A smaragd szempár lassan kezdett felnyílni, a fény bántalma miatt elfordította fejét, így tekintete az asztal felé irányult, ahol meglátta az órát, na ettől rögtön kipattantak a pillái.

- Kurva élet – ugrott ki a fekete hajú karjaiból, aki eddig nyugodtan szuszogott, mint mondtam eddig.

- Mih.. mi van? - kérdezte kómásan a párnák közt fekve néhány ásítás mellett. 

- 8:45 az van – kapkodott ruhák után és csak úgy ugrált ide-oda. – Tudod, hogy ez mit jelent?

- Mindjárt 9 és mi reggelizni fogunk? – motyogta nyúzottan, de már feltápászkodva.

- Nem – mondta ingerülten – Elkéstem, vagyis hogy tünk szóval te is, meg én is áááá…

- Nyugi nem nagy cucc – ült ki az ágy szélére.

- Neked lehet, de nekem kilométeres listám van a késésekről, ami a gyengébbek kedvéért – nézett szúrósan a fiúra - azt jelenti, hogy Sakura késik késik késik, figyelmeztetik és ha még többet késik pápá Sakura.. fogod? – magyarázta elképesztő gyorsasággal. Sasuke megragadta a rohangáló lány csuklóját és magához rántotta az ágyra. – Sasuke, te nem is figy.. – ám a csók, amivel Sasuke támadta le félbeszakította a mondatot. 

- És ha elintézném – tett fel nagyon egyszerűen egy csábító ajánlatot.

- Hogy? – nézett értetlenül, ugyanakkor mosolyogva a fiúra.

- Persze öcsi elintézem.. Igen, igen biztos.. sima ügy, aztán csak okosan!

- Kész is, ennyivel lóg az este után – dobta le az asztalra a telefont – És most!

- És most mi? – húzta fel egyik ívelt szemöldökét, amint a fiú minden eláruló szemeibe nézett.

- Vajon mi? – harapdálta a lány ajkait, majd visszahúzta az ágyra.

***

- Ennyit erről – ült le elégedetten a padba Itachi.

- Te mit vigyorogsz? – dobta le magát a fiú mellé Neji.

- Egy Isten vagyok. Intéztem egy napot az öcsémnek és Sakunak, az igazgató pedig csak nyelte, amit ott összehordtam.

- És vajon most mit csinálnak? – húzódott széles vigyorra a szája.

- Verd ki a perverz fantáziádból az öcsémet és Sakurát. – vágta fejbe barátját.

Eközben a szomszéd teremben is zajlott a fantáziálás, hisz Ino kiszedte az infót Itachiból, majd továbbadta a lányoknak, akik most élvezettel csámcsognak a friss híreken.

- Mázlista lány, egy teljes nap egy helyes fiúval következmények nélkül – vázolta Sakura helyzetét a Yamanaka.

- Megszenvedett érte – csúszott ki Temari száján.

- Miért is? – a kérdésre a szőkés barna lánynak leesett, hogy Sakura csak neki mesélte el a drámás részeket.

- Hosszú és buksi fájdító – rázta le a kíváncsi tekinteteket nyitva hagyva a kérdést. És mielőtt még a lányok erővel szedték volna ki belőle, amit tudni akarnak, bejött Kakashi, még el sem kezdődött a vallatás máris véget ért.

Sasuke a fotelben ült, azaz szinte már feküdt, ölbe Sakurával.

- Kicsim, mi lenne, ha elmennénk valamerre? – kérdezte a fekete hajú, mialatt a lány hasát simogatta.

- Tőlem meh… mit mondtál – fogta fel, hogy a fiú mit is mondott neki.

- Semmit – vágta rá, de Sakura szúrós szemei nem arról árulkodtak, hogy hisz neki. – Csengett a füled – A rózsaszín hajú megforgatta a szemét, ismerte már annyira, hogy tudja reménytelen. Sasuke, egy darabig értetlenül nézte, hogy miért öltözik a lány, majd eljutott a csöpp agyacskájáig, hogy ő akart menni, pedig még csak nem is szőke, bár sötét.

- Szivi kapkodd, azt a szexi hátsód és menjünk – intett Sakura az ajtóból, majd ki is ment Sasuke szája meg valahogy tátva maradt, de ezt hamar felváltotta a vigyorgás. Hamar elkészültek, így el is indultak, bár még csak azt sem tudták, merre mennek.

- Héé lajhár szedd a lábad – kiáltott hátra nevetve a rózsaszín hajú látván, hogy Sasuke már a halálán van.

- 2 kilométer után, hogy tudsz így pattogni? – nyögte ki a mondatot, nagy levegőhiánya közepette.

- Te egy selejt vagy, maximum három utcát jöttünk.

- Hát felér 2 kilométerrel milyen böszme utcák ezek – érte be a lányt, aki csak jót nevetett szerencsétlen szerelmén.

- Kinevetsz??

- Simán – jött rá még erősebben a nevetés.

- Te.. – próbálta elkapni, de Sakura egy könnyed mozdulattal elillant. Sasuke pedig már csak a futó lány távolodó alakját látta – Hát hol a fairplay – de nem sokat foglalkozott saját kínjaival, kis fáziskéséssel megkezdte a játékot. Ahogy üldözte a lányt, egy iskola előtt futottak el, ami nekik nem jelentett túl sokat, de egy az épületben ülő személynek, nagyon nem tetszett a játszadozó pár. És pechükre, még ha csak néhány pillanatig tartott még elfutottak az iskola előtt, az ablakból kiszúrta őket. 

- Ezt nem hagyhatom – száguldott át az agyán a gondolat, mely talán tönkretehet mindent. Túl sokat tud Sasuke játékairól és, ha úgy dönt, már pedig úgy döntött csúnya kavarodást okozhat. 

Sakura végül egy kerítéssel körbevett helyen állt meg, ahol Sasuke is beérte néhány másodperccel később.

- Gyere, ide mennyünk be – Sakura félrerántotta a drótkerítést, majd besétált az elkerített területre. 

- De hát ez, egy játszótér – bár követte a lányt, nem igazán tudta mit akar itt.

- Most már biztos.. egy zseni vagy – ironizált, majd beleült az egyik hintába, míg az Uchiha lassan, de biztosan helyet foglalt a mellette lévő hintában. Sakura igazából rá akart kérdezni a fiú kezdetben igen furcsa viselkedésére, azokra a dolgokra, amik sehogy sem álltak össze, de valahogy elmúltak benne a kételyek. És meg is egyeztek.. tiszta lappal.

- Várjatok – állt meg egy fekete hajú lány a játszótér előtt – az ott nem Sakura, mellette pedig Sasuke, ott a.. hintában?! – nem igazán volt biztos abban, amit lát.

- Jesszus, mint az ovisok – kritizálta őket Neji, aki persze soha semmilyen körülmény között nem ülne bele egy ilyen ”gyerekes” dologba. 

- SAKURA – kiabált oda Temari, aki elég vidám hangulatban volt, látván, hogy barátnőjének végre összejöttek a dolgok. Nem kellett sok idő, elindulta a kis csapat felé nevetésük betöltötte a teret, míg a nap nemesen bukott a horizont alá, vörös illetve narancssárga színeket fonva maga köré.
Mikor a rózsaszínhajú kilépett a drótkapun, hatalmába kerítette az érzés „mostantól minden más lesz.” De még csak nem is sejtette, mennyire igaza van.