- Te meg mit csinálsz ott Tobi? – kérdezte Shikamaru. – Csak azért mert kellemetlenül kellemetlen lenne megtudnom, hogy a rákban kerülték fel oda.
Tobi vigyorogva nézett le Shikamarura, aki most hátat fordított neki és beszólt a szobába, hogy jöjjenek ki. Pár másodperc múlva a terasz megtelt emberekkel és megsemmisülten meredtek Tobira.
- Te meg, hogy a faszban kerültél fel oda? – kérdezte Hidan. Tobi az aulában lévő csilláron lógott, és azt tisztította egy darabka ronggyal. 
- TOBI!!! – kiáltotta Konan. – AZONNAL GYERE LE ONNAn, MERT LE FOG SZAKADNI AZ A CSILLÁR!!
Tobit teljesen hidegen hagyta Konan ordibálása, továbbra is nyugodt szívvel takarította a csillárt, és meglepően gyorsan. 
- Tobi, ha leszakad, te veszel másikat – figyelmeztette Pein. Tobi ennek hatására ijedten nézett Peinre, majd tekintete tovább siklott a földre.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikította, és jobban kapaszkodott a csillárba. – Nem tudok lejönni.
- Ha nem tudsz lejönni, akkor, hogy a rákban kerültél fel oda? – fonta karba a kezeit Sasuke. 
- Létrával – adta meg az egyszerű választ Tobi, de mikor lenézett, nem volt sehol sem létra. 
- Naruto hol van? – nézett körül Hinata.
- Remélem ráesett egy szekrény – dünnyögte Neji, mire unokahúgától egy dühös pillantást kapott. Lenézett az aulába és megpillantotta Narutót, amint épp a létrát tolta el, amin feljutott Tobi a csillárra. 
-NARUTO! – kiáltotta Sakura, mire a fiú ijedten megfordult. Tobi és ránézett, majd elkezdett kalimpálni a karjával.
- Naruto, hozd vissza a létrát – kiáltotta bömbölve. – Le akarok innen jutni.
Naruto vígan a fejét rázta és arrébb tolta a létrát. 
- Drágám, kérlek, nem akarok többet takarítani – szólt utána Hinata szelíden, mire Naruto megállt és lehajtotta a fejét.
- Egek, a szerelem mikre nem képes – vigyorodott el, majd megfordult és visszatolta a létrát, hogy Tobi le tudjon jönni. 
- Ejha, látszik, hogy szeret – jegyezte meg Temari. – Még hallgat is rád.
Hinata felnevetett, majd tovább figyelte Narutót, ugyanis a fiú most rakta vissza Tobi alá a létrát. Tobi rálépett a létrára, és szorosan ölelve azt, lemászott. Mikor már a felénél túl volt, hirtelen mozdulattal kirántották alóla. 
- ÁÁÁÁÁ – kiáltotta Tobi. Elterült a földön, s mellette pedig a létra. A fiúk felnevetettek, ellenben a lányokkal, akik csak komoran álltak, majd leszaladtak segíteni Tobinak. Hinata odacsörtetett Narutóhoz és ujjával bökdösni kezdte.
- Jaj, drágám, annyira idióta vagy… - kezdte el mosolyogva.
- Tudjuk – morgott Neji, újabb szikrázó pillantást kapva Hinatától. 
-… de máskor ilyet ne csinálj – fordult vissza a lány Narutóhoz. A fiú ijedten bólintott, majd vigyorogva megcsókolt Hinatát, ami miatt Neji már elérte a vulkán kitörés állapotot. 
- De egyébként nem én voltam – szakította meg a csókot Naruto és belenézett kedvese levendula szemeibe. 
- Ne szórakozz Naruto – kérte Hinata, mire Naruto értetlenkedő pillantást vetett rá.
- Tényleg nem én voltam – rázta meg a fejét, majd elengedte Hinatát, aki csak felvont szemöldökkel nézett rá. 
- Jó vicc Naruto – vigyorodott el Sasuke fentről.
- Nem jó vicc – kiáltotta Tobi és bebújt Ino háta mögé.
- Veszed el a kezed a csajom seggéről – ordított rá Itachi, majd leviharzott. Tobi most Matsuri mögé lépett, de ismét megcsapta a fülét egy dühös hang.
- Hé! – jött Itachi után Gaara. Tobi jobbnak látta menekülőre fogni a dolgot, így most beszaladt az egyik díszes ajtó mögötti helyiségbe. 
- Ejha – állt meg. Sakura érdeklődve indult el felé, és gyorsan mellé spurizott Sasuke is. 
- A térkép alapján az étkezőbe mentek – vett elő egy kis tekercset Ino. 
- Az meg honnan van? – kérdezte Deidara. 
- Kakashitól kaptam – vont vállat a lány, azzal alaposabban szemügyre vette a térképet. – Az ebédlőből nyílik egy ajtó, ott van a konyha. 
Naruto erre a kijelentésre beviharzott az ebédlőbe, és egyenesen a konyhába. De csalódnia kellett, a vendéglátás minimális volt…
- A pokolba, nincsen ramen – szitkozódott.
- Naruto, ez egy ezeréves kastély, még szép, hogy nincsen ehető kaja – csapott a homlokára Tenten. 
- Ejha– kiáltotta hirtelen Naruto.
- Mi az? Mit találtál? – lépett be az ebédlőbe Sasuke. Most jobban szemügyre vehették, s a látvány, nem volt épp kellemes. Biztos nem ennék itt, gondolta Sakura. Az asztalokon ujjnyi vastag por volt, a székek elkorhadtak, és mindent pókháló borított, ami miatt Tenten fel is nyögött. 
- Tenten, basszus, ezek csak pókhálók – csattant fel Temari, mikor mér kezdett kijönni a béketűrésből. – Nincs itt semmilyen póáááááááááááááá! – Temari hirtelen felsikított és hanyatt esett ijedtében. Az ajtón egy hatalmas keresztes pók ment épp felfedező útra. Tenten is felsikított, majd bebújt Neji mögé. A pók tovább mászott az ajtón, egyenesen fel a falra. 
- Legyen a neve II. Ino – mutatott rá vidáman Ino.
- Miért pont második? – kérdezte Itachi.
- Azért mert én vagyok az első.
- Te most komolyan elneveztél magadról egy pókot? – nézett rá felvont szemöldökkel Sakura. Ino boldogan kezdett bólogatni, majd megkérte Itachit, hogy vegye fel a nyakába, aki ezt némi lelkesedés nélkül elvállalta. Ino, mikor Itachi nyakában ült, invitálta a fiút, hogy menjen a sarokba. Ino egy kis műanyag, átlátszó dobozkát vett elő, kinyitotta és belerakta II. Ino-t. Fülbevalójával kilyukasztotta a tetejét, hogy a pók kapjon némi levegőt is. 
- Csipkés főkötőt nem akarsz rá adni? – kérdezte nevetve Hinata, mire Ino csak egy fintort küldött felé és már két lábon állt, amikor Itachi lerakta. 
- Enni nem kap? – kérdezte Matsuri.
- Szent igaz – sopánkodott Ino és jelentőségteljes pillantást vetett a mellette álló Itachira, aki ezt egy kérdő tekintettel viszonozta.
- Tessék? – kérdezte.
- Itachi, megtennéd, hogy arról a rohadt nagy pókhálóról leveszed az ebédjét? – nézett könyörgő szemekkel Ino. Itachi borzadva pillantott a pókhálóra, majd Inora.
- Őszinte részvétem – mondták az ajtóban állók, mire Itachi rájuk vigyorgott. Odament a falhoz, és nyújtózkodva nyúlt a pókhálóért, kevés sikerrel.
- Na, gyere Deidara, ha már egyszer kinevettél – intett a szőkének, akinek erre lefagyott a mosolya. Ránézett a mellette álló Hidanra, aki csak elvigyorodott és meglökte barátját. 
- A nyakadba ülök – fogta meg Deidara vállát Itachi, mire a szőke összerezzent. 
- Hogy mi? – nézett rá.
- De szedheted te is nyugodtan a legyeket – vont vállat nyugodtan Itachi. Deidara borzadva hátra hőkölt, majd egy nyögés kíséretében engedte, hogy Itachi a nyakába üljön. Kicsit dülöngélve állt föl, majd tartotta Itachit, miközben az apró legyeket rakosgatta a markába. 
- És ezt, hogy adod neki oda? – kérdezte Sasuke, aki eközben röhögve figyelte a jelentet, ezzel egy-egy szúrós pillantást kapva Deidarától és Itachitól. 
- Hát… - Ino egy pillanatig habozott, majd kicsit remegve megszólalt. – Öhm… gyorsan kinyitom a tetejét, te bedobod a legyeket és visszazárom a fedőt.
- Ez állatkínzás – borzadt el Sakura. Mielőtt Ino válaszolhatott volna, Naruto, és az utána szaladó Tobi jelentek meg az ebédlőben.
- ÁÁÁÁÁ, vidd innen azt az izét! – ordibálta Naruto. Tobi valami hatalmas fekete izével kergette szerencsétlen fiút, miközben körbe-körberohangáltak az ebédlőben, egyszer fellökve Sasukét, és Deidaráékat is. Deidara és Itachi hanyatt estek, magukkal rántva Inót is, akinek kiesett a doboz a kezéből és kiszabadult a pók. 
- II. Ino – sikította Ino. – NARUTO!! 
Naruto azonban nem hallotta Ino kifakadását, továbbra is menekült Tobi elől. Kankuro ekkor előrelépett és elgáncsolta a két fiút, persze csak egymás után. Tobi ráesett Narutóra, és az a szőrös valami pedig Naruto fejére.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – kiáltotta. – Szedjétek le rólam! Szedjétek le rólam!
Naruto kapálózott a földön, miközben Itachi és Deidara felsegítették Tobit. A szőrös kis izé odébb gurult, így Narutón nem lehetett, de ő mégis nyivákolt, hogy szedjék le.
- ÁÁÁÁÁ, segítség!!! – kiáltozott. Sasuke odalépett hozzá, és a karjánál fogva felsegítette.
- Naruto, már nincs rajtad – mondta barátjának, mire az lenyugodott és mély levegőt véve szembe fordult Tobival.
- IDIÓTA!!! – kiáltotta. 
- Mit dobtál rá, te fafejű? – kérdezte Hidan.
- Egy döglött patkányt – vonta meg a vállát Tobi. Naruto megborzongott, majd tovább kiment az ebédlőből, nyomában a többiekkel. 
- Most hova? – kérdezte Pein.
- Azt hittem, hogy takarítani jöttünk – jegyezte meg karba tett kézzel Konan. 
- Ja, persze – vigyorgott rá Pein. Konan is elmosolyodott, majd az emeltre ment.
- Karin, Matsuri, gyertek, még nincs kész a szoba – nézett vissza. A két megszólított egyből követte őt, s pár másodperc múlva egy éles sikítást hallottak a lent maradottak. 
- Jesszus – sikította Karin.
- Karin, ez csak egy pók, most mit fosol? – hitetlenkedett Matsuri. Tenten felnyögött, majd ránézett Sakurára.
- Sakura, mi már készen vagyunk? – kérdezte.
- Már majdnem, még az ágyneműt le kell cserélni – nézett rá Sakura. Tenten megkönnyebbülten felsóhajtott, majd Inóval felmentek az emeletre, Temari pedig kiment a kocsikhoz ágyneműért. Odakint viszont sötét volt, pedig még csak délelőtt 9 óra volt. Az eget sötét felhők borították, az eső zuhogott, az ég dörgött és villámlott. Temari gyorsan bespurizott az ágyneműkkel a kastélyba, bár ez a kis út alatt és elázott. 
- Hát, te meg mitől vagy csurom vizes? – kérdezte Gaara.
- Kint esik az eső és villámlik – tájékoztatta Temari. Naruto és Tobi ijedten összehúzták magukat, majd Naruto röhögve felállt és gúnyos mosollyal az arcán Tobira mutatott.
- Háhá, gyáva féreg! – röhögte, de egyből elhallgatott, amikor a kastélyban korom sötét lett. A fáklyák, amiket Sasuke gyújtott meg az előbb, most elaludtak. 
- Ez kellemetlen – jegyezte meg a sötétben Shikamaru.
- Neked is meg kellett szólalnod – morogta Hidan.
- Mégis ki oltotta le a villanyt? – csattant fel Ino, mikor megpróbált kijönni a szobából, de az ajtó helyett a falnak ment neki.
- Látszik, hogy beütötted a fejedet, itt nincs villany – csóválta meg a fejét Sakura. Ino küldött felé egy mérges pillantást, de amikor rájött, hogy barátnője nem látja, hozzátette:
- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rád – vetette oda. Sakura felnevetett, majd egy koppanás hallatszott két ajtóval odább. Abban a szobában senki nem tartózkodott. 
- Fé-fé-fé-félek – tette száját a kezeire Tenten. 
- Nyugi, biztos egy óriáspók szabadult ki az állatkertből – legyintett Ino. – II. INOOOO !!!
Megint ki akart rohanni, de neki ütközött a falnak. 
- Hogy lehetsz te ilyen béna? – kérdezte Sakura.
- Fogd be!
Eközben lent is folytatódott az eszmecsere. Tobi, aki már szinte sírt a félelemtől, folyton felordított, amikor furcsa hangokat hallott az ebédlőből. Hidan folyton elkáromkodta magát, amikor Tobi megijesztette, és olykor-olykor megpróbálta leütni kevés sikerrel. Egyszer leütötte Pein, aki erre Deidarát ütötte le, aki a művészetével fenyegetőzött, és közben leütötte Kankurót, aki ezen csak jót röhögött.
- Hogy lehetsz ilyen hülye Kankuro? – kérdezte fejcsóválva Temari, mikor felismerte öccse nevetését.
- Mi az? – próbált meg ránézni Kankuro. 
- Hogy vagy képes azon röhögni, hogy leütött valaki? – döbbent meg Temari, de erre Kankuro is megdöbbent.
- Engem nem ütött le senki – forgott meg a tengelye körül. 
- Akkor kit ütöttem le? – tűnődött Deidara.
- Engeeeem – hallatszott egy mély és ijesztő hang.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikította Temari. A kis tömeg szétszaladt, volt, aki az ebédlőbe, valaki pedig a falnak. De volt olyan is, aki a lépcsőn esett el. 
- Hahaha, bevettétek, pancserek! – röhögött Tobi, a „szellem”.
- Tobi, a kurva anyádat – kiáltotta Hidan. Ekkor azonban egy csattanás hallatszott és Tobi egy nyögés kíséretében a földre került.
- Ki ütött meg? – kérdezte. 
- Én nem – hallatszottak a válaszok. Tobi ijedten körül nézett, bár nem láthatott senkit. Ekkor azonban egy villanás volt kint, bevilágítva a kastélyba. Tobi ijedten fordult hátra, és egy pillanatig mintha látott volna, egy arcot. 
- Ki áll mögöttem? – kérdezte. Nem kapott választ. 
- Tobi, ne szórakozz már! – vetette oda ingerülten Temari. 
- Én nem viccelek – mentegetőzött Tobi. Remegve felállt, majd el akart indulni, de neki ütközött valaminek. Kicsit megtántorodott, majd mély hörgést hallott és felspurizott a másik lépcsőn, ami ott volt mellette. Beszaladt az egyik szobába és becsapta az ajtót.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított fel, majd kiviharzott a szobából. Jobbra indult el, és a fényhiány miatt elbotlotta azon az egy lépcsőfokon, ami azon a kis teraszon volt, majd miután sikerült felállnia, neki ment a falnak és hanyatt esett. 
- Juj – nyögte Sasori, mikor hallotta, az eséseket. Ekkor ijesztő kacaj visszhangzott a kastélyban. A lányok kijöttek a szobákból és érdeklődve próbáltak valamit kivenni a sötétségből. 
- Hol van Sasuke? – kérdezte Sakura.
- Itt vagyok – hallatszott lentről. – Sakura, maradj ott, ahol vagy.
Sakura mondott egy „jó”-t. A kastélyra néma csönd telepedett, csak az esőt, és a dörgést lehetett hallani. A villám néha megvilágította a kastélyt, de senkit nem láttak, aki gyanús lett volna.
- Azt javaslom, hogy menjünk, haza és majd holnap visszajövünk – mondta Naruto, aki már egy jó ideje nem szólalt meg, de más se nagyon. 
- Egyetértek – bólintott Hinata, majd Neji tapogatózva elindult az ajtó felé, és utána sorban jöttek a többiek: Hinata, Naruto, Sasuke, Shikamaru, Temari, Itachi, Pein, Sasori, Deidara, Hidan, Zetsu és Kankuro. Az emeletről is lépkedtek le a lányok: Sakura, Ino, Tenten, Konan, Karin és Matsuri. Tobi azóta már magához tért, és lespurizott a lépcsőn, de kétszer eltaknyolt. 
- Ez nem tetszett nekem – jegyezte meg Hinata fejcsóválva.
- Ne bámészkodjatok, el fogtok ázni – kiáltotta Ino, majd beszálltak a kocsikba, majd beindították a motort.
- Mindenki meg van? – kérdezte Sasuke. 
- Kisame hol van? – kérdezte Deidara, mire mindenki összenézett. 
- SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG! – hallottak bentről egy hangot. Sasori kipattant a kocsiból és berontott a kastélyba, ahonnan épp Kisame jött ki, egy rakás méh kíséretében. Kezeivel össze-visszacsapkodott úgy futott körbe-körbe.
- Ez a bolond meg hol járt? – vonta fel szemöldökét Hidan.
- Hát, szerintem még akkor körül nézett a kastélyban, amikor mi az ebédlőt vizslattuk – vont vállat Deidara. Kisame és Sasori gyorsan bepattantak a kocsiba, mire Kisame elkezdett sopánkodni, hogy gyorsan induljanak el. Mindenki elindult, s a mai nap már csak emlék marad. De ezt még egy teljes hétig, ha nem több ideig kell csinálni. Már csak az a kérdés, hogy mik lesznek még itt…