Reggel zuhogott az eső. Kopogott az ablakpárkányon, ezzel felébresztve a szobában tartózkodó embereket. Fáradtan nyitották ki szemüket, és igencsak meglepődtek. Naruto Hinata mellett találta magát. A lány szintén meglepődött, míg Tenten jelét sem mutatta annak, hogy furcsának találja ezt a dolgot. Fáradtan szállt ki az ágyból és lépett szekrényéhez. Kivett onnan, néhány ruhát, magára öltötte, de előtte intett Narutónak, hogy forduljon el. 
- Tenten, mit keresek én itt? – kérdezte a szőke.
- Tegnap, amikor hazaértünk aludtatok, ezért a fiúk azt mondták, hogy majd reggel küldünk vissza, ugyanis elválaszthatatlanok voltatok. Így itt maradtál – vont vállat a lány.
- Nem is zavart? – kérdezte Hinata.
- Dehogyis – nevetett fel Tenten. – Csak nem tudtunk dumálni. 
A Hyuuga nagyot sóhajtott, majd mosolyogva egy csókot nyomott Naruto ajkaira. 
- Azt hiszem ideje hazamennem – vakargatta a tarkóját a fiú. Kiszállt az ágyból, egy búcsúcsókot nyomott Hinata ajkaira, intett Tentennek, és kiugrott az ablakon. Futni kezdett kollégiuma felé, majd hihetetlen gyorsasággal rontott be a kapun.
- Ehhem, ehhem – állította meg a portás. Naruto megijedt, bár ez nem volt meglepő, hisz a portás a sörhasával, dús bajuszával és szakállával, plusz a kopasz fejével elég ijesztő látvány volt. 
- Hol jártunk este, ha szabad kérdeznem? – lépett oda a fiúhoz.
- Ööö…, hát, izé, az úgy volt, hogy… - kezdett el mutogatni. A portás felvonta egyik szemöldökét.
- Nem kell hazudozni, tudom, hogy a lányoknál voltál. ÉS ezt jelentem az igazgatónak – mondta, azzal elment. 
- Ne, könyörgök – futott utána. Az őr kíváncsian megfordult. 
- Sajnálom, de a szabály előírja, hogy nem szabad átmenniük a fiúknak a lányokhoz, avagy fordítva – vont vállat az őt, és elment. Naruto csalódottan ballagott fel az emeletre. Elővette kártyáját, és belépett a szobába. Sasuke már fent volt, kérdőn nézett barátjára.
- Hát, neked meg mi bajod? Nem volt jó az éjszaka? – kérdezte egy kaján mosoly kíséretében.
- A portás rájött, hogy Hinatáéknál voltam, és most jelenti Shizunénak – ült le az ágyára a szőke. 
- Hogy mi? – akadt ki Sasuke. Naruto csak bólintott, semmi kedve nem volt magyarázkodni.
- Jobb lett volna, ha az ablakon mászok be – csóválta meg a fejét. Barátja csak megrántotta a vállát. 
- Elmondom a fiúknak – állt fel az Uzumaki, és elhagyta a szobát. Bekopogott Nejiékhez és Gaaraékhoz is. Egyszerre nyitották ki az ajtót. 
- Mi a baj Naruto? Nem sikerült az este? – vigyorgott Gaara, mire Neji villámokat szóró szemmel nézett rá.
- A portás szól Shizuénak, hogy a lányokhoz járkálunk át – engedte el a füle mellett a kérdést az Uzumaki. A két fiú döbbenten nézett barátjukra. 
- Mi????? Már megint mit szúrtál el Naruto? – kérdezte Neji.
- Ti szúrtátok el azzal, hogy ott hagytatok, de most már mindegy. Ezért nagyot fogunk kapni Shizunétól – csóválta meg a fejét a szőke. Gaara és Neji összenéztek, majd kiléptek a folyosóra.
- Mit csinálunk? – jött ki utánuk Kankuro.
- Ez kellemetlen – ásított Shikamaru. Most már öten voltak kint, így Naruto szólt Sasukénak is. 
- Na, mit csinálunk? – tette fel ismét a kérdést Kankuro.
- Suli van – ásított Shikamaru. – Ez kellemetlen.
Mindenki berohant a szobájába, míg a Nara csak beballagott. Táskáikkal együtt a suli felé igyekeztek.



Ino lassan nyitotta ki kék szemeit, és a mellette álló ágyban lévő lányra nézett. Látszottak még a könnyei, mire Ino egy kicsit megemelte a fejét. 
- Mi a baj Sakura? – kérdezte halkan, ugyanis észrevette, hogy barátnője kinyitotta a szemét.
- Semmi – suttogta.
- Nem kell titkolóznod, nekem mindent elmondhatsz – mosolygott rá Ino.
- Sasori megcsókolt – mondta Sakura. Barátnőjének kikerekedtek a szemei, döbbenten néztek a Harunóra.
- Hogy mi? – kérdezett vissza.
- Már másodjára. Az első napon, a folyosón, és tegnap este 11-kor. Egy cetlit adott nekem, akkor amikor összefutottunk velük, abban az állt, hogy menjek a suli elé 11-re. Csak azért mentem el, mert le akartam zárni ezt az ügyet. Bocsánatot kért, majd megcsókolt. És… én… visszacsókoltam – suttogta Sakura. Ino megszeppenve hallgatta a történetet.
- Nekem is el kell mondanom valamit – hajtotta le a fejét, majd ülő helyzetbe tornázta magát. Sakura kérdőn nézett rá.
- Micsodát? – kérdezte.
- Amikor sétáltunk, Gaarával bementünk egy virágboltba. Hinatának kötöttünk egy virágcsokrot, majd Gaara bement egy papír-írószer boltba. Én kint vártam rá, és megjelent Itachi. Bókolt nekem, nagyon aranyos volt, majd megcsókolt. Amikor közeledett felém mondtam, hogy ezt nem szabad, erre ő azt mondta, hogy sajnálja, de megőrül értem. Nem tudom, hogy mi ütött belém, elvesztettem a fejemet. Megcsókolt, és én egyből visszacsókoltam. Mázlink volt, hogy Gaara nem látott meg minket – mondta Ino. Sakura bólintott.
- Szereted? – kérdezte. – Mármint Gaarát.
- Igen, szeretem, de most teljesen összezavarodtam. Úgy érzem, hogy Itachi is többet jelent nekem puszta barátnál – nézett fel a plafonra a szőke lány. Sakura melléült, és átölelte. 
- A mi titkunk marad – suttogta.
- Te szereted Sasorit? – kérdezte Ino. Sakura nem válaszolt egyből.
- Szeretem, mint barátot. Nem vagyok szerelmes belé, mert Sasukét szeretem, és ez nem fog változni – nézett barátnője szemeibe. Ino bólintott, majd felállt és magára kapta kikészített ruháit. Sakura ugyanígy tett, majd táskáikkal együtt kimentek a folyosóra, ahol Hinata, Tenten, Matsuri és Temari várt rájuk. 
- Mehetünk? – kérdezte Hinata. A két lány bólintott, majd elindultak a suli felé. 


A fiúk egyből megpillantották a lányokat, akik pont ebben a pillanatban érkeztek meg.
- Sziasztok – köszöntek egymásnak, a párok egymásnak csókkal köszöntek. 
- Mi lesz az első óránk? – kérdezte Neji.
- Tesi, de az közös – felelt Tenten. Elmosolyodtak, majd a tornaterem felé vették az irányt.
- Még jó, hogy kaptunk térképet, mert tuti, hogy eltévednék – jegyezte meg vigyorogva Naruto. Sakura megcsóválta a fejét, majd tekintete találkozott egy barna szempárral. Döbbenten nézett rá. Vörös haját ide-oda fújta a szél. A kis társaság mikor megérkezett a tornaterembe, elfoglalták az öltözőket, és készülődtek a tesiórára. 
- Kíváncsi vagyok, hogy mit csinálunk – szólalt meg Matsuri.
- Remélem nem fog hatszáz kört lefuttatni velünk, mert akkor kinyírom – fonta karba a kezeit Temari.
- Ezt szokta csinálni? – kérdezte döbbenten Sakura. A lányok bólintottak, majd elhagyták az öltözőt.
- Gyerünk, lányok, siessünk – szólalt meg Gai-sensei. – Nagyszerű.
Végig nézett a társaságon, és megakadt a szeme a három lányon.
- Új diákok? – kérdezte.
- Sensei, ők itt Haruno Sakura, Matsuri és Karin – mutatta be őket Ino. Gai bólintott, majd elővett egy kézilabdát.
- Kézizni fogunk egész órán – mondta. Az osztály ezen igencsak meglepődött, de inkább beleegyeztek, hisz nem volt kedvük egész órán futni. Lányok a fiúk ellen volt a felosztás. A játék elkezdődött, de nem lehetett tudni, hogy ki fog nyerni. A lányok között többen is kéziztek, de a fiúk is jók voltak. Sakurának rossz előérzete volt, ez meg is látszott rajta, de úgy, hogy ette a méreg. Fellökött embereket, hogy a labda közelébe jusson, és eszméletlen erővel vágta be a kapuba. Ismét a labda után indult, és neki ment Karinnak.
- Mi a rák bajod van? Mardos a bűntudat, hogy egy napon kétszer smároltál Sasorival? – ordította. Sakura megállt és megszeppenve meredt Karinra. A lány nem gúnyosan és diadalittasan nézett Sakurára, inkább csak dühösen. 
- Láttam – ordította. A tornateremben megfagyott a levegő, Inoék aggódó tekintettel meredtek Sakurára és Sasukéra. Az Uchiha lehajtott fejjel, kezeit ökölbe szorítva állt. Sasori közvetlen mellette állt, így bemosott neki egyet. 
- Te szemétláda – ragadta meg felsőjénél fogva. 
- Bocsáss meg – suttogta Sakura, és egy könnycsepp folyt végig az arcán. Sasuke szemeibe könnyek szöktek, de nem engedte őket végig folyni. Mert lehetetlen, hogy ez történjen. Ez csak egy álom lehet…