Másnap reggel a takarítónők megtalálták Hinata ruháit, a nap folyamán pedig el is juttatták a lányhoz. Azt, hogy Ino tüntette el őket, nem lehetett bebizonyítani, de Hinatát nem érdekelte. Elégtételt jelentett számára, hogy a szőke majd belebetegszik a ténybe, hogy Itachi az övé. 


Az egyik szünetben Temari előrukkolt az ötlettel, hogy szerdára szervezzenek négyes randit. Hinatának tetszett a javaslat, ezért megbeszélte Itachival, aki igent mondott rá. Shikamaru is benne volt, így már csak azt kellett kitalálniuk, hogy hova menjenek.

Sok lehetőség felmerült, végül a biliárdozást szavazták meg, mert a sulitól nem messze volt egy hely, ahol mindig lehetett kapni szabad asztalt, és az árak sem voltak túl borsosak.


Ezt leszámítva semmi érdekes nem történt az iskolában, legalábbis Hinata azt hitte, egészen addig, amíg haza nem ért.

Zuhanyzás közben megdöbbentő felfedezést tett. Végigsimítva a haján észrevette, hogy van benne valami, aminek nem kellene ott lennie. Idegesen lépett ki a tükör elé, és hatalmasat sikított, mikor megbizonyosodott róla, hogy rágó került a hajába.

„Ezt nem hiszem el! Tuti, hogy Ino volt!” – állapította meg magában. Annyira elöntötte a méreg, hogy még az erek is látszottak a homlokán. 

Magára kapott egy törölközőt és berohant a szobájába. Hangos szitkozódások közepette megkereste a telefonját, aztán tárcsázni kezdte Ino számát.

– Szánalmas ribanc vagy! Eddig nem foglalkoztam veled, de most túlmentél minden határon! Többé nem foglak kímélni téged, ez már háború! – ordította bele a készülékbe Hinata, miután hallotta, hogy Ino felvette.

Válasz nem jött, csak egy önelégült kacaj hallatszott, amitől még jobban felhúzta magát.

– Nevess, amíg tudsz! – kiabálta a telefonba a Hyuuga lány, majd lecsapta a kagylót.

Neji, aki a kiabálást hallva Hinata szobájához sietett, rémülten nézte végig a jelenetet. Még nem látta ennyire kikelni magából unokahúgát, kicsit meg is ijedt tőle.

– Mi történt? – kérdezte meg félve a lányt.

– Az a szőke kurva – ordította unokabátyjára nézve Hinata, mintha ebből szegény fiúnak tudnia kellett volna a részleteket.

A lány annyira felidegesítette magát, hogy mérgében még a telefonját is a falhoz csapta.

– Lehet, hogy tönkretetted – jegyezte meg Neji, miközben felszedte a földről a készülék darabjait, és próbálta visszatenni az akkut a helyére.

– Leszarom! Ez csak egy telefon! – emelte fel megint a hangját a lány. – Inkább nézd meg, mit tett velem ez a ribanc! Rágó van benne! – mutatott a hajára. – Lehet, hogy tök rövidre le kell vágni – sápítozott.

Nejinek fogalma sem volt, hogy mit mondjon. Semmi nem jutott az eszébe, amivel megvigasztalhatta volna Hinatát.

– Ne csak nézz! Inkább állj ki a kocsival, én meg addig gyorsan felöltözöm! Elmegyünk egy fodrászhoz – utasította unokabátyját.

– Rendben – habogott Neji. Most nem mert volna ellentmondani a lánynak.

Naruto az ágyán feküdt és a plafont bámulta. A tegnapi incidens a rádiónál nagyon elkeserítette. Tudta, hogy Hinata nem fog neki rögtön megbocsátani, de azért mindenképpen valami pozitív változást szeretett volna elérni, nem azt, hogy a lány megint azt higgye, hogy csak Sakura miatt csinálja az egészet.

A másik dolog, ami elszomorította, az az volt, hogy Itachi a barátnőjének hívta Hinatát. Azt tudta, hogy alakul köztük valami, de azt, hogy járnak is, nem sejtette. Hideg zuhanyként érte, amikor az Uchiha kimondta a számára fájó szót.

Ezerszer lepörgette már magában a csókot, amit Itachi adott a lánynak. Nem tűnt szenvedélyesnek, és érzelem sem látszott Hinatán, amikor kapta, mégis méreggel töltötte el. Gyűlölte és irigyelte a fiút érte.

A buli is sokszor eszébe jutott, amikor a kertben beszélgetett Hinatával. Reménnyel töltötte el a szívét, hogy a lányt akkor sokkal boldogabbnak látta, mint amikor Itachival volt. Úgy érezte, hogy ha sikerül bebizonyítania, hogy tényleg szereti őt, akkor van még esélye. Feltéve persze, hogy addig Hinata nem szeret bele Itachiba. 


Felkelt és kiment a konyhába, hogy valami ennivaló után nézzen, de nem talált semmit a hűtőben.

„Jiraya már megint nem vett semmit” – bosszankodott.

Jiraya, Naruto keresztapja elég lusta ember volt. Az alkoholon és a nőkön kívül semmi nem érdekelte. Narutóval sem sokat foglalkozott, annak ellenére, hogy ő volt a gyámja, mióta a fiú szülei meghaltak autóbalesetben.

Néha írt egy-egy könyvet, ebből tartotta fenn magukat, de ennél többet nem tett. Sokszor napokra el is tűnt mindenféle üzenet nélkül, az is előfordult, hogy részegen, vagy mindenféle nőkkel állított haza.

Ez volt az oka annak, hogy Naruto nem kért tőle tanácsot Hinatával kapcsolatban. Tudta, hogy Jiraya csak az egyéjszakás nőkről tudna mesélni, komolyabbakról nem.

Vele ellentétben Sasuke tanácsát szívesen kikérte volna, és xboxozni vagy filmezni is örömmel hívta volna át a fiút, hogy kicsit felviduljon, de mióta Sakurával jár, már nem volt sok ideje. Nem haragudott rá ezért, mert örült, hogy a barátja boldog, de azért hiányzott neki.


Felvette a cipőjét, aztán korgó gyomorral indult el a bolt irányába. Már majdnem odaért, amikor meglátott egy virágüzletet.

„Azt hiszem, hazafelé ide is be kéne mennem” – gondolta magában.

Temari és Shikamaru boldogan indultak sétálni a közeli parkba. Az idő nagyon kellemes volt, a májusi hőséget hűs szellő tompította.

A lány fehér halásznadrágot és rózsaszín, feszülős toppot viselt, amiben nagyon tetszett Shikamarunak. Büszke volt rá, hogy Temari a barátnője és kézen fogva andaloghat vele.

Séta közben jól elbeszélgettek és sokat nevettek. Az idegesség, amit kezdetben éreztek az új helyzet miatt, mára már teljesen megszűnt közöttük. Olyan természetesen és felszabadultan viselkedtek egymás társaságában, mintha mindig is együtt lettek volna.

Miután megunták a parkot, betértek egy cukrászdába, ahol fagylaltkelyhet rendeltek. Leültek az egyik félreeső sarokba, és forró csókok közepette fogyasztották el az édességet.

– Jó volt ez a nap – mosolygott kedvesére Temari, amikor hazafelé tartottak.

– Szerintem is – nyomott puszit a lány szájára Shikamaru.

– Holnap is biztos jól fogjuk magunkat érezni Hinatáékkal. Örülök, hogy neki is összejött.

– Szerintem is, de Narutót azért egy kicsit sajnálom.

– Miért? – csodálkozott a lány.

– Láttam, milyen fejet vágott, amikor együtt látta Hinatáékat. Szerintem nála ez tényleg nem csak Sakura féltékennyé tevéséről szól – magyarázta Shikamaru.

– Gondolod? – komolyodott el Temari. Tudta, hogy Hinata még mindig Narutót szereti, ezért ha ez igaz, akkor barátnőjének talán mégis meg kellene bocsátania.

– Én így látom – vonta meg a vállát a fiú.

– Nem tudom. Naruto már sokszor okozott fájdalmat Hinatának, nem szeretném, ha ez újra megtörténne. Jobb lesz neki Itachival – válaszolta Temari, közben pedig magát is próbálta meggyőzni.

Hinata és Neji megkönnyebbülten értek haza. Szerencsére a fodrásznak nem kellett sokat vágnia a lány hajából, egy tépett fazonnal könnyen meg tudta oldani a problémát.

Hinata vidáman lépett az előszobai tükör elé, és nézegetni kezdte új frizuráját.

– Ino meg fog pukkadni, amikor rájön, hogy nem sikerült a terve! – örvendezett.

– Tulajdonképpen még hálás is lehetsz neki, sokkal jobban áll így a hajad! – lépett mellé Neji.

– Tényleg? Köszi! – mosolygott rá unokahúga.

– Szívesen! – vigyorgott. – Kár volt úgy kiakadnod, olyan voltál, mint egy hárpia!

– Nem is igaz! – vágta rá Hinata, majd elfordult Nejitől sértődést színlelve.

– Jól van na! Tudod, hogy szeretlek! – fogta engesztelőre a fiú.

– Igen, tudom, és ez a szerencséd! – nevette el magát Hinata, aztán elindult a szobája felé.

– Azért remélem, hogy Tenten nem ilyen ingerlékeny – jegyezte meg Neji halkan, de a lány meghallotta.

– Mit mondtál? – kiáltott vissza a lépcsőről unokabátyjának.

– Semmit – vigyorgott Neji.

– Akkor jó! – nézett rá szigorúan, aztán újra elnevette magát.


Hinata felment a szobájába, hogy tanuljon, de amikor elővette a könyvét, csengetést hallott. Lement a földszintre, hogy ajtót nyisson, és nagyon meglepődött, amikor egy futár állt vele szemben.

– Jó napot kívánok! Hyuuga Hinatát keresem.

– Jó napot! Én vagyok az – válaszolt csodálkozva a lány.

– Ezt önnek küldték – nyújtott át egy csokrot. – Itt írja alá, kérem! – mutatott egy lapra.

Hinata aláírta, aztán elköszönt a futártól, és álmélkodva kezdte el nézegetni a fehér liliomot.

„Vajon kitől lehet? Talán Itachitól? De honnan tudta, hogy ez a kedvencem? Eddig még nem mondtam neki” – tanakodott.

Elindult a csokorral az előszobába, hogy valami vázát kerítsen neki, de hirtelen egy kártya esett ki a szálak közül.

„Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom. Várom a napot, hogy megöleljelek, s füledbe súgjam, mennyire szeretlek!” – állt a lapon.*

Hinatának kikerekedtek a szemei. Legalább tízszer olvasta el újra a szöveget, mert alig hitt a szemének. Itachit az első sor miatt kizárta. Az egyetlen ember, aki még eszébe jutott, az Naruto volt, de belőle soha nem nézte volna ki, hogy ilyen nyálas dolgokat írjon, azt meg pláne nem, hogy tudja, mi a kedvenc virága.

„Ebben is ismerné az ízlésemet? Ha így van, akkor ha nem is mutatta, de tényleg figyelt rám az elmúlt években, mert az biztos, hogy Temari nem segített neki. Vagy ez megint csak egy trükk lenne, hogy beadjam a derekam, és féltékennyé tehesse Sakurát?” – gondolkodott.


Pár perc múlva megérkeztek Hinata szülei, és elég idegesek lettek, amikor meglátták, miben van a lányuk. Hinata ugyanis a nagy sietségben nem egy szülei által elfogadott ruhát, hanem az aznapi iskolai szerelését vette vissza zuhanyzás után.