Május 7.
22:44
Könyvesbolt

   Természetesen a hátsó bejáratot Sasuke találta meg, így sorban bemásztunk a kerítésen, és miután Suigetsu feltörte a zárat, bementünk. A helyiség, amibe beléptünk, sötét volt, de nem mertünk ajtót nyitni. A halvány fényt is Tenten telefonja adta, aminek segítségével most végigtapogattunk mindent, hogy megtaláljuk a pincét. Halvány fogalmam sincs, hogy minek kell egy könyvesboltba pince, de nem én vagyok az építő. Biztos a sok könyvmolynak, és most nem az emberekre gondolok. 
   Neji végül megtalálta egy szőnyeg alatt a pince lejáratát, és mikor készült kinyitni, Tenten lefogta a kezét.
     -     Most mi van? – kérdeztem tőle.
     -     Mi van, ha fegyverrel vár minket? – aggódott Tenten. – És lelő minket?
     -     Nem hiszem – rázta a fejét Karin. – Neki csak Hinata kell. 
     -     Nagyon furcsa egy gyilkos – jegyezte meg Ino. – Én biztos, nem így gondolkodnák. 
Még mielőtt válaszolhattam volna, Sasuke lepisszegett(!), majd Neji kinyitotta a pinceajtót. Mi előre küldtük a fiúkat, hogy haljanak meg ők először, majd utána mi, amit egy-egy lesújtó pillantással jutalmaztak. Most mi az? A fiúk leugrottak, mi pedig utánuk. Sötétség várt minket, és lassan figyelmeztettek minket Nejiék, hogy ne kezdjük el ordibálni Naruto nevét. Pedig már láttam, ahogy Karin szólásra nyitja a száját. A pince hatalmas volt, mi pedig csak mentünk a feketeségben, céltalanul bolyongva. Hallottam, amint Suigetsu szitkozódik, nyilván nekiment valami gerendának, vagy falnak. Karin halkan kinevette, de még mielőtt leállhattak volna veszekedni, Sasuke közbeavatkozott. 
     -     Ne most marjátok egymást! 
     -     Ne parancsolgass! – hallatszódott a páros dühös hangja, Neji pedig csendre intette őket. Halkan mentünk tovább, végül egy pislákoló gyertya fényét vettük ki, ami megvilágított egy kis helyiséget. Naruto ott ült. 
     -     Naruto – suttogta Temari, mire a fiú felnézett. Kényelmetlen helyzete ellenére vigyorogva köszöntött minket.
     -     Hoztatok kaját? – kérdezte. 
     -     Ez már megint csak a hasára gondol – fintorodott el Ino. – Nem, kiszabadítani jöttünk. 
     -     Kiszabadítani? – nézett értetlenül Naruto. – Ja, értem!
Ekkora hülyét! A lányokkal odaszaladtam a fiúhoz, addig a többiek őrködtek. Nagy nehezen kiszabadítottuk Narutót – a csomó nagyon erős volt, ne felejtsek el majd tippet kérni ezzel kapcsolatban. Már indultunk volna ki a pincéből, mikor a csuklyás alak lépett elénk. Jót nevettem magamban, kizárt, hogy lenne esélye ellenünk. Egy a kilenc ellen. Arcomról azonban lehervadt a vigyor, mikor előkapott egy sörétes puskát, és ránk szegezte. Ezt meg honnan szerezte? Biztos elővarázsolta… 
     -     Innen nem mentek sehova, ameddig meg nem kapom az írónőt! – mondta. Hogy az a… Ino, szerintem itt a cicababa taktikád nem fog bejönni. Ezt Ino is így gondolhatta, mert most remegett, mint a nyárfalevél. 
     -     Hinatát soha nem fogod megkapni – sziszegte Neji, mire a férfi felnevetett. 
     -     Ostobák vagytok – szólt. – Az írónő magától el fog jönni hozzám, csak hogy megmentse a kölyköt. 
     -     Nem vagyok kölyök – csattant fel Naruto. – Húsz éves vagyok. 
     -     Lényegtelen. Attól még úgy viselkedsz, mint egy tizenkét éves.
     -     Milyen igaz – jegyezte meg gúnyosan Sasuke. Naruto elfintorodott, majd kitágultak szemei, és én követtem a tekintetét. A férfi mögött néhány méterre egy jól ismert alak rajzolódott ki, egy lány alak. Hyuuga Hinatáé. Mit keres ez itt? Ránéztem a többiekre, köztük néhányuknak halálos rémület ült ki arcára. 
     -     Hinata-chan – nyögte Naruto. A férfi megfordult, és szinte éreztem, ahogy diadalmasan vigyorog csuklyája rejtekében. Most mi a rákot csináljunk? Itt állunk egy könyvesbolt pincéjében egy elmebeteg őrülttel és az áldozatával, és csak egy kijárat van, amit ez az idióta eltorlaszol.
     -     Már régóta vártam ezt a találkozást, Hyuuga Hinata – szólt a férfi. Hinata mintha egy kicsit megremegett volna. 
     -     Most már elmehetünk? – kérdezte hirtelen Naruto, én pedig megütközve bámultam rá. Hagyjuk itt Hinatát? Ezt már épp megjegyezte volna, de akkor Naruto ránk kacsintott, majd Hinatára, neki pedig még tátogott is valamit. Naruto, remélem, a terved jó, mert ha nem, akkor rántottát csinálok belőled! 
     -     El – hangzott a válasz. – Nem lenne jó, ha látnátok a kis barátnőcskétek halálát. Három méteres távolság legyen köztetek, mert ha megpróbáljátok elvinni, lelőlek titeket. 
     -     Még engem is? – döbbent meg Naruto, mire én homlokon csaptam magam. 
     -     Te leszel az első – morogta a férfi. Barátom többé egy szót sem szólt, de tudtam, hogy agya vészesen jár. Így hogy fogjuk kiszabadítani Hinatát? Istenem, Naruto! Miért ilyenkor kell rád hagyatkoznunk? A többiek is kitalálhatnának valamit, mert ha Naruto ötletét használjuk, nekünk annyi. Három méteres távolságot tartva haladtunk el Hinata mellett, aki esdeklően nézett ránk. Már a pinceajtónál jártunk – épp máztunk fel -, amikor meghallottuk a férfi hangját.
     -     Most véged, írónő! – suttogta.
     -     Letette a fegyvert – szólt halkan Sasuke. – Most meg elindult Hinata felé. 
     -     Hol jár? – kérdezte Suigetsu.
     -     Fél úton.
     -     Oké! Sasuke, akkor tudod, mit kell csinálnod! – fordult Naruto a fiúhoz. Engem mikor avatnak be? Sasuke bólintott.
     -     Most, Hinata! – kiáltotta Neji, mire lenéztem a pincébe. Hinata felénk futott, a férfi pedig már messze volt a puskájától, de más fegyverben nem szenvedett hiányt. Hinata két méterre járhatott tőlünk, amikor elbotlott, és ő felsikoltott. Ez fájhatott. Naruto felordított, és mind a négy fiú elkezdett Hinata felé futni, de mi lányok sem tétlenkedtünk. Ino csatakiáltása után egyenként leugráltunk a pincébe, és rávetettük magunkat a férfire. Naruto karjaiba vette Hinatát, de akkor a csuklyás alak elé állt – minket lelökött magáról, ami miatt színes csillagocskák repültek a fejem körül -, és egy még hosszabb kést húzott elő kabátjából. Egy mágnes kéne ide, és tök meztelen lenne már, az tuti. 
     -     Ó, te jó ég – nyöszörögte Tenten. Mindenki nagy örömére szirénázás töltötte meg a pincét, vagyis kint szólt, de bent is hallottunk. A csuklyás leeresztette a kezét, majd kifutott a pincéből.
     -     Jobb lesz, ha mi is követjük a példáját – jegyezte meg Neji, és kifutottunk a pincéből, majd ki a könyvesboltból. Nagy szerencsénkre a zsaruk nem az épülethez jöttek, nyilván mást üldöztek. 
     -     Azt javaslom, hogy siessünk haza – jegyezte meg Karin, és mi egyetértettünk vele. Nem lenne előnyös, ha itt találnának minket. 
     -     Hinata-chan – lépett a lány mellé Naruto, én pedig elvigyorodtam. – Mit szólsz egy kis sétához? Telihold van.
     -     Ilyenkor? – pirult el Hinata. – De rendben, menjünk!
Alig bírtam elfojtani vigyoromat, majd miután Naruto bejelentette, hogy sétálni mennek – Neji halálosan megfenyegette, hogyha Hinata két darabban tér haza, akkor kicsinálja Narutót. A fiú erre szapora bólogatásba kezdett, hogy vigyáz rá, majd elmentek, és én szurkoltam nekik, hogy minden összejöjjön.

Május 7.
23:39
Híd

   Kis patak folyt Konoha közepén, néhány utcányira Narutóék házától. A híd, melyen most Naruto és Hinata álltak, kilátást adott a végtelen erdőre, és a teliholdra, mely kíséreties árnyékot vetett a fák mögül. 
     -     Szeretem a teliholdat – tűnődött el Hinata. – Olyan szép!
Már sokkal magabiztosabban beszélt Narutóval, amióta megszokta, hogy vele lakik egy házban, s azóta sokkal közelebb sikerült hozzá kerülnie. 
     -     Az. – Naruto le sem vette szemét Hinatáról. A lány hófehér arcát megvilágította a Hold fénye, és ez csak még szebbé tette tündéri vonásait. Hinata most ránézett Narutóra, akinek fel sem tűnt, hogy a lányt bámulja. Hinata rémesen zavarba jött, erős pír szökött arcára, és lenézett a vízre. Naruto közelebb lépett hozzá, most már teljesen magába szívhatta a lány különleges levendula illatát. A fiú egy perce behunyta a szemét. Hinata szíve hevesen kalapált, mikor megpillantotta a víztükrön, hogy Naruto alig tíz centire áll tőle. Nem mert felé fordulni, akkor irtózatosan zavarba jött volna. Azonban a kísértés ott lappangott szívében, hogy ez nem sülhet el rosszul. Hinata behunyta a szemét, ajkait összeszorította, majd Naruto felé fordult. A fiú azóta már közelebb jött hozzá, mellkasuk teljesen egymásnak simult, és csak egymást fürkészték. Tanulmányozták egymás arcát, minden egyes vonását a másiknak. Naruto végül elhatározta magát. Közelebb hajolt Hinatához, olyannyira, hogy már tisztán látta a csillagokat a lány szemében. Ajkait csókolta meg, őrjítő lassúsággal, Hinata fejéből egy csapásra kiszállt minden. Egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy hol van. Visszacsókolt, Naruto szorosan szorította magához, Hinata érezte, hogy az ájulás kerülgeti. Ki akarta mondani. Ki akarta mondani, mennyire szereti Narutót, de egyszerűen nem jött ki hang a torkán. 
     -     Szeretlek – súgta Naruto mosolyogva. Hinata arca lilás árnyalatot vett fel, majd elájult. – A francba! Hinata-chan! 
A lány azonban nem mozdult, így Naruto felkapta az ölébe, és hazáig futott vele.

*

   Otthon ültünk, várva, hogy Narutóék hazaérkezzenek – Neji már széttördelte a kezét. Már éjfél is elmúlt, amikor barátom beállított hercegnőjével. Hinata a karjaiban feküdt, csukott szemmel, mi pedig egyből felpattantunk.
     -     Mi történt vele? – kérdezte Suigetsu.
     -     Elájult – mondta Naruto, és utat tört magának közöttünk, és bevitte Hinatát a szobánkba.
     -     Elájult? – hangzott vészjóslóan Neji hangja, mikor a szőkeség visszajött. – Mit csináltál vele?
     -     Megcsókoltam – nézett rá higgadtan Naruto, de szája szögletében mosoly bujkált. Mi lányuk egyszerre tettük szívünkre a kezünket meghatódottságunktól, Neji erei viszont vészesen dagadtak halántékán. 
     -     Mit csináltál? – kérdezte.
     -     Megcsókoltam – ismételte meg Naruto, és rendkívül meglepődtem, mennyire komoly volt. – Az unokahúgod felnőtt nő, én pedig felnőtt férfi vagyok, azt csókolok meg, akit akarok. Szeretem Hinatát!
Neji egy percig némán meredt Narutóra, majd megveregette a hátát.
     -     Nagyon vigyázz rá! – mondta, majd rávigyorgott a fiúra. – Azt hiszem, követem a példádat. 
Ennél a mondatánál Tenten előtt termett, és olyan hévvel támadta le, hogy még én is beleszédültem. Na, micsoda mázlijuk van… Habár ők már előbb is összejöttek, de az mintha nem lett volna olyan igazi. Rásandítottam Sasukéra, de az rám nézett, ezért gyorsan levettem róla tekintetemet. A végén még azt hiszi, hogy azt akarom, hogy csókoljon meg. Az milyen ciki lenne…

Május 8.
16:40
Színház

   Az utóbbi napokban a csuklyás alakról volt szó. Ino azt mondta, jelentsük fel, de hát szőke, ezt nem értheti. Nem tudtunk volna mit mondani a rendőröknek, a jövendőíró Hinatát pedig biztos, hogy nem vették volna be. Így hagytuk az egészet, és kikapcsolódásként elmentünk a színházba. 
   Mikor Hinata magához tért, egyből Naruto nyakába vetette magát egy „szeretlek” kijelentéssel, mi pedig órákon át faggatunk a lányt, hogy jöttek össze. Milyen romantikus! Nekünk ez sajnos nem adatott meg, vagyis Tentennek igen, ő tegnap Nejivel töltött el egy romantikus randit, alig mertem elhinni, hogy Nejinek van gyengéd oldala is. Azt tudtam, hogy Temarinak egy régi barátunk, Nara Shikamaru jön be, de már egy ideje nem találkoztak, így nem tudtam, hogy Temari hogy viszonyul most a fiúhoz – aki két évvel fiatalabb volt nála. Temarinak mindig is a fiatalabb srácok jöttek be, ami miatt Karintól és Inótól nem egy gúnyos megjegyzést kapott. Temari ezt sosem vette magára, eléggé irigyeltem a hidegvérét. Karin oda-vissza volt Suigetsuért, de ezt a világ minden kincséért sem vallotta volna be, még nekem sem, de én láttam rajta. Ino… nos, ő nagyon válogatós egy nőszemély, de elég sok fiúja volt már eddig. Nem tudom, hogy most ki a kiszemeltje. És végül én. Haruno Sakura, aki eddig Sasori barátnőjének mondhatta magát, most pedig fülig szerelmes Uchiha Sasukéba, ami teljesen reménytelen. Ifjú Uchiha barátunk egy két lábon járó hűtőszekrény, akinek nincsenek érzelmei. Ez van… 
    A színházban azonban már tartózkodtak, méghozzá Sasoriék. Hát ti meg mi a rákot kerestek itt? – akartam kérdezni, de jobbnak láttam befogni a számat. Egyrészt azért, mert az évek során megtanultam, hogy sosem zavarjuk meg a próbákat, ugyanis Sasoriék épp próbáltak. Énekeltek, és eltátottam a számat, olyan jó volt. Másodszor is, Neji leintett. Na, kösz… Ha Sasori énekel, akkor általában olyan vágyat érzek iránta, hogy belefájdul a fejem, de ez most nem volt így. Lesétáltunk a színpadhoz, és akkor észrevettek – Sasori arcán gúnyos mosoly ült. 
     -     Helloka, hm – köszönt vigyorogva Deidara. – Hogy s mint?
Egyikünk sem válaszolt, a fiúk pedig felvonták a szemöldöküket. 
     -     Mit kerestek ti itt? – kérdezte Neji.
     -     Próbálunk – felelte Pein.
     -     És ki adott rá engedélyt? – szállt be a szócsatába Ino is. 
     -     Hát nem te, cica. – Már Itachi is beszállt, remek! 
     -     Rohadj meg, Itachi!
Lemaradtam valamiről, vagy ezek tényleg ismerik egymást? Itachi furán nézett Inóra, aki pedig elfordította a fejét. Erről ki kell faggatnom majd. 
     -     Lényegtelen – szólt végül Kisame, és lejöttek a színpadról. Egy fél méterre álltak meg tőlünk, és farkasszemet néztünk. – Mi el is megyünk.
     -     De ha gondoljátok – szólalt meg Zetsu, és most hallottam először beszélni. – Lesz egy verseny, az utca felharsan!
     -     Énekelni fogunk, baszd meg! – kiáltotta vigyorogva Hidan, és én elkuncogtam magam, mikor Kakuzu fejbe vágta Hidant, aki erre elkezdett reklamálni. 
     -     Ha gondoljátok, gyertek el! – mosolygott Konan. Komolyan, ő a legrendesebb az összes közül.
     -     Ja, veszteni – vigyorgott Sasori és Deidara, és a következő pillanatban már csak azt láttam, hogy Sasuke és Naruto előrelendülnek, melynek következtében a két fiú vérző orral landolt a földön.
     -     Fejezzétek be! – kiáltotta Temari, és beállt a két banda közé. 
     -     Jobb, ha most megyünk – szólt Pein, és elmentek mellettünk. 
     -     Ez meg mire volt jó? – förmedt rá a két fiúra Tenten, de engem már nem érdekelt a veszekedésük. Felmentem a színpadra Suigetsuval, és bekötöttük a hangfalat, a telefont pedig rácsatlakoztattuk. Elhatároztam, hogy mindenképpen meg kell nyernünk azt a versenyt! Egyszerűen muszáj lesz, hogy móresre tanítsuk ezt a mitugrász bandát, Sasorival együtt. Kiválasztottam azt a dallamot, amire énekelni akartunk, és elindítottam. Suigetsu gyorsan felterelte a bandát a színpadra, és elkezdtünk énekelni. 
            -           I be the same when it all goes up, I be the same when it all goes down. – A fiúk kezdték, ismét csak egy pörgős számot kaptak. Megegyeztünk, hogy ezt nem fogjuk sosem közösen énekelni, így nekünk, lányoknak nem jutott túl sok szerep, de nem is kevés. Ennél a számnál barátnőim mindig vigyorogtak, megállás nélkül. Inót és Hinatát is beszerveztük ebbe az egészbe, és ők is nagyon jól énekelték, bár azért Ino jelentősen jobb volt, mint Hinata, de ő sem panaszkodhatott.

When the cats come out the bats come out to play
In the morning after
The dawn is here, be gone be on your way
In the morning after
When the cats come out the bats come out to play
In the morning after
The dawn is here, be gone be on your way
In the morning after Dark.

Szerintem ezt igen jól eltaláltuk, bár szerintem messze nem ez volt a legjobb szám, amit írtam. Éppen készült egy új, amihez Suigetsunak sikerült a legjobb dallamot összehoznia, ezt azonban a következő próbára tartogattam, így majd a nap végén odaadom nekik a dalszöveget. 
   A következő számban segítségemre volt Sasuke – sajnos ő is tud dalszöveget írni… Már túl tökéletes ez a srác, úgy érzem. Csak kicsit javulhatna a mogorvasága, vagy mi. Úgy gondoltuk, hogy egy rapet összehozunk a fiúknak, ezért segített is. Végül is be kellett vallanom, hogy nagyon jó lett, amit ő csak egy elégedett pillantással fogadott, én pedig szememet forgattam. Micsoda egy egoista barom. DE! Megkaptam tőle életem első dicséretét. Mármint úgy első, hogy tőle kaptam. Megdicsérte a refrént, amit összehoztam, de végül csak tett egy aprócska gonosz megjegyzést, mégpedig arra, hogyha úgy tervezzük, hogy az első refrén magnóból fog szólni – legalábbis olyan lesz -, akkor nem kéne az elejétől kezdeni. Majdnem káromkodtam egy cifrát, de végül is igaza lett, amit nagyon utálok. 
   Ezt a szöveget a fiúk sokáig tanulták, mi lányok öt perc alatt kívülről fújtuk a miénket, nekünk csak a refrént kellett énekelnünk.

My tea's gone cold I'm wondering why I..
got out of bed at all
The morning rain clouds up my window..
and I can't see at all
And even if I could it'd all be gray,
but your picture on my wall
It reminds me, that it's not so bad,
it's not so bad..