Április 30.
22:01
Színház

   Kivételesen üres volt a színház – mostanában mindig dugig van -, így el is mentünk, hogy próbálhassunk egyet. Bár Neji mondta, hogy nincs szó arról, hogy most lesz-e valami összejövetel, de így is elütöttük valamivel az időnket. Ino ma költözik vissza hozzánk, ennek örömére rendet raktunk – Naruto és Suigetsu után még egy profi takarítónő is két nap alatt végezne. Így alig volt néhány óránk rá, szóval félig-meddig lakhatónak néz ki a ház, de Ino amúgy sem az a rendmániás típus, csak kicsit finnyás a maga módján.
   Hinata az első sorban ült, és élvezte a műsort, amit nyújtottunk neki. Elénekeltük neki azokat a számokat, amiket éppen tanulgat, és amiket meg is kell tanulnia. Az új számot, amit most írok, azt még nem mutattam meg senkinek, olykor-olykor eljövök a színházba, hogy egyedül próbálgathassam, hogy milyen. Ez a mai próba szokatlanul vidám volt, mindannyian annyit nevettünk, hogy nekem már az oldalam is fájt, és le kellett ülnöm levegőt venni. Ez ugyan nem sikerült, hála Uzumaki Narutónak, nem tudom, miért nem képes békén hagyni, már levegőt sem vehetek!? Hinata elmotyogott nekem egy „kimegyek a mosdóba” mondatot, amivel ugyan nem sokat törődtem, mert még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy elegendő levegőt pumpáljak a tüdőmbe, nem akartam épp most megfulladni. Ráadásul nem nekem kell meghalnom, hanem Sasukénak, szóval… Karin talpra állított, ő is könnyezett a nevetéstől, és ami a legfurcsább volt, hogy Suigetsuval nem veszekedtem, hanem kacagtak. Boldogságunkból egy éles sikoly rángatott ki minket, és rémülten tekintettünk az ajtó felé, majd csapot-papot otthagyva, kirohantunk a teremből. Ez nem sikerült zökkenőmentesen, Neji és Naruto versenyt futottak, ami végül ahhoz vezetett, hogy a saját lábukban estek, mi pedig rájuk. Szerencsére csak a kisujjam’ vertem be az egyik székbe, így súlyosabb károkat csak Tentenre mértem, akire érkeztem. Temari egy csatakiáltás kíséretében kiterelt minket a teremből, ahol egyből megtorpantam attól, akit megláttam. Uchiha Sasuke állt Hinatától pár méterre, de ő nem lehetett a támadó, ugyanis pont akkor láttam, hogy egy csuklyás alak kirohan a színházból. A fenébe! Sasuke lett volna a megmentő? Vagy mi? Engem is megmenthetne már… Karin, Tenten és Temari talpra állították Hinatát, addig Neji Sasuke elé lépett, és megköszönte a segítségét, miután Naruto kezet rázott vele. Milyen jó neki, hogy ennyire jóban van a hercegemmel. Elég volt! Sakura, ez a rajongás már beteges, még jó, hogy nem ugrasz a nyakába, és kezded el ölelgetni, mint valami játék mackót! Fejemhez kaptam – a többiek eléggé furcsán néztek rám -, majd palástolva zavaromat, Hinatához léptem. 
     -     Épp erre jártam – hallottam Sasuke hangját. – Az a fickó nagy akarhatott tőle valamit.
Egy pillanatra összenéztünk barátaimmal.
     -     Nem láttátok az arcát? – kérdezte Suigetsu. Hinata és Sasuke megrázták a fejüket. Neji még egyszer megköszönte a segítségét, végül Naruto ismét megkérdezte, hogy nem tart-e velünk. Csalódottan morogtam egyet, felesleges, úgysem fog jönni. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre azonban Sasuke beadta a derekát, és velünk jött. 
     -     Úgy is el akarok költözni Itachitól – vont vállat. Éljen, éljen, éljen! Legszívesebben örömtáncot lejtettem volna boldogságomban, de Hinatát támogatni kellett. A lány azonban dühös volt, és ezt Tenten meg is jegyezte, de Hinata leintette, hogy majd otthon. Mi történhetett? 
   Otthon a fiúk letelepedtek a konyhába, hogy valami ehető kaját csináljanak, de ezt Karin gyorsan elhárította, így ő állt neki főzni, ami jó hír volt, ugyanis barátnőm a legjobb szakácsnő díjat is megérdemelné. Tenten, Temari és én lerohantuk Hinatát, hogy meséljen, mire a lány sírva fakadt. Ajjaj, itt valami baj van, érzem! 
     -     Mi történt? – kérdezte Temari.
     -     Elolvastam a könyvemben ezt a részt, és elhatároztam, hogy kihívok valakit, hogy jöjjön velem, de amikor a színházban voltunk, egyszerűen kiment a fejemből. Istenem! – zokogta. Összenéztem a többiekkel, akik szintén értetlenül néztek Hinatára. Sasuke volt azonban a legértetlenebb. Ja, igen! Ő nem tud erről.
     -     Fel kéne Sasukénak vázolni a helyzetet, nem gondolod? – kérdeztem Narutótól, aki bólintott, és odaküldött. Megütközve meredtem rá. – Én mondjam el neki? De engem utál!
     -     Dehogy utál! – legyintett Naruto. – Csak bunkó!
Nagyot nyeltem, és imádkozni kezdtem, nehogy elszúrjak valamit. Felálltam, és odasétáltam hercegemhez, aki közömbös pillantást vetett rám. 
     -     Látom, nem nagyon vágod, hogy mi van most itt – szóltam tűnődve, megőrizve azt a határozatomat, hogy tök átlagosan fogok vele beszélni. 
     -     Nem – erősítette meg. – Mi van a csajjal?
     -     Hát… - Most hogy mondjam el neki úgy, hogy el is higgye? – A neve Hyuuga Hinata, Neji unokahúga. 
     -     Nem azt kérdeztem, hogy mi neve – nézett rám, én pedig elpirultam. Csak ne lenne ennyire bunkó. 
     -     Tudom – fintorogtam rá. – Csak ez is része. – Erre nem felelt semmit hál’ Istennek. – Sz’al Hinata egy írónő, kiadott pár művet, és köztük egy regényt is. Két éve már annak. Egyik nap Temari öccse, Gaara elénk állított, hogy mentsük meg az írónőt, aki írja a jövőt. Először nem hittünk neki, de aztán Temari hazahozta ezt a könyvet, amiben Hinata teljesen egészében az én történetemet írja le. Meg kell mentenünk őt, mert elvileg valami elmebeteg idióta meg akarja ölni. Ez a helyzet.
Sasuke felvonta a szemöldökét, majd szeme sarkából rám sandított.
     -     Szóval – kezdte egy mély levegő után. – A Hyuuga csaj leírja a jövőt?
Bólintottam. Most mit nem lehetett ezen érteni? Szerintem tök jól megfogalmaztam. 
     -     Igen, körülbelül erről van szó – rántottam vállat csak úgy mellékesen. 
     -     Vágom – mondta. – És eddig minden megtörtént veled, amit ő leírt?
Ennek a srácnak javul a beszélőkéje, most veszem észre. Gratulálok! 
     -     Ja. Onnantól, hogy Naruto megtalált. 
     -     Megtalált? – vonta fel a szemöldökét. Na, ilyenkor nagyon helyes! A francba is! Miért kell ennek ilyen helyesnek lennie? Végül az én szemöldököm is feljebb csúszott, rásandítottam Sasukéra. 
     -     Az én szüleim két éve haltak meg Namikaze Minato miatt – feleltem. – Árva lettem, a tömeggyilkosság után az utcán landoltam. Naruto megtalált, és onnantól kezdve…
     -     Oké, értem! – szakított félbe. Szomorúan lehajtottam a fejem, de ellöktem magam mellőle. Beszélgessen vele a halál, én nem az tuti! Elmondom az ábécé első két betűjét, és leordítja a fejemet. Kösz, ebből nem kérek! Üsse el a bikacsorda! Várjunk, az nem jó, mert nekem kell megölnöm! A két kezemmel FOLY-TOM MEG! Most már kéznél van az a balta…

Május 2.
03:09
Konoha utcái

   Hajnali három óra múlt, a fél csapat úgy néz ki, mint egy zombi, mert épp most keltünk fel. Temari felrángatott minket, hogy menjünk el Gaarához, kikérdezni. Karin leordította a fejét, hogy miért pont ilyen korán kell menni, ami következtében Hinata és Ino is felébredtek.
   Ino már két napja nálunk lakott, közvetlen azután érkezett, ahogy hazaértünk, és talpra állítottuk Hinatát. Azonban most nem akartuk, hogy Hinata is velünk jöjjön, ezért megbíztuk Inót, hogy vigyázzon rá. Barátnőm nagyon erős és hisztérikus nő volt, nem is kellett verekednie ahhoz, hogy valakit jól móresre tanítson, elég már az is, ha kicsapja a hisztit – ilyenkor általában tíz kilométeres körzetben menekülnek előle az emberek. Neji visszazavarta a két nőszemélyt a szobába, hogy aludjanak, Inóval pedig közölte, hova mennek, és miért. Őszintén szólva én nem vártam túl sokat ettől a kis látogatástól. Azt sem tudtam, hogy pontosan mit akarunk Gaaránál, ha csak nem azt, hogy miért kell megvédeni Hinatát. Ez pedig tökre úgy hangzik, mintha nem akarnánk jót az írónőnek, ami nem igaz, hisz mindannyian biztonságban akarjuk tudni. Főként Temari – aki Gaara miatt -, Naruto – őt pontosan nem tudom, de remélem azért, hogy elnyerje a hölgy szívét -, valamint Neji, aki az utolsó családi fonalat erősen akarja szorítani. 
   Indulásra készen álltunk, így a csipet-csapat neki is lódult – Sasuke is jött… Temari gyámja, Baki messze lakott, így autóval mentünk, azaz autókkal, nyolc ember elég szűkösen férne el egy járgányban. Neji és Sasuke autójával haladtunk, szerencsére, de ugyanakkor bánatomra nem a hercegemmel kerültem egy autóba, hanem Nejivel, Tentennel és Karinnal. Előttünk pedig Sasuke, Naruto, Suigetsu és Temari mentek. Nagyon álmos voltam, ezért még megölöm Temarit. Kész gyilkos lesz belőlem a végén, már mindenkit meg akarok ölni. Nagy nehezen elértünk Baki házához, még világos sem volt, mi pedig udvariatlanul bekopogtunk. Legalábbis szerintem udvariatlanság a hajnal közepén felzargatni őket. Meglepetésemre azonban Gaara felöltözve, a fáradtság legkisebb jeleit sem mutatva nyitott nekünk ajtót. 
     -     Mit kerestek ti itt? – kérdezte megdöbbenve. Szóval nem számított ránk, oké! Akkor tényleg udvariatlanság ilyen korán zaklatni. Gaara beengedett minket, mi pedig letelepedtünk a tágas nappaliba. Baki nem volt itthon, Gaara azt mondta, két napig haza se jön. 
     -     Na, halljam! – ült le. – Mi járatban?
     -     Gaara – szólt Temari. – Azt még nem mondtad el, miért kell megvédünk az írónőt.
     -     Megtudtátok, ki az? – kérdezte Gaara. Bólintottunk, mire felsóhajtott. – Hál’ Istennek! Hol van?
     -     Velünk lakik – felelte Naruto vigyorogva. – Most otthon van Inóval.
Gaara bólintott. 
     -     És miért kell megvédenünk? – kérdezte Karin. – Két napja megtámadták, majdnem megölték. 
Gaara szeme kitágult, majd motyogott valami olyasmit, hogy „akkor sietnünk kell”, de nem mondott többet. Tök fölöslegesen vártunk négy percet, végül ezt Tenten megunta, és megszólalt:
     -     Tehát? – kérdezte. – Mit akar tőle az a fickó?
     -     Még nem tudom pontosan – vakargatta meg tarkóját Gaara. – De már rajta vagyok az ügyön. 
     -     Honnan tudtad, hogy meg kell védeni? – szólalt meg Sasuke is. Gaara fürkésző pillantást vetett rá, mintha nem értené, hogy került a fiú a bandába. Na, azt én sem értem! 
     -     Jó kérdés – vont vállat végül. – Talán egyszerű megérzés, de amit bizonyítottam. Az írónő elért valami olyasmit, amit az a fickó nem. De még nem tudom, de örülök, hogy figyelmeztettelek titeket. 
Néma csend lett. Tudtam, hogy ezzel a válasszal senki nem elégedett meg, és azt is tudtam, hogy Gaara ennél sokkal többet tud, csak nem akarja elárulni. Tehát ez egy kitérő válasz volt, vagyis hazudott. Na, szép! A semmiért felkeltem hajnali háromkor. A többiek még több percen keresztül faggatták Gaarát, de semmit nem tudtak belőle kihúzni, én végül feladtam, és elköszöntem Gaarától, és azzal a céllal mentem ki a kocsikhoz, hogy majd megvárom őket. Bő negyed órát álltam az autónak támaszkodva, amikor kijöttek a barátaim. Már kezdett világosodni, a nap első sugarai kivillantak a ház mögül. Temari csalódott volt, a többiek pedig dühösek, de főként a lányra, amiért felkeltett minket. 
   Otthon Hinatát és Inót a kanapén találtuk, épp filmet néztek, valami vígjáték lehetett, ugyanis mindketten sírtak a nevetéstől. Nem voltam rá kíváncsi, hogy mit néznek, főleg azért nem, mert másodperceken belül mindenki elfoglalta a nappalit, és együtt nézték a filmet. Suigetsu mondta, hogy semmit nem tudtak meg, én pedig bementem a szobába, hogy aludjak egy kicsit.

Május 3.
15:51
Konoha utcái

   Hinata egyedül sétált az utcákon, otthon nem volt senki, mindenki dolgozott. Az ajtót és ablakokat jól bezárták, hogy a csuklyás férfi véletlenül se jusson be a házba, de Hinata végül megelégelte az otthon ülést. A házukban nem voltak könyvek, így Hinata úgy döntött, kimegy a szomszéd könyves boltba – ami az utca végén állt -, és vesz egy jó kis könyvet. Nem aggódott a támadás miatt, úgy gondolta, hogy a férfinek van annyi esze, hogy ne a nap kellős közepén támadjon rá. 
   A könyves boltban egyből megakadt a szeme saját könyvén és a novelláskötetén. Eddig mindig boldogsággal gondolt a regényére, most mégis megborzongott miatta. Miért velük történt ez meg? Most minden olyan normális lenne, bár akkor sosem találkozott volna Nejivel és Narutóval. Szerelmes volt a fiúba. Teljesen megszédítette a mosolya, mindene. Ezen felül pedig roppant kellemes társaság. Hinata végül egy misztikus kalandregényt választott, amit meg is vett – nem kevés pénzért, de könyvekre bármennyit kiad -, és elindult haza. Hatalmas megkönnyebbülés terjedt szét a lelkében, de akkor egy kis utcához ért, és valaki megragadta a karját. 
     -     Most nem menekülsz, Hyuuga Hinata! – sziszegte valaki a fülébe. Hinata nem tudott sikoltani, a férfi befogta a száját, csuklyája ezúttal is az arcába volt húzva. Berántotta Hinatát egy bokor mögé, egy hosszú pengéjű kést vett elő zsebéből, és egy csíkot húzott vele Hinata arcára. A sebből kibuggyant a lány sötét vére, csak nyöszörgött a férfi alatt, nem bírt sikítani. Segítség! – gondolta kétségbeesetten, és mintha valaki meghallotta volna kérését. A férfi leszállt róla, és ütéseket hallott. Hinata levegő után kapkodott, szorította arcát, majd kirohant a bokor mögül, egyenesen egy fiú karjaiba. Felnézett rá, szíve pedig hatalmasat dobbant; Uzumaki Naruto nézett le rá, Hinata szemébe könny szökött az örömtől. Naruto arrébb tolta, hogy móresre taníthassa a férfit, de verekedésben mindketten jók voltak. És akkor megjelent Neji. Rávetette magát a támadóra, együtt náspángolták a férfit, aki most megrúgta Narutót, mire az lerogyott a földre. Nejit is nagy nehezen ártalmatlanná tette, majd elfutott. Naruto cifrát káromkodott, de Hinatához fordult. 
     -     Jól vagy? – kérdezte, majd az arcára siklott a tekintete. Hinata könnyes szemmel bólintott, majd megölelte a fiút. Fogalma sem volt, honnan jött ez a hirtelen érzelemáradás, de tudatni akarta a fiúval, hogy mennyire örül, hogy itt van. Egy fojtogató ölelést mért Nejire is, majd mindhárman hazaindultak, miután Hinata magához vette az újonnan megvásárolt könyvet. Unokabátyja jól lehordta, amiért egyedül merészkedett az utcára, Hinata elszégyellte magát. Belül azonban őrjöngött, ki akart innen szabadulni, elege volt belőle, hogy nem csinálhat azt, amit akar.

Május 3.
16:31
Narutóék otthona

   Hazaérve a ház tök üres volt, pedig azt hittem, hogy Hinata itthon tartózkodik, sőt! Már Nejinek is és Narutónak is haza kellett volna érniük. Utánam a többiek is megérkeztek, és legnagyobb meglepetésemre Sasuke leült mellém. Ezzel mi van? Kiszipolyozták az agyát? 
     -     Hinatáék hol vannak? – kérdezte Suigetsu. Senki nem felelt, de egyből meg is kaptuk a választ. Az ajtón Neji, Naruto és Hinata esett be, és ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy az utóbbi arcán hosszú vágás éktelenkedett. Úgy néztek ki, mintha most jöttek volna egy gladiátor viadalról, vagy miről, és én egyből arra gondoltam, hogy elkezdhetem az orvosi ellátást. 
     -     Ti meg hol jártatok? – pirított rájuk Karin. – Mi történt veletek?
     -     Hinata elkószált, és megtámadta a fickó – morogta Neji. – Épp hogy odaértünk.
     -     Hinata, te nem fogsz meghalni – mondtam. – Szerencsés vagy, szóval… tehát eddig mindig megmentettek, és imádkozzunk, hogy ez máskor is így legyen!
     -     Sakura, menj el apácának, folyton imádkozni akarsz – jegyezte meg Tenten vigyorogva, a válaszom pedig egy szkeptikus fintor volt.
   Elláttam barátaim sebeit, majd Karin vacsorát főzött, amit jóízűen fogyasztottunk el. Kimerülten, teli hassal feküdtünk be az ágyba, nekem pedig mindvégig ezen az egész ügyön járt az agyam. Sasorit teljesen elfelejtettem, már a romantikus agyrészemet teljes egészében bunkó álompasim töltötte ki, és mikor elképzeltem, hogy nyalábolom négyfelé, belekuncogtam a párnámba. Bár bizonyára nem akar az áldozatom lenni, én pedig nem vagyok mazochista, félretettem ezt a problémát. Egyelőre még nem akarom kinyírni.