Az utóbbi napokban az időjárás feltűnően nagy változásokon ment keresztül. Hol eső volt, hol napfény, hol pedig csak szimplán hűvös idő. Az emberek hangulata is ez szerint változott. Elérkezett a nap, mikor hőseinknek, kis „kikapcsolódás” gyanánt, egy feladatot kell végrehajtaniuk, amit Shizune, a Konoha High School igazgatónője, büntetésként szánt nekik, amiért átszöktek a lányokhoz. Az iskola utcájának végében egy kis épület található, amiben a diákok szabadidejüket, házi feladat végrehajtását, alvást, mosakodást töltenek mindennapjaikban. A 201-es szobában egy hangos csengés keltette fel a bent lakókat. Temari idegesen vágta a falnak a párnáját, ami egy puffanással szobatársa fején landolt.
- Mi van már? – ült fel Matsuri. Barátnője nem válaszolt, helyette mérgesen a telefon után nyúlt. Egy totál ismeretlen szám tárcsázta, s Temari egy kicsit homlokát ráncolva felvette, majd kihangosította.
- Ki az? – kérdezte leheletnyi ingerültséggel a hangjában.
- Jó reggelt Sabaku no Temari – hallatszott egy női hang, a vonal túlsó végén, mire Temari ledermedt. 
- A-anya? – kérdezte remegve.
- Eltaláltad – mondta a női hang, aki ezek szerint a Sabaku no anyuka volt. – Megkérdezhetném, hogy hol töltöd szabad perceidet, miközben én állandóan hívogatlak?
- Hát… izé… - dadogta Temari és segélykérően Matsurira pillantott, aki csak kiguvadt szemekkel meredt a telefonra, s közben tehetetlenül csóválta a fejét. Temari pontosan úgy érezte most magát, mint akin átment egy gőzmozdony. 
- Kankuro és Gaara hol van? – kérdezte az anyja.
- Egy utcával odébb – felelte Temari, s egyből meg is bánta.
- HOGYHOGY NEM EGYÜTT ALSZOTOK? HOL ALSZOTOK EGYÁLTALÁN? MIÉRT NEM VAGY AZ ÖCSÉIDDEL? KISLÁNYOM, KICSIT GONDOLKOZZÁL MÁR! HOL VAGYTOK MOST? KANKURO NEM JÖTT HAZA SPANYOLORSZÁGBÓL, PEDIG VAGY EGY HETE HAZA KELLETT VOLNA JÖNNIE! HALÁLRA AGGÓDTAM MIATTATOK! – ordítozott a Sabaku no mami. Temari a párnája alá szorította a telefont, hogy másokat fel ne ébresszen, de így is felért egy földrengéssel az anyja kiáltása.
- Anya, hallgass meg – szólt bele a telefonba nyugodtan. Az anyja nem válaszolt, ezért belekezdett.
- Itt vagyunk Spanyolországban, de… - kezdte el, de anyukája csattanó hangja közbeszólt.
- HOGY HOL VAGYTOK? – kérdezte, s Temari a telefonon is látta anyja pirosló arcát, s a nappaliban való folytonos körbe-körbejárkálását. 
- De ne szólj közbe – fejezte be elkezdett mondatát a szőke. – Kankuro azt mondta, hogy nem szálltunk, de valójában látott minket, csak nem akart beköpni. Azt mondta nekünk, hogy ő is marad Spanyolországban. Most itt vagyunk, tanulunk, és egyébként kollégiumokban alszunk. 
Temari idegesen pillantott a telefonra, de anyja nem válaszolt. 
- Anya – szólalt meg, de már csak búgást hallott. 
- Ajaj – jegyezte meg Matsuri. – Ebből baj lesz.
- Nekem mondod? – csattant fel Temari. – Ismerem az anyámat, tuti utánunk fog jönni.
- Hogy mi? – akadt ki Matsuri és szobatársa egy megrökönyödött pillantást vetett rá. – Még arra is képes?
Temari bólintott, majd egy sajnálkozó pillantást vetett barátnőjére.
- Ne kívánd anyósodnak – jegyezte meg, majd kikelt az ágyból és gyorsan magára kapott néhány ruhát. Matsuri hasonlóan cselekedett, majd miután mindketten elkészültek kimentek a folyosóra, ahol Tenten állt.
- Jó reggelt – mosolygott rá a két lányra, akik viszonozták a gesztust.
- Többiek? – kérdezte Matsuri.
- Hinata készülődik, kicsit parázik, Ino és Sakura pedig felszívódtak – nézett körül Tenten. – Legalábbis a szoba ajtaját nem nyitották ki. 
Temari odasétált a két lány ajtaja elé és jó erősen bekopogott. Senki nem nyitott ajtót. A lány ránézett Tentenre és Matsurira, akik csak megrántották a vállukat. 
- Ino, Sakura, felkelni! – kiáltotta Temari és dörömbölni kezdett az ajtón. Kis híján beesett a szobába, amikor egy álmos szőke hajkoronával, és annak gazdájával találta szembe magát. 
- Mi van már? – kérdezte álmosan. Temari kiegyenesedett és belenézett az ég kék szemekbe. Egy kicsit neheztelt Inora ugyan, de azon kívül nem volt semmi baja vele. 
- Büntetés – emlékeztette a szőkét, akinek erre eltűnt az álmosság a szeméből és ijedten nézett körbe. Már mindenki itt van? – kérdezte.
- Nem, még Hinata… - kezdte volna Tenten, de ekkor kinyílt a szobája ajtaja, s ő beesett rajta, ugyanis eddig annak támaszkodott. 
- Itt vagyok – mondta lihegve Hinata és kérdőn nézett a földön fekvő barátnőjére. – Hát, te?
- Szólhattál volna, hogy ajtót nyitsz – nyögte Tenten és felült. Matsuri odalépett hozzá, s kezét nyújtva, felsegítette Tentent.
- Köszönöm - mosolyodott el a lány. Ino csodálkozva meredt rájuk, majd tekintetét ismét Temarira függesztette.
- Két perc és itt vagyunk – mondta, azzal és becsapta az ajtót. Temari egy nagyot sóhajtott, majd a falnak vetette hátát. 



    Úgy volt, ahogy Ino mondta. Kerek két perc múlva kilépett a 203-as szobából Sakura és Ino. 
- Mehetünk? – kérdezte Sakura. A négy lány bólintott, majd elindultak le a lépcsőn, egyenesen a kolesz elé.
- A fiúk? – kérdezte Tenten.
- Azt mondták, hogy itt találkozunk – vont vállat Ino, majd kék szemével az utcát kezdte el pásztázni, ahol néhány perc múlva három autó jelent meg.
Lefékezett a lányok előtt, és kiszálltak belőlük a fiúk, bár Naruto egy kicsit morcosan.
- Mi a baj, édes? – lépett oda Hinata és ajkait a fiúéra tapasztotta.
- Nem én vezethettem – morogta.
- Naruto egyszer már megmondtam neked – nézett rá Sasuke. – Ha te vezetsz, nemhogy autó nem marad, út se.
- Ezt nem pont így mondtad – emlékeztette Gaara. Sasuke csak egy dühös grimaszt küldött felé, majd odaállt Sakura mellé, s derekánál fogva magához húzta.
- Sakura jön velem – mondta. – Plusz…
- Naruto és én – szólt közbe Hinata, majd odaállt ahhoz az autóhoz, amiből Sasuke és Naruto szállt ki. 
- Én vagyok a másik sofőr, velem jön Tenten, Kankuro és Ino – szólalt meg Neji.
- És én vagyok a harmadik – bólintott Gaara. – Velem jön Matsuri, Shikamaru és Temari. 
Miután ezt megbeszélték, bepattantak az autóba és egyszerre léptek a gázpedálra, aminek a következménye kis híján karambol lett volna. Ezt sikerült elkerülniük, ezért simán útnak tudtak indulni. Kakashi tájékoztatása szerint a kastély fent van a hegyen, és így lehet látni a földön is. Sasukeék mentek elől, utánuk Gaaraék és utánuk pedig Nejiék. Az út pofon egyszerű Spanyolországban, így hamar is odaértek, ám meglepetéssel kellett szembe találniuk magukat.
- Ezek meg mit keresnek itt? – nézett ki az ablakon Hinata.
- Jó kérdés. Remélem, nem ellenőrizni jöttek ide – jegyezte meg Sakura. A három autó lepakolt a kastély előtt, majd miután kiszálltak odamentek a kis csapathoz, ami ott gyülekezett.
- Hát, ti meg? – fordult bátyjához Sasuke. 
- Shizune küldött – felelte Itachi. – Büntetésbe vagyunk. És ti?
- Mi is – szólalt meg Naruto. – Átmentünk a lányokhoz, és elküldött ide.
- Ja, olyan kellemetlen volt – jegyezte meg Shikamaru.
- Nem akarjátok befogni azt a kellemetlen pofáját? – kérdezte Hidan. A többiek összenéztek, majd Sakuráék átvizslatták az embereket. Ott volt Itachi, Hidan, Deidara, Pein, Konan, Tobi, Kisame, Zetsu, Sasori és Karin. Plusz ők. 
- Shizune úgy ítélte, hogy a kastély elég nagy, el kell a segítség – mondta Zetsu. Neji visszament az autóhoz és kivett egy hatalmas táskát, majd intett a fiúknak, hogy segítsenek kivenni a felmosórongyot, a vödröt, a tisztítószert, és az egyéb dolgokat, ami egy nagytakarításhoz jó.
- Nagytakarítás? – borzadt el Gaara, amikor Neji véletlenül kicsúszott a száján a szó. – Ez már nem nagy, hanem óriási.
Kankuro fájdalmasan nyögött egyet, majd a cuccokkal megrakodva, odaléptek a lányok mellé. Itachiék is felkészülten álltak, majd egyszerre létek be az ajtón. Sasuke ment elől, mögötte Karin és Sakura, s a többiek. Sasuke kinyitotta az ajtót, majd mikor tett előre egy lépést, Karin megragadta a karját és visszahúzta. Sasuke értetlenkedve meredt rá, majd miután meghallotta a nagy durranást odakapta a tekintetét. Az ajtó felett egy hatalmas szarvas fej volt, az hullott oda, ahol éppen állt az előbb.
- Karin, megmentették – nyögte megsemmisülten. – Köszönöm. 
Karin biccentett egyet, majd hátrafordult. Sakura odaállt Sasuke mellé, majd tett egy lépést előre. Most semmi sem zuhant. Tett még egy lépést előre, de még mindig semmi. Sakura ezzel bátorítást nyert, így besétált a terem közepére. Törmelék darabkák voltak mindenhol, ujjnyi vastag porral és pókhálókkal. 
- Jaj – nyögött fel Tenten. – Utálom a pókokat. 
Sasuke követte Sakurát, s most megállt a lány mellett, a terem közepén.
- Szerintem ez az aula – állapította meg.
- Hogy te milyen okos vagy – gúnyolódott Sakura. Sasuke rávigyorgott, majd összekulcsolta ujjait a lányéval, majd sétálgatni kezdtek az aulában.
- Most hova megyünk? – kérdezte Sakura.
- Csak sétálgatunk – vont vállat Sasuke, mire Sakura fején megjelent az a tipikus vízcsepp. Eközben barátaik is bemerészkedtek az aulába, bár Tenten és Naruto egy kicsit nagyon összegömbölyödve, szorosan párjuk nyakában.
- Jaj, Tenten – sóhajtott fel Neji, majd szembefordult a lánnyal. – Nyugi, majd én, megvédelek a pókoktól. 
Tenten hálásan rámosolygott, majd szorosan átölelte és egy csókot nyomott az ajkaira. 
- Naruto – szólalt meg Hinata.
- Mondjad drágám – mosolygott rá Hinatára.
- Ne légy ilyen gyáva. – Naruto megütközve nézett a lányra, majd remegve bólintott egyet, és igyekezett magabiztosnak viselkedni. Ez csak egy valahogyan sikeredett… Ha szórakozik.
- ÁÁÁ, nézzétek, egy százlábú óriás kecske – visította, mire mindenki megpördült a tengelye körül. 
- Ebben csak az a kellemetlen, hogy még oda is nézünk – jegyezte meg Shikamaru, mire Temari felnevetett.
- Nem – mondta Gaara. – Az a kellemetlen, hogy Temari ezen képes röhögni. 
A nővérétől való gyilkos pillantás kicsit helyre rázta Gaarát, mert most farok behúzva osont oda Matsurihoz, hogy megkapja a megfelelő védelmet. Deidara szélesen elvigyorodott, majd a lépcsőhöz sétált, és rálépett. Úgy tűnt, hogy a lépcső átmenetileg képtelen a por jelenlegi tömegénél nagyobb megterhelést elviselni, ezért fájdalmasan megnyikorgott. Deidara ezen nagyon meglepődött, ugyanis a lépcső márványból volt, és tudta szerint a márvány nem nyikorog. Oldalra nézett, és meglátta Narutót, aki egyben a hang tulajdonosa is volt.
- Biztos megrágták a terpeszek – mutatott rá. 
- Terpeszek? – vonta fel szemöldökét Deidara. Naruto is felvonta szemöldökét.
- Most mi van? – kérdezte.
- Azok termeszek, nem terpeszek – vihogott Hidan, amikor odalépett melléjük. Naruto fülig pirult zavarában, majd, hogy ezt feledtesse, elindult fel a lépcsőn. 
- Neki miért nem nyikorog? – kérdezte Kankuro.
- Kankuro drága, a lépcső márványból van, nem tud nyikorogni – nézett hátra Temari. Kankuro is elpirult, majd tovább nézte Narutót, aki az utolsó lépcsőfoknál gyorsabbra vette lépteit, és mindenki őszinte csodálkozására, feljutott az első emeletre, épségben, pedig látni lehetett, hogy a márványlépcsőn lévő poron egyszer-kétszer majdnem elcsúszott.
- Ezt meg, hogy csináltad Naruto? – kérdezte Sasuke. Sakurával az oldalán Naruto után mentek, és szerencséjükre, nekik sem esett bajuk. Akárcsak Hinatának, Tentennek, Temarinak, Shikamarunak, Gaarának, Matsurinak, Nejinek, Inonak, Itachinak, Kisaménak, Zetsunak, Peinnek, Konannak, Sasorinak és Karinnak. De Hidan, Deidara, Tobi és Kankuro már nem voltak ilyen szerencsések. Tobi ment előre, utána Deidara, Hidan és Kankuro. Tobi nyakát behúzva ment elől, majd mikor az utolsó lépcsőfokra ért, eltaknyolt. Ráesett a mögötte álló Deidarára, s így sorban. Sakura és Ino alig tudták visszatartani feltörő nevetésüket, így végül kiengedték. Sakura Sasukéra dőlve nevetett, a fiú ezt persze nem díjazta, mert most épp beestek a mellettük lévő ajtón. Kíváncsian pillantottak körbe, s Tenten - aki mögöttük lépett be az ajtón -, hatalmasat sikított. Kiakadása nem volt alaptalan, ugyanis Sakuraék fele fölött egy jókora pók jelent meg. 
- P-p-p-pók – lépett folyamatosan hátra Tenten.
- De okos vagy – dicsérte meg Ino, majd meglökte Itachit, aki egy nyögés kíséretében, két lapáttal összepréselte az állatot. Tenten megkönnyebbülten felsóhajtott, majd belépett a szobába. Egy kicsi szoba volt, egy dohos ággyal, egy porlepte fésülködőasztallal és egy szekrénnyel. A hatalmas baldachinos ágyon különböző méretű pókhálók voltak, újabb nyögést kifojtva Tentenből. Az ágyneműt vastag por takarta, és itt-ott lyukat lehetett rajta felfedezni. Nyilván egér rágta meg, futott át Ino agyán, mikor ő is belépett a szobába. A fésülködő asztalon is ujjnyi vastag porréteg volt, s mikor Tenten kihúzta a fiókot, bogarak sokasága tűnt fel. Tenten ismét felsikított, Ino borzadva hátrahőkölt, Sakura és Sasuke pedig gyorsan felpattantak a földről, utat engedve a bogaraknak, akik már el is hagyták a szobát.
- Úgy utálom a bogarakat – hallatszott egy hang kívülről. A hang gazdája Tobi volt, s most ő is becsörtetett a szobába. Rápillantott a dohos ágyra, majd megfogta a lepedőt és kirázta. A por össze-visszaszállt a szobában, s a lepedőből egerek maradéka, és szárított bogarak tűntek fel. Ino felnyögött, majd gyorsan el is fordult. Kihúzta a fésülködő asztal másik fiókját is, amiből egy kis könyvecske, és néhány régi levél tűnt elő. 
- Hm… - forgatta meg kezében a kis könyvet, majd letette az asztalra.
- Fúrót, kalapácsot vagy ilyesmiket hoztatok? – kérdezte Matsuri.
- Mi nem – tárta szét a karját Gaara.
- Mi hoztunk – mondta Pein, majd kiment a szobából, és „óvatosan” legurult a lépcsőn. – Au!
- Jól vagy? – nézett utána Konan, mire Pein felmutatta hüvelykujját, jelezve, hogy igen. Kisomfordált a kastélyból, egyenesen le a kocsikhoz. 
- Minek kell fúró és kalapács? – kérdezte Sasori Matsuritól.
- Azért te nagyokos, mert ez a kastély egy romhalmaz, már kastélynak sem lehetne nevezni – felelte a lány. – Rendbe kell egy kicsit hozni.
Az utolsó mondatot inkább csak magának jegyezte meg, majd benyitott a következő szobába, de egyből be is csukta.
- Köhh, köhh – fogta be az orrát és állt odébb.
- Mi volt az? – kérdezte Hinata.
- Te ne menj be oda, a kicsinek nem tenne jót – javasolta Matsuri, majd visszaállt Gaara mellé. 
- Mit találtatok? – lépett ki Sakura a szobából. Matsuri a mellettük lévő ajtóra mutatott, de megrázta a fejét.
- Semmi? – kérdezte.
- Te talált valamit, de azt mondta, hogy én ne nézzem meg, mert nem tenne jót az ifjabb Narutónak – vont vállat Hinata, mire Sakurának elkerekedett a szeme. Beszólt a szobába, hogy jöjjenek ki, majd odamentek a szoba elé. Kinyitották, és ezeréves dohányszag csapta meg az orrukat. 
- Juj – nyögte Ino, mikor benézett a szobába. Tenten is bekukkantott, majd elsikította magát. 
- Mi van ott? – kérdezte Hinata, nyakát nyújtogatva. Temari megfogta Hinata kezét és bevonszolta abba szobába.
- Idióták, azt hittem egy hulla fekszik itt – bosszankodott, majd belépett a szobába, amiben nem volt más, csak egy üvegszekrény. Matsuri, Ino, Tenten és Sakura jót kuncogtak Hinatán, majd beléptek a szobába és alaposabban körül néztek. A szoba fala sárgás tapéta volt, ami nagyobb helyeken kezdett lemállani. Kicsi szoba volt, a falat képek tömkelege lepte el, és az ajtó mellett egy nagy üvegszekrény állt. Ino odalépett, hogy kinyissa, de az megrepedt, kettétört. Ino ijedten hőkölt hátra, majd kiment a szobából, barátnői kíséretében, s most Deidaraék léptek be. 
- Ejha, aki itt lakott, az aztán adott a szépségre – nézett körül Deidara.
- Mi ebben a szép? – húzta el a száját Hidan.
- Ez művészet – felelte a szőke. – Bár a robbanás az igazi, de ez se rossz.
- Hah, persze – lépett be Zetsu, s alaposan megvizsgálta a képeket. 
- TALÁN LEÉRTÉKELED A MŰVÉSZETET?? – kiáltott rá Deidara.
- Jól van, bazdmeg, fogjuk – förmedt rá Hidan. 
- Öregem, ez aztán kellemetlen – sóhajtott Shikamaru, mikor elment a szoba előtt.
- MIT MONDTÁL TE KELLEMETLEN LAPÍTOTT FÉREG?? – kiáltott utána Deidara.
- Faszomat már! Deidara, fogd már be! – fogta be a fülét Hidan, majd sietve elhagyta a szobát. Ekkor Pein is felért, és Konan mellé lépett.
- Mi folyik itt? – kérdezte.
- Kellemetlenségeket ordibálnak, káromkodnak satöbbi – vont vállat Konan. Pein megcsóválta a fejét.
Eközben Kankuro és Tobi vállalkozott rá, hogy benyitnak a következő szobába, s ezt kivételesen megtehették. 
- ÁÁÁÁÁÁÁ, egy órás vérengző csiga – ugrott Kankuro nyakába Tobi, aki egy dühös nyögéssel lerázta magáról.
- Egy órás vérengző csiga? – elmélkedett Naruto. – Az milyen lehet? De tök jó, mutassátok!!
Gyorsan beszaladt a két fiú után, de órás vérengző csigát nem talált. 
- Miért pont órás? Nem óriás? – kérdezte Gaara, mikor ő is belépett. 
- Ja, de – nevetett fel Tobi. 
- Nem kéne elkezdeni takarítani? – kérdezte Karin. 
- Nem ártana – tette kezeit karba Temari. Lement a lépcsőn, barátai pedig követték. 
- Csapatokat kellene kialakítanunk – javasolta Hinata. 
- Fiúk és lányok külön-külön – mondta Kisame. 
- Sorsoljuk ki – mondta Naruto.
- Jaj, ilyen hülye ötleteket – jajgatott Neji. 
- Én mindenképpen Narutóval megyek – szólalt meg Hinata és odalépett a szőke mellé. Neji arca erre lángolni kezdett, de Tenten figyelmeztető ütésének köszönhetően sikerült lenyelnie goromba közbeszólását.
- Oké, akkor hozzátok csatlakozni fog Tobi és Kankuro – mondta Ino.
- Hogy mi?? – akadt ki Hinata. – Pont ezt a két barmot kell még elviselnem?
- Tobi nem barom, hanem egy ember – rázta a fejét hevesen Tobi, de Hinata elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Az ifjabb Narutónak ez nem tesz jót – simogatta meg Sakura a lány hasát, ravasz pillantást vetve Nejire, akinek már szinte lángolt a feje. Duzzogva hátat fordított és magában kezdett el szitkozódni.
- Tenten, Temari, Sakura és én leszünk a másik csapat – mondta Ino, és várakozva meredt barátnőire, akik csak bólintottak egyet.
- Matsuri és Karin jön velem –szólalt meg Konan. 
- Sajnállak – suttogta Gaara Matsuri fülében, aki csak nyögött egyet, majd csatlakozott a két lányhoz. Sakuráék küldtek felé egy sokatmondó pillantást, majd elindultak a vödrök felé. 
- Sasuke, Gaara, Neji és Shikamaru lesz a másik csapat – mondta Temari. – Aztán, majd ti eldöntitek.
- Ez kellemetlen, már megint parancsolgat – jegyezte meg Shikamaru, mire Temari gyilkoló pillantással meredt rám.
- Talán valami nem tetszik? – kérdezte dacosan. – Nem felel meg a kellemetlen elvárásaidnak? 
Shikamaru nem válaszolt, helyette tovább fixírozta a plafont, ahol egy csillár lógott, eléggé bizonytalanul. Mire ezt rendbe szedjük… - gondolkodott. Ez kellemetlen. Ránézett a fiúkra, s fél fülével hallgatta, hogy Sasori, Itachi, Deidara és Hidan lesznek még egy csapat, Zetsu és Pein pedig csatlakozik Konanékhoz. 
- Kakuzu nem akart volna jönni? – kérdezte Deidara.
- Nem tudom, biztos a szaros pénzét számolja – vont vállat Hidan, mire Deidara kérdőn nézett rá. – Venni akar egy motort.
Hidant látszólag cseppet sem izgatta, hogy Kakuzuval mi van, de most hirtelen megtántorodott, amikor Sakura egy felmosó vödröt és egy felmosó rongyot nyomott a kezébe. Deidarának egy portörlő rongyot, egy seprűt és egy lapátot, Itachinak egy festékes vödröt és egy ecset szettet, Sasori kezébe pedig egy táskát, ami tele volt csavarhúzókkal, és egyéb ilyen cuccal. A hirtelen súlytól, Sasori megtántorodott, és keze hozzáért Sakuráéhoz, amikor elvette a táskát. Sakura gyors hátraarcot csinált, majd elégedetten tapasztalta, hogy a lányok, feladatokkal látják el a fiúkat. Ők maguk is felvettek hasznos cuccokat, majd miután elosztoztak az első emelet szobáin, elkezdődött a munka. 
- Segítsééééééég!!!! – Még el sem kezdődött a nagytakarítás, Naruto máris felvesztve rohant le a lépcsőn, egyenesen ki a kastélyból. Nyomában kis fekete állatkák tömkelege üldözte őt. Temari megcsóválta a fejét. 
- Mit talált ez a szerencsétlen? – hajolt ki az első szobából a szőke.
- Denevéreket, ebben az ósdi szekrényben – hajolt ki a harmadik szobából Hinata. 
- De-de-de-denevéreket? - borzadt el Tenten, de nem figyeltek rá, ugyanis még egy ordítás hallatszott.
- Segítsééééééég!!! – szaladt Naruto után Deidara. 
- És ő, mit talált? – kérdezte Ino.
- Pókhálót – világosította fel Itachi. 
- P-p-p-p-pókhálót? - rezzent össze Tenten. Ino megcsóválta a fejét, majd folytatta előző tevékenységét, azaz a sorvadt csontváz leporolását.
- Mit csinálsz? – lépett oda borzadva Temari. 
- Épp porolom a csontvá… a csonvá… JESSZUSOM A CSONTVÁZAT!! – sikította Ino, majd becsapta a szekrényajtót, ami a fésülködő asztal mellett állt. Ino gyorsan lespurizott a fiúk után, nem kis megdöbbenést keltve velük. 
- Ezek mekkora idióták – tette fejére a kezét Sakura, majd szedte tovább le a pókhálókat a sarkokból. Ez igazából Tentenre várt volna, de mivel egy hatalmas keresztes pókot pillantott meg az egyik pókháló, inkább átadta a feladatot Sakurának. Most épp a padlót söpörte, Temari pedig megpucolta az ablakot, a tükröt, és porolta le a fésülködő asztalt.
- Szerintem ez a szoba valami puccos kis picsa szobája lehetett – szólalt meg, de Tenten megrázta a fejét.
- Kakashi-sensei azt mondta, hogy az első emeleten a szobalányok, takarítók aludtak. A család pedig a felső szinten – magyarázta. Temari csak legyintett egyet, majd folytatta tevékenységét. 


    Narutónak, Deidarának és Inonak végül sikerült visszatérniük a szobákba, és folytatni a szoba takarítását, ami nem volt egyszerű. Sorban szedtek le mindent és porolták le egyszerűen. Legalábbis a lányok. Nem volt olyan fiú, aki össze ne tört volt valamit. 
- A rohadt életbe – szitkozódott Hidan, mikor már a harmadik poharat törte össze. Ugyanis az első szinten a negyedik szoba tele volt poharakkal. – Miért nem a konyhában, vagy az étkezőben tárolják ezt.
- Mert szerintem ezek csak díszpoharak – nézett rá Sasori.
- Mi az, hogy díszpohár. A poharakból inni kell, nem? – méltatlankodott Hidan. Egyik barátja sem válaszolt, így hát ő sem törődött ezzel, inkább folytatta a poharak tisztítását.
- Soha nem végzünk ellen – szólalt meg Deidara egy kis idő után.


5 perc múlva…


- Soha nem végzünk ezzel – mondta ismét Deidara.


5 perc múlva…


- Huh, soha nem végzünk ezzel. – Deidara újabb beszólása csak növelte a feszültséget a szobában, de még senki sem szólalt meg. A fiú már a harmadjára törölte le az összes érmét, ami az üvegszekrényben volt.


Újabb nyomasztó 5 perc múlva…


- Soha nem végzünk ezzel. – Ez már sok volt. Hidan kikapta Deidara kezéből az érmét, ledobta az ágyra, majd felkapta Deidarát és kihajította a szobából. 
- Au – nyögte a szőke, mikor a szoba előtti padlóra esett. – Ez meg mire volt jó?
- Arra, hogy fogd be – válaszolta Hidan helyett Itachi, ugyanis semmi kedve nem volt hallgatni a káromkodását. Deidara nagy nehezen feltápászkodott, majd fogta a festékes vödröt, és az immáron tiszta falat, elkezdte lefesteni. 
- Azon nem tapéta van? – kérdezte Hidan.
- Nem, ez festék – válaszolta Sasori. Deidara halál nyugodtan festett, nem is törődve vele, hogy csukott szemmel elég nehéz festeni. Ugyanis csukott szemmel festett, és emiatt a mellé lépő Hidan fejét is befestette pirossal. Sasori és Itachi igyekeztek visszafojtani nevetésüket; kevés sikerrel.
- DEIDARA, A K***A ANYÁDAT, FIGYELJÉL MÁR EGY KICSIT! – ordította Hidan, majd fogta a zöld festéket és Deidara után spurizott, aki gyorsan kiszaladt. De mér késő volt; Hidan az egész vödör festéket Deidara fejére borította, mindenki szeme láttára, ugyanis az ordítást nem lehetett nem hallani. Kíváncsi fejek kukucskáltak ki az ajtón. Hinatából kitört a nevetés, utána meg persze mindenkiből. Csak Hidan és Deidara nem volt elragadtatva.
- A gyönyörű hajam – sopánkodott Deidara. 
- Kösz az együttérzést, nekem a zselém ment tönkre – förmedt rá Hidan. 
- Lehetőleg ne pocsékoljátok el a festékeket – szólt rájuk Konan, mire a két fiú engedelmesen meghajolt. 
- Tök jó, még hallgatnak is rád – mosolyodott el Karin. 
- Ez kelletlen – ásított Shikamaru. 
- Ez a kellemetlen, hogy nem bírod befogni azt a kellemetlen pofádat – vágott vissza Neji.
- Ez a kellemetlen, hogy folyton veled kell kellemetlenül kellemetlen szócsatát kellemetlenül vívnom.
- Nem – szólt közbe Sasuke. – Az a kellemetlen, hogy te csak kellemetlen mondatokat tudsz mondani, amikben mindenképpen benne van a kellemetlen szó. 
- Szóismétlés – mutatta fel ujját Gaara. – Első számú szabály a fogalmazásoknál. 
Sasuke a homlokára csapott, majd diadalittasan Shikamarura nézett.
- Pontosan! Ne legyél író – tanácsolta. Shikamaru ásított egyet, majd kiment érdeklődve kinézett az aulába. Kilépett, majd megpillantotta Tobit.
- Te meg mit csinálsz ott Tobi? – kérdezte Shikamaru.