatnék neked, de megértem az érzéseidet. Én hasonló okok miatt nem csípem Itachit – nézett rá együtt érzően.

– Akkor meg mit tegyek? Én ezt már nem bírom… – szipogott a lány.

– Nem tudom… Én bevallottam neki az érzéseimet, és most reménykedem benne, hogy engem választ. Talán neked is el kellene mondanod Itachinak, hogy szereted őt. Előtte azonban mindenképpen össze kell szedned magad. Te sokkal erősebb vagy ennél! Muszáj talpra állnod! – nézett rá kedvesen Naruto.

– Azt hiszem, hogy igazad lehet – hagyta abba a sírást Ino.

– Persze, hogy igazam van! – mosolygott a lányra Naruto. 

– Köszönöm! Hazamegyek, összeszedem magam, és holnap megpróbálok vele beszélni – jelent meg Ino arcán is egy halvány mosoly.

– Rendben, de előtte szerintem mosd meg az arcod. Ott van a fürdőszoba – mutatott az ajtóra Naruto.

– Megkérhetnélek még valamire, Naruto? – kérdezte a lány.

– Persze.

– Megtennéd, hogy nem mondod el senkinek, hogy így kiborultam? Tudod, a hírnevem – nevetett Ino.

– Ez természetes – nézett rá kedvesen Naruto.

– Köszönöm szépen! – mosolyodott el a lány.

Ino bement a fürdőszobába, rendbe szedte magát, és már indult is volna haza, amikor újra megszólalt a csengő.


Naruto boldogan üdvözölte Hinatát, és a lánynak is jó kedve volt, egészen addig, amíg meg nem látta Inót. 

– Ő meg mit keres itt? – nézett kérdően a fiúra.

– Hát… Ülj le, mindjárt hozok neked valamit, aztán elmagyarázom! – válaszolta Naruto, mert hirtelen semmi nem jutott eszébe, azt meg megígérte Inónak, hogy nem mondja el senkinek, hogy kiborult.

– Nem ülök le! Most azonnal mondd meg, hogy minek van itt! Én úgy tudtam, hogy ti nem vagytok jóban, vagy talán tévedek? – nézett rájuk komolyan.

– Nem vagyunk… Csak az a helyzet, hogy… – vakarta meg a fejét Naruto.

– Már értem… Te találtad ki, igaz? – nézett Inóra. – Te vetted rá Narutót, hogy kezdjen el velem foglalkozni. Tudtad, hogy mit érzek iránta, és gondoltad, hogy így lesz a legkönnyebb lekoptatni engem Itachiról, ugye? – emelte fel a hangját a lány.

– Nem, dehogyis! – szólalt meg végre Ino. 

– Hogy gondolhatsz ilyet, Hinata? Nem! Minden igaz volt, amit mondtam! – mentegetőzött Naruto is, de a lányt nem tudta meggyőzni.

– Én már nem tudom, hogy mit higgyek! – rohant el Hinata. Miután kiért az ajtón, könnybe lábadt a szeme.

Naruto utánaszaladt, egy sarokra tőlük pedig utol is érte.

– Várj, Hinata! Beszéljük meg, nem úgy van, ahogy te hiszed! – ragadta meg a lány karját.

– Akkor meg miért nem mondod el, hogy mit keresett nálad? – nézett rá könnyes szemekkel Hinata.

– Megkért, hogy ne áruljam el, én pedig a szavamat adtam! – törölte le a könnycseppeket a lány arcáról Naruto. – Kérlek, higgy nekem! – nézett mélyen a szemébe.

Hinata szíve hevesebben kezdett dobogni. Tekintetük összefonódott, arcuk pedig olyan közel volt egymáshoz, hogy a lány érezte arcán Naruto forró leheletét. 

– Higgy nekem, szeretlek! – suttogta Naruto még mindig Hinata szemébe nézve, a lánynak pedig ez végleg elvette az eszét. Hagyta, hogy a fiú közelebb hajoljon hozzá, és gyengéden megcsókolja. Amikor ajkuk összeért, karját ösztönösen Naruto nyaka köré fonta, és átölelte őt. A fiú egyik kezével Hinata arcát simogatta, a másikat a derekára tette, hogy közelebb húzza magához. 

Egy pillanatra megszűnt körülöttük minden más, csak egymással foglalkoztak. Hinatából eltűntek a kételyek, Naruto szíve pedig megtelt reménnyel. Testüket szerelmes bizsergés járta át, és nem akarták, hogy vége legyen. 

Amikor levegőhiány miatt szétváltak, Hinata pihegve bújt Narutóhoz, azonban nem tudta sokáig élvezni a pillanatot, mert elméje működésbe lépett, és újra kétségekkel árasztotta el. 

– Szakítottam Itachival, és el akartam mondani, hogy már bízom benned, de Ino most megint teljesen elbizonytalanított – vallotta be szomorúan Hinata, de nem számított rá, hogy ez mit vált ki Narutóból.

– Ha te még ezek után sem érzed, hogy szeretlek, akkor sajnálom – tolta el magától a lányt. Belefájdult a szíve abba, hogy még mindig nem hisz neki. – Tudom, hogy követtem el hibákat, de ebben soha nem hazudnék! – tette még hozzá, majd otthagyta Hinatát. A lány szíve összeszorult, ahogy utánanézett.

Sakura és Sasuke a lány ágyán feküdtek, és halkan beszélgettek. Sakura szorosan hozzábújt a fiúhoz, arcát annak mellkasába fúrta, Sasuke pedig a lány hátát simogatta.

– Jó, hogy hozzátok jöttünk, mert ma Itachi olyan feldúlt volt, amikor hazaért, hogy azt hittem, mindenkit kinyír otthon – nevetett Sasuke.

– Tényleg? – emelte barátjára a tekintetét Sakura. – Téged azért biztos életben hagyott volna, mert te vagy a kedvenc kisöccse – nevetett a lány is.

– Igazad van, én lennék az egyetlen túlélő – kacagott a fiú.

– De most komolyan, mi baja volt? – mosolygott Sakura.

– Hinata dobta.

– Tényleg? – csodálkozott a lány. – És ez így felhúzta? Biztos nagyon szerette őt.

– Nem hiszem – nyomott Sakura szájára egy puszit a srác. – Szerintem inkább csak az egója sérült. Ez volt az első alkalom, hogy nem ő szakított valakivel.

– Ja, értem – vigyorodott el a lány. – Van egy tippem, hogy ki miatt tették lapátra.

– Nekem is, és ha igazunk lesz, akkor Naruto helyében nem szívesen futnék össze Itachival – mosolygott Sasuke.

Naruto borzalmasan érezte magát, amikor hazaért. Nagyon fájt neki, hogy Hinata nem bízik benne, és úgy érezte, nem tehet semmit, ez a kapcsolat el van átkozva. Hiszen ez mindennek az alapja, ha ez nincs meg, akkor nem működhet.

Elment zuhanyozni, és megpróbált másra gondolni, de nem tudott. Folyton csak Hinatát látta maga előtt, és eszébe jutott, amikor megcsókolta őt. Abban a pillanatban nagyon boldog volt, szinte a fellegekben járt, és azt hitte, hogy most már minden rendben lesz. Beleadott minden szeretetet abba a pár percbe, és azt gondolta, hogy ezt a lány is érzi, de ezek szerint nem.

Elkeseredetten szállt ki a zuhanyzóból, és törölközött meg, majd egy másik hang szólalt meg benne. Régóta próbálkozik a lánynál, és most, hogy közel került hozzá, most adná fel? Lehet, hogy már csak egy kicsi hiányzott, csak egy megnyugtató mondat, vagy egy kis együtt töltött idő, és elfeledtethette volna vele a kételyeit. Hiszen érezte, hogy szereti, ez látszott abból, ahogyan viszonozta a csókot, és abból, ahogyan hozzábújt utána.

Elgondolkodott. Talán mégiscsak ő volt a buta, hogy otthagyta. Érthető, hogy Hinata szkeptikus, hiszen évekig észre sem vette őt, folyton Sakura után futott, most pedig az egyik nagy ellenségét, Inót vigasztalgatta. Hirtelen nagyon ütődöttnek kezdte érezni magát, és legszívesebben most rögtön rohant volna Hinatához, hogy bocsánatot kérjen tőle, de már későre járt, és ilyenkor inkább hazajönni illik a vendégségből, nem odaállítani valakihez. A lány szülei pedig nem olyanok, akik tolerálnák az ilyesmit. Talán még Hinatát is megbüntetnék, ha későn akarna látogatót fogadni. Úgy döntött, hogy inkább majd holnap próbál meg vele beszélni.

Hinata is szörnyen érezte magát, amikor hazaért. Útközben végig azon gondolkodott, amit a fiú mondott neki, és kezdte megérteni őt. Rájött, hogy hiba volt azt mondani neki, hogy nem bízik benne, és már teljesen megbánta.

Eszébe jutott a pillanat, amikor megcsókolta őt. Teljesen más volt, mint Itachival. Vele is jó volt, de összehasonlíthatatlan a kettő. Amikor Naruto ajka az övéhez ért, melegség járta át a testét, és a mennyben érezte magát. Valami ilyesmiről áradozhatott Temari is, amikor az első csókjáról beszélt Shikamaruval.

Eltöprengett. Ezt az élményt feladná egy kis félreértés miatt? Merthogy remélhetőleg az volt. Mármint ha Naruto igazat mondott. Megint elbizonytalanodott. Túl sok itt a tisztázatlan kérdés. Először Sakura, most pedig Ino. Sakurára még kapott egy halvány magyarázatot, bár azt is túl szépnek hitte ahhoz, hogy igaz legyen, de Inóval már nem tudott mit kezdeni. Ezerszer elgondolkodott azon, hogy vajon mit kereshetett Narutónál, de semmi olyan nem jutott eszébe, amit ne lehetett volna elmondani. Túl gyanús volt neki ez az egész.

Búskomor tekintettel lépett be a nappaliba, ahol Neji és Tenten éppen arról beszélgettek, hogy a fiú hazakíséri a barátnőjét. Mikor meglátták, csodálkozva fordultak felé.

– Szia, Hinata! Mi a baj? Szakítottál Itachival? – kérdezte szánakozva Tenten.

– Igen, de nem azért vagyok ennyire szomorú – válaszolta Hinata.

– Akkor? – puhatolózott Neji.

– Naruto miatt, de mindegy – legyintett Hinata.

– Gondolom, nem hagy békén a szerelmével. Számítottam rá, hogy ez lesz, a buli óta odáig van érted – mondta Tenten.

– Ezt meg hogy érted? – kapta fel a fejét Hinata. Nagyon meglepődött.

– Még Sakura mesélte, hogy mennyit áradozott rólad Sasukénak. Az a helyzet, hogy előtte azért nem jött össze a lánnyal Sasuke, mert Naruto a barátja, és azt hitte, hogy szerelmes belé. Azonban a bulin rákérdezett, Naruto meg azt mondta, hogy nyugodtan ráhajthat, mert beléd van bolondulva – válaszolta egykedvűen Tenten. Azt hitte, hogy Hinata már rég tud erről, és az a baja, hogy nem tudja lekoptatni a szőkét.

– Tessék? Ezt most komolyan mondod? – vigyorodott el Hinata.

– Persze, de nem értem, miért vagy meglepődve – válaszolta Tenten.

– Én azt hittem, hogy azért kezdett ki velem, mert Sakura foglalt lett – válaszolta Hinata.

– Nem, ez biztos, hogy nem így volt – rázta meg a fejét Tenten.


Ekkor csengettek, Hinata pedig az ajtóhoz rohant, mert azt hitte, hogy Naruto az, de tévedett. Ino állt vele szemben.

– Szia, Hinata! Tudom, hogy nem vagyunk jóban, és azt is, hogy késő van, de aggaszt, hogy esetleg miattam értetted félre Narutót. Nem vagy a szívem csücske, de ő ma segített rajtam, és nem szeretném, ha miattam lenne boldogtalan – nézett a lányra komolyan Ino.

Hinata meglepődött, de beengedte a lányt. Ino mindent elmesélt neki, Hinata pedig még meg is sajnálta, miközben hallgatta.

Később ő is megnyílt neki, ezáltal pedig megértették egymást. Végül Hinata letörölte a társkereső oldalról Inót, elmesélte neki, hogy szakított Itachival, és kibékültek.

Miután Ino elment, Hinata már teljesen biztos volt abban, hogy hiba volt kételkednie Narutóban. Azonnal látni szerette volna a fiút, de úgy döntött, hogy ilyen későn már nem látogatja meg.

Lezuhanyozott, aztán lefeküdt aludni, de egyszerűen nem jött álom a szemére. Csak Narutóra tudott gondolni, és úgy érezte, hogy nem bírja tovább nélküle. Végül annak ellenére, hogy már kilenc óra volt, felöltözött, és úgy döntött, kiszökik hozzá.