Sakura görcsösen markolt bele Sasuke pólójába. A fiú kezei a derekára kúsztak, és ha nem tartotta volna a lányt, Sakura könnyedén összeesett volna a gyönyörtől. Sasuke olyan kétségbeesetten csókolta őt, mintha ez lenne az utolsó alkalma. Mintha soha többé nem tehetné meg, és tudná, hogy rossz az, amit csinál, hogy nem helyes, és nem szabadna egy tizenegy éves legjobb barátságot így elsöpörnie. De megérte. Nekik megérte. Sasuke szinte falta a lány ajkait, mintha menedéket keresne a lányban, hogy az összes gondját elfelejtse, és csak kifejezhesse mindazt, amit érez. Sakura azt sem tudta, hova kapaszkodjon. Még mindig nem tért magához az önkívületből, és szinte remegetett Sasuke karjai között, mintha bármelyik pillanatban összeomolhatna az erőfeszítéstől. Minden energia elszállt belőle, amint a fiú forró ajkai az övéhez értek, és vadul tépni nem kezdte. Olyan furcsa érzés volt Sasukéval csókolózni. Még soha meg sem fordult a fejében, hogy egyszer eljön ez a pillanat is, hogy nem csak nevetgélnek és filmet néznek, hanem egy tengerparton állnak távol mindenkitől és mindentél, és egymást csókolják, mintha más lehetőségük nem is lenne. Mintha nem is akarnának mást, csak egymást érezni. Egymás testét, ajkát, érintését, testének melegét.

   Sakura megérezte a homokot maga alatt, mikor Sasuke lefektette őt, és fölé mászott. Alkarjaira támaszkodva csókolta tovább Sakurát olyan szenvedéllyel, hogy a lány szinte beleőrült az érzésbe. Karjai felkúsztak Sasuke nyakához, és átkarolva őket, lehúzta magára a fiút. Testük úgy préselődött össze, mint két kirakós játék darabja. Sakura nem tudta, hol érintse meg Sasukét. Simogatta az arcát, karmolta a hátát, tépte a pólóját, nem tudott mit kezdeni a kezeivel. Sasuke a lány derekát tartotta, míg másik kezével a homokot markolta, hogy meg bírja magát tartani. Most kezei felkúsztak a lány arcához, és a rózsaszín tincseket kezdték el csavargatni.

   Ajkaik egy pillanatra elváltak, és Sakura felnézett a fiú sötét szemeibe.

   - Sasuke – súgta a fiú nevét. Sasuke mélyen belenézett a smaragdokba.

   - Úristen – mondta, majd felült, lekászálódva Sakuráról. Két kezét az arcába temette. – Úristen!

   - Sasuke – ült fel Sakura is. A fiú most ránézett.

   - Ezt nem szabadott volna – mondta halkan. – A legjobb barátom vagy.

Sakura nagyot nyelt. Sasuke most felpattant, és ideges járkálásba kezdett a parton. Sakura követte a szemével a fiú mozdulatait, és megrémült attól, amit a fiú arcán látott. Úgy érezte, hogy Sasuke ismét mérföldekre van tőle, és nem lehet elérni, pont, mint akkor, amikor megtudta, hogy Sasori nála volt. Tényleg… Még azóta sem tudja, hogy történt-e valami kettőjük között. Vajon Sasuke tudja? Sakura is felpattant, és Sasuke után nyúlt, de a fiú ingerülten arrébb lökte a lány kezét. Két kezével a hajába túrt, majd hátra sem pillantva, elindult vissza a házakhoz. Sakura sokáig állt a parton, meredve arra a pontra, ahol Sasukét látta utoljára. Fel sem eszmélt a döbbenetből, Sasuke már rég távol volt, megküzdve a tenger hullámaival, hogy kialudhassa a mai veszedelmes estét. Sakura összeesett a homokba. Homlokát a talajra nyomta, fogait összeszorította, és engedte, hogy a sós könnycseppek lefolyjanak az arcán. Kezeit ökölbe szorítva verte a homokba, olykor-olykor tépve a haját is. Szörnyen érezte magát. Akár tengeri betegségnek is hívhatta volna, mert ahogy beszippantotta az orrába a sós tenger illatát, elkapta a hányinger, és legszívesebben kiugrott volna a saját testéből, hogy ne kelljen semmit sem éreznie. Sakura fetrengett a homokban, nem tudott magával mit kezdeni, csak dobálta a testét, mint egy rongybabát. Egyfolytában csak Sasuke és a csókjuk járt a fejében. Akárhányszor csak eszébe jutott az, ahogy a fiú ajkai az övéhez értek, elöntötte a forróság, és bizseregni kezdtek az ajkai. Érezte magán Sasuke érintését, és most is csak arra vágyott, hogy a fiú ismét olyan szenvedéllyel csókolja őt, ahogy az előbb. Sasuke azt mondta, szereti őt. Illetve ezt nem is mondta, csakhogy érez iránta valamit. Sakura gyomrában ficánkolni kezdtek a pillangók, amikor Sasuke ezt mondta neki. Legszívesebben újra és újra átélte volna azt a jelenetet.

   Ismét elterült a földön. Ide-oda gurult a homokban, de semmi változást nem tudott mérni önkívületi állapotára. Aludni akart. Tele volt energiával, mégsem tudott visszamenni a táborhelyre. Csak feküdt, és nézte a csillagos eget. Hallgatta a tenger morajlását, élvezte az esti szellő lány melegét. Lehunyta a szemét, és még egyszer utoljára, Sasukéra gondolt. A fiú fekete tincsei, fekete szemei szinte megigézték őt. El sem tudta hinni, hogy ezt eddig, hogy nem vette észre. Miért nem vette észre, hogy Sasuke milyen szívdöglesztő. És milyen forró ajkai vannak… Ennek a jéghercegnek.

*

   Sakura fáradtan nyitotta ki a szemeit. A hullámok zaja hatolt bele a fülébe, és érezte maga alatt a homokot. A levegőt melegnek érezte, habár nem tudta, hogy ez az időjárástól van-e, vagy csak még mindig benne van az az iszonyatos erő, ami Sasuke felé húzza. Sasuke… Sakura olyan hirtelen ült fel, hogy majdnem lefejelte a mellette tornyosuló sziklát, ami csak úgy a semmiből bukkant fel. Sakura talpra állt, és körülnézett. Nagyon messze elhempergett, még látta a hátának a nyomát a homokban, ahol Sasuke lefektette. Sakura torkában gombóc keletkezett, és némi hezitálás után elindult vissza a táborhelyükre. A víz kellemesen langyos volt, így gond nélkül kelt át a vízen, és felmászott az első lépcsőn, amit talált magához legközelebb. Semmi esetre sem akart Sasukéval szembekerülni. Barátai kint álltak a házak között. Pár fiú ismét pókercsatába vetette magát, míg a többiek – például a lányok – kiteregették a tegnapi vizes ruhákat. Ino a szárító mellett állt térképpel a kezében, és az elméleteit magyarázta Deidarának, aki láthatólag cseppet sem élvezte. Sakura szájára mosoly kúszott, és elindult a barátai felé, de még mielőtt akármelyiket is megszólíthatta volna, kilépett az egyik házból Sasuke. A fiún nem volt póló, és Sakura nyomban a másik irányba nézett.

   - Sakura! – kiáltotta Tenten. – Hol voltál egész este?

A lány Sakura felé rohant, és átkarolta. Temari és Karin lerakták a kezükből a ruhás kosarat, és Inóval egyetemben az elveszett lány felé siettek.

   - Merre jártál, halálra aggódtuk magunkat miattad! – mondta Ino.

   - Csak úszkáltam este, és egy parton ragadtam – felelte Sakura alaposan törekedve arra, hogy ne remegjen meg a hangja. Karin egyébként is mindig átlátott rajta, nem hiányzott most a faggatózása Sakurának.

   - A lényeg, hogy előkerültél. – Temari megölelte, és intett a fiúknak. Shikamaru elégedetten állt fel az asztal mellől, ugyanis már megint ő nyert, míg Gaara, Kiba, Suigetsu és Neji csak dühösen fújtattak mellette. Sakura a háza felé vette az irányt, és hiába kiáltott utána Deidara vagy Sasori vagy akármelyik barátnője, csak intett, és nem fordult hátra. A háza ajtajában Hinatába és Narutóba botlott. Pillantása nyomban lejjebb kúszott, és meglepődve, de örömmel fogadta, hogy két barátja keze szorosan összekulcsolódik. Sakura rájuk kacsintott.

   - Látom, jól telt az első estétek, haladás – nevetett fel, és utat engedett a párosnak. Hinata fülig pirult, ezzel ellentétben Naruto büszkén kidüllesztette a mellkasát, és átkarolta Hinata vállát.

   - Igazi Don Juan vagyok – mondta.

   - Azért ennyire ne éld bele magad, Naruto! – kiáltotta oda neki Neji, de a szőke fiú csak vállat vont.

   - Hol voltál este? – kérdezte Hinata Sakurától.

   - Valami parton aludtam, kiúsztam oda, és ott maradtam – nevetett Sakura.

   - Nem Sasukéval voltál? – lepődött meg Naruto, és Sakura még gyorsan észbekapott. Ő is döbbent arcot vágott.

   - Nem, miért kellett volna vele lennem? – kérdezte.

   - Hát, mert, egyikőtök sem volt az ágyában – vakargatta zavartan a tarkóját Naruto. Sakura megcsóválta a fejét, és belépett a házba, majd egyből a szobájuk felé vette az irányt. Nem érdekelte, hogy azelőtt Naruto és Hinata feküdt benne, az sem, hogy mit csináltak együtt, levetette magát a párnák közé, és halk zokogásba kezdett. Ha az embernek valamilyen baja van, az a legrosszabb, ha ő kerül a figyelem középpontjába. Az pedig abszolút rossz, ha el is hozzák a probléma forrását. Sasuke Uchihát. Sakura a hátára feküdt, és nézve plafont, hagyta, hogy arcának két oldalán lefolyjanak a könnycseppek. Ismerős érzés támadt a lelkében, mintha nemrég pont ugyanígy sírt volna. Vagyis majdnem ugyanígy. Akkor éppen a földhöz csapkodta magát kétségbeesésében.

Sasuke… Sasuke… Sasuke…

Egyfolytában csak ő járt a fejében. Amit mondott, amit tett… és végül, ahogy otthagyta. Nem mert most a szemébe nézni, nem akart tömény undort látni benne, ugyanis minden jel arra mutatott, hogy Sasuke undorodott magától azért, amit tett. Hova tűnt az a fiú, akivel pár hete még jókat beszélgettek és tévéztek? Sakura már most haza akart menni, hogy ismét szomszédok legyenek, és a napi beszélgetés az ablakon át történjen. És néha átmenjek egymáshoz ott aludni, vagy csak megnézni egy filmet. Sakura szomorúan sóhajtott fel, és nyomban fel is pattant az ágyról, amikor meghallotta a parketta recsegését. A szekrényéhez lépett, és kiemelte onnan kedvenc fehér, lenge ruháját, és gyorsan felkapta magára a fehérneműit. Az ajtóban Karin és Temari állt keresztbefont karokkal, és merően kezdték el vizslatni Sakurát. A lány boldog mosolyt villantott rájuk, de a két lány szemöldökhúzásából egyből rájött, hogy ők sem veszik be ezt a műmosolyt. Sakura magára kapta a ruháját, kifésülte a haját, és megállt két barátnője között.

   -  Mi újság? – kérdezte vidáman.

   - Kezdjük akkor máshogy – sóhajtott Temari. – Először is, te sírtál?

   - Igazság szerint elég fáradt vagyok, és az ásítástól mindig könnyezem – tárta szét a karját Sakura. A két lány ismét felvonta a szemöldökét.

   - Aha – mondta Karin. – Nyilván azért vágtál át mindenkin, mert nincs semmi bajod. Ki vele, mi történt tegnap este?

   - Semmi, nem tudtam aludni, úgyhogy elmentem úszni egyet.

   - Hinata azt mondta, nem aludtál az ágyadban, és mikor Naruto átment hozzá, akkor már Sasuke sem volt a saját ágyában – jegyezte meg Temari.

   - Nem tudom, Sasuke hol járt, de nem velem volt – vonta meg a vállát Sakura.

   - Naruto azt mondta, hogy látott téged Sasukéval – mosolyodott el gúnyosan Karin.

   - Csak képzelődött.

   - Aha – mosolygott most már Temari. – Sakura, mi történt közted és Sasuke között?

   - Sasuke éppen úgy néz ki, mint te – mondta Karin. – Mint valami élőhalott.

   - Úgyis szeretjük a zombis filmeket, lehet, azért van, hogy ugyanúgy nézünk ki – nevetett Sakura, de üres nevetése kísértetiesen hangzott a csendben.

   - Csókolóztatok? – kérdezte Karin, Sakura pedig abbahagyta a nevetést. Ismét eszébe jutott a csókjuk. Ahogy Sasuke kezei az arcára csúsztak, és először puhán, majd egyre hevesebben csókolta Sakura ajkait. Nem engedte el. Olyan erősen szorította őt magához, hogy Sakura elengedhette magát, és hasonló vadsággal viszonozhatta a fiú könyörgő csókját. Sakura megrázta a fejét, mikor észrevette, hogy sírni kezd. Pont olyan érzés volt sírni, mint amikor Sasuke ellökte őt magától. Karin és Temari döbbenten egymásra néztek, majd leültették Sakurát az ágyra, és átkarolták a hátát.

   - Sakura, bízhatsz bennünk, mondd el, hogy mi történt – kérlelte Temari. Karin halkan csitította a zokogó Sakurát.

   - A-azt mondta, hogy… - Sakura ismét felzokogott. -… hogy ha ti nem vagytok, észre sem veszi, hogy érez irántam.

Karin és Temari egymásra pillantottak.

   - Aztán megcsókolt… olyan sokáig tartott, de mégis rövid volt. Olyan… olyan érzelmeket sűrített bele, h-hogy nem bírtam állni a lábamon. A-aztán felállt, és ellökött magától. Azt mondta, hogy ezt nem szabadott volna, mert a legjobb barátja vagyok. Ellökte a kezemet… és visszament.

   - Jaj, Sakura. – Karin átkarolta Sakurát, és hagyta, hogy a lány kisírja magát. Rápillantott Temarira, akinek az arcán saját döbbenetét látta.

*

   - Na, mindenki megvan? – kérdezte Suigetsu a volán mögül. Egy nagyobb terepjáróval készültek útnak indulni a szigeten, be az erdőbe is, hogy körülnézhessenek. A társaság egyik fele már beült a terepjáróba, mikor Karin, Sakura és Temari kilépett a házból. Sakura alaposan megmosta az arcát, mielőtt kijött a házból, hogy ne láthassák rajta a sírás nyomait. Amúgy is depressziós állapotán nem sokat segített az, hogy egyből Sasuke fürtjeit pillantotta meg a terepjáróban. Karin bíztatóan rámosolygott, és elindultak a terepjáró felé, ahol Tenten már türelmetlen fintorokkal sürgette őket. Ino, Itachi és Deidara még Sakuráék előtt gyorsan befoglalták a kényelmes üléseket, és a három lány kénytelen volt a nyitott csomagtartóra ülni, de legalább kényelmesen elfértek. Suigetsu beindította a motort, és elindultak a part menti úton a fővárosuk felé. Suigetsu nem a legjobb sofőr volt, de legalább izgalmasan telt vele az út. Gyakran eljátszotta, hogy kisodródtak, és olyankor Temari és Ino ordítozásától nem lehetett hallani, de mindenki más csak nevetett a viccen. Sakura arra törekedett, hogy még véletlenül se nézzen Sasukéra, és abban a hitben volt, hogy Sasuke is ezt teszi. Annyira nem is tévedett nagyot. Ugyanakkor Sasuke nagyon gyakran pillantott a visszapillantó tükörből Sakurára, mégis élt benne a tegnap este emléke, amivel örökké aláírták, hogy többé nem lesznek legjobb barátok…