Sasuke mellkasa egyenletes mozgással emelkedett meg, majd süllyedt vissza. Pillái emelkedni kezdtek, kómásan fürkészte éj fekete szemeivel a szobát, mely idegennek bizonyult számára, de néhány pillanat leforgása alatt lepergett előtte a tegnapi események képsora. Fejét a másik irányba fordította, ahol egy szuszogó szépséget pillanthatott meg. Félresöpört egy kósza rózsaszín tincset, majd egy mosoly kúszott ajkaira. Sasuke a telefonja után kapott, ami rezgő hangot adott ki, nyomogatott egy-két gombot, majd felkelt, felkapta a pólóját és úgy 10 elteltével kilépett a házból. 

Egy vörös hajú fiú ácsorgott a parkban, egy másik szőkével együtt. Látszólag vártak valakire, aki hamarosan be is futott, azaz inkább totyogott. Az Uchiha közeledett feléjük zsebre dugott kézzel, mikor odaért a vörös szólalt meg először. 

- Vége! – ebből az egy szóból mindkét srác rájött mire céloz, hiszen pont ezért vannak most itt. – Lefektetted? - a kérdésre Sasuke elégedetten nézett Sasori szemébe.

A pláza mozgólépcsőjén két lány halad felfelé, az egyiknek egy cola, míg a másiknak kávé díszelgett a kezében és persze az elengedhetetlen napszemüvegek. 

- Mint egy másnapos csöves, Saku mi bajod van neked? – hát igen, a megtestesült szeretet, mást nem lehet várni Temari-tól, ami a szívén az a nagy száján.

- Sasuke tegnap este felbukkant nálam – kortyolgatta a kávét, hátha ettől nem lesz olyan kómás. A kijelentés hallatán Temari-t persze elkapta a köhögő görcs.. fránya cola.

- Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezte, majd leültek az emeleten lévő szökőkúthoz.

- Mert csak belefájdul a buksim – a szőkés barna értetlen arckifejezése arra késztette, hogy folytassa – Na figyelj!

…

- Sa.. Sasuke – suttogta, majd nyelt egy nagyot – Mit keresel itt?

- Téged – amint ezt kimondta, megragadta Sakut, az ajtó melletti falhoz szorította és nagy hévvel csókolta meg, szinte már fájó forrósággal, a lábával pedig belökte az ajtót, ami hangos csapódással és egy kattanással jelezte, hogy bezárult…

- Sasuke, mi a franc bajod van? – tolta el magától a fiút.

- Akarlak – mondta ki, ezt az üres szót, majd ismét a lány ajkai után kapott, aki most valahogy elfelejtett tiltakozni a fiú forró csókjától mindig elveszti a fejét. Sasuke azonban, elfordította a fejét, ezzel megszakítva a csókot. Sakura egyre idegesebb lett, de nem a harag miatt, inkább az értetlenség az oka.

- Én ezt nem tudom megtenni, most miért ilyen nehéz? Mintha egy kés forogna a szívemben… - motyogta, a lány egy szót sem értett.

- Neked meg mi bajod? – kérdezte egy cseppnyi félelemmel hangjában.

- A francba is Sakura szeretlek.. ez a bajom, hogy szeretlek – nem épp egy romantikus vallomás, de Sakura-nak így is elakadt a szava… 


- Ez mind szép és jó, de baj, ha egy kukkot sem értek – szakította meg a sztorit Tema.

- Nem. Az a gáz, hogy még én sem értem, de ha látom olyan gyorsan ver a szívem – emelte szabad kezét a fejéhez – mondtam még a fejem is belefájdult.

- Várjál.. ott volt egész este igaz?! Sakura bólintott így Temari folytatta – Történt még valami?

- Nem – válaszolt hidegen, mire az elégedett mosoly Sasori arcán díszelgett.

- Ez, azt jelenti, hogy én nyertem – jelentette ki nagy büszkén.

- Azt- mondta a fekete hajú, de nem volt csalódott, vagy dühös és ez kezdte Sasorit bosszantani.

- Minek örülsz te szerencsétlen, most vesztetted el a fogadást!

- Szeretem – jelentette ki, mire Sasori hangulata teljesen átfordult.

- Tényleg igazi barom vagy – nevette el magát és ez Sasuke-nak egyáltalán nem tetszett.

- Ezt meg hogy értsem? – kezdte felkapni a vizet. Dei pedig csak némán figyelte az eseményeket.

- Elvesztetted a fogadást és előállsz azzal, hogy szereted. Chh szánalmas. Hová tűnt a régi Sasuke? 

- Megértette, hogy van jobb dolog annál, hogy mindig mást visz ágyba és, hogy mindenkivel csak játszik – ő sem hitte, hogy egyszer ezt fogja mondani, most nehezen, de kimondta.

- Te tudod. Remélem, ettől még élvezni fogod a randit Karinnal – mondta elég vidáman. Intett, majd elsétált, nem lett volna értelme tovább maradnia. Sasuke arckifejezése pedig olyan volt, mintha azt mondták volna neki, hogy a pokolba viszik akasztásra, bár lehet, annak jobban örült volna.

- Kitartás öcsi – mosolygott Dei, majd ő is otthagyta a fiút.

- Könnyű ezt, mondani…

- Temari ígérd meg nekem, ha diliházban végzem, meglátogatsz a zárt osztályon – Saku-nak túl sok volt, a napokban történt eseménysorozat. 

- Persze, majd viszek gumicukrot – vigyorgott barátnőjére, aki már legalább a harmadik pohár kávét döntötte magába – Add már ide, még rosszul leszel – kapta ki az éltető folyadékot Saku kezéből.

- A legjobb az lesz, ha én és a problémáim hazaballagunk – állt fel, elköszönt Temari-tól, majd elindult haza. 20 perces séta után, nagyjából elmosódtak a gondjai. A lány hirtelen megállt és furán bámult maga elé, a legnagyobb problémája ott csücsült az ajtaja előtt.

- Már csak te hiányoztál.. Utálsz engem igaz – nézett fel az égre – Remélem, jól szórakozol. – zavarta le a beszélgetést, majd a házhoz sétált.

- Szia – állt fel, majd a lányhoz lépett.

- Reggel… eltűntél – tért rá az őt nyomosztó tárgyra.

- Nem fontos.

- Persze válasz már megint nincs – Saku kezdett besokallni, túl sok a kérdőjel.

- Sakura figyelj…

- Nem te figyelj, elegem van! A viselkedésed… egyszer hajtasz rám, aztán egy hétig rám se nézel, annyit sem nyögsz oda, hogy pusztulj meg, vagy valami, majd beállítasz este és ugyanúgy fura vagy, ráadásul csak úgy leléptél. Nekem ez nem kell! 

- Szeretlek – amint Sasuke ezt kimondta a lány meg sem tudott szólalni. Annyira akarta ezt hallani, tegnap, bárhogy is akarta, nem tudta komolyan venni a fiú vallomását, de most annyira… más.

- Ez nem mentség mindenre – folyt le egy könnycsepp az arcán.

- Kezdjük, előröl – húzta magához a rózsaszín hajút – Mindent újra, szépen lassan.

- Az elejétől – kérdezte kételkedve, majd elhúzódott a fekete hajútól, nem hitte, hogy Sasuke képes lesz erre.

- Sasuke – nyújtott kezet, mire Sakura elnevette magát. Az Uchiha türelme, itt elfogyott visszarántotta és megcsókolta, a lány pedig készséggel viszonozta, Sasuke, úgy csókolta, mint még soha… őszintén!

Az esőcseppek némán hulltak alá az égből és záporoztak a földre. Sasuke pedig, szintén ilyen csendben, lassan az őrületbe kergette saját magát. Itachi lelépett Inoval, így ő egyedül maradt és az agyában lévő fogaskerekek egyfolytában Sakura-n kattogtak. Dühöngött benne az adrenalin, öklével erőteljes ütést mért a falra, majd kezét tarkójához szorította. Mikor feladta az önmarcangolást kifutott a házból és eltűnt a szakadó esőben. 


A Haruno ház beállt csendjét dörömbölés törte meg. Mivel Saku a közelben volt, hamar ajtót nyitott, reagálni sem tudott arra, amit lát. Az pedig nem volt más, mint egy Uchiha, aki bőrig ázva támasztotta az ajtófélfát. 

- Nem bírom tovább – nyögte, majd Saku ajkai után kapott.

- Azt mondtad, nem sietünk el semmit – tolta vissza, közben pimaszul mosolygott.

- Hazudtam – Sasuke még mindig kint ázott és ez Sakut látszólag egy cseppet sem zavarta.

- A te ötleted volt.. kitartás – folytatta a fiú kínzását.

- Gyenge vagyok – mondta önsajnáltató hangon. A rózsaszín hajúnak nem kellett ennél több, megragadta az Uchiha vizes pólóját, berántotta a házba, majd forró csókot lehelt ajkaira.