Másnap reggel zuhogott az eső. Megint felébresztette a kollégium lakóit, ahogy cseppjei az ablakpárkányról verődtek vissza, s folytak le róla. De ez most jégeső volt, és villámlott. A dió nagyságú jegek verdesték az ablakokat, ablakpárkányokat, a fák leveleit. A hideg fuvallat berepült a szobákba, ami miatt az alvó diákokat kirázta a hideg. Egy fáradt levendula színű szem meredt az ablakra.
- Azt a büdös… - kezdte el szitkozódva, amikor megpillantotta, hogy az ablak nyitva van. Fáradtan kelt ki az ágyból és csukta be az ablakot. Ránézett alvó szobatársára, aki csak úgy húzta a lóbőrt. 
- Shikamaru, ébredj – szólította meg Neji. A szólított nem reagált, tovább aludt, békésen, mintha sosem akarna felkelni, de ezt szobatársa meg is értette. Elvégre eléggé mozgalmas éjszakájuk volt.
- Shikamaru – szólalt meg ismét Neji. A fiú csak morogott egyet, de még mindig nem reagált.
- Shikamaru, a k***a életbe, kelljél már fel – kiáltotta a Hyuuga, de a várt hatás elmaradt, ugyanis szobatársa továbbra is nyál csorgatva aludt tovább.
- Nyam…nyam… kell… emetlen… hangok… kellemeltenül… hangos… nyam… nyam – forgolódott Shikamaru. Neji felvonta szemöldökét és döbbenten nézett a fiúra. Borzadva odébb állt és felöltözött. 
- Cuki a nyuszis alsónadrágod – hallott egy álmos hangot maga mögül, mire megpördült tengelye körül és vörösen nézte az ágyon ülő Shikamarut. 
- Hé, az előbb nem voltál fenn – kiáltott fel Neji, mire a Nara csak ásított egyet.
- Olyan kellemetlen vagy haver – motyogta, mire a Hyuugában felment a pumpa.
- TE VAGY KELLEMETLEN, AZZAL A SOK KELLEMETLEN BESZÓLÁSODDAL – kiáltotta dühösen.
- Én sokkal jobban csinálom – vont vállat Shikamaru, meg sem hallva az előbbi beszólást. Neji csak morgott egyet, majd megfogta barátját karjánál fogva, és kihúzta az ágyból. Shikamaru nem reagált rá, tovább aludt a földön.
- Ez nem normális – nézett rá tehetetlenül Neji. Egy legyintés közepette otthagyta a fiút, majd magához vette a telefont és megnézte az időt. 
- Fél nyolc van Shikamaru, jó lenne, ha felkelnél – nézett hátra a válla fölött. A Nara csak ásított egyet, majd felállt, és magára kapott néhány ruhát. 
- Menjünk, a többiek mér biztos kint várnak ránk – jegyezte meg lenézően Neji. 
- Ó, ez kellemetlen – csóválta meg a fejét Shikamaru, mire Neji a homlokára csapott, majd kimentek a szobából. A Hyuuga jóslata igaznak bizonyult, ugyanis Sasuke, Kankuro és Gaara már kint álltak a folyosón.
- Naruto hol van? – kérdezte gyanakvóan Neji, mire a kint lévő három fiú összenézett.
- Ő már előbb elindult a suliba – felelte Kankuro.
- Aha, persze, Naruto, mi? Hülyének néztek engem? – csattant fel.
- Hát… öhm… - tette kezét a szája elé Gaara, s igyekezte visszafojtani feltörő nevetését. Neji egy gyilkos pillantást küldött felé.
- Alszik – mondta Sasuke. 
- Ez kelletlen, ő miért aludhat még? – kérdezte Shikamaru.
- Azért, mert elkíséri Hinatát a dokihoz – nézett rá Kankuro.
- Hogy mi? Miért pont Naruto? – csattant fel a Hyuuga.
- Azért, mert elvégre ő az apa – nézett rá halál nyugodtan Gaara.
- Na, épp ez a baj – morogta Neji.
- Nézd, az egy dolog, hogy nem kedveled Narutót, de ne szólj bele, hogy Hinata kit szeressen – mondta Sasuke. – Naruto szereti Hinatát.
- Az lehet, de felelőtlen volt Hinatával szemben, mert nem védekezett – kiáltotta Neji, mire a mellettük elhaladó fiú furcsán rájuk emelte tekintetét.
- Most mi van? Igen, egy hülye haverunk megbaszta a húgomat – kiáltott utána a Hyuuga. A fiú csak jó nagy szemeket meresztgetett, majd elviharzott.
- Ez kellemetlenül kellemetlen beszólás volt – jegyzete meg Shikamaru. Gaara felvonta egyik szemöldökét, Sasukéval és Kankuróval egyetemben.
- Nem kéne indulni? – szólalt meg Kankuro, mikor az órájára nézett. Az háromnegyed nyolcat mutatott.
- Azakurva, siessünk – rohant előre Gaara, barátai kíséretében. Shikamaru csak békésen sétált előre, majd mikor Neji visszajött, hogy magával húzza hasra esett.
- Ez kellemetlenül fájt – dörzsölte meg állát, majd nagy nehezen felállt. Barátai után futott, s így már együtt szaladtak a suli felé. Az eső még mindig esett, és ez csak félúton tűnt fel a fiúknak.
- Hé, esik az eső – szólalt meg Kankuro.
- Hogy te milyen okos vagy – nézett rá fintorogva Gaara, mire bátyja csak egy grimaszt küldött felé. Tempójukat gyorsabbra vették, ami csak egy embernek nem tetszett és ezt meg is jegyezte, a maga szokásos módján.
- Ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru, mikor felvette barátai tempóját. 
- Ne a szád járjon, hanem a lábad – nézett rá Neji. 
Pár perc múlva ázottan értek be a Konoha High School-ba, s egyből felrohantak a termükbe, hol Sakura, Matsuri, Tenten és Temari várt rájuk. 
- Sziasztok – köszöntek nekik lihegve, majd megálltak, s térdükre támaszkodva, gyorsan vették a levegőt.
- Ino hol van? – kérdezte Kankuro.
- Beszélget – felelte Sakura. – Miért nem ültök le?
A fiúk zavartan összenéztek, majd egyszerre akartak lehuppanni, egyetlen egy székre, ami következtében lökdösődés lett. 
- Menjél már inne, ez az én székem – lehetett hallani Gaara szitkozódását. 
- Még mit nem, ez az enyém – vágott vissza Kankuro.
- Aha, csak szeretnétek – szólt közbe Neji.
- Ez kellemetlen – szólalt meg Shikamaru, majd Sasukéval bekapcsolódtak a verekedésbe. A földön ütötték egymást, észre sem véve, hogy egy felettébb boldog Ino elvette a széket és leült rá.
- Fiúk – szólt a verekedőknek. 
- Fiúk – szólította meg őket Tenten is, de ők nem reagáltak erre, verekedtek tovább. Ekkor azonban Temari felállt és megfogott egy fiút a grabancánál fogva és kihúzta. A szerencsétlen áldozat egyik öccse, Kankuro volt, aki ijedten húzta be nyakát és apró kiskutya szemekkel meredt dühös, de egyben nyugodt nővérére. 
- Kankuro, a szék már foglalt – mosolygott rá, mire az öccse döbbenten nézett rá. Ekkor azonban a többi fiú is abbahagyta a verekedést és tekintetük továbbsiklott a székre, amit Ino sikeresen elfoglalt.
- Hé! – kiáltotta Kankuro és odaszaladt Inohoz, aki most felállt és villámló szemekkel meredt a fiúra, aki hirtelen lefékezett, és nyakát behúzva visszavonulót fújt. Ino elégedett nézett, majd le akart ülni a székre, de helyette a földön kötött ki, ugyanis Neji kihúzta alóla a széket. 
- NEJI HYUUGA!!!!! – ordította, miután felkelt a földről és Nejit vette célba, aki ezt természetesen nem hagyta, így elsprintelt. Ino persze egyből követte, s kiszaladtak a teremből.
- Neji – kiáltotta Tenten és a két veszekedő után rohant, így most már hármasban rohantak a folyosókon, mígnem egyszer csak akadályba ütköztek. Neji a hirtelen rohanásban, nekifutott egy fiúnak, aki érdeklődve pillantott le rá. Mikor aztán meglátta a dühös Inot, egyből kérdőre vonta.
- Mit csináltál vele? – kérdezte Itachi, zengő mély hangján. Kezét nyújtotta Nejinek, aki az ütközés miatt földre került. A fiú el is fogadta, belekapaszkodott Itachi kezébe és talpra állt. 
- Kösz – motyogta Neji.
- Itachi – érkezett meg Ino, aki időközben egy csoportba ütközött, s Tentennel nagy nehezen átfurakodta magát. Lefékezett Itachi előtt, majd fejbe vágta Nejit.
- Hé – Tenten csattanóan közbe szólt, villámló tekintettel meredt Inora.
- Neveld meg, és akkor nem kap több ilyet – nézett rá barátnője. 
- Mit csinált? – lépett Inohoz Itachi.
- Kihúzta alólam a széket – mondta a lány, és rámosolygott Itachira mielőtt még gyilkos pillantások halmazával látta volna el Nejit. 
- Majd helyre teszem – nézett a fiúra Itachi. Ino hálásan elmosolyodott, majd megcsókolt a fiút. Hosszú percekig „nyalták egymást”, majd csókcsatájuknak a csengő hangja vetett véget. 
- Menjünk – mondta Tenten, rámosolyogott Itachira, majd elhúzta Inót, s Nejivel együtt elmentek az első órára, ami történetesen ének volt. És kivételesen közös. 
- Közös ének? Ez olyan kellemetlen – csóválta meg a fejét Shikamaru. 
- Ja, ti fiúk nem tudtok énekelni – legyintett Temari. 
- De én igen – állt fel Kankuro és már nyitotta is a száját.
- NE – ordította Sakura és befogta a fiú száját. Ebben a pillanatban toppant be a terembe Neji, Ino és Tenten, utánuk pedig az énektanár, Shizune, aki persze az igazgató is volt. 
- Jó reggelt gyerekek, kezdjük is az órát egy kis énekléssel. Akar valaki énekelni? – kérdezte Shizune az osztálytól. A diákok összenéztek, senki sem szólalt meg, majd hirtelen Kankuro állt fel vigyorogva. 
- Én szeretnék énekelni – húzta ki magát büszkén.
- Csak azt ne! – kiáltotta az osztály, de már késő volt, Kankuro belekezdett.
- ÓÓÓÓÓ, ki lakik odalent, kit rejt a mély… - kezdte el, de Ino fejbe kólintotta.
- Ezt ár unjuk – vetett oda.
- Ino, ha megkérhetlek, foglalj helyet és fogd vissza az agresszív szándékaidat – meredt a lányra Shizune. Ino engedelmeskedett, s keresztbe font karokkal, sötét pillantásokat vetett Kankurora. A fiú csak állt, és gondolkodott egy újabb dalon. 
- „We used to swim the same moonlight waters, ocean’s away, from the wakeful day…” – kezdte el énekelni, de megint közbeszóltak.
- Hát, ez olyan hamis volt, hogy még az ablakok is repedezni kezdtek – szólalt meg Sakura, mire Kankuro mérges pillantásokat vetett felé, majd az ablakra nézett, ahol valóban volt egy törésvonal.
- Hülye, az már régebben is ott volt – nézett rá a lányra.
- Kankuro, ez a suli nemrég épült, Spanyolországban vagyunk, ha nem vetted volna észre, nem pedig Konohában – nézett rá fáradtan a Haruno. Kankuro halványan elpirult tudatlansága miatt.
- Jó lenne, ha nem hülyéznéd le a csajomat – szólalt meg Sasuke is, s tekintetével Karin és Sasori után kutakodott, de meglepetésére nem voltak a teremben. 
- Ööö… Köszönjük Kankuro, talán majd máskor énekelsz nekünk – mosolygott kedvesen Shizune, majd leintette Kankurot. 

Az óra további része szokásához híven unalmasan telt, akárcsak a következő óra, ami a lányoknak földrajz, a fiúknak biológia volt. Nemsokára elérkezett a fél 10…


Az utcán egy szőke hajú fiú igyekezett a lányok kollégiuma felé, gyors léptekkel. Miután odaért, felkapta telefonját és egy számot tárcsázott.
- Szia Hinata, itt vagyok, gyere le – mondta a telefonba, majd mikor Hinata felelt erre, lerakta. 
Pár perc múlva, Hinata már jött is le, lassú léptekkel. Naruto elmosolyodott kedvese láttán, majd odalépett hozzá és egy csókkal köszöntötte.
- Menjünk – mosolyodott el. Hinata aprót bólintott, majd vett egy nagy levegőt és elindultak az orvoshoz. Útközben sok látni valót láttak, s el is határozták, hogy a barátaikkal mindenképpen körbe járják a várost, amit nem is tettek meg, pedig a terveik között volt. Most itt az alkalom, bár még az eső miatt sok volt a tócsa, és a levegő is hideg volt. Naruto és Hinata hamar odatalált az orvoshoz, és bementek rajta, majd mikor bejelentkeztek, megtorpantak. 
- Basszus ezek spanyolok, egy kukkot sem tudnak japánul – nézett körbe Naruto.
- Segíthetek? – lépett oda egy nő a párhoz. Hinata sokatmondó pillantást vetett barátjára, majd ismét a nő felé vette az irányt. 
- Ööö… igen, a helyzet az, hogy a barátnőm terhes, és meg szeretnék tudni, hogy mi a neme – mondta kicsit habozva Naruto. A nő elmosolyodott, majd intett, hogy kövessék. Egy kórteremhez vezette a párost.
- Megkérdezhetem a nevüket? – kérdezte a nő.
- Hinata Hyuuga vagyok ő pedig itt a barátom és a gyermek apja, Naruto Uzumaki – mondta Hinata, mire a nő bólintott. Milyen udvariatlan, ő még csak be sem mutatkozik, elmélkedett a lány. 
- Üljenek le, a doktorúr hamarosan jön – mosolyodott el a nő, majd otthagyta Narutót és Hinatát. 
- Huh, izgulok – fújta ki a levegőt Hinata. Naruto megfogta a kezét és bíztatóan rá mosolygott. 

Néhány perc múlva egy férfi jelent meg előttük. 
- Jó napot, a nevem dr. Atshushi, önök nyilván Hinata Hyuuga és Naruto Uzumaki – nézett a két fiatalra. Azok ketten bólintottak, majd felálltak. Dr. Atshushi a kórterembe vezette őket, majd megkérte Hinatát, hogy feküdjön az ágyra. A Hyuuga lekapta a kabátját és ráfeküdt az ágyra, hogy dr. Atshushi megvizsgálhassa…

Miután az orvos végzett a vizsgálatokkal kiment a teremből, hogy az adatokból következtessen. Hinata nagyot lélegzett, majd kifújta azt. 
- Izgulsz? – kérdezte Narutót. A fiú bólintott, majd megcsókolta Hinatát.
- Fiút szeretnék – vigyorodott el. Hinata is elmosolyodott, majd behunyta szemét. 
- Ha fiú lesz, mi legyen a neve? – kérdezte Naruto.
- Naruto – felelte Hinata, mire a fiú döbbenten nézett rá.
- Ifjabb Naruto Uzumaki – emelte fel az plafonra a tekintetét. – Miért is ne? Tök jól hangzik. 
Hinata rá mosolygott kedvesére, majd közelebb húzta magához Narutót és egy forró csókot lehelt ajkaira.
Az orvos pár perc múlva betoppant a kórterembe.
- Meg vannak a vizsgálatok – mosolygott rá a két fiatalra. Egy mappát nyújtott nekik, ők azt kinyitották és belepillantottak. Naruto elvigyorodott, Hinatának könny szökött a szemébe a boldogságtól.
- Fiú – suttogta, s ránézett a fiúra.
- Üdvözöllek, ifjabb Naruto Uzumaki – csókolta meg Hinata hasát Naruto, majd mosolyogva nézett szerelmére.