Hinata egyre gyorsabban és gyorsabban haladt, hála a dühnek, ami átjárta a testét. Hazaérve rögtön a szobája felé vette az irányt, majd becsapta az ajtót.

Naruto iránti érzései annyira erősek voltak, amennyire csak lehettek. Folyton a fiúra gondolt, szinte csak róla szólt az élete. Amikor pedig unokabátyján látta a viszonzott szerelem boldogságát, mindennél jobban akarta ő is. Rájött, hogy Narutónak az ő kedvessége soha nem számított, csak Sakura, aki mindig semmibe vette. Ez a tudat olyan méreggel töltötte el, amilyet még nem érzett. Szerelme gyűlöletté kezdett válni, és csak a bosszú érdekelte.

„Szóval én nem vagyok fontos, csak az a kis liba, aki le se szar téged! Nem tudom, hogy mit eszel rajta, de vagyok én olyan, mint ő. Sőt, még jobb is lehetek, ha akarok!” – gondolta.

Sok megtakarított pénze volt, és most úgy döntött, hogy új ruhatárat vásárol magának. Szűk, feszes csőfarmereket, dögös felsőket, szexi magas sarkú cipőket, ékszereket és kozmetikumokat is beszerzett. Valamint egy különleges ruhát, amit a másnapi bulira szánt. Dolga végeztével boldogan indult haza, de persze a vásárlásról nem szólt szüleinek.

Naruto hiába próbálta megnyugtatni Sakurát, nem járt sikerrel, így inkább elkísérte őt Tentenhez, majd hazaindult. Miközben sétált, eszébe jutott Hinata. Tényleg nagyon csúnyán otthagyta, ezért most lelkiismeret-furdalása támadt. 

„Majd holnap bocsánatot kérek tőle, és megkérdezem, hogy mit akart nekem mondani” – gondolta, közben pedig haza is ért.

– Mi történt? – kérdezte Tenten, miután bekísérte Sakurát a szobájába.

– Lerázott.

– Hogy érted, hogy lerázott?

– Azt mondta, hogy tudja, hogy beszélnünk kell, de még valamit el kell intéznie – mesélte Sakura, miután leültek az ágyra.

– Végül is egész nap látszott rajta, hogy valami baja van. Lehet, hogy azt megoldja, és utána foglalkozik veled.

– Nem tudom, de kibírhatatlan ez a bizonytalanság – tördelte a kezeit Sakura.

– Miért nem kérdezted meg Narutót? Barátok Sasukéval, biztos tudja, hogy mi baja.

– Eddig ez nem jutott eszembe, de igazad van. Holnap megkérdezem.

– Rendben. 

– Köszönöm, hogy meghallgattál, de most már megyek. – Sakura kinézett az ablakon. – Sötétedésre haza szeretnék érni.

– Oké. Akkor majd holnap találkozunk a bulin – mosolygott Tenten.

– Rendben. Szia!

– Szia! 

Sasuke borzalmasan érezte magát, amikor hazaért. Tudta, hogy beszélnie kell Narutóval, de nagyon félt, hogy elveszíti a barátságát. Azt is tudta, hogy Sakurát ma megbántotta azzal, hogy kitért a válaszadás elől, de úgy gondolta, hogy a barátság fontosabb, mint a szerelem, ezért először Narutóval kell tisztáznia a dolgokat.

Miközben a szobája felé tartott, összefutott a bátyjával. Itachi kiköpött mása volt Sasukénak, kivéve, hogy a két év korkülönbség miatt Itachinak férfiasabbak voltak a vonásai, mint öccsének.

– Szia, öcsi! Hát neked meg mi bajod van? Még nem tudod, hogy milyen ruhát veszel fel holnap bulizni? – ugratta testvérét az idősebbik.

– Szia! Te meg honnan tudsz a buliról? – lepődött meg Sasuke.

– Mégis mit gondolsz? Ino természetesen engem is meghívott.

– Remek, akkor megint minden csaj veled lesz elfoglalva.

– Nem tehetek róla, hogy ilyen népszerű vagyok – vigyorgott Itachi, majd folytatta az útját.

„Remélem, hogy Sakura nem haragudott meg annyira, hogy ő is Itachira nyomuljon, mert azt nem élném túl” – gondolta Sasuke, majd bement a szobájába.

A szombat Hinata számára egy új élet kezdetét jelentette. 

Az új énjéből szülei előtt nem mutatott semmit, de titokban a szobájában gyakorolt magas sarkú cipőben járni. Délutánra már nagyon jól ment neki, ezért elégedett volt magával. Leült az ágyára, és elkezdte tervezgetni az estét, de Temari SMS-e megzavarta. 

„Ráérsz most? Ki kellene választanom a rucimat, de egyedül nem boldogulok” – olvasta.

„Tíz perc és ott vagyok” – írta meg a választ Hinata.

Lecserélte a cipőjét, aztán elindult barátnőjéhez. Tényleg nem tartott sokáig, amíg odaért. 


Temari szobájában nagy rendetlenség fogadta. Mindenütt ruhák és cipők voltak szétdobálva.

– Szia! De jó, hogy itt vagy! – köszönt Temari.

– Szia! Itt meg mi történt? Mintha egy hurrikán söpört volna végig a szobádon – állapította meg Hinata, miután körülnézett.

– Annyira kétségbe vagyok esve! – nézett barátnőjére Temari, aztán az ágyon lévő ruhakupacra tévedt a tekintete. – Nem tudom, hogy mit vegyek fel.

– Azt látom. Mégis mi történt veled? Te nem szoktál ilyen lenni.

– Te is tudod, Shikamaruval megyek, muszáj jól kinéznem. 

– Értem már. Te még annál is jobban bele vagy zúgva, mint eddig hittem – nevetett Hinata.

– Ez nem vicces. Egyébként is, pont te mondod ezt? Totál bele vagy esve Narutóba – mosolygott Temari, de Hinata abbahagyta a nevetést. Arca olyan vörös lett az indulattól, amilyennek barátnője még sohasem látta.

– Rájöttem, hogy Naruto nem érdemel meg engem. Én mindig mindent megtettem érte, de ő soha nem foglalkozott velem. Csak Sakura érdekelte, annak ellenére, hogy az a lány sosem állt ki mellette. 

– Mégis mi történt? Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogod mondani. – Temari megdöbbent Hinata szavain.

– Tanítás után be akartam neki vallani, hogy mit érzek. Kihívtam az udvarra, és mondtam neki, hogy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni. Összeszedtem minden bátorságomat, és már majdnem bevallottam neki, de akkor arra rohant Sakura. Valami baja volt, sírt, Naruto pedig utánarohant. Utánuk mentem és hallottam, hogy miről beszélnek. Naruto azt mondta, hogy én nem vagyok olyan fontos, mint Sakura, ezért nem is baj, hogy otthagyott, meg hogy úgyis megbocsátok, hiszen mindig mindent megbocsátok. Nagyon felhúztam magam. 

– Semmit nem mondott, csak simán otthagyott?

– Igen.

– Én is felhúztam volna magam, az biztos. És most mit teszel? Még mindig el akarod mondani neki? 

– Dehogyis! Inkább megmutatom, hogy mit vesztett azzal, hogy Sakurát választotta.

– És ezt hogy tervezed? – Temarinak kikerekedtek a szemei.

– Majd meglátod! – vigyorgott Hinata. 

– Nem értelek.

– Majd rájössz, de most inkább foglalkozzunk a te problémáddal. Próbálj fel pár ruhát, én megmondom, hogy melyik áll a legjobban.

– Rendben. 

Körülbelül egy óra válogatás után Hinata kiválasztotta a legmegfelelőbb ruhát és a kiegészítőket.

– Biztos jó lesz? – kérdezte idegesen Temari.

– Hidd el, hogy tökéletes vagy benne! Shikamaru meg fog őrülni érted.

– Remélem, de most jut eszembe, hogy akkor te egyedül mész? 

– Hát, kénytelen leszek. Kivéve, ha akad addig valaki, aki elhív, de erre nincs sok esély.

– Sajnálom.

– Nem baj. Én akkor is jól fogom érezni magam! – mosolygott Hinata.

– Tényleg, azt még nem is mondtad, hogyan győzted meg apádat, hogy elengedjen? Vagy megint azt mondta, hogy éjfélig haza kell érned, és Nejinek vigyáznia kell rád?

– Hát, sehogy. Meg se próbálkoztam vele, hiszen ismered. Vagy el sem enged, vagy az van, amit mondtál – sóhajtott Hinata.

– Akkor meg hogyan jössz el?

– Majd vacsorakor rosszullétet színlelek, és úgy teszek, mintha korán lefeküdnék. Aztán, amikor a szüleim már alszanak, lemászom az erkélyről. Hajnalban pedig majd visszamászom. 

– Értem. Jó terv, csak az a baj, hogy így késni fogsz.

– Nem biztos. Tudod, hogy korán lefekszenek. Megszokták, hogy hétköznap korán kell, mert akkor korán is kelnek. Mire felkelünk Nejivel, általában már elmentek dolgozni.

– Ja, tényleg. Már mesélted – csapott a homlokára Temari.

– De most megyek, mert még nekem is készülnöm kell – nézett az órájára Hinata.

– Rendben. Köszönöm szépen, hogy segítettél. Akkor majd este találkozunk Inóéknál! – kísérte ki barátnőjét Temari.

– Szívesen. Oké. Szia! 

Sakura már délután átment Inóhoz, hogy segítsen neki az előkészületekben. Sütit sütöttek, szendvicseket készítettek, elővették az üdítőket és az alkoholt, elpakolták a törékeny tárgyakat, aztán bementek Ino szobájába öltözködni.

– Szerinted jó leszek így? – kérdezte Ino, közben pedig nézegette magát a tükörben.

– Persze. Nagyon szép ez a ruha, új? – fordult felé Sakura.

– Igen.

– Hűha! Kinek akarsz ennyire tetszeni? – húzta fel a szemöldökét.

– Itachinak – mosolygott.

– Gondolhattam volna. – sóhajtott – Szinte mindenki odavan érte.

– Te is?

– Nem, engem más érdekel.

– Ki? – kerekedtek ki a szemei.

– Sasuke.

– Értem. Ő is nagyon helyes. Ha mindkettőnknek összejönne, akkor akár még sógornők is lehetnénk – nevetett Ino.

– Erre még nem is gondoltam, de jó lenne. Bár nem hiszem, hogy sikerül.

– Szerintem meg simán összejöhettek. Neked még mindig több esélyed van, mint nekem Itachival.

– Miért?

– Úgy vettem észre, hogy ő élvezi a szabadságot. Mondjuk nem is csoda, hiszen akárhova megy, mindenhol tapadnak rá a csajok. Virágról virágra száll, ha szépen akarom kifejezni magam. Nagyon meglepődnék, ha valakivel elkezdene járni.

– De miért akar mindenki összejönni vele?

– Ez egyszerű – legyintett. – Itachi jóképű, okos, izmos, minden sportban ő az első, ráadásul még humora is van. Nem csoda, hogy ő a legnépszerűbb. Mivel ő ismert, a barátnője is az lenne, ha lenne neki. 

– Értem. Te is csak azért akarsz vele járni, hogy kedveljenek az emberek?

– Nem, dehogyis! Engem komolyan érdekel. Akkor is tetszene, ha mindenki más csúnyának tartaná.

– Akkor jó – mosolygott Sakura.

Hinata mindent pontosan úgy tett, ahogyan eltervezte. Miután szülei elaludtak, öltözni és sminkelni kezdett. 

Egy tűzpiros miniruhát vett fel, amiben kirajzolódott vékony dereka, formás melleit hangsúlyozta a szűk szabás. Hosszú, kecses lábain ugyanolyan színű magas sarkú cipőt viselt, ajkait pedig vörös rúzzsal emelte ki. Fekete haja és fehér bőre tökéletesen harmonizált a viseletével. Miután elkészült, rózsaillatú parfümmel fújta be magát. 

Óvatosan lemászott az erkélyről, kinyitotta a kaput, majd elindult. Alig tett meg pár lépést, amikor motorbúgást hallott a háta mögül. Kíváncsian fordult meg, és Itachival találta szembe magát. A fiú, miután meglátta Hinatát, lelassított, majd megállt mellette. 

– Szia, szépségem! – köszönt rosszfiús mosollyal a motoros, közben végigmérte Hinatát. – Csak nem te is bulizni indulsz?

– De igen – válaszolta a lány, közben pedig alig hitt a szemének. Nem gondolta volna, hogy pont a legmenőbb sráccal fut össze a suliból. Azt meg pláne nem, hogy a fiú érdeklődést mutat iránta. 

– Akkor azt hiszem, hogy egy helyre igyekszünk. Elvigyelek?

– Azt megköszönném – mosolygott Itachira, majd felpattant a nagy, fekete motorra.

– Ha félsz, akkor nyugodtan átkarolhatsz – ajánlotta fel a srác ugyanazzal a vigyorral a száján, amivel érkezett. Hinatának tetszett az ötlet, ezért karjait szorosan a fiú izmos hasfalára tapasztotta.