Május 24.
12:26
Színház

   Hajnalban – senki sem törődött azzal, hogy rohadt fáradt vagyok – még megtárgyaltuk a versenyen történt dolgokat. Megittunk két üveg pezsgőt annak örömére, hogy másodikak lettünk, szerencsére nem kellett hányadékot takarítanom utána, csak kicsit jobban aludtunk a megszokottnál. Neji javasolta, hogy ma menjünk el a színházba, szinte biztosak voltunk benne, hogy Sasoriék most ott tartózkodnak – általában ilyenkor töltik a színházban az idejüket. 
   Nem tévedtünk. Az Akatsuki a színpadon ült, és csak ültek. Nem csináltak semmit, de mikor észrevettek minket, felálltak. 
     -     Csak beszélgetni jöttünk – emelte fel kezeit Suigetsu. Miért mire számítottak? Hogy lehurrogjuk őket, plusz ki is nyiffantjuk a bandát? Átsprinteltünk a termen, és felgyülemlettünk hozzájuk a színpadra. Ránéztem a barátaimra, és tudtam, hogy most mindannyian ugyanarra gondolunk: Hol van Tobi? A kis mitugrász nem volt közöttük, talán megfutamodott?
     -     Hol van az a mitugrász? – kérdezte Karin. – Tobi?
     -     Miért érdekel? – lépett elő a tömegből Pein, arca teljesen közömbös volt. 
     -     Sajnálatos módon ki akarja nyírni a barátnőmet. – Nem emlékszem, hogy hallottam bármikor is ilyen komoly hangon beszélni Narutót. Pein összehúzta a szemöldökét. – Nem hagyhatom!
     -     Oké-oké! Felfogtuk – szólt Hidan. – Honnan az anyámból veszitek, hogy Tobi akarja kinyírni? Még egy legyet sem tud elkapni!
     -     Vagy csak tetteti – dörmögte Sasuke. Sajnos kénytelen voltam igazat adni neki. 
     -     Elég ravasz, nem csoda, hogy Uchiha – jegyezte meg Deidara, és akkor néma csend lett. Valahogy úgy tűnt, hogy olyat kotyogott ki, amit nem kellett volna. Az Akatsuki többi tagja rettentően dühösen nézett rá, Sasuke pedig meg volt döbbenve. 
     -     Mi az igazi neve? – kérdezte Suigetsu.
     -     Miért akarja bántani Hinatát? – csatlakozott a faggatáshoz Temari is. 
     -     Miért ölte meg Jiraiyát és Gaarát is? – hangzott el a következő kérdés Tententől. 
     -     Honnan tudjuk? – kérdezte ingerülten Sasori. – Nekünk ezekről nem számol be. 
     -     Hol van most? – szállt be a beszélgetésbe Ino. 
     -     Elég volt! – Kakuzu hangjától kicsit megijedtem. – Nem válaszolunk a kérdéseitekre, húzzatok innen! 
Nekem nem kellett kétszer mondani, a lányokkal kisprinteltünk a teremből, de a fiúk még maradtak. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem dobozban kapjuk meg a maradványaikat.  Összerakni még nem lett volna olyan nehéz, de életre kelteni őket… 
   Két perc múlva kijöttek (egyben!) a teremből, és elindultunk haza. Útközben egyikünk sem szólt egy szót sem, a srácok meglehetősen morcos hangulatban vonultak. Előrenéztem, és eszembe jutottak Deidara szavai. Szóval ez a Tobi egy Uchiha. De jó… Hinatát egy Uchiha mentette meg, és egy Uchiha akarja megölni. Szuper… Pedig úgy tudtam, hogy csak ők ketten maradtak Uchihák. Sasuke és Itachi.

Május 24.
14:38
Narutóék otthona

   A házba beesve egyből Sasukéhoz fordultam.
     -     Nincs véletlenül egy családfád kéznél? – kérdeztem, és úgy nézett rám, mint egy ütődöttre. – Most mi van? Csak úgy tudjuk kideríteni, hogy ki az. 
     -     Szerintem még úgy sem! – mordult rám. Jól van, na! Le ne harapd már a fejem! 
     -     Ch… 
Sikeresen átvettem a stílusának ezt részét, éljen! Őszintén szólva nem nagyon örültem neki, nem akartam olyan lenni, mint ő. 
     -     Idegesítő vagy! – Hátat fordított nekem, én pedig lehajtottam a fejem. Miért kell ezt a fejemhez vágnia? Nem is értem ezt a srácot. Egyszer tök rendes a maga módján, elvileg miattam verekedett Sasorival, máskor pedig egy érzéketlen bunkó. Szuper… ki akar egy ilyen pasit magának?

Én…

     -     Ezt már hallottam – motyogtam, és elmentem a közeléből, miközben kitöröltem szememből a nedvességet. Nem akartam, hogy sírni lásson, akkor még hülyébbnek is nézne. Azt pedig nem akartam. 
   Csatlakoztam barátaimhoz a nappaliban. Előre bámultak, nem szóltak egy szót sem, csak Hinata motyogta néha-néha, hogy Uchiha. 
     -     Mi lehet a keresztneve? – kérdezte Ino. 
     -     Madara – pattant fel hirtelen Naruto, mi pedig egyből ránéztünk. 
     -     Madara? – lépett be a szobába Sasuke. – Uchiha Madara már rég halott. Honnan veszed?
     -     Ő mondta – vallotta be Naruto. 
     -     Mi? – csattantam fel. – Te végig tudtad, hogy így hívják, és nem szóltál?
     -     Elfelejtettem, na!
     -     Jellemző – morogta Neji. – Egyáltalán. Melyik az a hülye gyilkos, aki megmondja a nevét? 
     -     Biztos azt gondolta, hogy Naruto olyat tökkelütött, hogy elfelejti – vont vállat Temari. 
     -     Igaza is volt – vigyorgott Suigetsu, mire Hinata és Naruto egyszerre villantottak rá gyilkos pillantást. 
     -     Nem olyan hülye, mint amilyennek gondoljátok! – szólt Hinata. 
     -     Jól mondja az asszony – vigyorgott Naruto, és egy gyors csókot nyomott Hinata ajkaira. Én ilyenkor minimum beletapostam volna a szájába, hogy csak a leggyengébb büntetést említsük. Hinata azonban beérte egy lesújtó pillantással, de a következő pillanatban, már csókolóztak is tovább. 
     -     Sokkal hülyébb – jegyezte meg Ino. Felnevettem, és elhallgattam a veszekedésüket. 
     -     Bár Tobi elég hülye, hogy megmondja az eredeti nevét – szóltam közbe, és ők abbahagyták a veszekedést. 
     -     De hát… - rázta a fejét Neji. – Szerintem nagyon nagy észlény, ha ilyen gyilkosságokat el tudott követni úgy, hogy ne leplezzék le. Keresik a rendőrök, de nincsenek ujjlenyomatok, semmi bizonyíték arra, hogy ki ölte meg. De most, hogy Tobi lelepleződött… Nem lehet, hogy csak az egyik cinkostársa? 
     -     Olyan volt a hangja, mint annak a gyilkosnak – jegyeztem meg unottan. 
     -     Ködös ez az egész – gondolkodott el Tenten. – Egy rakat megválaszolatlan kérdés merült már fel. És ha feljelentenénk a rendőrségen?
     -     Mégis mit mondjunk nekik? – nézett rá Temari. – Hogy egy rég halott ember akarja megölni Hyuuga Hinatát? Aki valójában Tobi? Már tudják, hogy Tobit kell keresniük. És szerintem az Akatsukit ki is fogják hallgatni.
     -     Azok nem fognak semmit se mondani – rázta a fejét Ino. – Őket is kötelezi az, hogy a bajtársaikért kiállnak. 
     -     Sasori és Deidara nem álltak ki mellettünk – szólt Karin. Ebben teljesen igaza volt, de mégis Inóval értettem egyet. Néma csend ült ki közöttünk, mindannyian a gondolatainkra hagyatkoztunk. Véget akartam már vetni ennek, olyan rossz most az életem. Mintha fejjel neki mentem volna falnak, és úgy viselkednék, mint egy… antilop… vagy bármi más.

Május 24.
23:50
Naruóék otthona

   Hinata az udvarban álló padon ült. A kis ülőalkalmatosságot fák vették körül, egy cseresznyefa Hinata fölé hajlott, virágait hullatta a lány mellé. Hinata ránézett a kis virágra, és két ujja közé vette. Milyen jó ennek a virágnak, gondolta keserűen. Az ég egy adta világon semmi probléma sincsen. Csak éli világát, senki nem akarja elpusztítani. 
   Hinata felcsapta a könyvet, és olvasni kezdett.

„Tsuya lépett ki a házból, karjait szorosan a teste köré fonta, felfogva a hűvös esti szellőt. Hosszú, barna haja most kivételesen a hátára omlott, a szél lágyan ringatta. A kertben álló padon ülő nőre nézett, majd lassan odasétált mellé, és leült a maradék helyre. 
   - Nem tudsz aludni? – kérdezte halkan. Hisae megrázta a fejét. 
   - Sok a gond, amin gondolkodnom kell – mondta. – Nem szeretek egy helyben állni. 
Tsuya nem felelt, mélyet szippantott a levegőből. Ezért is szerette főként a cseresznyefát. Nem csak a virága miatt – aminek már elmúlt a virágzása, de még mindig virított -, hanem mert a közelében fantasztikus illatot árasztott magából. 
   - Rossz lehet neked – szólt végül. – Meg akarnak ölni, nincs nyugalmas életed. 
   - Kibírom – vont vállat Hisae. – De néha hatalmas a teher, néha úgy érzem, hogy nem bírom el. Csak miattatok és Nobuo miatt vagyok még erős. Még ha nem is annyira. Miattatok érdemes élni. 
Hisae rámosolygott Tsuyára, aki viszonozta a gesztust. 
   - Nem irigyellek – sóhajtott nagyot, de akkor felkapta a fejét. Mögülük ágreccsenés hallatszódott, de még mielőtt Tsuya hátranézhetett volna, a földre hanyatlott. Hisae rémülten emelte fel a fejét arra az alakra, aki leütötte Tsuyát. 
   - Csak hogy ne zavarjon – húzódott gúnyos vigyorra a szája a férfinek.
   - Ne! – sikoltotta Hisae.”

Hinata felemelte a fejét, és kabátjának hatalmas zsebébe rejtette a könyvet. 
     -     Sakura meg tudta akadályozni a jövőt – motyogta magában. – Én miért nem? 
Hirtelen emelte fel a fejét, mikor Tenten leült mellé. Hamarosan, gondolta, nagyot nyelve.
     -     Nem tudsz aludni? – kérdezte Tenten.
     -     Sok a gond, amin gondolkodnom kell – mondta Hinata, és lehajtotta a fejét. – Nem szeretek egy helyben állni. 
     -     Rossz lehet neked – szólt Tenten, és mélyet szippantott a levegőbe. - Meg akarnak ölni, nincs nyugalmas életed.
     -     Kibírom – vont vállat Hinata, és összeszorította a szemét. – De néha hatalmas a teher, néha úgy érzem, hogy nem bírom el. Csak miattatok és Naruto miatt vagyok még erős. Még ha nem is annyira. Miattatok érdemes élni.
Tenten elmosolyodott. – Nem irigyellek.
Hinata erőtlenül felnevetett, de azon nyomban el is hallgatott. Mögöttük ágreccsenés törte meg az éjszakai csendet, és Hinata rá akart kiáltani Tentenre, de egy hang sem jött ki a torkán, és már csak annyit látott, ahogy barátnője a földre esik. Hinata ránézett a támadóra. 
     -     Csak hogy ne zavarjon – vigyorgott. 
     -     Ne! – sikoltotta Hinata, és erőt vett rajta a félelem.

Május 24.
00:09
Narutóék otthona

   Éles sikításra ébredtem, és miután sikerült elűznöm a csillagokat a fejem körül – hirtelen felriadásomnak köszönhetően lefejeltem az asztali lámpát, bár nem tudom, hogy sikerült -, kipattantam az ágyból, és nem törődve azzal, hogy elég hiányos az öltözékem, kirohantam az udvarra. Úgy tűnt, hogy a többiek is felébredtek a sikításra, mert most hetedmagammal léptem ki a hűvös májusi éjszakába. Karomon egyből libabőr futott végig, szorosan átöleltem testemet, közben azon bánkódva, miért nem vettem fel egy pulóvert. Ezzel azonban nem volt időm törődni a szemem elé táruló látvány miatt. Tenten eszméletlenül feküdt a földön, Hinata pedig reszketve hátrált Madara elől, akinek kezében hosszú pengéjű kés tátongott. Csak ne az én kertemben belezze ki! Erre a gondolatra elvakított a düh.
     -     Hé! – kiáltottam. – Jól gondold meg, hogy kinek a kertjében készülsz feldarabolni egy nőt! Milyen férfi vagy te? Nőket nem bántunk!
     -     Fogd be! Idegesítő vagy! – vágta a fejemhez, mire én megbotránkozva néztem rá. Miért ilyen kegyetlen velem minden Uchiha? Ránéztem Sasukéra, akinek arcán gúnyos vigyor ült, kedvem lett volna behúzni neki egyet. Az lesz, hogy elkérem Madarától azt a böllért, és kinyírom vele Sasukét. Alig néztem vissza, már is azt tapasztaltam, hogy a fiúk nekirontottak Madarának, de akkor az Tentennél termett, és kést szegezett Temari torkának. Ő meg hogy került oda? Biztos fel akarta ébreszteni Tentent. A fiúk azon nyomban megtorpantak, és aggódóan néztek Temarira. 
     -     A francba, ne törődjetek velem, kapjátok el ezt az elmebeteg állatot – rimánkodott Temari.
     -     Megőrültél? – kérdezte Ino. – Shikamaru élve temet el minket, ha hagyjuk, hogy meghalj!
     -     Gondolj Kankuróra – szólt Karin. – Gaarát már elveszítette, ne akard, hogy téged is elveszítsen!
     -     Jól van, ne engem győzködjetek, hanem ezt a barmot! – csattant fel Temari. Madara azonban hirtelen elengedte Temarit, odalökte a fiúk felé, és eltűnt a szemünk elől. Szuper…