Ismeritek ti azt az érzést, amikor, az, amiért küzdöttetek, güriztetek esetleg szenvedtetek, ott van, a kezetekben és nem kell?! A személy, akivel célotok van, már a tenyeretekből eszik, legalábbis ezt hiszitek, mégsem tudtok cselekedni. Sasuke-val most pontosan ez történt. Az idő csak rohant a végtelenbe, ő pedig csak bámult ki a fejéből. Tehetetlen volt. Egészen addig, míg valaki fel nem világosította arról, hogy a lány nem egy báb a zsinóron, akit kedve szerint rángathat és bármit is gondolt, nem ért el nála az égvilágon semmit. Ez a figyelmeztetés felnyitotta a szemét és fellobbantotta a kihívás szikráját, ami elnyomta épp felszínre törő érzelmét. Azonban, sok időt fecsérelt tétlenségre, talán túl sokat. Ráadásul ez alatt az idő alatt, még csak azt sem mondta Sakura-nak, szia. Mihez kezd most, hogy a határidő szinte már fojtogatta?
Az Uchiha addig elmélkedett, míg a tanterem teljesen kiürült.

- Sasuke! – szólították meg, de semmi reakció – Sasuke! – csak annyi, mint az előbb – SASUKE!! – üvöltötte közvetlenül a fekete hajú fülébe.

- A francba Naruto, beszakad a dobhártyám te… idióta – emelte kezét az érintett testrészhez, miután az Uzumaki-ra mordult.

- Már napok óta ezt csinálod, bejössz az órákra és, mint egy élőhalott bámulsz ki abból a csökött fejedből.

- És?! – vonta meg vállát, majd tekintetét az ablak felé fordította, mire a szőke egy határozott mozdulattal fejbe vágta. Sasuke-t váratlanul érte a támadás, minek hatására megfejelte az előtte lévő padot.

- Te szerencsétlen! Ez mire volt jó?

- Nem tudom. Jól esett. Gyere már, lépjünk innen – tanácsolta. A fekete mormogott valamit, de Narutot nem igazán hatotta meg, végül mind a ketten elindultak.

- Sakura, áruld már el nekem, mit műveltél Sasuke-val? – faggatózott Temari.

- Ezt meg hogy érted? – bámult értetlenül smaragd szemeivel a lányra.

- Néhány napot voltál csak vele és szerintem, bedilizett.

- Fogd még rám – emelte fel hangját, persze csak poénból.

- Azt teszem – nevetett elégedetten a szőkés barna, mire Saku is rákontrázott. – Na most komolyan, nem tudod mitől lett ilyen?

- Nem… Bár ha belegondolok, azóta az este óta ilyen – mélázott el gondolataiban.

- Hoppá – csillant fel Temari-ban a perverzió.

- Te kis perverz – nézett szúrós szemekkel barátnőjére.

- Honnan veszed, hogy félreértettem – vette elő angyali énjét.

- Látom a szemedben. Csak néztük az eget.

- Két reménytelenül hülye vizslatja az eget.. jól hangzik – tett csípős megjegyzéseket.

- Nem tudom, hogy jött az egész. Egyszer csak megfogta a kezem és addig futottunk, amíg egy dombhoz értünk.

- Én azt hittem, amíg meg nem áltatok – lépett arrébb a lánytól, hiszen egy dühös tekintettel rendelkező Sakura fenyegette. – Bocsi Saku, de ez nekem túl nyálas, veszélyben az ebédem. Őszintén, nem csoda, ha a gyerek begolyózott.

- Te hülye – nevetett Temari marhaságain.

- Héé csajok várjatok!! – hallatszott a háttérből. A két lány megfordult, ott egy Naruto és egy Sasuke közeledett feléjük.

- Remek – forgatta szemeit Tamari.

* Itt a lehetőség * - fogalmazódott meg az Uchiha agyában. – Sakura nem lenne kedv… - kezdte, mikor odaértek.

- Bocs Saku, most lépek – vágott a fiú szavába, majd 3 puszit adott barátnőjének, Naruto-nak, végül Sasuke-nak – 2-kor úgyis találkozunk – kacsintott a lányra, majd elsétált.

- Mit akartál kérdezni? – fordult az Uchiha felé és kérdőn bámult a fekete szemek tulajdonosára.

- Tárgytalan – mondta hallván, hogy Saku-nak más programja van. * Minden ellenem van * - nyavalygott magában.

- Ömm.. hát jó, viszont én most megyek. Sziasztok – köszönt kedvesen, majd sarkon fordult és elsétált.

- Hát ez ciki – vihogott a szőke.

- Fogd be – mordult rá dühösen – Inkább mennyünk – mondta, majd ők is felszívódtak.

- Baszki Saku, lejártam a lábam – nyafogott a Sabakuno lány, akinek úgy kb. 6 szatyor volt a kezében. Na ne gondoljunk hülyeségre, ezek sem az élelmiszerboltból jöttek.

- Ennyit még életemben nem vásároltam – Sakura kezében is, úgy fél tucat zacskó tündökölt.

- Nem értem, a srácok mit nem tudnak ebben élvezni?!

- Mondanám, hogy én sem, de azt hiszem, sejtem – kezdett bele sejtelmes hangon – Gondolj bele, minden egyes boltban legalább 20 ruhát próbáltunk fel és a végén max 2 vettünk meg…

- Van benne valami – vont vállat, különösebben nem érdekelte az elmélet. – Ennek örömére nézzünk be abba a boltba, ami nemrég nyílt a sétálóban – ragadta karon Saku-t.

- Ahhj.. muszáj? – húzta a száját.

- Eltaláltad. De nyugi, csak gondolj arra, hogy ezt holnap is megismételjük – lépett be, az imént említett boltba.

- Hurrá – „lelkesedett” majd bement Temari után.

Egy rózsaszín hajú lány tart a Haruno ház felé, ezúttal egyedül, de kétszer annyi zacskóval, mint 1 órával ezelőtt.

- Meghalok – lépett be az ajtón, kulcsait ledobta az asztalra, míg a kanapéból zacskóhegyet csinált, végül a kupacra vetette magát. Néhány perc bambulás után, a dvd-hez mászott, elővett egy hengert, amire kis fekete betűkkel rá volt biggyesztve: a n i m e 
Egy darabig válogatott a lemezek közt, majd az egyik dvd megakadt a kezében.

- Hell girl hmm… ezt is, elég rég néztem – jegyezte meg, csak úgy magának. Kinyitotta a lejátszót, belehelyezte a lemezt, majd visszamászott a kanapéhoz. Felmászni rá már nem volt ereje, így a földön maradt, majd a távirányítóval elindította az animét.
Jigoku shoujo jelent meg a képernyőn vörös betűkkel, majd alatta a Hell girl felirat is kiütközött, de úgy, ahogy jött el is tűnt. A képek csak úgy peregtek, Sakura beletekert, az 5. résznél letette a távirányítót és élvezte a képsorokat. Az első 4 részben szinte ugyanaz van, csak más személyekkel, így általában ettől a résztől nézi. Alig 4 részt nézett meg, mikor az ajtó felől erős dörömbölést hallott.

- Sejthettem volna – sóhajtott mélyet – ha én filmezek, akkor tuti, hogy valaki pont akkor jön. De ki a franc akar csapást mérni az ajtómra?! – állt fel, majd mielőtt ajtó nélkül maradna, kinyitotta azt, de amint ezt megtette, egy lépést hátrált. Az érkező az ajtónak támaszkodott, nagy sebességgel kapkodott levegő után, elszürkült fekete szempár meredt rá, mintha valami belülről marcangolná darabokra és ez, a tekintetén ütközne ki.

- Sa.. Sasuke – suttogta, majd nyelt egy nagyot – Mit keresel itt?

- Téged – amint ezt kimondta, megragadta Sakut, az ajtó melletti falhoz szorította és nagy hévvel csókolta meg, szinte már fájó forrósággal, a lábával pedig belökte az ajtót, ami hangos csapódással és egy kattanással jelezte, hogy bezárult…