- Ki jön? – kérdezte. Kankuro nem válaszolt, helyette lerakott egy lapot. Körül nézett Sasuke, Hinata, Neji és Tenten lapjai között, de senkiével sem egyezett. Matsuri fordította fel most lapját, de az sem egyezett egyetlen egy kártyával sem. Sasuke fordított, eseménytelenül. Ezután Sakura jött, akinek lapja árván maradt. Így ment ez, egészen Temariig. Naruto következet, aki óvatosan rakta le lapját, és egyből körül nézett, de elhalászták előle a totemoszlopot. Ino vigyorgó fejével találta szemben magát. 
- Hé, még nem volt időm megnézni a lapokat – háborodott fel az Uzumaki. 
- Jungle Speed! Nem emlékszel? Itt a gyorsaság számít – oktatta ki Temari. A szőke karba fonta karjait, és durcásan meredt előre. 
- Na, nézzük – vette ki a totemoszlop alól a kártyákat Ino. – Egy, kettő, három, négy, öt. Plusz egy, az hat. Nem jó.
Visszatette a kártyákat az oszlop alá, és ment tovább a játék. Hinata következett, akinek lapja Matsuriével egyezett meg. Hinata gyorsabb volt, és ahogy nyúlt az oszlopért, a körbe felhasította Matsuri ujját.
- Au – nyögte, és a vérző pontocskát tapogatta. 
- Sajnálom – tette kezeit ajka elé Hinata. Matsuri csak mosolyogva legyintett. 
- Semmi baj. 
Hinata elmosolyodott, majd két kártyáját a totemoszlop alá rakta. Neji következett, akinek most sem egyezetek a lapjai, senkiével sem. Tenten jött ezután, neki a lapja egyezett Sasuke lapjaival. Egyszerre estek az oszlop után, ami miatt egy nagy koccanást lehetett hallani. 
- Au – fogta meg a fejét Sasuke. Tenten is ugyanabban a pózban ült, fejét tapogatva.
- De kemény a fejed – nyögte. Sasuke és Tenten sikeresen lefejelték egymást, mikor a totemoszlop után nyúltak. 
- Jól vagytok? – kérdezte Kankuro. A két személy bólintott, majd Tenten ülő helyzetbe tornázta magát, és két lapját a totemoszlop alá rakta. Tíz kártya volt a pakli alatt, ezért már csak egy kellett, hogy el tudja osztani. Elvégre az, aki nyert, annak nem kell osztani. 

A játék további perceiben rengeteg sérülés volt már. Ino megkarmolta Neji arát, ahogy az oszlop után nyúlt, Gaara neki esett öccsének, Sakura és Hinata feje is összekoccant. Shikamaru felborította a lapokat, ahogy a totemoszlopért „dőlt”, Naruto pedig ráugrott a totemoszlopra, ami következtében az eltört.
- NARUTO – kiáltotta Kankuro.
- Azt mondtad van még egy ilyen játékotok – emelte maga elé a kezeit a szőke. Kankuro mérgesen nézett rá, majd leült a földre, ahonnan előbb még állásba tornázta magát, hogy leordíthassa Naruto fejét. Hinata a fiú elé állt és gyilkoló tekintettel meredt a középső testvérre. Kankuro hátrált egy lépést a gyilkos szemek hatására, majd ijedten leült.
- Szép volt Hinata – ölelte meg barátnőjét Temari. Naruto hálája jeléül megcsókolta az elégedett Hyuugát. 
- És most, mit csináljunk? – kérdezte Sakura.
- Menjünk sétálni – javasolta Tenten. Már álltak volna fel, amikor hirtelen kopogtak. 
- Itt az őrség, beengednének? – jött a hang kívülről. A fiúk ijedten összenéztek a lányokkal. 
- A francba, most mit csináljunk? – suttogta idegesen Sasuke. 
- Bújtassuk a lányokat az ágy alá – vetette fel az ötletet Kankuro.
- Hülye, két ágy van, és hat lány. Plusz, az őrök mindent megnéznek – utasította el az ötletet Gaara. Bátyja, csak fintorogva megrántotta a vállát. 
- Kimászunk az ablakpárkányra – mondta Sakura.
- Micsoda? Dehogyis, simán leeshettek onnan - vetette el az ötletet Shikamaru. – És az totál kellemetlen lenne. 
- De aranyos, hogy aggódsz értünk – mosolygott Temari és egy lágy csókot lehelt a fiú ajkaira. Shikamaru megszeppenten csókolt vissza.
- Lemegyünk egy emeletet, és az ottani ablakpárkányra állunk – mondta Tenten. 
- Szó sem lehet róla – állt elé Neji. Sakura elvette a kötél létrát, és leeresztette.
- Ino, indulj! – utasította a szőkét. A lány engedelmesen lemászott az első emeletre, őt követte Hinata, Temari, Matsuri, Tenten és Sakura.
- Lányok, szerintem ez nem jó ötlet – hajolt ki Naruto. 
- Figyelem, ha nem nyitják ki, betörünk – hallatszott az újabb hang. Gaara visszahúzta a kötél létrát, majd intett a fiúknak, hogy feküdjenek le a földre, az ágyra, vagy valahova.
- Tegyünk úgy, mintha aludnánk – mondta. Barátai bólintottak, majd elfeküdtek. Újabb dörömbölés hallatszott. 
- Nem is tudnak bejönni- kelt fel hirtelen Neji. – Mert a kártyák nálunk vannak. 
A többi fiú összenézett, majd kihajoltak az ablakon, hogy a lányokat visszahívják. De ők szőrén, szálán eltűntek. 
- Hát, ezek meg hova lettek? – kérdezte Kankuro. A fiúk körbenéztek a környéken, de a lányokat sehol sem látták. 


- Most miért is jöttünk el? – kérdezte Matsuri.
- Mert azok az őrök mindent átnéznek. Még az ablakon is kinéznek. Megláttak volna minket – magyarázta Temari.
- Persze csak akkor, ha a fiúk beengedték volna őket. Mert csak Nejinek és Shikamarunak van kártyája hozzá – szólt közbe Tenten.
- Meg a takarítónak – mondta Ino. 
- Ja, de lehet, hogy az őrök nem is találták volna a takarítót, hogy elkérjék a kártyát – csatlakozott Hinata is.
- De ha megtalálták volna a takarítót, akkor se biztos, hogy megkapták volna a kártyát – szólalt meg Sakura is.
- Vagy lehet, hogy a takarító szobájában néznék meg a kártyát – vont vállat Tenten. 
- Most hova megyünk? – kérdezte Temari. Barátnői csak bólintottak, majd mentek tovább. Egy kis utcán mentek, ami a kollégiumuk utcája volt. 
- Menjetek előre, én benézek ide – mutatott egy szuvenír boltra Hinata. A lányok csak bólintottak, majd a kollégium felé vették az irányt. Hinata belépett az üzletbe, hogy nézzen valami emléket Spanyolországból. 
- Segíthetek? – kérdezte az eladó. 
- Ööö… hát, valamilyen szuvenírt szeretnék. Tud valamit ajánlani? – kérdezte a Hyuuga. Az eladó felállt és töprengve körül nézett. Szeme megakadt egy távolabbi polcon. Az üvegedényből kiemelt egy nyakláncot. Aranyból volt, egy hatalmas, kör alakú medál volt a végén, amin egy furcsa jel volt látható. 
- Ez meseszép - fogta meg az ékszert Hinata. Az eladó bólintott.
- Megveszi? – kérdezte. Hinata bólintott, majd előhalászta pénztárcáját.
- 50 Euro – mondta az eladó. Hinata egy kicsit furán nézett rá, majd előhalászta és odaadta neki a pénzt.
- Csak? Egy ilyen nyakláncból többet is kinéznék – szólalt meg a lány.
- Igen, állítólag nagyon értékes, csak eddig senki sem akarta megvenni, ezért levittük az árát – közölte az eladó. Hinata bólintott, elköszönt, és kiment a boltból. A kollégium felé vette az útját, a kis zacskóval a kezében, amiben a nyaklánc pihent. Lassan ment, nyugodtan, de hirtelen behúzta valaki a sikátorba. Hinata szájára tette a kezét, aki csak ficánkolt, szabadulni akart. 
- Nem mész sehova – sziszegte az idegen, és letépte a lányról a ruhát. Hinata tovább ficánkolt, a szeméből kicsordult a könny a fájdalomtól. Éles fájdalom hasított az egész testben, és elsötétült a világ. 


- Hol lehet már Hinata? El kell neki mondanom, hogy Matsuri a szobatársam – nézett az órájára Temari. 
- Szerintem történhetett vele valami – tette össze a kezét aggódóan Ino.
- Menjünk és derítsük ki – állt fel Matsuri.
- Várjuk meg, amíg Sakura visszaér. Most épp a mosdóban van – mondta Tenten. Matsuri felkapta a fejét, és eszébe jutott a csók Gaarával. 


Sakura megmosta a kezét, majd a falnak dőlt. Elővette zsebéből a kis cetlit, amit Sasori adott neki, és felbontotta.

„ Kérlek, ne haragudj! Tudom, hogy most utálsz, megértem, én is ezt tenném. Az a csók nem tudom, hogy történt, elvesztettem a fejem, sajnálom. Nem tudnál este 11- kor lejönni a suli elé? Csak beszélni, nyugi, nem fogok semmit se csinálni, így is rémesen érzem magam. Sasori”

Sakura összehajtotta a levelet, és letörölte könnyeit, ami az arcán folyt végig. 
- Mit tettem? – temette a kezébe az arcát. – Ezt mindenképpen le kell zárni. 
Kiviharzott a mosdóból, és visszaindult a szobájukba. 

- Na, végre már! – csapott a lábaira Tenten.
- Nyugi Tenten! Hinata hol van? – nézett körül Sakura.
- Nem tudjuk. El akartunk indulni, megkeresni, de nem tudtunk, mert meg akartunk téged várni – felelt Ino. Sakura bólintott. Az öt lány kirohant a szobából, s lerohantak a portáshoz.
- Elnézést, nem jött be véletlenül egy hosszú fekete hajú lány? – kérdezte Temari.
- Nem – rázta a fejét a portás.
- Köszönjük – mondta Sakura, azzal kirohantak a kolesz elé. 
- Hol a rákban lehet? – kérdezte Tenten.
- Tenten, Hinatáról beszélsz, ugye tudod? –förmedt rá Ino. A lány csak elvigyorodott.
- Hol volt utoljára Hinata? – kérdezte végül.
- Abban a szuvenír boltban – szólalt meg Matsuri. A lányok egymásra néztek, majd a bolt felé kezdtek futni. Nem volt messze, de azért gyorsan futottak. Elhaladtak egy sikátor mellett, s hirtelen Matsuri lefékezett.
- Te jó isten – suttogta, kezeit a szája elé kapta.
- He? – fordult vissza Ino. Matsuri nem válaszolt, elindult a sikátorba. Barátnői értetlenül mentek oda a sikátorhoz. 
- Te jó ég – torpant meg Sakura. Odaszaladtak Matsurihoz és letérdeltek a test mellé.
- Ez Hinata – szólalt meg megdöbbenve Tenten.
- Mi történt vele? – kérdezte Ino.
- Szerinted mi tudjuk? – förmedt rá Temari. A szőke nem válaszolt, helyette megfogta Hinata vállát és rázogatni kezdte. Nem volt magánál, de látszott rajta, hogy eszméletlenül is sírt. Arcán a megszáradt, sós könnyek cseppje volt látható. Ino tovább rázogatta, s egyszer csak felébredt. Felült, majd amikor megpillantotta elszakadt ruháit, kitört belőle a zokogás.
- Hé, nyugi – ölelte át Sakura. Hinata nem hagyta abba, rázkódott a zokogástól. 
- Mi történt Hinata? – térdelt elé Tenten.
- Nézzétek, szerintem tök egyértelmű – csóválta meg a fejét Matsuri. – És borzalmas, hogy az emberek mikre nem vetemednek.
- Mire gondolsz? – kérdezte Ino.
- Azért te sem lehetsz ennyire szőke – förmedt rá a szőkére. – Megerőszakolták.
Az utolsó szót suttogta. Ino kidülledt szemekkel meredt először Matsurira, majd Hinatára. 
- Úristen – suttogta.
- Vigyük haza – mondta Temari, azzal két lábra állították Hinatát és levezették. Sakura ráadta zöld pulóverét, és úgy mentek vissza a kollégiumba. Ott felvitték a szobájukba, amit Tenten és Hinata osztottak meg. Leültették az ágyra a Hyuugát, és vártak.
- Hinata. Nem láttad, hogy kinek az arca volt? – kérdezte Sakura. Hinata megrázta a fejét.
- Fel kell jelentenünk – szólalt meg Ino.
- Hogyan? Nem tudjuk, hogy ki volt, Hinata meg nem látta az arcát – nézett rá Temari. 
- Szóljunk a fiúknak? – kérdezte Tenten.
- Naruto csak kiakadna – fordította el a fejét Sakura. 
- Majd Hinata elmondja annak, akinek akarja – állt fel Matsuri. – Ha el akarja mondani Narutonak, akkor elmondja. 
Barátnői bólintottak, majd betakarták Hinatát, aki eközben lefeküdt, és a falnak fordult.
- Tenten, maradj itt vele, elvégre a te szobatársad – mondta Ino. A lány bólintott, majd leült a másik ágyra. Inoék kimentek.
- Most mi lesz? Hinatának most sok gondja lesz, elvégre pont egy olyan lányt erőszakoltak meg, akinek nincs túl sok önbizalma – fordult meg Temari. 
- Nem tudom. Szerintem rácsörgök a fiúkra, hogy ma már ne menjünk sehova – vont vállat Ino, azzal elindult szobája felé. Sakura búcsút intett Temarinak és Matsurinak, és Ino után ment. A két lány is bement a szobájába. 
Ino lehuppant az ágyára, és elvette telefonját. 

- …
- Szia Gaara, Ino vagyok!
- …
- Bocs, csak észrevettek minket, amikor az elsőn voltunk.
- …
- Oké, na, figyu, szerintem már ne menjünk sehova.
- …
- Az mindegy, volt egy kis zűr Hinatával, és most nincs épp jó állapotban.
- …
- Nem mondhatjuk el, mert ez hatunk titka marad, majd ő elmondja, ha akarja.
- …
- Oké, majd holnap. 
- …
- Én is szeretlek.

Ino letette a telefonját, és segélykérően nézett Sakurara.