Elég egy apró szikra, egy pletyka, kósza hír, vagy akár szándékos áskálódás és eléghet minden, amiben hittél, amit szerettél! 
Az öngyújtó tüzétől a papír hirtelen kapott hatalmas lángra. A szőke elengedte, így az, lángokba borulva hullt a földre. Ők pedig csak nézték, ahogy egy fájdalmas titok hamuvá ég…
A szél felkapta a levél még parázsló darabjait, mely egy ismeretlen besúgót és egy árulást foglalt magába.

Tentennek nem indult túl jól a napja. Egy kicsit levert volt a tudat miatt, hogy el kell mondania, az egyik legjobb barátnőjének, hogy a srác, akit szeret, az átverte, méghozzá nem is kicsit. Lehajtott fejjel pásztázta a suli udvart. Zsebre dugott kézzel mászkált, fel és alá, majd mikor meglátta a rózsaszín hajút sóhajtott egy hatalmasat.

- Sakura, ömm beszélhetnénk! – szólt oda szelíd fájó hangon.

- Persze! Talán, valami baj van? – kérdezte, látva, hogy a lányt bántja valami.

- Baj..? igen az van! – kezdett sétálni barátnőjével, majd leültek az egyik padra. – Sasuke-ról van szó…

***

- Kitől tudod? – szíven ütötte, amit Tenten mesélt neki, ezt tagadni sem tudta volna.

- Nem tudom. Egy sráctól hallottam, aki ezt vázolta egy másiknak. Sakura sajnálom! – ölelte meg a lányt, akihez e szavak, már nem jutottak el. 

- Szia kicsim – sétált a két lány felé Sasuke.

- Kicsim, még hogy kicsim – bontakozott ki barátnője öleléséből, majd felállt és a fekete hajú felé fordult. – Te utolsó szemét sunyi aljadék.

- Sakura, mi bajod van? – nézte értetlenül, dühös szerelmét.

- Na fogadjunk, hogy nem találod ki – hangsúlyozta kellőképp, a megfelelő szót, erre a fiúnak, rögtön leesett, hogy mi van. Épp a balhé közepén érkezett Ino, Itachi és a két Hyuuga.

- Ezekkel, mi van? – bámult a balhézókra Itachi, majd párjára nézett, hátha lányként többet tud. A szőke, megadóan beszédre nyitotta ajkait.

- Átbasztál, egy kibaszott fogadás miatt!- Sasuke, szinte már szájtátva állta a lány dühét, fogalma sem volt, hogy mászik ki ebből.

- Átbasztalak? – akadt fel ezen a szón. – Félreérted! – Sakura, gyűlölettel hallgatta a fiú minden egyes szavát, ami szinte hányingert keltett benne. Viszont, nem csak ez a két jelző mondható Sakura érzéseire. Szíve darabokban hevert a fiú előtt.

- Félreértem? Azt terjesztetted, hogy bárkit lefektetsz és én lettem, az a hülye. Csak mondd, hogy nem így volt! – kiabált, még mindig, bár az utolsó mondat, szinte már könyörgően csengett.


- Mondanám, de nem akarok hazudni, többet már nem – hajtotta le a fejét, hogy még csak véletlenül se lássa, a vádló, egyben csalódott smaragdokat.

- Te utolsó szemét, játszottál velem, mint az eddigi kikúrt pláza picsáiddal – kezdte el kiadni magából a dühét, ami mardosta ott legbelül.

- Hé Sakura, én a helyedben nem szidnám őket, téged is ugyanúgy ágyba vittelek... – védte meg exeit a fiú, azonban hangja elcsuklott, hirtelen kirohanás volt, nem is akarta, de kimondta.

- Hm. Látom tényleg csak egy préda voltam, akivel alátámasztod az elméleted – a lány, úgy érezte, érzelmei lassan összeroppantják, futni akart, el a csodálkozó tekintetek elől, de főleg Sasuke elől, és ezt is tette. Menekült.

A fiú, ment volna utána, de bátyja útját állta.

- Hogy tehetted ezt vele te szerencsétlen? – lökte hátrébb öcsét – Megmondtam, hogy vele ne játssz – mért egy hatalmas ütést Sasuke arcára, aki a földön végezte.

- Itachi, hagyd a fenébe – fogta le szerelmét Ino – Nem éri meg – nézett megvetően, a földön szenvedőre.

A 2. szünet végére, már mindenki hallott a fogadásról, persze van, aki nem minden részletet tudott meg van, akihez kiszínezve jutott el az infó, de a lényegről tudtak.

- Vedd már fel – járkált Ino fel és alá mobiljával. Kis idő múlva, válaszhang is volt.

- Szólj – hallatszott a túlvégről.

- Temari, hol a fenébe vagy? – kérdezte, számon kérő hangon.

- Hé nyugalom van, beteg vagyok – mentette magát.

- Ahha suli undor felsőfokon mi? 

- Undok egy kór – nevetett bele a készülékbe.

„- T i is hallottátok, állítólag Sakura végig tudott a fogadásról és most is csak játszotta magát! Kamu, hogy őt sajnálja mindenki”– csapta meg a szőke lány fülét.

- Na idefigyeljetek ti szerencsétlen kis picsák, ha tovább kevertek én olyan szinten átrendezem a pofitokat, hogy öröm lesz nézni. Vili?

- Jézusom Ino. Kit fenyítesz? - kérdezte Temari nevetve.

- Néhány életét untat, aki más életében vájkál. Mintha Sakurának nem lenne ezek nélkül is elég baja.

- Mi történ Sakurával? – ijedt meg.

Ino tömören összefoglalta a dolgokat, ugyanis az ő teló számlája is véges.

- Az, csinos! És ott van veletek?

- Nincs! 

- Majd még beszélünk. – zárta le a beszélgetést és lecsapta a telefont.


A szőkés barna lány lefutott az emeleti lépcsőn, felhúzta cipőjét, vette a kulcsait és kifutott a házból. Egy rohamtempóban megtett kilométerrel később a lány megállt Sakura ajtaja előtt. Próbált benyitni, de az ajtó zárva volt, kopogott, de válaszhang nem volt. Temarinak és a többi lánynak, Sakura néhány éve adott egy-egy kulcsot és megmondta nekik, hogy oda bármikor mehetnek, ha bajban vannak, számukra mindig van hely. A lány most nagy hasznát vette a kulcsnak. Mikor bement, tekintetével végigpásztázta a szobát, a rózsaszín hajú ott feküdt a kanapén, kisírt szemekkel aludt látszólag békésen.

- Sakura – suttogta és ahogy ránézett barátnőjére, rettenetes érzés fogta el. 


A rózsaszín hajú néhány óra után kinyitotta a smaragdokat, amik kegyetlenül égtek, de ennyi sírástól talán nem is meglepő. Tekintete az asztalon gőzölgő két csészére szegeződött. Nem kellett túl sokáig, azon agyalni, hogy mi ez, ugyanis Temari épp ekkor lépett ki a konyhából két kiskanállal.

- Szia – mosolygott kedvesen a nagyokat pislogó Sakurára.

- Szia – hiába próbált mosolyogni, nem ment neki.

- Ne erőltesd, nem szeretem nézni, amikor így vicsorogsz – Temarinak mindig sikerült megnevettetnie Sakurát, mint ahogy most is. – Máris jobb – vigyorgott elégedetten, majd leült a lány mellé. – És most mesélj! – Temari már mindent tudott, de azzal is tisztában volt, ha Sakura elmondhatja valakinek, akkor egy kicsit megkönnyebbül. 

A lányok hosszú órákon át boncolgatták a témát. A szőkés barna próbált mindig valami olyat mondani, ami segíthet, még ha nem is mindig sikerült, Sakurának már az is sokat jelentett, hogy barátnője mellette van. A rózsaszín hajú elment tusolni, hátha jót tesz a víz. Könnyei pont úgy záporoztak, mint a víz a zuhanyrózsából. Magára tekert, egy törölközőt, kezével megtörölte a gőztől párás tükröt. A látvány egy kicsit sem tetszett neki, a smaragd szemek vörös árnyalatban csillogtak. Felvett egy hosszú fekete pólót és egy alsógatyát és visszament a nappaliba. Mikor belépett az ajtón, a látvány megmosolyogtatta. Temari félig betakarva, bal keze és lába lelógott, szája tátva, mint egy kis ovis, nagyon édes látványt nyújtott. Ahogy Sakura az órára nézett, nem is nagyon lepődött meg azon, hogy barátnője így kivan, már hajnali két óra van és egész eddig azon volt, hogy életet verjen belé, ami valamennyire sikerült is.

- Köszönöm Temari – kapcsolta le a lámpát, majd ő is lefeküdt a másik kanapéra és várta, hogy elnyomja az álom.