Hinata szülei megdöbbentek. Túl kihívónak találták a feszülős nadrágot és a rózsaszín toppot, amit a lányuk viselt. Fogalmuk sem volt róla, hogy Hinatának ilyen ruhái is vannak.

– Mit jelentsen ez a kihívó öltözet, kislányom? – förmedt rá Hiashi.

Hinata remegő kézzel szorongatta a csokrát. Torka kiszáradt, teste reszketett, és már az ájulás kerülgette. Nem tudta, hogy mit válaszoljon édesapjának. Gondolatai cikáztak a fejében megoldás után kutatva, de hiába. Semmi nem jutott az eszébe.

– Válaszolj! – nézett rá szigorúan anyja is, majd a virágra tévedt a tekintete. – Hát az meg honnan van? 

Hinata nagyot nyelt. Fél órával ezelőtti öröméből mostanra már semmi sem maradt. Jobb híján a visszakérdezés mellett döntött, hogy egy kis időt nyerjen.

– A liliom? – kérdezte remegő hangon.

– Igen, az. Kitől kaptad? – nézett rá kérdően.

– Nejitől – vágta rá zavarában Hinata az első nevet, ami eszébe jutott.

– Nejitől? – kérdezett vissza Hiashi. – Minek vett neked Neji virágot? – lepődött meg.

– Hát mert… mert tudja, hogy szeretem a liliomot…

– Aha. Mutasd csak azt a csokrot nekem, Hinata! – kapta ki kezéből anyja a virágot.

„Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom. Várom a napot, hogy megöleljelek, s füledbe súgjam, mennyire szeretlek.” – olvasta el a nő a kártyát.

– Ezt nyilvánvalóan nem Nejitől kaptad! – emelte fel a hangját. – Még egyszer megkérdezem, kitől van? Talán jársz valakivel, és ő küldte neked? 

– Nem! – vágta rá rögtön a lány.

– Ne hazudj! Egyértelmű, hogy ezt az öltözéket is egy fiú miatt hordod. Hát nem megmondtuk neked ezerszer, hogy ebben a korban még első a tanulás? Nem a fiúkkal kellene foglalkoznod, hanem az iskolával, mert így semmi nem lesz belőled! – hőzöngött Hiashi.

– Igaza van apádnak! Egy fiú csak bajt hozna rád, nagyon nem hiányozna, ha mondjuk teherbe esnél! – förmedt rá az anyja is.

– Miért kell mindig a legrosszabbra gondolnotok? Természetesen nem akarom lerontani a jegyeimet, hiszen tudjátok, hogy egyetemre szeretnék menni! És gyereket sem tervezek mostanában, megnyugodhattok! Most pedig kérem vissza a csokromat! – emelte fel a hangját Hinata is, mert nagyon rosszul esett neki, hogy elvették az ajándékát, és ilyen meggondolatlannak hiszik.

– Ne feleselj! Megtiltom neked, hogy barátod legyen, és azt is, hogy úgy öltözz, mint egy prostituált! – mondta határozottan Hiashi.

– Egyáltalán nem öltözök úgy, mindenki ilyet hord! Egyébként is már tizenhat vagyok, miért ne lehetne barátom? Nejinek is van barátnője – próbálta meggyőzni apját Hinata.

– Az teljesen más! Neji fiú, ráadásul egy évvel idősebb is nálad.

– Nem más!

– De igen! Most rögtön indíts a szobádba, és öltözz át, amíg szépen mondom! Többet pedig meg ne lássalak ilyen közönséges öltözékben!

Hinata kikapta anyja kezéből a virágot, majd dühösen felcsörtetett az emeletre. Miután belépett a szobájába, bezárta maga mögött az ajtót.

Neji éppen Tentennel beszélt telefonon, amikor meghallotta a kiabálást. A helyzetre hivatkozva gyorsan elköszönt barátnőjétől, aztán kiment a szobájából. Az elkapott mondatfoszlányokból gyorsan leszűrte a lényeget. Már ment is volna, hogy segítsen unokahúgának, de a lány éppen akkor indult el felfelé. Valószínűleg észre sem vette Nejit, annyira feldúlt volt.

A fiú először elgondolkodott, majd úgy döntött, hogy beszél unokahúga szüleivel. Máskor is sikerült már meggyőznie őket, amikor nem akarták elengedni Hinatát valahová. Tudta, hogy ez most nehezebb lesz, de mindenképpen meg akarta próbálni.

Hinata szülei először nagyon ellenkeztek, egyáltalán nem akartak kompromisszumot kötni. Azonban Neji sem adta fel. Elmondta, hogy sokkal jobb, ha megbíznak a lányukban, mert akkor jobban meg fog nyílni, és nem fog titkolózni előttük. Ezzel, és ehhez hasonló érvekkel pedig végül sikerült megegyezni a szülőkkel.

Neji megígérte, hogy vigyázni fog unokahúgára, és azt is, hogy szemmel fogja tartani a Hinata körül legyeskedőket. Cserébe Hiashi és felesége is megígérték, hogy megengedik lányuknak, hogy fiúzzon, és hogy divatosan öltözködjön, de csak ha Hinata jegyei nem romlanak, és mindent elmond nekik.

Hinata annyira dühös volt, hogy úgy döntött, nekiáll megvalósítani a tervet, amit még a fodrásznál talált ki Ino ellen.

Éppen a laptopja előtt ült, és önelégült vigyorral gépelt, amikor kopogás hallatszott.

– Hagyjatok békén! – parancsolt az ajtó másik oldalán állónak, mert azt hitte, hogy valamelyik szülője az, hogy újra kioktassa.

– Csak én vagyok – szólalt meg Neji kedvesen.

Hinata felállt, és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa azt. Neji mosolyogva lépett be a szobába.

– Mindent megbeszéltem a szüleiddel. Ha betartod a szabályokat, akkor pasizhatsz – jelentette be, miután leült az ágyra.

Hinata alig hitt a fülének. Annyira meglepődött, hogy még a szája is tátva maradt. Kellett pár perc, mire reagálni tudott.

– Köszi, köszi, köszi! Imádlak! – ölelte át unokabátyját fülig érő szájjal. – Na, és mik a szabályok? – kérdezte meg később, mikor a hálálkodást követően leült mellé.

– Nem ronthatsz az átlagodon, figyelnem kell titeket, és mindenről be kell számolnod nekik – sorolta fel a kikötéseket a fiú.

– Értem – válaszolta még mindig mosolyogva a lány.

– Itachitól kaptad? – mutatott az asztalon lévő csokorra Neji.

– Nem… Narutótól…

– Én azt hittem, vele már végeztél – csodálkozott a fiú.

– Végeztem is! Nem tehetek róla, hogy virágokat küldözget nekem – vágta rá Hinata.

– Akkor meg miért nem dobtad ki rögtön?

– Nem volt szívem…

– Értem.

Másnap Hinata boldogan készülődött az iskolába. Egyrészt örült, hogy Nejinek sikerült meggyőznie a szüleit, másrészt alig várta már, hogy megmutathassa Inónak, mennyire nem jött be a terve.

– Tetszik a hajam? – kérdezte Itachit, miután köszöntek egymásnak a kapuban.

– Miért? Fodrásznál voltál? – simított végig egy tincsen a fiú.

– Igen. Nem is vetted eddig észre?

– Most, hogy így mondod, tényleg más egy kicsit – mosolygott Itachi.


Amint az iskolába értek, Hinata megkereste Temarit, és töviről hegyire elmesélt neki mindent, ami tegnap történt vele. Temari ámulattal hallgatta végig a beszámolót, főleg a virágcsokron csodálkozott.

– Biztos vagy benne, hogy Naruto küldte? – nézett komolyan barátnőjére.

– Nem tudom. Ki más lett volna? – válaszolta elgondolkozva Hinata.

– Mit fogsz tenni? Beszélsz vele? 

– Nem hiszem. Mégis mit mondhatnék neki? Magam sem tudom, hogy mit akarok. Igaz, hogy nem vagyok szerelmes Itachiba, de jól érzem magam vele. Ezt pedig nem hiszem, hogy fel kéne rúgnom egy olyan ember miatt, akinek lehet, hogy csak pótlék lennék… Másrészt viszont nagyon jólesik, hogy elkezdett velem foglalkozni – tördelte a kezét Hinata.

– Ezt neked kell eldöntened. Mindenesetre én még mindig azt mondom, hogy Itachival jobban jársz. Narutóban nem bízom.

– Az a baj, hogy én sem – sóhajtott Hinata.


Idő közben megérkezett Ino, aki bosszankodva vette tudomásul, hogy Hinatának nem kellett ronda, fiús frizurát vágatnia. Később, amikor Hinata is észrevette a szőkét, hatalmas mosollyal fordult felé.

– Tetszik a hajam? Itachi odavolt érte.

– Teljesen mindegy, hogy milyen, ha ilyen ronda fejed van hozzá – erőltetett magára ő is egy vigyort.

– Kettőnk közül mégis nekem van barátom – nevetett Hinata. Ino erre hirtelen nem tudott semmit reagálni, ezért inkább kinyitotta a könyvét, és úgy tett, mintha a tananyag jobban érdekelné Hinata beszólásánál.

Délután Neji ki akarta használni, hogy üres a ház, ezért áthívta Tentent filmezni. A lány egy kicsit megijedt, amikor Neji erre kérte, de a fiú megnyugtatta, hogy tényleg csak DVD-zni fognak, így boldogan tartott vele.

Hosszas válogatás után végül egy romantikus vígjátékot választottak, amitől először vonakodott Neji, de Tenten meggyőzte.

Később aztán kiderült, hogy teljesen felesleges volt annyit gondolkodniuk, mivel a filmből nem sokat láttak, annyira el voltak foglalva egymással. Hiába próbáltak az eseményekre koncentrálni, valahogy mindig csókolózás lett a vége.

Egy óra múlva már annyira belemelegedtek, hogy a lány Nejin feküdt a kanapén, és szorosan ölelte őt, miközben a fiú Tenten pólója alá nyúlva simogatta a lány hátát csókolózás közben.


Ez a kép fogadta Hinatát, amikor hazaért és benyitott a nappaliba. Zavarában gyorsan be akarta csukni az ajtót és felmenni a szobájába, mintha meg sem látta volna őket, de a zajra Tenten kinyitotta a szemét. Mikor meglátta Hinatát, egy pillanat alatt leugrott Nejiről, és vörös fejjel ült vissza a kanapéra.

– Ne haragudjatok, nem akartalak megzavarni titeket – dadogta Hinata.

– Nem zavartál meg minket semmiben – válaszolta Neji, miután felült.

– Csak filmezünk – bizonygatta Tenten is.

– Akkor is, én inkább felmegyek a szobámba.

– Ne menj! Maradj itt velünk, úgyis jobban meg szeretnélek ismerni. Most, hogy Nejivel járok, többet fogjuk látni egymást – mosolygott Tenten.

Hinatának jólesett, hogy Tenten ilyen kedves, ezért leült melléjük a kanapéra.

– Milyen volt a biliárdozás? – kérdezte Neji.

– Végül is nem volt olyan rossz… – válaszolta lehangoltan Hinata.

– Nem vagy valami lelkes – jegyezte meg a fiú.

– Egy kicsit elszomorított, de nem szeretném elrontani a kedveteket – mosolygott Hinata.

– Mondd el nyugodtan! – nézett a szemébe Tenten. – Talán Itachi bántott meg?

– Nem erről van szó.

– Akkor? – puhatolózott Neji is.

– Az a helyzet, hogy először láttam Temarit és Shikamarut úgy igazán együtt, és tudatosult bennem, hogy én nem vagyok olyan boldog, mint ők. Jól érzem magam Itachival, de ez valahogy nem az igazi – sóhajtott Hinata.

– Értem. Mit fogsz tenni? Szakítasz vele? – kérdezte Tenten.

– Nem tudom. Temari szerint csak idő kell, de én nem vagyok ebben olyan biztos – biggyedt le Hinata ajka.


Pár perc múlva megszólalt a csengő, Hinata pedig kiment, hogy ajtót nyisson.

– Naruto! – nézett döbbenten a fiúra.

– Szia, Hinata! – mosolygott a szőke. – Beszélhetnénk?