Április 24.
08:12
Deszkapálya

   Négy nap telt el azóta, hogy Sasori elkövette legnagyobb bűnét, és azóta egyszer sem találkoztam vele. Remélem, elásta magát valamelyik sír mellett a temetőben, vagy ha nem, akkor én fogom. 
   Kár volt magam elszólni… Három fiúbarátom kedvenc szórakozási helyére, a deszkaparkba mentünk, ahol a helyi menő csávók bemutatták tudásukat, és ha valamelyik jobbnak bizonyult a másiknál, akkor emberi palacsintát csináltak egymásból. Mi a lányokkal általában egy pohár  üdítővel és egy tál popcornnal nézzük végig eme csodálatos viadalt, és olykor-olykor egy-egy „úú”-val adjuk a harcosok tudtára, hogy na, ez bizony fájhatott. 
Na, a lényegre térve. Ezen a csodás tavaszi napon a deszkaparkban összefutottunk Sasoriékkal, és közöttük volt életem szerelme is. Nem nézett rám, így jobbnak láttam nem is keresni a szemkontaktust, de mikor Naruto cseszegette, hogy nekem is köszönjön, ránéztem. Ő azonban úgy tett, mintha nagyon érdekelné a pad faragása, majd hümmögött egyet, és elment. Elég látványosan szontyolodtam el, de miután megláttam Karin széles vigyorát, elfintorodtam, majd leültem arra a padra, amit imént még rideg hercegem vizslatott. Barátnőim egyből letelepedtek mellém, és faggatni kezdtek. Bárcsak itt lenne Hinata! Az írónő most a házunkban kuksolt, egyik barátnőnk, Ino társaságában, aki már ismerte Hinatát. A lány repesett az örömtől, hogy ismét láthatja Yamanaka Inót. Nemrég jött vissza Svájcból, akkor ment ki, mikor a bandához tartoztam már néhány napja, és olyan jól kijöttünk, hogy szinte már testvérek voltunk. Neji a lelkére kötötte, hogy nagyon vigyázzon Hinatára, aki már a bandához tartozott, Ino pedig ismét. A fiúk ugyan nem örültek, hogy még több lány került elő, így a hat lány és három fiú nem volt épp előnyös. Már akinek… 
Egyet már biztosan tudtam: eljátszottam az utolsó esélyt, hogy Sasuke megkedveljen. Hát nem megmondtam? Az én dolgaim mindig balul sülnek el. Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Vajon mit csinálhattam előző életemben? Egy sikítás rántott vissza a földre, és felkaptam a fejem. Szám eltátottam, mikor észrevettem, hogy életem szerelme és a volt barátom ütik-verik egymást, de olyan erővel, hogy Tenten eltakarta szemeit. Karin és Temari azonban felpattantak, hogy a két fiú közé vethessék magukat, de Neji és Suigetsu megragadták a két nem normális barátnőmet, megállásra késztetve őket. Ezek most miért verekednek? 
     -     Sasori, Sasuke! – kiáltotta Naruto. – Fejezzétek be!
Teljesen felesleges próbálkozás volt, az a két idióta még mindig verekedett egymással. Most valahogy még az az érzésem támadt, hogy nem a deszkázásról van szó. Hanem… valami másról! 
     -     Oké, akkor adj neki! – vont vállat legjobb barátom. – Dirr-durr! Egy jobb egyenest! Bele a hasába! Fejeld le! Lehet, hogy neked is beszakad a koponyád, de ne törődj vele!
Naruto, most sem csalódtam benned…
     -     Sasori! – kiáltotta Deidara is, és Itachival, Kakuzuval és Hidannal lefogták a fiút, míg Sasukét Neji, Naruto és Suigetsu akadályozta meg abban, hogy még egyet bemosson Sasorinak. Anyám! Közelebb araszoltam hozzájuk, hogy halljam, mit beszéltek.
     -     Sasori! – Ezúttal Itachi szólt. – Nem örülnék neki, ha szétvernéd az öcsémet! Sakura a volt csajod, te dobtad ki, hagyd békén! 
Rajtam vesztek volna össze? Neeeem, Sakura, ne légy ilyen naiv! 
     -    Sasuke! – Na, Naruto vajon mit mond? – Sakura a húgod volt két napig. Tényleg nem bánnám, ha laposra vernéd Sasorit, de uralkodj magadon!
Sasuke úgy nézett Narutóra, mint egy komplett hülyére, de nem csak ő, mindenki, aki ott volt. Hát, ez nem jött össze! Ránéztem Nejire, aki teljesen közömbös arcot vágott – nyilván megszokta, hogy Naruto ilyen nem normális -, majd rám nézett, és én egyből levágtam, hogy jobb, ha megyünk. Ezt szépen lassan tudattuk a többiekkel is, és egy másodperc erejéig reménykedhettem abban, hogy Sasuke velünk tart, ugyanis Naruto megkérdezte tőle – az már bizonyossá vált, hogy Sasuke kiszállt Sasoriék bandájából, bár benne sem volt, csak velük lógott. Életem szerelme ellenben kicsit sem volt oda az ötletért, ezért zsebre dugta kezét, és távozott. A rózsaszín buborékfelhő kipukkadt, és én megint csalódott voltam. Ez már kezdett idegesíteni…

Április 25.
11:48
Narutoék otthona

   Hinatával ültünk az étkezőasztalnál, a többiek dolgoztak, hogy egy kis pénzünk legyen. Hinatának nem volt munkája, én pedig itthon maradtam vele. A lány örült a társaságnak, úgy gondoltam, hogy két évig alig beszélt valakivel. Előző társasága, Ino hazament szüleihez, de megígérte, hogy holnap már visszaköltözik a bandához, mert neki is elege van már belőle, hogy nem lehet a barátaival. 
     -     Sakura – szólalt meg halkan Hinata. Ránéztem. – Naruto-kun… öhm… szóval, neki most van barátnője?
Elmosolyodtam, mire elpirult, és örültem, hogy nem vigyorogni kezdtem el, mert akkor még el is ájul. Hinata amióta itt van, azóta több ájuláson ment keresztül. Na, jó, csak három volt meg eddig, de semmi nem garantálta, hogy nem lesz több. Ezek az ájulások leginkább akkor történtek meg, amikor Naruto nagyon közel ment hozzá, vagy egyszerre dicsérte, vigyorgott és érintette meg. Nem gúnyoltam érte ki Hinatát, csak furcsának találtam. Most már bizonyos volt, hogy a kis Hyuuga írónőnek bejön a banda hiperaktív majma, Uzumaki Naruto. Végül is… Ha képzeletben egymás mellé rakom őket, nagyon aranyosan. Mit lehet szeretni Narutóban? Oké, helyes nagyon is, de olyan hülye. Talán épp ezért szereti Hinata. De egyébként tényleg ez a legtökéletesebb pár. A kis félénk, különleges lány és a szófosó, idióta fiú. Mikor aztán rájöttem, hogy Hinata kérdést tett fel, úgy gondoltam, jó lenne, ha válaszolnék. 
     -     Narutónak még sosem volt barátnője – mosolyodtam el. – És most sincs. És még soha nem tetszett neki senki, de azt nem tudom, hogy most tetszik-e neki valaki. Én mindig is úgy tartottam, hogy Naruto éretlen egy kapcsolatra, de lehet, hogy ez már megváltozott. Végül is, Naruto húsz éves.
Rámosolyogtam Hinatára, aki viszonozta a gesztust. Ettől kezdve remek barátnők lettünk, és felszabadultan beszélgetett velem, de ki lehetett érezni belőle a régi Hinatát. Barátnőm előtt egy könyv feküdt, a saját könyve. Az elejét már tudtam, és tovább akartam olvasni, de Hinata nem engedte. Kitartott az érve mellett, hogy jobb, ha nem tudunk a jövőnkről, és ez arra engedett következteti, hogy nem valami jó az a jövő. 
     -     Hinata – néztem rá a lányra. Ezt akkor is kiszedem belőle! – A történetedben Sama és Sanetomo összejönnek? 
Izgatottan vártam a választ, amit Hinata megmosolygott, végül megrántotta a vállát. A vigyor lehervadt arcomról. 
     -     Nem tudod? – hitetlenkedtem. – Hisz te írtad a könyvet!
     -     De, tudom – mentegetőzött. – De nem árulom el!
     -     Most miért vagy ilyen?
Hinata felnevetett csalódottságom, majd rám kacsintott, és felállt. A francba! Miért ilyen kegyetlen velem mindenki? Nem lesz más választásom, mint titokban megnézni. Erre a legjobb alkalom, ha este nézem meg akkor, amikor már alszik. Kockázatos lesz, de meg kell próbálnom. 
   Néhány óra múlva hazajöttek a többiek – Naruto egyből levetődött Hinata mellé, aki nem kisebb pirulással adta a fiú tudtára, hogy tetszik neki a dolog. Legjobb barátom elmesélte, hogy összefutottak Sasukéval, akiről megint kiderült, hogy verekedett Sasorival – gondolatban egy hatalmas ölelést adtam neki. Habár nem hiszem, hogy az viszonzott lenne, de megpróbálunk ettől eltekinteni. Bevallom, rémesen unatkoztam, vágytam arra, hogy elmehessek valahova bulizni, de semmiképp sem akartam egyedül. De a fiúkkal sem, eléggé hullák voltak, és eléggé ciki lenne, ha három zombival állítanák be egy diszkóba. Beráncigáltam a lányokat a szobánkba, és részletesen felvázoltam, hogy éjféltájt elmehetnék diszkóba kicsit szórakozni. Mind a négyen támogatták fantasztikus ötletemet, és Temari azt javasolta, hogy korán fürödjünk le meg ilyenek, hogy a fiúknak ne tűnjön fel, hogy bulizni készülünk, és ha elaludtak, kiosonunk a házból. Igyekeztünk jól lefárasztani a fiúkat, akik végül – szerencsénkre – elfáradtak, és miután mi elmentünk fürdeni – persze egymás után -, bejelentették, hogy alszanak. Neji még fent maradt egy kicsit, megnézte kedvenc sorozata végét, és mikor mi is mondtuk, hogy lefekszünk – ezt el kellett magyarázni, mert Neji alaposan félreértette -, ő is elment. Naruto horkolása kilométerekről hallatszódott, csak Neji miatt féltünk. Éjféltájt el kezdtünk készülődni, igyekeztünk nagyon kevés zajt csapni, és egy óra múlva tetőtől talpig készen álltunk az indulásra. Én végül is lecseréltem tűsarkúmat egy csizmára, sosem volt kenyerem, hogy kicsípjem magam, és ezen a napon Karin is egész normálisan öltözött fel. Igaz, sosem lépte túl a határt, soha semmije nem látszódott ki, most viszont hosszú nadrágot vett fel, balerinacipővel, felülre pedig egy piros toppot húzott, ami melléből sem mutatott sokat. Temari a tőlem kapott félvállas pólóját húzta magára egy fehér halászgatyával, Tenten pedig még Karintól a tizenkilencedik születésnapjára kapott pamutruhát vette fel, egy fehér kardigánnal. Rólam meg felesleges beszélni. Nálam partyruhának csak is a koptatott rövidnadrágom és a nyakba akasztós felsőm jöhetett szóba. Lábamra kedvenc fekete csizmámat húztam, hisz nem volt olyan meleg kint, és mikor kiléptünk a házból, megcsapott a hűvös áprilisi szél, de kellemes volt. Szerettem az estéket, olyan hangulatosak, és nem hidegek. A könyvelolvasási módszerem azonban nem jött be. Hinata nagyon hamar kész lett a fürdéssel, én pedig még csak meg sem találtam. Ettől kicsit elszomorodtam, de lesz még más alkalom. 
   Konoha utcáin sétáltunk végig a város legjobb szórakozóhelye felé, melyet mindenki annyira szeretett. Én legalábbis igen, leszámítva azt, ha a részeg férfiak ránk másztak. Javasolnám nekik, hogy használjanak fogkrémet, mert attól a szájszagtól egy egész elefántcsorda is kiterülne. Végül is a házunktól nem volt messze a szórakozóhely, örültem, hogy a város közepén laktunk, vagyis majdnem, de a legfontosabb helyek mindig a közelben voltak, kivéve a kedvenc éttermem, ami a város másik végében helyezkedett el, elég messze tőlünk. Ha épp kora reggel van, akkor fél nap, mire odaérek, és… hát, addigra már bezár, szóval mindig fuvaroztatom magam valakivel, aminek a hátránya az, hogy meg kell hívnom egy reggelire. Azóta már tanultam az esetből, soha nem kérd, hogy Naruto fuvarozzon téged! Egy havi fizetésembe került, hogy az jól lakjon – én is dolgozom ám. Meg soha többet nem reggelizek ott, ha megittam hat kávét – egyébként nem iszok kávét -, azután mehetek csak, hogy időben odaérjek.
   De visszatérve a szórakozóhelyre. Sajnos az ingyenes belépés éjfél előtt volt, ezért fizetnünk kellett, és úgy kellett intéznünk, hogy még a fiúk felébredése előtt hazaérjünk. Nyolcra terveztünk, szóval még négy óránk volt hátra. Hinatával úgy döntöttünk, hogy mi egy kortyot sem fogunk inni, és megeskettük Temarival, Tentennel és Karinnal is, hogy nem fognak alkoholt fogyasztani. Annyit… Elkezdődött a party, a sok embertől alig fértünk el, de végül a táncparketten találtunk magunknak helyet, és táncolni kezdtünk. Mellkasom dübörgött a zene ritmusára, azt hittem kiugrik, Hinata pedig kissé zavarban volt ennyi ember között. Végül javasoltam, hogy üljünk le a pulthoz inni valamit, Tenten pedig kikötötte, hogy üvegből igyunk. Ő volt ilyen drog-mániás, de egyetértettünk vele. Semmi kedvem belőtt csajként hazavánszorogni. 
   Többször táncra kértek minket, egyszer Hinatát is, de szerencsétlenségére egy nagyon részeg pasi választotta ki, aki végigtaperolta, mi pedig leszedtük róla. A bűzlő szájú részeg fickók ismét megtaláltak minket, nagyon „örültünk.” Végül kénytelenek voltunk menekülőre fogni, és két órával az érkezésünk után fel is szívódtunk a szórakozóhelyről. Ez még jobb, tuti, hogy a fiúk ilyenkor már alszanak. Egyikünk sem terjesztett túlzott piaszagot, a fiúknak fel sem fog tűnni, hogy elmentünk.

Azt hiszem, kár volt elszólnom magam, Isten most sem hallgatta meg gondolataimat.

Alighogy hazaértünk, sőt, még be sem mentünk a nappaliba, már is tudtuk, hogy nagy bajban vagyunk. A lámpák égtek, a szobánk ajtaja nyitva állt, Suigetsu, Neji és Naruto pedig karba tett kézzel támaszkodtak a falnak. 
     -     Hol jártak, hölgyeim? – kérdezte Neji. Látszott rajta, hogy halálra aggódta magát, volt két tippem, hogy kiért. És egy, hogy kikért. 
     -     Kivittük a szemetet – felelte Tenten. Ez a legátlátszóbb hazugság, amit valaha hallottam, biztos, hogy nem ivott ez a lány?
     -     Öten és több mint egy óráig? – vonta fel Suigetsu a szemöldökét. – Kétlem.
     -     Mi közötök hozzá? – állt a sarkára Karin. A legjobb védekezés a támadás, ez a csaj nagyon tud. – Húsz, huszonegy és huszonkét évesek vagyunk, annyit megérdemlünk, hogy azt csináljunk, amit akarunk. 
     -     Ebben igaza van – jegyeztem meg, mire Neji olyan gyilkos tekintettel meredt rám, hogy nyeltem egyet. 
            -           Valami cetlit hagyhattatok volna, hogy elmentek, ne kelljen halálra aggódnom magam, főként Hinata és Tenten miatt - szólt dühösen Neji. Tusé! Tenten fülig pirosodott, Neji úgyszintén, majd a lány elvigyorodott, és a fiú nyakába ugrott. Innentől már csak egy hevesen csókolózó pár volt a szemem előtt, gyorsan el is néztem. Tentennek miért van ilyen szerencséje? Ez nem ér!
     -     NEM! – szólt hirtelen Naruto. Neji és Tenten elváltak, most értetlenkedve nézték a fiút. Hé, Naruto! Neked Hinatára kell rámásznod, nem Tentenre! Vagy Nejire akarsz? – Nem kellett volna cetlit hagyniuk! Egyszerűen csak felébreszteni minket, hogy mi is mehessünk!
Neji és Suigetsu helyeseltek, mi meg zavartan vakargattuk a tarkónkat. Oké, akkor azt hiszem, rosszul gondoltam… Nem akar ez senkire sem mászni.
     -     Egész nap dolgoztatok, tök hullák voltatok, azt akartuk, hogy aludjatok egy kicsit! – védekezett Temari. Ez az! Na, erre lépjetek!
     -     Ez igazán kedves, de ti is egész nap dolgoztatok! – jegyezte meg élesen Suigetsu. 1:0 oda, ezt még anno Sasukéval játszottam, és most elhatároztam, hogy én nyerek. 
     -     De ti többet – mondta Hinata. Erre a fiúk nem válaszoltak, pedig látszott rajtuk, hogy szívesen tennék. Háhá, 1:1! Köszi, Hinata!
A három fiú hátat fordított nekünk, és visszamentek aludni. Ahogy erre a szóra gondoltam, én is elálmosodtam, így köszönés nélkül sétáltam be a szobánkba, ahol gyors öltözés után be is feküdtem az ágyba. Most esett le, mennyire elfáradtam, pedig alig csináltam valamit… csak métereket gyalogoltam, táncoltam egy órát, és kiszabadítottam Hinatát egy részeg pasi karmaiból. Elég fárasztó…

Április 27.
05:11
Narutóék otthona

   Hinata az étkezőasztal felé görnyedve olvasta gyéren pislákoló gyertyafénynél a könyvét. Már ő is úgy volt vele, ahogy Sakura. Tudni akarta a jövőt. Tudta, hisz ő írta meg, de el akarta olvasni, hogy megbizonyosodjon róla. Hinata felcsapta a könyvet, és lázas olvasásba kezdett.

„Sama és a banda a színház színpadján ült. Új dalukat tervezgették, mivel majd legközelebb fellépnek valahol, ha lesz rá alkalom. Hisae nem próbált velük, ő nem énekelt, legalábbis nem szeretett volna most. Még tanulgatta a dalszövegeket, de ezen kívül még ott volt az is, hogy a regénye folytatásán dolgozzon. Alig hitte el, hogy leírja a jövőt. Átoknak érezte, nem áldásnak, pedig Sama olyan sokszor mondta, hogy ez tök jó dolog. Nem annyira… Ha az embert veszély fenyegeti ez miatt… Elég sokan tudnak róla, legalábbis Genji tudott erről. És elég sok embert figyelmeztetett. Vajon miért? 
   Hisae felállt, és kiment a mosdóba. Ma költözik vissza hozzájuk Ichi, Hisae régi barátnője. Az írónő lassan közeledett a mosdó felé, és mikor benyitott, valaki megragadta a csuklójánál fogva. Hisae ránézett, és hatalmasat sikoltott. A támadón csuklya volt, nem látta az arcát. Erősen szorította kezét, Hisae próbált kitörni a szorításból, de a férfi a falnak lökte, és a lány lerogyott a földre.
   - Segítség… - suttogta. A férfi egy hosszú pengéjű kést vett elő, de még mielőtt lesújthatott volna vele, valaki hátulról megütötte, kezéből kiesett az éles tárgy. Hisae csak egy fekete hajkoronát pillantott meg, de nem tudta, ki az. A férfi megütötte Sanetomót, aki erre megingott, és már csak annyit vett észre, hogy a támadó kifut az épületből. Az ajtó hirtelen kicsapódott, és Samáék estek ki rajta. A lány egyből megtorpant, mikor észrevette Sanetomót, így többen bele is ütköztek.
   - Sanetomo – vigyorodott el Nobuo, és kezet fogott a fiúval. Kazumi, Tomiko és Tsuya egyből Hisaéhoz siettek, hogy talpra állítsák. 
   - Köszönöm, hogy megmentetted Hisaét – szólt Ninsei, és mereven biccentett Sanetomo felé. 
   - Épp erre jártam – vont vállat a fiú. – Az a fickó nagyon akarhatott tőle valamit. 
Samák egy pillanatra összenéztek, ami Sanetomónak is feltűnt, de nem szólt semmit. 
   - Nem láttátok az arcát? – kérdezte Sugita. Hisae és Sanetomo megrántották a vállukat, Sama pedig hihetetlen vágyat érzett az iránt, hogy gúnyolódjon Sanetomón, de végül nem tette meg. Hisaét talpra állították, és Ninsei eldöntötte, hogy soha többet nem hagyja magára unokahúgát. Ha Sanetomo nincs itt, ki tudja, mi történt volna Hisaével.”

Hinata becsukta a könyvet, majd leborult az asztalra. Ezek szerint a támadója hamarosan megkezdi a „támadást” ellene. A könyv szerint ki fog menni a mosdóba, és az a fiú, aki Sanetomót személyesíti meg, megmenti. Egy olyan fiú, aki most nem tartozik a bandába. Vajon ki lehet az? 
   Összerezzent, amikor Naruto leült elé, és rávigyorgott. Hinata abban a percben tűzvörös lett, és minden erejét összeszedve rámosolygott Narutóra, amin ő csodálkozott el a legjobban. Naruto ellenben még szélesebb mosolyt vett, majd a könyvre siklott a tekintete. 
     -     Olvastál? – kérdezte kedvesen. Hinata bólintott. – Hisz tudod, hogy miről szól!
     -     Valóban – mosolyodott el a lány. – De jó olvasni a sikerművünket! Meg nem csak azért olvasom, mert unatkozok, vagy mi… 
Naruto mindent értően bólintott, majd rámosolygott Hinatára, és felállt. Hinata szíve őrült iramban zakatolt, mosolyogva gondolt a fiúra.