Nem tudtam aludni. Naruto kölcsön adta az ágyát. Úgy látszik, nem zavarta, hogy meghatározatlan ideig nem ágyban fog aludni. mert most békésen hortyogott egy matracon az ágy mellett. Engem viszont valami nem hagyott nyugodni. Lassan kezdtem kapizsgálni, hogy mi lehet az. Óvatosan kikeltem az ágyból, átléptem a szöszi fölött, majd az előszoba felé vettem az irányt. Fölkaptam magamra a cipőmet (amúgy a ruhámban aludtam pizsama híján), és kiléptem az ajtón. Telihold volt, ami nagy szerencsémre jól megvilágította az utcákat. Hűvös szellő csapott meg. Enyhén megborzongtam, majd a lépcső felé vettem az irányt. De innen merre? Amíg magamban tanakodtam, egyszer csak eszembe jutott valami. Hát persze! Naruto mutatta a pulcsiján az Uzumaki klán jelét. Ezek szerint a Sasuke pólójának hátán lévő legyező az Uchiha kláné. Legalább is remélem. Ezzel viszont csak addig jutottam el, hogy nem fogok elmenni mellette, ha megtalálom. Mindegy, ez is valami. Elindultam a központi épület felé, majd gondoltam egyet és balra fordultam. Majd egy órát kerestem, de csak megtaláltam a házat. Bekopogtam a kapun, de senki nem nyitott ajtót, így hát bementem. Tágra nyílt a szemem. Nem egy ház volt, hanem egy egész lakótelep. Így el volt különítve a klán? Az utcán minden felé a tíz évvel ezelőtti mészárlás nyomai látszottak. Bár a vért már rég elmosta az eső. Mindenhol törött tetőcserepek, és szinte az alapjaira szétzúzott házak voltak. Teljesen elhagyatottnak tűnt. Nagyot sóhajtottam, és elindultam balra. Óvatosan lépkedtem a romok között. Mindezt egyetlen ember tette? Mekkora erő kell ehhez? Az egyik mellékutcához érve aztán jobbra gyenge fényt pillantottam meg. Magamban győzelmi táncot jártam, és elindultam felé. Közben folyamatosan megbotlottam egy-egy téglában. Tíz perccel később már majdnem a háznál voltam, mikor ismét megbotlottam valamiben, és hatalmasat zakóztam. A farmerom kiszakadt, és a lábam csúnyán elkezdett vérezni, ráadásul a kezembe is beleállt valami. Óvatosan álltam fel, nehogy mégis valami komolyabb bajom legyen, de szerencsére megúsztam. Az ajtóhoz érve bekopogtam. Fél percig nem történt semmi, majd erőteljesen kivágódott az ajtó. Hátraugrottam ijedtemben, még a szememet is becsuktam. Mikor kinyitottam egy kardhegy feszült a torkomnak, és egy meglepett FÉLMEZTELEN Sasukével találtam magam szemben. Amint felismert elvette a kardot, majd jéghideg tekintettel méregetett engem.
- Neked szokásod rárontani az emberekre? Ha kopogok nyílván nem megölni jöttelek, bazdmeg!! - mondtam neki az előbbi jelenet hatása alatt állva. Sasuke még mindig hidegen nézett rám. Nem tudtam eldönteni, hogy haragszik-e, vagy alapból ilyen.
- Sosem lehet tudni. - mondta - Miért jöttél? Nem kéne már aludnod?
- Ezt én is kérdezhetném. Amúgy nem tudtam aludni. - mondtam.
- Gyere be! Ellátom a sebeid. – mutatott a térdemre. Befordultam az ajtón. Kicsit furán méregettem a házat. Nem volt valami otthonos. Szinte csak a legalapvetőbb dolgok voltak benne. Fehér falak, sehol egy kép. Majd megvakított.
- Ülj le oda. – utasított az Uchiha, az egyik szőnyeg felé mutatva, majd eltűnt egy ajtó mögött. Nem sokkal később egy kötszeres dobozzal és pólóban tért vissza. Letérdelt mellém.
- Add a kezed, had nézzem. - mondta majd érte nyúlt. Meglepődtem milyen gyengéden tartja a sajátjában, szinte nem is éreztem. Kirázott a hideg, a jó értelemben.
- Szóval, hogy kerülsz ide? - kérdezte tőlem, le sem véve a szemét a tenyeremről, amiből éppen most próbált kihalászni egy üvegszilánkot.
- Csak bocsánatot akartam kérni a délelőttiért, tudod, mikor úgy neked támadtam, pedig csak segíteni akartál. Tudod nekem ez az egész nap teljességgel hihetetlen. Hallottam Narutotól a problémád, és arra szeretnélek kérni, hogy ne általánosítsd miattam a lányokat. - fejeztem be, és bűnbánóan néztem rá, de ő még mindig makacsul az immár félig bekötözött kezemet nézte.
- És komolyan ezért képes voltál éjjel Útnak indulni, ráadásul úgy, hogy azt sem tudtad hol lakom? Itt nagyon veszélyes éjjel, hiába vagy szövetséges területen, akkor is lehetnek ellenségek.
- Hát igen! Most hogy mondod, elég hülyén hangzik. - válaszoltam félig nevetve, ő viszont el sem mosolyodott.
- Egyáltalán nem. Kérem a térded, kitisztítom a sebet. - válaszolta. Odatoltam a lábam, közben pedig az arcát fürkésztem. Fel nem foghatom, hogy hogyan képes valaki ilyen gyengéden fogni, miközben ilyen jeges a tekintete.
- Nem kell aggódni. Tudom, hogy csak azért volt, mert nem ez volt életed legjobb napja.- mondta.
- Amúgy mesélted, hogy mindenki „Naruto hintájához” megy, ha valami baja van. De miért?
- Mert Naruto egy évvel ezelőtt megölte a falu akkori legnagyobb ellenségét, Peint, aki elpusztította a fél falut. Narutot azóta hősként ünnepelik. - mondta az Uchiha, közben pedig visszatette a lábamat az öléből a földre.
- Kösz. Nos, akkor én megyek, mielőtt Naruto észrevenné, hogy eltűntem. - mondtam neki, és felálltam.
- Naruto tudja, hogy itt vagy.
- Honnan? - kérdeztem szemöldök ráncolva.
- Mindenhol árnyékklónokat helyezett el, hátha mégis ellenség lennél. Mindenütt érezni a chakráját. Szerintem ne indulj el. Van elég hely itt. Kölcsönadom az egyik szobámat.- mondta Sasuke, és az egyik ajtó felé lökött.
- Jó, de csak ha nem zavarok. - válaszoltam, és elindultam a mutatott ajtó felé.
- Ha zavarnál, akkor nem ajánlottam volna fel. - motyogta egy ásítás közben, majd elindult a saját szobája felé. Már én is az ajtónál voltam, mikor visszafordultam az Uchiha felé.
- Amúgy, Sasuke! A múltaddal kapcsolatban… nem vagy egyedül… sosem voltál, és Naruto sem. Hiszen ott voltatok egymásnak, hiába voltatok ellenségek. - mondtam mosolyogva. Azt hittem, nekem ront, amiért ezt felemlegettem, de helyette csak elmosolyodott. Nem az a szívből jövő, de egyértelműen mosoly volt. Megfordult, behúzta maga után az ajtót, és én is így tettem. Ledőltem az ágyra, és szinte azonnal elnyomott az álom. Hisz már nem bántott semmi.