Hinata elképedve nézett Narutóra. A buli óta nem volt vele kettesben, ezért kicsit zavarban érezte magát, ugyanakkor azt is tudta, hogy ha tisztázni akarják a dolgaikat, akkor azt négyszemközt kell megtenniük.

– Ki az? – kiáltotta a nappaliból Neji.

Hinata elgondolkodott egy percre, majd Narutóra nézett, és döntött.

– Elmegyek itthonról, majd egy óra múlva jövök – kiabálta vissza unokabátyjának, aztán kilépett az ajtón.

Szótlanul tették meg az utat a közelben lévő parkig.

Hinatában vegyes érzelmek kavarogtak. Jó érzéssel töltötte el, hogy évek óta dédelgetett álma, miszerint Naruto felfigyel rá, végre beteljesülni látszott. Ugyanakkor félt, és bizalmatlan is volt, mivel még mindig nem győződött meg róla, hogy ez nem csak Sasuke és Sakura kapcsolata miatt alakult így.

Ezen kívül lelkiismeret-furdalás is gyötörte Itachi miatt. Megcsalásnak érezte, hogy kettesben van egy másik fiúval, de azzal nyugtatta magát, hogy úgysem enged Narutónak semmit, csak beszélgetni fognak.

Leültek egy padra, aztán Hinata a szőke felé fordult.

– Ne haragudj, amiért nem hívtalak be, de nem akartam Neji és Tenten előtt beszélgetni.

– Megértem, semmi baj. Már annak is nagyon örülök, hogy kijöttél – mosolygott Naruto.

– Egyébként mit akartál mondani? – tért a lényegre a lány.

– Bocsánatot szeretnék kérni tőled. Nagyon sajnálom, hogy későn ébredtem rá, ki az, aki igazán fontos. Mindig egy olyan lányt kergettem, akit nem érhettem el, miközben nem vettem észre, hogy a legcsodálatosabb már mellettem van – nézett Hinata szemébe, aki majd elolvadt a szavak hallatán, de ezt nem akarta kimutatni.

Mára már büszkébb volt annál, hogy egy mondat után megbocsásson valakinek. Főleg nem egy olyan embernek, akinek a hangja minden nap visszhangzott fülében: „Hinata mindig mindent megbocsát”.

– Nem haragszom, de nem tudok bízni benned. Nagyon érdekes, hogy pont akkor jöttél rá erre, amikor Sakura foglalt lett…

– Sakurának semmi köze ehhez. Akkor ébredtem rá, amikor Itachival láttalak. Előtte kislányként tekintettem rád, mivel olyan gyámoltalannak tűntél. Egy ártatlan, szégyenlős és naiv kislánynak… De aznap teljesen más voltál. Azon az estén megláttam benned a nőt. Az igazi, ízig-vérig nőt, aki sokkal magabiztosabb és gyönyörűbb, mint Sakura.

Hinata nem számított ilyen válaszra. Hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon, úgy érezte, hogy azonnal mennie kell, mert még egy szó, és végleg megadja magát.

Naruto lélegzetvisszafojtva várt a lány reakciójára. Torkában gombócot érzett, ahogyan tekintetét fürkészte, de semmit nem tudott leolvasni a lány arcáról.

– Ne haragudj, Naruto, de most el kell mennem. Muszáj átgondolnom a helyzetet – válaszolta Hinata, majd felállt, és elindult hazafelé.

Naruto nagyon szeretett volna utánamenni, mivel nem bírta a bizonytalanságot, de megértette, hogy a lánynak időre van szüksége, ezért inkább ő is hazaindult.

Hinata egész éjjel nem tudott aludni. Folyton Naruto szavai jártak a fejében, és nem tudta eldönteni, hogy higgyen-e neki. Nagyon őszintének tűnt, de attól félt, hogy ő a naiv.

Egy dolog azonban teljesen világossá vált számára. Hiába is próbálkozik, nem fog beleszeretni Itachiba, mert még mindig a szőkéért dobog a szíve.


Másnap reggel karikás szemekkel kászálódott ki az ágyából. Hideg vízzel zuhanyozott le, hogy egy kicsit felébredjen, majd sminkkel tüntette el a borzalmas éjszaka nyomait.

Nagyon nem szeretett volna iskolába menni, és nemcsak a tanulás miatt, hanem azért is, mert meghozott egy döntést, amit tudta, hogy kellemetlen lesz közölni.

Felkapott magára valamit, aztán elindult Temari elé. Napok óta először végre együtt mentek iskolába, ami már nagyon hiányzott neki.

Őszinte örömmel üdvözölte barátnőjét, amikor összetalálkoztak, és rögtön beszélni kezdett. Elmesélte a biliárdozás utáni érzéseit, aztán Naruto látogatását is, végül pedig elmondta, hogy hogyan döntött Itachival kapcsolatban.

Temari türelmesen hallgatta a lányt, közben pedig nagyon figyelt. Naruto vallomása – amit Hinata szó szerint idézett – őt is meglepte, hiszen sosem tartotta a fiút a szavak emberének. Eszébe jutott róla, amit Shikamaru mondott pár nappal ezelőtt, és már kezdett ő is hinni neki.

– Szóval nem tudom, hogy bízhatok-e benne – fejezte be Hinata a monológját, aztán kérdően barátnőjére nézett.

– Hihetőnek tűnik, amit mond, és Shikamaru is megemlítette egyszer, hogy sajnálja Narutót, mert őszintének tartja – válaszolta tanakodva Temari. – De azért vigyázz vele! Ne éld bele magad túlságosan, nehogy csalódj! – tette még hozzá gyanakodva.

– Tényleg ezt mondta? Mikor? – csodálkozott Hinata.

– Igen, még a rádiós incidenst követően – válaszolta Temari, mire barátnője arcán egy halvány mosoly jelent meg.


Idő közben beértek az iskolába. Hinata gombócot érzett a torkában, amikor megpillantotta a felé közeledő Itachit. A fiú semmit nem vett észre a lány zavartságából, mosolyogva lépett oda hozzá.

– Szia, édes! Mi újság? – nyomott a szájára egy puszit.

Hinata magára erőltetett egy mosolyt, és úgy tett, mintha semmi baj nem lenne, mert nem mindenki előtt akarta vele közölni a rossz hírt.

– Semmi érdekes. Törink lesz, úgyhogy sietünk, mert nagyon elbeszélgettük az időt Temarival, de suli után szeretnék veled kettesben lenni.

– Rendben. Én is terveztem, hogy beülhetnénk valahova – mosolygott rá Itachi.

– Oké, akkor kettőkor találkozzunk a suli előtt! – válaszolta Hinata, majd puszit nyomott a fiú arcára, és elszelelt.

Olyan gyorsan indult el a terem irányába, hogy Temari alig tudta követni őt. Amikor az ajtó elé értek, vett egy nagy levegőt, és benyitott. 

Az első ember, akit meglátott, Naruto volt. Nagyot dobbant a szíve, amikor megpillantotta. A szőke éppen az ablakon bámult kifelé. Nyúzott volt az arca, látszott, hogy neki is hasonló éjszakája lehetett. 

Amikor meghallotta, hogy csukódik az ajtó, a hang irányába fordította a fejét, és halvány mosollyal üdvözölte Hinatát, aki viszonozta a gesztust, majd leült a helyére.

Temari ezt észre sem vette, ugyanis amikor meglátta Shikamarut, rögtön odarohant hozzá, és vele kezdett foglalkozni.


Pár perc múlva megérkezett Ino, aki villámokat szóró tekintettel közelített Hinata felé. Megállt a széke mellett, és a kezével nagyot ütött a padjára, hogy a lány rá figyeljen.

– Te voltál az, aki feltette a képeimet egy társkereső oldalra, olyan szöveggel, hogy bármiben benne vagyok? – kérdezte Hinatától ingerülten. Nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne menjen neki a lánynak.

Hinata felnézett rá, és egy mosoly kíséretében válaszolt.

– Nagyon magányosnak tűntél.

– Van fogalmad róla, hogy hány perverz idióta hívogat azóta? Mert voltál szíves a telefonszámomat is mellékelni! – kelt ki magából a szőke kezeit ökölbe szorítva.

– Bocs – vágta rá lazán Hinata, még mindig fülig érő szájjal.

– Most rögtön add meg a jelszót, hogy letörölhessem! – ordította hisztérikusan Ino.

– Sajnálom, de már elfelejtettem – válaszolta Hinata tettetett elkeseredettséggel.

– Ne szórakozz velem! – lökte le a padról a könyveket Ino. Erre már Hinata is felhúzta magát. 

– Ki engedte meg, hogy hozzáérj a cuccaimhoz? – állt fel szúrós tekintettel.

– Ki engedte meg, hogy felhasználd az adataimat? – kontrázott a másik.

– Most azonnal szedd fel! – mutatott a földre Hinata.

– Szedd fel te, ribanc! – kiabálta a szőke.

– Mit mondtál? – lökte meg Hinata a szőkét.

– Lányok, hagyjátok abba! – ment oda Sakura.

– Igaza van Sakurának, mindjárt itt van a tanár! – lépett oda Tenten is.

A két lány kelletlenül, de belátta, hogy Tentenéknek igazuk van, így befejezték a vitát, de továbbra is szúrós tekintetekkel figyelték egymást.

A reggeli incidens egy kissé elterelte Hinata figyelmét Itachiról, de még így is nagyon tartott a délutántól.

Kettő óra előtt tíz perccel már a hányinger kerülgette, és ez csak fokozódott, amikor megjelent a fiú. Fülig érő szájjal üdvözölte Hinatát, majd egy csókot adott neki. Nem vette észre, hogy a lányt zavarja valami.

Beültek egy kávézóba, Hinata pedig szeretett volna belekezdett a mondandójába, de Itachi megelőzte.

– Arra gondoltam, hogy hétvégén eljöhetnél hozzánk, mert szívesen bemutatnálak a szüleimnek – mosolygott a lányra.

– Figyelj, Itachi… Én nem szeretnélek megbántani, de ez nekem nem fog menni… – nézett komolyan a fiúra.

– Rendben. Semmi baj, ha te még nem szeretnéd. Csak egy ötlet volt – mosolygott még mindig a lányra.

– Nem úgy értem. Nekem ez az egész nem fog menni… – folytatta idegesen Hinata.

Itachi arcáról eltűnt a mosoly. Először ledermedt, majd amikor felfogta a szavak értelmét, dühösen nézett a lányra.

– Te most szakítasz velem?

– Sajnálom, de rájöttem, hogy még mindig valaki mást szeretek… – nyelt egy nagyot Hinata. 

– Még mindig? Ez azt jelenti, hogy tudtad, amikor összejöttünk, igaz?! – kelt ki magából Itachi.

– Azt hittem, hogy el fog múlni…

– Én őszinte voltam hozzád, Hinata! Elmondtam neked, hogy mennyire vágyom rá, hogy valaki végre engem szeressen, de te akkor nem mondtad el az igazat! Becsaptál engem! – emelte fel a hangját a fiú.

– Ne haragudj, én nem így akartam! – nézett könnyes szemekkel Itachira.

– Soha többé nem akarlak látni! – felelte ingerülten a srác, majd elviharzott.

Hinata még ült ott pár percig, majd amikor megnyugodott, ő is felállt.

„Ha nem is ment a legjobban, de legalább túl vagyok rajta” – gondolta. Nagyon sajnálta Itachit, de tudta, hogy meg kellett tennie.

Miután Hinata megcsinálta a leckéjét, nagyon szeretett volna átmenni Narutóhoz. Nem akart rögtön szakítás után összejönni vele, de minél többet nézegette a tőle kapott virágot, annál jobban szerette volna látni. Végül meggyőzte magát, hogy abban még nincsen semmi rossz, ha találkozik vele, és elmondja neki, hogy vége Itachival. Ráadásul amúgy is megígérte neki, hogy válaszol az előző napi vallomására.

Út közben végig a kedves szavakra gondolt, amiket a parkban hallott, és ez mosolyt csalt az arcára. Kicsit ugyan még mindig kételkedett, de tudta, hogy kockáztatnia kell. Ha nem bízik meg a fiúban, akkor soha nem lehet vele boldog.

Lassan elért Narutóék házáig. Amikor az ajtóra pillantott, kellemes bizsergést érzett. Nagy levegőt vett, aztán csengetett. Pár perc múlva Naruto kinyitotta az ajtót, és vigyorogva üdvözölte őt. Hinata viszonozta a gesztust, de amikor belépett, és meglátta Inót, rögtön lebiggyedt az ajka.

– Ő meg mit keres itt? – nézett kérdően a fiúra.

– Hát… Ülj le, mindjárt hozok neked valamit, aztán elmagyarázom! – válaszolta Naruto.

– Nem ülök le! Most azonnal mondd meg, hogy minek van itt! Én úgy tudtam, hogy ti nem vagytok jóban, vagy talán tévedek? – nézett rájuk komolyan.

– Nem vagyunk… Csak az a helyzet, hogy… – vakarta meg a fejét Naruto.

– Már értem… Te találtad ki, igaz? – nézett Inóra. – Te vetted rá Narutót, hogy kezdjen el velem foglalkozni. Tudtad, hogy mit érzek iránta, és gondoltad, hogy így lesz a legkönnyebb lekoptatni engem Itachiról, ugye? – emelte fel a hangját a lány.

– Nem, dehogyis! – szólalt meg végre Ino. 

– Hogy gondolhatsz ilyet, Hinata? Nem! Minden igaz volt, amit mondtam! – mentegetőzött Naruto is, de a lányt nem tudta meggyőzni.

– Én már nem tudom, hogy mit higgyek! – rohant el Hinata. Miután kiért az ajtón, könnybe lábadt a szeme.

Naruto utánaszaladt, egy sarokra tőlük pedig utol is érte.