Egy hatalmas fal előtt álltunk, amibe egy súlyos fakapu volt rögzítve. A kapu fölött egy furcsa jel volt a falba vésve. Olyan mint ami Naruto fejpántján volt. A jel alá japán betűkkel ez volt írva: Konohagakuren no sato ( levelek közt rejtőtő falu).
- Ki az a Tsunade, akiről beszéltél?
- Nem mindegy az neked?
- Jó, akkor csak annyit mondj meg, hogy felnőtt?- kérdeztem Sasukétól, miközben áthaladtunk a kapu alatt.
- Ja.
- Hála az égnek. Akkor gyorsan elmagyarázom neki mi történt, mehetek haza, és soha többé nem kell látnom téged.-sóhajtottam megkönnyebbülten. Sasuke rám emelte szemeit, de csak azokat, és úgy nézett le rám. Mikor már marhára zavarban voltam, megkérdeztem:
- Mi az?
- Semmi.- morogta, majd újra az útra függesztette tekintetét. A faluban mondenhol házak voltak. tetőkön a legkülönfélébb ruhába öltözött emberek ugáltak. De egyvalami mindben közös volt. A fejpánt mindegyiken ott díszelgett. Teljesen mindegy volt, hogy a homlokán, a feje tetején, a nyakán, a kezén, a derekán, vagy a szemére húzva hordta. A falu végén egy nagy épület terpeszkedett, mögötte pedig hatalmas hegy emelkedett, amiről faragott kő arcok néztek le zordan. Mi az épületbe mentünk. Hosszú lépcső vezetett fel a legfelső szintre. Ott a fojosó enyhén jobbra ívelt. A végén egy ajtó állt, ami valamiért sokkal méltóságteljesebb volt, mint a többi, pedig semmiben sem különbözött azoktól. Sasuke letett, aztán bekopogott az ajtón.
- Ha nem életbevágó akkor nem lehetne később? Rengetek dolgom van.-szólt ki egy női hang.
- Hoztam egy foglyot.- kiabált be Sasuke.
- Miért nem viszed a fogdába, mint a többit? ÉS NEKED NEM KÜLDETÉSEN KÉNE LENNED!?- szólt ki megint. Úgy tünt megismerte Sasuke hangját.
- Ezt látnia kell.-Érvelt Sasuke. Hatalmas sóhaj szakadt fel a nőből, majd hallani lehetett, ahogy feláll, és gyors lépésekkel közeledik. Ingerülten tépte fel az ajtót egy negyvenes éveiben járó, szőke hajú. nagy mellekkel megáldott nő.
- Na mutasd azt a........ Azt hittem lent hagytad. Nem is éreztem a chakráját.
- Éppen emiatt hoztam fel.- válaszolt Sasuke.
- Hozd be!- Mondta a nő, majd szélesre tárta az ajtót. Sasuke felemelt, és bevitt a szobába.
- Szólj Hyuuga Hiasinak. Ha elrejti a chakráját, akkor ő tudni fogja.- Sasuke megint letett a földre, majd eltűnt. Egyedül maradtam a nővel. A szobában csend honolt. Mivel úgy tűnt, a nő nem akar hozzám szólni, körülnéztem. A helyiségben volt egy íróasztal, mögötte pedig egy hatalmas ablak terpeszkedett. Láttam még egy szekrényt, amiben valószínűleg fontosabb iratok lehettek. A falról térképek lógtak, de egyiket sem ismertem fel, ami azért volt fura, mert jó vagyok földrajzból. Eközben Sasuke visszaért egy férfival. Halványlila szeme volt, mégis tekintélyt parancsolt.
- Remek. Te lány, figyelj. Ő itt Hyuuga Hiasi. Neki van egy különleges képessége. Ez a Byakugan szem, ami képes érzékelni és látni a másik fél chakraáramlását. Meg fog vizsgálni. Hiasi, kezdheted.- A férfi egy kézjelet formált, majd elkiálltotta magát:
- Byakugan!- Szemei mellett az erek kidagadtak, ezzel egy időben pedig úgy éreztem, mintha turkálnának bennem. Körülbelül két percig vizsgált, aztán meglepetten engedte le kezeit.
- Nos?- Kérdezte Tsunade, majd várakozóan nézett a férfira.
- E...ez hi...hihetetlen!Ni... nincs chakraáramlása! Egyáltalán. -Tsunade halgatott, de nem volt meglepődve. Sasukéra néztem, aki szintén észrevette ezt, és láthatóan nem tetszett neki.
- Sasuke, oldozd el.
- De Tsunade.....
- Azt mondtam oldozd el! Hiasi elmehetsz. Te lány, mi a neved?
- Haruno Sakura.-mondtam, miközben Sasuke eloldozott. Felálltam, majd kinyújtottam elzsibbadt végtagjaimat.
- Rendben Sakura. Mesélj el mindent magadról. Azt is hogy hogyan kerültél ide.
- Katsuyamában lakom egy árvaházban.Nincsenek testvéreim, se anyám se apám, sem barátaim. Egy részeg férfi üldözött, én pedig nem figyeltem és egy szakadékba zuhantam. Aztán majdnem ráestem Sasukéra, de ő az utolsó pillanatban szó szerint elhajított.
- Értem. Sasuke, hol találtál rá?
- Az erdő keleti részében, úgy húsz kilóméterre. De mi ez az egész? -Tsunade sóhajtott egyet. Úgy látszik ma sem fejezi be a papírmunkát.
- Sakura nem ebbe a viágba való. Bizonyára te is tudod, hogy Katsuyama nem létezik. Legalábbis ebben a világban nem. Mi ezt a világot Yuminak nevezzük. Ebben a világban nincs szükség chakrára. Most viszont, hogy ebbe a világba került, máris elkezdődött a chakraképződése. De egy éven belül vissza kell térnie. Ha tovább marad, a chakra neki is lételeme lesz, és ha egy év után tér vissza, akkor az ott lévő energiák azonnal széttépik a chakráját és meghal.
- És hogy jutok haza?- vágtam közbe.
- Haza általában úgy jutsz, ahogy idejöttél.-mondta halálnyugalommal Tsunade.
- De hát beleestem egy szakadékba!! Most az a terve, hogy beledob egybe, és meglátjuk, hogy hazajutok e vagy szétloccsanok!?
- Megígérem megtalálom a módját hogy hazajuss. Persze itt is maradhatsz. Most menjetek, még sok dolgom van.-mondta a nő, majd kitessékelt minket. Sasuke azonnal eltűnt, én pedig elindultam lefelé. Másik világ, chakra, egy év, halál, itt is maradhatsz. Ezek a szavak kavarogtak a fejemben. Közben kiértem az épületből. Elindultam egy találomra választott irányba. Kis idő múlva egy iskolához értem. A kerítésen kívül egy hinta árválkodott. Leültem rá. Itt maradni? Ez nem is jutott eszembe. Nyernék vele valamit? Jobban bánnának velem mint otthon?
- Ez" Naruto hintája".- szólalt meg mögöttem egy igen ismerős hang. Megfordultam.
- Sasuke? Te mit keresel itt?
- Mivel ebben a faluban lakom azt hiszem jogom van itt lenni.- válaszolt.
- És mit értesz az alatt hogy "Naruto hintája"?
- Régen mindenki utálta Narutot, azért, mert belé pecsételték a kyuubit, azt a szörnyet, ami elpusztította Konohát. Bár az előző Hokage megtiltotta a szülőknek, hogy meséljenek erről gyerekeiknek, de azok megtiltották, hogy játszanak Narutóval. Emiatt nagyon nehéz gyerekkora volt. Mindíg itt hintázott, ha bármi bántotta. Ezért hívjuk "Naruto" hintájának. Rá is írtuk az aljára. Mindenki idejön ha baja van. Te is megtaláltad. És látom használod is. -mondta.
- Mit tudsz te eggyáltalán rólam és az életemről!?- fakadtam ki.
- Igazad van, semmit.- mondta hidegen, majd eltűnt.