A tornateremre néma csönd borult. Mindenki Sasukét, Sakurát, Karint és Sasorit figyelte. Karin dühösen hevert a földön, Sakura előtte állt némán, Sasuke két keze közé ragadva fogta Sasori pólóját, míg az utóbbi alatta volt, vérző orral. 
- Ez nem történhet meg – sziszegte Sasuke. Ránézett Sakurára, aki ebben a pillanatban rohant ki a teremből. Barátnői egyből utána szaladtak, egy gyilkos pillantást vetve Karinra. 
- Sakura csókolózott Sasorival? – kérdezte döbbenten Tenten. 
- Igen, ma reggel mondta el nekem, hogy az első napon Sasori megcsókolta, akkor nem csókolt vissza, de másodjára már igen. Az tegnap volt, este 11-kor. Le akarta zárni az ügyet, Sasori bocsánatot kért, majd megcsókolta – magyarázta Ino. A négy lány óvatosan összenézett, majd futottak Sakura után. 


- Ez csak hazugság lehet – sziszegte Sasuke. 
- Nem az – állt fel Karin. – Én láttam. Egyszer a folyosón, egyszer pedig tegnap este 11-kor, a suli előtt.
- Mit keresett volna Sakura este 11-kor a suli előtt? – kérdezte Neji.
- Én hívtam – kiáltotta Sasori, mire erősebb lett Sasuke szorítása. – LE akartam tárgyalni vele azt a csókot.
- Remélem végleg eltűntetted a közeledből – vetette oda Gaara.
- Visszacsókolt először? – kérdezte Naruto.
- Nem – adta meg a választ a vörös. 
- És másodjára? – kérdezte Kankuro.
- Akkor már igen – mondta Sasori.
- Ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru.
- Tudtam, hogy csak ezért jössz ide. Hogy minket szétválassz – ordította Sasuke. Elengedte Sasorit, és kiviharzott barátai kíséretében, a tornateremből. Karin odaszaladt a fiúhoz, hogy elkísérje az iskolaorvoshoz.
- Jól vagy? – kérdezte. Sasori bólintott, majd a lány segítségével felállt. 
- Már csak te maradtál – suttogta. Karin kérdőn nézett rá.
- Mi? 
- Sasuke és Sakura sikeresen szétválasztva. Te jössz – mondta Sasori. Karin bólintott, majd elmentek az orvoshoz. 


Sakura szaladt. Úgy, ahogy a lába bírta. Nem akart megállni, el akart menekülni mindenki elől. Az emberek elől, a gondolatok elől, az érzések, és a világ elől. Ha tehette volna, kiszaladt volna a világból. Ha szárnyai lennének, elrepülne innen. Olyan messze, hogy még az emlékeit is elfeledje. 
- Sakura, állj meg! – kiáltotta Ino. A lány nem állt meg, futott tovább, ahogy csak a lába bírta. El akart tűntetni minden érzést, minden fájdalmat, ami ezen a két napon érte. Kár volt ide jönnöm, futott át az agyán. Ekkor egy kezet érzett a csuklóján, ami megállította.
- Ne fuss el! – fordította maga felé Ino. Sakura nem nézett a szemébe, mélyen kerülte pillantását. 
- Nézz rám! – kiáltotta a szőke lány. Megrázta Sakurát, aki most a szemébe nézett.
- Ne fuss el az érzelmeid elől Sakura! Válaszolj! Sasori vagy Sasuke? – kérdezte.
- Most már tök mindegy, hogy mit válaszolok – suttogta Sakura. Ino döbbenten nézett rá.
- Ezt meg, hogy érted? – kérdezte Temari. 
- Megcsaltam Sasukét. Ez után, kizárt, hogy velem marad – csordult ki a könnye Sakurának. Hinata vigasztalóan megölelte. 
- Sakura, figyelj! Sasuke még mindig szeret téged – nézett rá Tenten.
- Csak ez most váratlanul érte – szólt köbe Matsuri is. 
- Ezek után nem várom el, hogy megbocsásson – mondta Sakura. 
- Megbántad? – kérdezte Hinata.
- Még szép – válaszolta habozás nélkül a lány. Kiszabadult az ölelésből és elfutott. 
- Hova ment? – kérdezte Naruto. A lányok ijedten megfordultak.
- Sasuke, menj, beszélj vele – mondta Gaara.
- Mi? – kérdezett vissza az Uchiha. Értetlenkedve meredt barátjára, aki csak egy sokatmondó pillantást vetett rá. Sasuke sóhajtott egyet, majd utána ment. Felszaladt a lépcsőn, és bolyongani kezdett az iskolában. 
Öt perces futkározás után megtalálta Sakurát. Egy padon ült, az egyik folyosón.
- Sakura – szólította meg Sasuke. Sakura nem nézett föl, egyből tudta, hogy ki az. Sasuke odament hozzá, leült a padra, és Sakurát kezdte figyelni.
- Szóval Karin igazat mondott – jelentette ki a fiú. A lány aprót bólintott, majd ismét kifolyt egy könnycsepp a szeméből. 
- Megértem, ha szakítani akarsz – suttogta rekedtes hangon.
- Egyszer már megmondtam neked Sakura – szólalt meg Sasuke. – Örökké szeretni foglak. 
Sakura ránézett, halványan elmosolyodott és felállt.
- Rettenetes megbántam, amit elkövettem. Sasori nekem csak egy barát, de talán már az sem – mondta és elment. Sasuke ott maradt, fejét lehajtotta. 
- Leülhetek? – kérdezte egy hang. Sasuke jól tudta, hogy ki az, de most nem volt ereje elzavarni.
- Ülj – mondta. Karin leült mellé, és ránézett.
- Ne haragudj – suttogta, ezzel elérve, hogy Sasuke értetlenkedve nézzen rá.
- Hogy? – kérdezett vissza.
- Ha nem jártatom a számat, ha nem láttam volna azokat a csókokat, még mindig együtt lennétek – válaszolta, a fiú szemébe nézve. Most az egyszer érzem úgy, hogy normális, gondolta Sasuke, és elmosolyodott. 
- Én nem haragszom sem rád, sem Sakurára. Csupán az bánt, hogy nem tőle tudtam meg – hajtotta le ismét a fejét. Karin bíztatóan megveregette a vállát. Sasuke ismét ránézett, s azt vette észre, hogy Karin rettentően közel van hozzá. Ajkuk pár centire volt egymástól, de Sasuke mégsem húzta el a fejét. Karin ezzel bátorságot nyert, ajkait pedig a fiúéra tapasztotta. Sasuke halványan visszacsókolt, majd egyből elhúzta a fejét.
- Sajnálom, nem tudom, hogy mi ütött belém – mentegetőzött a lány. 
- Most már kvittek vagyunk Sakura – nézett fel a plafonra Sasuke és elindult.
- Túl átlátszóak vagytok. Tudjuk, hogy csak azért jöttetek, hogy szétválasszatok minket. Még, ha az sikerülne is, akkor sem jönnénk össze veletek. Én legalábbis nem – nézett még hátra a válla fölött, majd elment. Karin letörten ült tovább a padon. 
- Ilyen nincs – sziszegte, majd ő is elfutott. 


A Konoha High School diákjainak még négy órát kellett elszenvedniük. Valaki unottan, valaki pedig szomorúan ülte végig ezt a négy órát. Narutoéknak ma ez az egyetlen egy óra volt közös a lányokkal. Ezek után már csak külön óráik voltak. Mikor véget ért a nap, lassan és fáradtan ballagtak haza a diákok. Mindenki a saját kollégiuméba ment haza. Sakuráék is haza indultak, akárcsak Narutoék. 
- Apám, ez kellemetlen – sóhajtott Shikamaru, amikor befejezte eszmecseréjét Sasukéval.
- Micsoda? – kérdezte Neji.
- Karin megcsókolt a folyosón, az után, hogy beszéltem Sakurával – felelte Sasuke. A többiek tátott szájjal meredtek az Uchihára, aki látszólag nagyon dühös volt. 
- És miért vagy dühös? – kérdezte Kankuro.
- Azért, mert az a kis ribanc azt hitte, hogy azért, mert Sakura és Sasori között volt valami, letámadhat – válaszolta Sasuke. 
- Szakítottatok? – kérdezte Gaara. Az Uchiha megrázta a fejét. 
- Szereted még? – kérdezte Naruto. 
- Persze. Megmondtam neki. Még anno is, meg ma is. Örökké szeretni fogom. Úgy érzem, hogy két csók nem állhat közénk. Pláne azok után, hogy kiderült, hogy ez mind csak összeesküvés – mondta Sasuke. 
- Ez a beszéd – vigyorodott el Kankuro. 
- Akkor miért nem békülsz ki vele? – kérdezte Shikamaru. Sasuke ránézett barátjára, aki egy „menj, már most van esélyed” pillantást küldött felé. Sasuke odadobta táskáját Narutonak és elfutott. Barátai csak megrántották a vállukat, majd mentek tovább a kollégium felé, egy hatalmas vigyorral az arcukon. 


Sasuke hiper gyorsasággal futott a lány kollégium felé. Bemászott a kerítésen, és egy követ dobott Sakuráék ablakára. A Haruno nyitotta ki és meglepődve nézett az Uchihára. 
- Mit keresel itt? – kérdezte a fiútól. 
- Téged – jött az egyszerű felelet. Sakura kiugrott az ablakon, és megállt Sasuke előtt. 
- Sasuke, figyelj, én tényleg megbántam azt a két csókot, megértem, ha szakítani akarsz, de akkor inkább most mond… - kezdte el, de Sasuke mutatóujját a szájára rakta, hogy hallgasson.
- Sakura. Eszem ágában sincs szakítani, mert tudom, hogy megbántad, és mert nem tudok nem megbocsátani neked. Mert szeretlek, és örökké szeretni is foglak. Történjen bármi – mondta Sasuke. – Egyébként nekem is bocsánatot kell kérnem. 
Sakura kérdőn nézett rá.
- Miután elmentél, Karin odajött hozzám, és bocsánatot kért, amiért eljárt a szája. Ezt nem hiszem, hogy komolyan gondolt, mert azért jöttek ide, hogy szétválasszanak minket. Mondtam neki, hogy én nem haragszom se rá, sem rád. Bár Karinra most már igen. Rád viszont nem. Csupán az bánt, hogy ezt a csókot nem tőled tudtam meg – fogta meg a kezét a lánynak.
- Nem volt alkalmam elmondani. Éjszaka történt, és nem rohanhattam egyből hozzád – suttogta könnyes szemmel Sakura. Sasuke elmosolyodott, majd egy csókot nyomott Sakura homlokára, és magához húzta. 
- Szeretlek Sasuke – suttogta a lány. 
- Én is szeretlek Sakura. Szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak – mondta Sasuke, majd kibontakozott az ölelésből. Fekete szemeit, Sakura smaragd szemeibe fúrta, majd egy hosszú, és szenvedélyes csókot lehelt ajkaira. Szorosan ölelték egymást, az idők végezetéig. Elengedni egymást? Meg sem fordult a fejükben. Érezték, hogy ez a szerelem tartós, egy megbánt csók, és egy szövetkezés nem választhatja el őket.
- Örülök, hogy kibékültetek – támaszkodott az ablakpárkányon Ino. Sakura kinyújtotta a nyelvét, majd egy újabb csókot nyomott Sasuke ajkaira. 
- Bocsáss meg – suttogta neki. 
- Már rég megbocsátottam – vigyorodott el Sasuke. 
- Remélem befejeztétek, mert Hinatának mesélni valója van – mondta Ino. Sakura ihedten nézett rá, majd egy csókot adott Sasukénak, elköszönt tőle és beugrott az ablakon. Sasuke mosolyogva ment haza, s érezte, hogy most az egyszer, vagyis másodjára, vagy talán harmadjára, igazán boldog. 


Sakura és Ino megrohamozták Hinaáék szobáját, Tenten kinyitotta nekik az ajtót, szó szerint beestek, majd ránéztek Hinatára.
- Voltam a nőgyógyásznál, hogy terhes vagyok-e – kezdte el. Ino és Sakura egyből felpattantak és aggódóan néztek barátnőjükre. Hinata nagyot sóhajtott. 
- És? – kérdezte óvatosan Temari, mikor beléptek a szobába. Most engedte be őket Tenten, és leültek az ágyra.
- Terhes vagyok – nyögte ki nagy nehezen a Hyuuga. Barátnőinek elállt a szava. Döbbenten néztek Hinatára, akinek az arca semmilyen érzelmet nem mutatott ki. Ez, hogy lehet? Hinata terhes, de kitől? Attól, aki megerőszakolta? És miért nem sír?