Ino boldogan ölelte át Itachit, s álltak így, a végtelenségig, az eget kémlelve, ami csak nekik szólt. Az elmúlt pár percben elméjükre a boldogság, és a szerelem ködje borult, ami miatt mást nem láttak. Pedig kellett volna, ugyanis Inonak nem csak Itachi volt ott, hanem egy másik fiú is. Kivel még a Hawaii-szigeteken jött össze, és az óta boldogan élnek. Vagyis éltek. 
- Mennem kell – bontakozott ki az ölelésből a lány. Itachi megértően elengedte. 
- Értem. Nem lenne szerencsés, ha együtt találnának minket – nézett körül. Ino szomorkásan bólintott, majd megcsókolta az Uchihát és elment. Itachi elmosolyodott, majd ő is hazafelé indult. Persze ő egy másik úton. 


- Hol voltál? – kérdezte Deidara, mikor Itachi belépett az ajtón. Közös szobájuk volt, s mellettük Hidan volt egy ijesztő fickóval, akivel végül sikerült megbarátkozni.
- Sétáltam – felelte enyhén elpirulva az Uchiha.
- Aha… - nézett rá vigyorogva a szőke.
- Inoval voltam, ha így jobban tetszik – nézett rá flegmán Itachi, mire Deidara eltátotta a száját. 
- És, sikerült? – kérdezte kajánul, miközben egy hatalmas vigyor csúszott arcára. 
- Még szép – mosolyodott el az Uchiha. Deidara ásított egyet, majd szemeit lehunyta és egyből mély álomba merült. Itachi megcsóválta fejét barátja láttán, majd ő is hasonló képen cselekedett. Álmában csupán egy szőke hajzuhatagot látott, aminek tulajdonosa, kék szemével kacéran rákacsintott. Az Uchiha álmában elmosolyodott, majd élvezte ezt a csodálatos érzést, ami az elmúlt már percben, esetleg órában érte. 


    Ino óvatosan nyitott be szobájába, ahol szobatársa már rég aludt. Halkan levette ruházatát és felvette magára hálóingjét. Lábujjhegyen osont oda az ágyához és óvatosan feküdt bele, hogy barátnőjét nehogy felébressze. 
- Nem kell halkra venned, fent vagyok – nyöszörögte egy álmos hang. Ino hirtelen felpattant, azáltal leesve az ágyról. 
- Sakura! Megijesztettél – nyögte, miközben hátsó testrészét simogatta. Sakura álmosan felnevetett, majd felült az ágyban.
- Na? Mi történt? – kérdezte.
- Mire gondolsz? – nézett rá értetlenkedve, de rák pirosan Ino. 
- Itachira – fordult felé Sakura. A szőke lány, zavartan megvakargatta tarkóját, majd kérdőn nézett a lányra.
- Honnan tudod, hogy vele voltam? – kérdezte.
- Furcsán boldog vagy, ráadásul olvastam az sms-t – itt felemelte Ino telefonját és meglengette.
- Te belenéztél a telefonomba? – csattant fel Ino és mérgesen a telefon után nyúlt, de Sakura ügyesen elrántotta, s másik kezével megállította a dühös szőkét. 
- Nyugi, tudom, hogy szereted, ezt titkolni sem tudod – csóválta meg a fejét. Mikor Ino lenyugodott, visszaült az ágyra, s a hőn áhított mobilt is megkapta. Mohón kapott utána, majd lerakta maga mellé. 
- Azért megkérdezem, szereted? – kérdezte egy kis idő után Sakura.
- Igen – felelete határozottan Ino, nem kicsit meglepve barátnőjét.
- És Gaara? – nézett rá érdeklődve. 
- Hát, igen, ez egy kis probléma – hajtotta le a fejét a szőke. – Valahogy azaz érzésem, hogy nem szeret már annyira, mint régen.
Sakura rosszallóan megcsóválta a fejét és sokatmondó pillantást vetett Inora.
- Azért érzed úgy, mert te is mást szeretsz – mondta, mire barátnője felkapta a fejét.
- Is? – nézett rá megütközve. – Szóval, ő is mást szeret?
Sakura halványan elpirult és képzeletben ráharapott a nyelvére.
- Nem tudok róla, de szerintem nem – hazudta. Ino összehúzta a szemöldökét, úgy figyelte továbbra is Sakurát.
- Matsuri, igaz? – kérdezte dühösen.
- Nem – kiáltotta hirtelen Sakura. De Inot most már nem tudta megállítani. Dühösen felállt, és meg akarta fogni kártyáját, de Sakura elvette előle.
- Ha Matsuri is lenne az, akkor is, minek háborodsz fel? Te is megcsaltad őt, vagy nem? – kérdezte felháborodva. Ino nem reagált, bár lelke mélyén érezte, hogy barátnőjének igaza van. Ő is megcsalta, nem? Akkor meg minek csapja itt ki a balhét.
- Tudom, hogy Matsuri az. Talán a romantikájuk akkor kezdődött, amikor Gaara elkísérte őt a mosdóba – elmélkedett. Bakker, hogy lehet ilyen okos?, kérdezte magában Sakura. 
- Én akkor még nem szerettem Itachit – folytatta Ino, majd kikapta Sakura kezéből a kártyát, és kimet vele a szobából, egyenesen Temari és Matsuri szobája felé.
- Nem ő az, senki sem – kiáltott utána Sakura, de Ino nem hallgatott rá. – Használd már az eszedet!
- Használom! Hiába vagyok szőke, rájöttem, hogy ezek ketten még előttem kavartak. Attól a perctől kezdve, hogy találkoztak, nem bírják ki egymás nélkül – ordította a szőke, felébresztve ezzel a folyosó lakóit. Tenten és Hinata fáradtan kibicegtek a folyosóra, és mikor meglátták a dühös lányt, egyből leesett nekik, hogy barátnőjük mitől van így kiakadva. Tenten bespurizott szobájukba, s dobott egy sms-t Nejinek:

„Basszus, itt bunyó lesz, gyertek gyorsan. Az ablakomon bemászhattok. Puszi: Tenten”

A válasz pár másodperc múlva meg is érkezett:

„Ajaj, kik között? Na, mindegy, már repülünk is! ;) Szeretlek: Neji”

- Jaj, de édes – tette szívére a kezét olvadozva Tenten, majd elrakta a telefont, s kinézett az ablakon. A fiú kollégium ugyan messze volt egy kicsit, de ha gyorsan futnak, akkor ideérhetnek. Ekkor kinyílt Temari és Matsuri szobájának ajtaja is. Tenten kiszaladt, s akkor megpillantotta, hogy Ino vesz egy 360°-os mozdulatot, s villogó kék szemeit, Matsuri értetlenkedő szemeibe fúrta. 
- Mi van itt? – kérdezte Temari. Tenten ismét beszaladt, hogy megnézze, hogy hol vannak a fiúk, de még mindig nem látta őket.
- Neji, kérlek, siessetek – motyogta magának, kezét tördelve. 
- Matsurival van egy kis megbeszélni valóm – tette csípőre a kezét Ino, mire Temari egy kérdő pillantást vetett Sakurára, aki csak tehetetlenül széttárta a karját, további aggódó pillantásokkal kísérve Inót. 
- Rájött – tátogta Sakura Temariéknak, akik teljesen ledöbbentek. 
- Tudom, hogy viszonyod van Gaarával – folytatta tovább Ino, dühös pillantást vetve Matsurira.
- És téged az miért zavar, ha egyszer neked is viszonyod van valaki mással? – tárta szét karjait Matsuri.
- Hogy mi? – hallottak egy döbbent hangot Tentenék szobája felől. Ino fagyott állt meg, Matsuri pedig aggódó pillantást vetett a belépőkre. A Yamanaka lassan megfordult, s szembe találta magát Gaarával, Sasukéval, Narutóval, Nejivel és Shikamaruval.
- Kankuro? – kérdezte Temari, megtörve a kínos csendet, ami Ino és Gaara között folyt. 
- Kellemetlen, de alszik – suttogta Shikamaru. Temari csak fintorogva bólintott egyet, majd a párosra nézett. 
- Tudod Matsrui… Ezért nem tudok ráf haragudni – suttogta Ino. – Mert én is elkövettem ezt a hibát. 
Gaara dühösen, de ugyanakkor egy kicsiny megkönnyebbüléssel fogadta ezt a hírt. 
- Akkor kvittek vagyunk – szólalt meg. Ino helyeslően bólintott, s rá kellett döbbennie, hogy ez a dolog, közel sem lesz olyan, mint Sakura és Sasuke kapcsolata.
- Szerintem, jobb, ha útjaink elválnak – lépett egy kicsit közelebb Gaara. A szőke bólintott.
- Barátok? – kérdezte, s kezét nyújtotta. Gaara mosolyogva fogta meg a kezét, majd megölelték egymást.
- Így lesz a legjobb mindenkinek – suttogta Ino.
- Igen – helyeselt Gaara, majd elengedték egymást. Ino most Matsurihez fordult, és mosolyogva megölelte.
- Vigyázz rá! – mondta.
- Vigyázok rá. Ígérem – hunyta le szemeit Matsuri. Ino elengedte, majd Sakurával az oldalán betért a szobájába. A fiúk bementek Tentennel és Hinatával a két lány szobájába, s vártak. Gaara kint maradt Matsurival és Temarival, de az utóbbi beosont szobájába. A két kint maradott zavartan állt egymással szemben, várva, hogy a másik szólaljon meg. De érezték, hogy ide nem kellenek szavak. A csókba, amit most egymás nyakéba borulva adományoztak a másiknak, az mutatta meg, hogy másra nem is vágytak, csak egymásra. Arra, amit a másik nyújthat, azt a boldogságot, szeretett, megbecsülést, védelmet, amit a másik nyújthat azáltal, hogy szabadon élhetnek. Együtt, semmi akadállyal, semmi mással. 


    Naruto lehuppant Hinata ágyára, magával húzva annak tulajdonosát. Hinata elfeküdt Naruto ölében, s megkönnyebbülten nézett a fiú ég kék szemeibe.
- Úgy látszik, hogy minden rendbe jött – suttogta.
- Ino kivel csalta meg Gaarát? – kérdezte Neji.
- Itachival – felelte Tenten, mire a szobában ülők nagyot néztek.
- A bátyámmal? – nézett értetlenkedve Sasuke. Hinata bólintott, majd kicsit megijedt, amikor egy kezet érzett pólója alatt matatni. Ijedtén nézett oda, s mikor meglátta Naruto vigyorgó képét, elmosolyodott. A fiú a hasát simogatta.
- Fiú vagy lány? – kérdezte Naruto.
- Holnap megyek kideríteni – felelte Hinata.
- Elkísérelek – jelentette ki elszántan a fiú, ezzel mosolyt csalva a Hyuuga arcára. 
- Grrr – morgott karba tett kézzel Neji.
- Jaj, hagyjad már őket – förmedt rá Tenten.
- Ja, totál kellemetlen, hogy te itt kelletlen morgásokat adsz ki – sóhajtott Shikamaru.
- Kellemetlenül – tette hozzá Naruto.
- Fogd be a szád Uzumaki, mert holnapra a két részben fogsz szaladgálni az utcán – fenyegetőzött Neji, mire Naruto egy hatalmasat nyelt.
- Fejezd be Neji – nézett rá Hinata. – Egyébként bocsi, hogy rád förmedtem az utcán. Kicsit túlreagáltam.
Elmosolyodott, ami Neji arcára is mosolyt csalt.
- Semmi baj – mondta. Ekkor kopogtak az ajtón. Tenten egyből felállt, és betessékelte Gaarát.
- Na, miden rendben? – kérdezte Sasuke.
- Tutira – vigyorodott el Gaara. – Akkor mehetnénk is.
A fiúk helyeslően bólintottak, majd búcsút vettek a lányoktól és kiugrottak az ablakon.
- Holnap mikor megyünk? – kérdezte Naruto Hinatát. 
- Fél 10-re gyere ide. Ne menj suliba, én sem megyek – felelte a lány. Naruto elmosolyodott, majd egy csókot dobott a lánynak, és elmentek. Hinata boldogan dőlt be az ágyába, de ezzel semelyik lány sem volt másképp. Kivéve Temarit és Sakurát, akiket most nem ért nagyon boldog perc, de ez nem azt jelentette, hogy nem boldogak. A kollégium többi diákja is nyugovóra tért, ugyanis a hangos ricsaj őket is felébresztette. Most viszont mindenki békésen aludt, az álmok birodalmába térve…